Annyira beszippantott

kovtama | 8:13:00 | | Legyél te az első hozzászóló!
és lelkesít ez az ékszerkészítéses dolog, hogy nem is emlékszem mikor lelkesedtem valamiért ennyire. Egy csomó mindent összeválogattam az egyik rendelős oldalról, majd még át kell böngésznem, hogy tényleg kell e ennyi minden elsőre. Mint a kisgyerek a cukorka boltban kb. úgy érzem most magam én is. :)

A pinteresttel is így vagyok, nagyon szeretek ott böngészni. Hiába fogadom meg, hogy csak egy órát nézegetem, keresgélek, kutatgatok, mentek dolgokat el magamnak általában több ideig itt ragadok a gép előtt. Most éppen smoothie recepteket és képeket nézegetek, mert megfogadtam, hogy októbertől vagy is mától minden nap iszom egy nagy pohárral valamilyen frissen gyártott levet. Ez lesz vagy a reggelim vagy a tízóraim vagy valami kisebb étkezésem. Régebben is csináltam és most, hogy jön a tél jó lesz feltölteni magam és a családot vitaminnal. Egy ilyen gyümölccsel teli itóka pedig pont jó erre. Ilyen szépségeket lehet ott találni:




pinterest
Lényegében bármiből lehet csinálni, amit csak akarunk azt rakunk bele. Lehet a gyümölcsöket valami zölddel vegyíteni, spenót, kelkáposzta, madársaláta. Nem kell megijedni, nem lesz tőle zöldség ízű a katyvasz. :) Én most banánt vettem és kivit, narancsot. A fagyasztóban van nyárról eper és egy kis áfonya is. Natur joghurt és narancslé vagy ananászlé, almalé vagy sima víz, ami majd kicsit fellazítja, folyékonyabbá teszi a pépesített gyümölcsöket, valamint pici méz is mehet hozzá. Egyébként a fészen október 3-án indul egy kihívás, ahol naponta egy turmixot iszik mindenki. Én nem csatlakoztam, mert kihívás nélkül is szoktam gyártani ilyen koktélokat, bár majd néha bekukkantok, hátha lesz egy két jó recept.
 

Ezek meg most huh, nagyon tetszenek. :)



pinterest

Két óra múlva meg indulunk, amíg Kiskorú tanul, addig be kell szaladnom a boltba kenyérért meg túróért. Ma túrós sütit fogok csinálni a családnak, de hogy mi lesz az ebéd még nem tudom. Talán majd a boltban ihletet kapok. :)

Október

kovtama | 8:09:00 | Legyél te az első hozzászóló!

Napok óta

kovtama | 6:26:00 | | 4 Hozzászólás
bújom az ékszerkészítős oldalakat, a meskát, blogokat, mert annyira beszippantott az egész mint a csuda. Szeretnék valamit alkotni, vannak ötleteim, nézem a Pinterestet szeretném megtanulni. Imádom a láncokat, karkötőket főleg a hosszúakat, de még is egyszerűeket. Találtam két oldalt, ami megtetszett és onnan rendelem az anyagokat és remélem egy két héten belül ideérnek. Jó lenne valami kézzel fogható dolgot csinálni, főleg majd a bent ülős téli időszakban. Keresem ezt a két könyvet, nézem a netet hol lehet olcsóbban megtalálni mert elég húzós az áruk. Ma átböngészem a moly oldalát a vaterát és a jófogást is. Jó lenne karácsonyra megtanulni az alap dolgokat, igazi saját kézzel készített ajándékot adni. Izgalmas. :) Akinek van hasonló könyve vagy bármi tipp, hogy miből lehet könnyen megtanulni ne fogja vissza magát. :)





