Sok könyvet olvasok

kovtama | 5:46:00 | | | 18 Hozzászólás
ez nem titok. Ültem itt egyik reggel (szokásosan korán) kávémmal a kezemben és rápillantottam oldalt a falon a könyvespolcra, ami tele van gyerekkorom kedvenc pöttyös és csíkos könyveivel. Hirtelen olyan régóta nem érzett vágyódás fogott el, hogy kinyújtsam a kezem mind közül is az egyik legkedvencebbért, aminek a címe Születésnap. A történet főszereplője Illés Bori, aki karácsony előtt tölti be a tizennegyedik születésnapját és minden vágya egy kirakatban látott "felnőtt" ruha és egy magassarkú cipő. Amit persze nem kap meg, de mindent elkövet azért, hogy az övé legyen. Az egész regény e köré a kívánság köré van fűzve, közben sok sok megható és "bicskanyitogató" történéssel. Hazugság, ármánykodás, szerelem és gyűlölködés, barátságok elvesztése és visszaszerzése van benne szóval minden, ami egy tini lányt érdekelheti napjainkban is és csak úgy olvastatja magát az egész. Gyerekorom egyik meghatározó regénye volt Szabó Magdától. Ahogy haladunk előre az olvasással úgy jön el a karácsony és ettől valahogy az egész történet maga karácsonyossá válik. Legalább is én mindig úgy éreztem, hogy ez egy karácsonyi történet.
El is határoztam, hogy szabadság alatt újra elolvasom, olyan régen volt a kezemben. 
Lányos anyukák még beszerezhetik a fa alá :) Szerintem a régi pöttyös és csíkos könyvek sosem mennek ki a divatból és napjainkban is sok sok tanulság van bennük, hiszen mostanság is ugyan azok a problémák, szerelmek, barátságok, öröm és bánat járja át sokszor a fiatal szíveket.

Születésnap (kép google)


Éppen most

kovtama | 17:16:00 | 8 Hozzászólás
jött velem szembe egy régi megosztásom egy időjárás jelentésről. 2012-ben pont erre a napra 10-20cm-es havat mondtak ide, ahol mi lakunk. Már nem emlékszem, hogy végül is esett e akkor, de mindenesetre megnyugodtam, hogy most még csak hideg van - reggel -4 fok volt - és semmi csapadék nem esik. Ma csak hideg van és köd és pára. Mindenki lassan vezet, nem találkoztam rohanó autóssal a reggeli induláskor és a délutáni hazaérkezés közben sem. Remélem az idő jobb lesz majd a jövő héten, amíg a férjem nyugodtan kiér 1000km-rel távolabbra.  Idén valahogy - számomra is meglepő -  várom a havat. Na nem azt a nagyon sokat, de még is valami keveset de szigorúan akkor, amikor itthon leszünk szabadságon a gyerekkel. Mostanában volt többször, hogy álmomban szánkón húztam és csak mentünk a havas erdőben a kutyával hármasban. Rúgtuk a porzó havat, beterítve magunkat és a kiskutyát, aki a maga fehér bundájával szinte eltűnt a hófehér tájban. Tisztán emlékszem, hogy fehér és nyugodt, csendes volt körülöttünk minden csak mi beszélgettünk olykor olykor, két repülő hógolyó között komoly dolgokról. Azt bírom egyébként a gyerekben, hogy vele tényleg jókat lehet beszélgetni. Gyerekkorom telei jutnak eszembe, igazi hóeséssel és igazi telekkel. Valahogy mindig tudták ott fent az égiek, hogy mikor kell esni nagy pelyhekkel, mert én úgy emlékszem, hogy pontosan a téli szünet első napjaiban lett havas a táj és reggeltől estig kint voltunk, szinte csak ebédelni futottunk be, de nem felejtettük el megbeszélni, hogy amint bekaptuk az aznapit már folytatjuk is a szánkózást, a hógolyózást. Az sem zavart minket, hogy átázott a csizmánk és vizes lett a zoknink. Hideg, kihűlt lábbal mentünk be sötétedéskor és csak a forró vízzel teli kádban éreztem újra az ujjaimat, addig észre sem vettem, hogy "vannak." Emlékszem olyan napokra, hogy anyukám a Horváth Ilona szakácskönyvből csinált melegszendvicskrémet, valami főtt tojásos, mustáros, vajas volt ha jól emlékszem (megfogom keresni) kiflibe töltötte és úgy sütötte meg a sütőben, meleg tea volt hozzá és én életemben nem ettem azóta sem olyan finom forró szendvicset. Volt, amikor boldog voltam gyerekkoromban. Igen.
Más.
Ilyenkor év vége felé már elkezdek gondolkodni a jövő évi terveken, amiket szépen leírok egy papírra - most a kis jegyzetfüzetembe - hogy majd  miket kellene, mit lenne jó véghez vinni, elérni, megcsinálni, javítani dolgokon, javítani a házon, a kerten, a lakásban, a gyereken :) saját magamon, a felfogásomon, a kitartásomon, a hangulatomon, a lustaságomon, az életemen. Főleg ez utóbbin, hogy ne legyek sok magamnak (sem) hogy viszonylag nyugis napjaim legyenek, hogy a lehető legjobbat hozzak ki magamból nap mint nap, hogy kiegyensúlyozottabb legyek és így teljen majd el a jövő évem vagy legalább is a jövő évem napjainak nagyobb része. Aztán a következő és a következő és a .....remélem még a sokadik következő évem is. (talán majd később írok erről egy bejegyzést.) Számot vetek az aktuális évemen is, mit sikerült elérnem, mit fogadtam meg, mi lett belőle - sokszor sajnos nem sok - és hogy min kell változtatnom. Azt hiszem idén is sok minden lesz, amivel szembe kell néznem.