Nem történik

kovtama | 18:00:00 | | 9 Hozzászólás
semmi különös, ezért nem is írok mostanában. Csak a szokásos közhelyeket tudom. A napok gyorsan mennek, holnap ismét péntek. Hétvégén pedig már október.! Te jó ég. Mindjárt itt a karácsony is. A téli szünetet várom akkor minden évben itthon vagyunk a gyerekkel és az nagyon jó. Lelassulnak a napok, lehet ünnepelni jó sokáig, elmegyünk a szokásos karácsonyi mozizásra, beülünk valahova finomat ebédelni és sokat sétálunk. Előkerülnek a társasok a domino, puzzlék. Sokáig van szürkület reggel és korán sötétedik. Szerintem én denevér lehettem előző életemben én leginkább azt szeretem, ha a lakásban félhomály van, pici lámpák, mécsesek égnek. Én nem szeretem a beáradó napot, úgy hogy nem tudok azonosulni azokkal, akik direkt olyan házakat terveznek, ahol nagyon nagy, földig érő ablakok vannak és mindenhol világos. Biztos megvan annak is a szépsége, de én még is az ilyen ódon hangulatú, félhomályos dolgokat kedvelem. ( a férjem utálja) Mint pl. most is, ahogy írom ezt a pár sort.
Sül a ráchús a sütőben, finom illatok vannak mindenhol és ez olyan megnyugtató. Olyan otthonos. Most legalábbis így érzem, ezt most éppen szerettem csinálni, mert nem minden nap van kedvem kitalálni mi legyen két napra a menü. Mostanában nem vagyok a toppon, bár a munkahelyen az utóbbi pár napban meglepően sokat nevettünk és a hangulat is most jó. Szóval nem vagyok a toppon és az oka is megvan, elfáradtam. Kicsit belefáradtam a 8 óra munka, plusz itthon másnapra főzni, mosás teregetés világába. A lecke szúrópróba szerű kikérdezése is külön "program" ( volt már lebukás is. tanultam, ja nem.) és ha dolgozat lesz, jobban szeretem tudni, hogy a gyerek készült mint utólag látni, hogy nem. A gyerek sem hozta az első hónapban azt, ami máskor olyan természetes volt. Ő most elmerült az angol és a programozás világában és más nagyon nem is érdekli, pedig a tovább tanuláshoz kell még pár tantárgyból a jó eredmény. Elbeszélgettem vele, én is ő is fogadkoztunk egymás felé eddig még mindenki tartja a szavát. Én kevesebbet aggódom és emelem fel a hangom, elszámolok inkább százig, ő pedig nem veszi ennyire lazára a dolgot. Kell egy kis felelősségvállalás is így 13 évesen.
Szombaton végre ismét itt van a reggeli suli és nekem megint két óra én idő. Alig várom! Kell és hiányzott is már az ilyen.
Holnap viszont péntek és rövid munkanap délután háromra már itthon is leszünk. Hurrá. :)