Reggelente mikor

kovtama | 5:25:00 | 6 Hozzászólás
korán felkelek, mint most is Mártát olvasok. Minden évnek adventjén minden napra egy egy lelket kisimító írás az oldalán, ami erőt ad a rossz napokon. És a jó napokon is. Van, hogy egy nap többször is elolvasom az aznapit és örülök, hogy ráleltem annak idején a blogjára. 
A kezemben a szokásos reggeli kávém, bár többször tervezem, hogy áttérek a teára. A tegnapi napom húzós volt, reggel rohanás a munkába (a hétfők mindig ilyenek, pedig ugyan úgy készülünk mint a hét többi napján és még is) aztán a suliból hívtak, hogy menjek a gyerekért, mert nem érzi jól magát, úgy hogy két óra után ő már itthon volt és feküdt ( tegnap este már jobban volt, remélem ha felkel is így lesz) aztán délután elugrottam boltba friss kenyérért, gyümölcsért, onnan vissza a suliba fogadó órára (ahol lemaradtam a matek tanárról, mert másoknál elbeszélgettük az időt, úgy hogy egyik nap muszáj bemennem külön hozzá, mert tanácsokat kérnék a tantárggyal kapcsolatban) fél hétre értem haza, akkor álltam neki főzni és megszáradt tiszta ruhákat elpakolni , kilenc órakor pedig bezuhantam az ágyba. Az erőm fogytán, nem fizikailag, szellemileg. 
Férjem hétfőn indul, most már száz százalék. Ma el kell kezdenem azoknak a dolgoknak az intézését, amiket feljegyeztem, hogy minden meglegyen az útra. Szombaton fenyő díszítés itthon. Bejgli sütés, mert hiába terveztem el tegnapelőttre csak nem jött össze. 
Annyira összemosódik az idő, hogy elfelejtettem a Mikulást. Illetve megvettem az apróságokat, csokikat, egy téli bögrét Kiskorúnak, de tegnap este nem készítettem az ablakba, még jó hogy Dius olyan címet adott a napi mondandójának, hogy Mikulás így leesett, hogy az ma van.
Köszi Dius! 
Nem tudok nagy dolgokról most írni, se kicsikről csak a napokat számolom ahogy múlnak, hogy végre eljöjjön az az idő, amikor itthon leszünk és körülöttünk megszűnik a külvilág. Még két hét. 


Nem vágyom ma

kovtama | 5:48:00 | 2 Hozzászólás
nagy dolgokra csak egy nyugodt napra. A tegnapi nap a maga jóleső végre rend van itthon érzésével hamar elmúlt és az éjszaka is most olyan gyorsan eltelt mintha nem is lett volna. Nem ébredtem fel egyszer sem, de fél öt óta talpon vagyok, ennyit bírtam egy huzamban aludni éjfél óta.
Ma elkezdődött a valószínűleg utolsó közös teljes hétvégénk itthon hármasban. Biztos, hogy rányomja a bélyegét a változó hangulatomra az utazása, ahogy minden év végén. Ez a fél lábbal itt, de már fél lábbal ott dolog nem jó érzés, nyugodtabb lennék ha már rendben ott lenne. A hét végén fenyőfát állítunk és a héten finom vacsorákat főzök indulás előtt. Így szoktuk, kedvenc ételek, kedvenc sütik.
Fogadó óra is lesz a suliban, de nagyon gondolkodom rajta, hogy elmenjek e. Fél négyig dolgozom, ötkor kezdődik másfél órát várhatnék rá a munkahelyemen. Valahogy nincs kedvem, de a matek tanárnővel jó lenne pár szót beszélni. Haza nem érdemes jönnöm, mert épp hogy ideérek már mehetek is vissza, tiszta benzin pocsékolás. A gyereknek viszont meg kellene várni, mert a férjem 4-re megy fogorvoshoz nem tud érte menni. A buszjárat meg, röhej. Na majd még kitalálom délutánig mi legyen. 
Ma nagyon hétfő van, úgy érzem. Jó lenne ha szombat és vasárnap között lenne még egy hétvégi nap. :) Ez így nagyon kevés. 
Az előbb kidugtam az orrom, hideg van. Nem is tudom mikor éreztem ilyen hideget utoljára december elején, olyan mintha évekig nem lett volna ez. Úgy emlékszem, mintha csak január közepe táján lett volna az utóbbi időben ennyire hideg. Elszoktam tőle. 
Na megyek, csinálok egy forró teát és még egy fél órát élvezem a csendet. Aztán keltem a többieket. 

Az biztos, hogy

kovtama | 15:54:00 | 5 Hozzászólás
én soha a büdös életben nem fogok másfél hét után nekiállni takarítani. Itt volt a nyakamon a tényleg koszos ház, a konyhában az edények, a rengeteg mosnivaló. Még mindig megy a mosógép. Az biztos, hogy maradok a jól bevált dolgoknál, egyszer hét közepén rend rakás és mosás, aztán hétvégén. Rengeteg volt a por, gondolom a fűtés miatt. Utálom, mikor a napsütésben látom, ahogy bevetem az ágyunkat és por vagy szösz vagy mi a szösz szálldogál a levegőben. Én nem tudom hogy van ez, amikor tényleg mindig portalanítok?! Ez csak nálam van így vagy másnál is?? Utálom. Tuti veszek egy flakon prontot vagy valami porstoppos folyadékot, ha valakinek van valami ötlete vagy használ ilyet szóljon! Köszi.
Amúgy két pasi mellett se könnyű rendet tenni, hát még akinek több van. Anikó jut eszembe, Mi kis életünk blogjából, mikor írja , hogy nem tart sokáig a takarítás utáni csillivilli ennyi aprónép mellett ahányan ők vannak. Nem csodálom. Ja az meg külön csúcs amikor a férjem megkérdezi, hogy mit csinálok még mindig ilyenkor, délelőtt 10 óra óta? Főzök, két félét, mosok, takarítok, ruhát teregetek és pakolok el, rendet tettem a gyerek szekrényében, mert valahogy sosem sikerül neki összehajtva elrakni a pólókat, becsomagoltam a tegnap vásárolt ajándékokat, miközben ők kint voltak a kertben, lemostam az összes szekrény tetejét, mert állt rajta a por, elkezdtem a férjem táskájába berakni már a dolgokat, kesztyű, sál, gyógyszerek, ez az ami éppen takarítás közben eszembe jutott. Ne maradjon el semmi. Közben jegyzeteltem, hogy ne felejtsek el venni negrot mert neki az használ ha fáj a torka (meg a pálinka khmkhm) a kedvenc kókuszos kekszét is listára írtam, kókuszos szaloncukor, amit becsempészünk a táska aljába majd. Meglepetés. Szóval mit csináltam, mi? 
Amúgy a gyerek most nagyon aranyos. Tuti elkiabálom. Reggel tíztől kint voltak az apjával a kertben, segített fát pakolni, elégették a leveleket, elszáradt ágakat, bokrokat. Rendet tettek, közben játszottak is, volt íjászkodás, meg légpuskázás. Nagyon jól lő, annyiszor fűztem már, hogy járjon sport lövészetre, de nem akar. Mikor bejött, csináltam neki corn dogot, már olyan sokszor kért rá, most eszembe jutott örült nagyon. Receptet ITT találtok, tényleg finom és nagyon gyorsan kész. Gyerkőcök öröme. :) Aztán megkértem vegye elő a történelmet, holnap témazárót írnak, olvassa át hangosan, sokszor és akkor jöjjön ha tényleg úgy érzi megtanulta. És így lett, jött nem nyökögött, kérdeztem válaszolt, évszámokat is tudja, megdicsértem. Ez fél órát vett el az idejéből. Kértem vegye elő az irodalmat, olvassa át , tanulgassa a himnuszt majd jöjjön mondja el amennyit tud legyünk túl azon is, bár még van idő bőven megtanulni, de haladjunk vele. Megtette, megtanulta mind a kilenc versszakot, felmondta kétszer kellett segíteni egy egy szóval, de van még idő rá nem kell a holnapi órára. Aztán leültem vele és beszélgettünk és mondtam neki, hogy őszintén hát nem jobb így? Veszekedés nélkül, önállóan, átolvassa hangosan a dolgokat, megmarad a fejében, jön kikérdezem és kb. egy óra alatt ha tényleg igazán odafigyel mindennel készen van. Egyetértett velem, örült, megdicsértem megint, bárcsak mindig így lenne!
Rendet raktam a kocsim csomagtartójában, felmostam a teraszt, megöntöztem a virágokat a lakásban. Szóval elvagyok ma, sok mindent csináltam de legalább haladtam. Majd két hét múlva pihenek, akkor kevesebb lesz az itthoni tennivaló is tavaszig. Nem kell olyan sokszor főznöm és mosnom sem, és a kertben sem kell állandóan valamit csinálni. Akartam még ablakokat pucolni, de úgy döntöttem az tényleg várhat karácsony előtt két három nappal. Este a hajamat kell végre befesteni, már két hétvégén elmaradt nem várhat tovább. 
Nagyjából nyugis nap van és én ma leginkább a gyerekemnek örülök.

Elmaradt képek a macskás lámpa búrával és a festésre váró polcokkal.



 

Az, hogy hétköznap

kovtama | 6:08:00 | 5 Hozzászólás
nem nagyon tudok aludni egy dolog. De hogy hétvégén is ez van már bosszant. Pláne, hogy direkt éjfélkor feküdtem le. Fent vagyok már egy fél órája, blogokat olvastam volt elmaradásom. Most meg itt pötyögök. És igazán még mondanivalóm sincs, mert éjszaka mi történhet alvás közben? Mondjuk jó ez a csend, a cserépkályha mellett üldögélek, tűzforró, megittam az első kávémat is. Először a tévével próbálkoztam, hátha találok benne valami kósza filmet, valami értelmeset, de a gagyi horroron és a teleshoppos reklámokon kívül semmi nincs, úgy hogy mint olyan sokszor most is csak a fekete képernyő néz vissza rám. 
Marad egy egy rész a kedvenc netes sorozataimból amíg a család felébred vagy pinteresten nézelődöm. 
A férjemnek a jövő hét lesz az utolsó itthoni téli hete, legközelebb már a tavasszal érkezik. Idén többet lesz kint, mert későn lesz húsvét, bő 4 és fél hónapig leszünk ketten a gyerekkel.Sok.

Már látom, hogy

kovtama | 19:05:00 | 6 Hozzászólás
ez a hétvége is husss elszáll. Egy órája jöttünk haza, reggel tízkor mentünk el itthonról. Amíg a gyerek iskolában volt, mi a férjemmel pár dolgot vásároltunk. Kapott elő karácsonyos ajándékot tőlem, egy normális melegítőt aminek a vásárlását állandóan csak tologattunk illetve ő, mert rávenni hogy ruhát vagy cipőt vegyünk neki azért egy évet kell könyörögni. Mindegy kaptunk, tök jó anyagból van, ha lett volna nőiben tuti vettem volna magamnak is. Aztán vettem a gyereknek még karácsonyra egy pizsamát és melegítő alsót, mind a kettőt a Pepcoban és jaaaajjjj mennyi jó dolog volt ismét....és vagy 20 percig álltunk sorba a pénztárnál. Azt hiszem a férjem most volt velem ott először és utoljára. :) Nem vittem túlzásba, de egy ledes égősort nem hagyhattam ott, hófehér kis gömbök, pont jó lesz a nappali és a konyha fa gerendájára (itt vinnyogok a férjemnek, hogy holnap az legyen az első reggel, hogy felrakja nekem)  valamint egy cicás lámpabúrát, olyan kis cuki egyből beleszerettem. Volt egy barnás meg szürkés színű is, fehér pöttyökkel mind a kettő nagyon tetszett, pár percig gondolkodtam is, hogy az egyik..., de végül a cicás jött velem haza, legyen valami bohókás is a könyvespolcon a sarokban. Ha nem felejtem el holnap lefényképezem. Apropó könyvespolc, még mindig nem festettem le...:/  Egyszerűen az az oka, hogy még mindig nem tudtam eldönteni ,milyen színt válasszak. Képtelen vagyok dönteni a szürkés vagy régies fehér között és azt elhatároztam  már régebben, hogy amíg nem tudom biztosra mit hogyan csináljak a lakáson, milyen legyen az apró kiegészítés a színek addig nem nyúlok semmihez. Ha az egy év, akkor annyi de azért nem kezdek bele semmibe, mert már kell, vagy legyek rajta túl vagy éppen arra van pénzem. 
Aztán a vásárlás után mentünk anyóshoz ebédre. Ahhoz képest, hogy elhatároztuk csak kicsit maradunk ebéd után, közben megérkeztek sógoromék így persze elbeszélgettük az időt. Így értünk haza ilyen későn, jól el is ment a szombat. Elmaradt a ma délutánra tervezett takarítás és a sütés is, mosnom is kell még, úgy hogy holnap jó kis húzós délelőttöm lesz. Ez a hétvége sem az aktív pihenésről fog szólni. A gyereknek is tanulnia kell, hétfőn történelemből dolgozatot írnak. 
Ja és ne felejtsek a kocsimba pár CD-t berakni, mert baromira unom, hogy mióta nincs CLASS FM nincs egy normális reggeli rádió műsor sem, ami kicsit feldobná az embert, amíg a munkahelyére ér. Szerettem, hogy vicces volt, szerettem hogy ha néha kicsit túllőttek is a dolgokon, de mindegyik műsorvezetőnek volt öniróniája is, kigúnyolták még saját magukat is és úgy egyáltalán....jó volt kicsit kiszakadni a napi dolgokból. Próbálkoztam a Petőfi rádiót hallgatni, de jessszzzzzussssss. Peller Mariann nekem sajna nem jön be, se a műsorvezető párja, akinek a nevét meg sem tudtam jegyezni. Erőltetett vicceskedés, butaságok, semmi mondanivaló....ehhh. Jöjjenek inkább a CD-k most már lehet legalább karácsonyosat is hallgatni.