A remény

kovtama | 8:52:00 | | 1Hozzászólás
" A remény nagy kurva. Sokszor visz olyan helyekre, ahol nincs keresnivalód és sokszor késztet olyan dolgok megtételére, amit nem kellene megtenned. A szerelem is tud ilyen kurva lenni, együtt meg aztán végképp borítékolhatják, hogy idióta legyél. Van, hogy valaminek vége, olyan is van, hogy el sem kezdődött igazán, de ez a kettő elhiteti Veled, hogy van keresnivalód kapcsolatokban és helyzetekben, mert az, hiába minden kézzel és szívvel fogható bizonyíték az ellenkezőjére, lehet még jó. Lehetsz Te még ott boldog. Ha nem is most, majd holnap, holnapután, ha a csillagok állása kedvező lesz, ha okosabb, megértőbb kedvesebb, vékonyabb leszel. Ha többet mosolyogsz. Olyankor is, mikor semmi kedved. De csak nem jön az a melengető és biztonságos érzés, hogy Te itt fontos vagy, hogy szerethető vagy. A Te hibád, – gondolod. Te nem tettél meg mindent, Te vagy hitvány, Te vagy csúnya, Te vagy az, aki kerékkötője a dolognak, miattad nem működik, miattad bántanak, miattad kerülsz méltatlan helyzetbe, miattad vagy egyedül, miattad hagynak el. Hazugság. Egy kapcsolatban két ember van. Két emberen múlik, ha szép és virágzó, ha könnyed és mosolygós és két ember teszi azt reménytelenné, pengeszájúvá, búskomorrá, veszekedőssé. Én hibám és Te hibád nincs, Mi hibánk van. Ha a Tiéd annyi, hogy olyan helyen kerestél szeretetet, ahol nem volt, és mégis megmagyaráztad magadnak, hogy lesz, akkor az a Te részed belőle. Ha kényelemből, reménykedésből, félelemből maradtál ott, ahol Neked nem terem babér, akkor meg az.
Sokszor teszünk vesszőt oda, ahová pontot kellene. Mert a pont nehéz. A pont elfogadás, belenyugvás, a pont veszteség. A pont vége egy olyan életnek, ami nem lehet a Tiéd, hiába vágytál rá. A pont az álmok és ideák vége, terveké, amiket már nem fogsz megvalósítani. A pont kicsit a hiábavalóság érzése. A hiábavaló küzdéseké, az eddigi melóé, az éveké, amiket belefektettél valamibe, ami most elsétál. A pont magányos. A pont félelmetes, mert bizonytalan, hogy hogyan tovább. A pont épp ezért veszélyes is. A pont előtt volt valamid. Reményeid, valami kis szar a kezedben, ami még ha tényleg szar is, de legalább tele volt a kezed vele, lehetett kapaszkodni bele, lehetett markolni. Levegőt markolni ellenben iszonyatosan félelmetes. Pontot tenni kicsit halál. A pontot meg kell gyászolni, a pont rohadék és rohadtul fáj. A pont (Buddhista barátaim figyelmébe) az ego elengedése. Szembenézés azzal a ténnyel, hogy nem voltál elég jó és bizony nem szerettek, nem szeretnek. Elengedése annak a nevetséges gondolatnak, hogy majd egyszer mégis.
A pont a remény elengedése, hogy bizonyítékot kapj arra, hogy elég vagy, szerethető vagy és nincs Veled baj.
Félsz a ponttól, mert kudarcot vallottál.
Nem feleltél meg. És ez valóban így van. DE! Mikor pontot kell tenned, hajlamos vagy elfelejteni, hogy előtte hányszor fájt. Hogy hányszor égett, hányszor szúrtak beléd kést, hogy hányszor voltál hibbant, hányszor voltál egyedül. Nem fizikailag, úgy ketten voltatok. De ez máz, külcsín. Társas magány. Elfelejted, hogy a pont előtt is féltél, hogy a pont előtt sem voltál önmagad, hogy a pont előtt is levegőt markoltál, hogy a pont előtt sem voltál egész. És ettől, pusztán ettől az egy értelmes gondolattól a pontnak máris megváltozik az értéke. Helye lesz. Mert a pont fájhat, most kurvára fájnia is kell, ha volt jelentősége a kapcsolatnak, ha szerettél, ha terveztél vele, ha komolyan gondoltad és akartad, de gondolj arra, hogy ez most csak egyszer fáj ennyire, viszont soha a büdös életben nem fog többet. Nincsenek kis fájások, se nagy fájások, nincs megalázás, nincsenek méltatlan helyzetek, nincs félelem, nincs bizonytalanság, nincs színjáték, nincs maszk, nincs már semmi, amitől eddig nem érezted magad egésznek és boldognak. Ha kiteszed azt a pontot, elfogadod, hogy kudarcot vallottál, elfogadod, hogy nem szerettek, hogy nem voltál fontos. Neki. Vesztettél. És közben hatalmasat nyertél. Visszanyerted önmagad. Kicsit megtépázottan ugyan, de most szabad vagy és ha tükörbe nézel, a saját arcod látod. Nem játszmázol, nem akarsz már megfelelni, nem akarod a szeretet látszatát és nem akarsz érte koldulni. Igazit akarsz. És meg fogod kapni. Mert értékes, erős és szerethető vagy. És fontos. Nem kell tökéletesnek lenned hozzá, hogy szeressenek. Azt mondják, a tiszteletet ki kell érdemelni. A szeretet viszont vagy van, vagy nincs. Ahol pedig van, ott soha nem lesz pont. Ha pontot tettél, vagy Rád tettek pontot, akkor az a pont megmentett attól, hogy olyan helyen keresd, ahol soha nem találtál volna rá.
A pont félelmetes.
A pont ennek ellenére néha a legjobb, ami történhet Veled.
Tedd ki, és nézz a tükörbe. Gyönyörű vagy és bátor. Megtalálod majd, aki nem ismer Veled pontot, csak ezer vesszőt, mert egy pillanatig sem leszel neki sok, vagy kevés. Csak Te leszel, és ez PONT elég lesz hozzá"

A hétvégének annyi

kovtama | 10:53:00 | | 3 Hozzászólás
huss már el is múlt. Mintha nem is lett volna úgy tűnik ma már.Ma böjtös napot tartok, mert tegnap sikerült majdnemmegállásnélkül ebédelnem. :) Ugyan is a marhapörkölt olyan jól sikerült, pont annyira volt csípős amennyire kellett a fiúknak (én még tettem az én részembe jó sok erős paprikát) és a nokedli is pont úgy volt kapros túrós amennyire kellett. Amúgy nem vagyok nagy pörköltes meg nokedlis, de na jó volt. Egy évben egyszer kétszer mindenképpen. :)
Szóval ma "böjtölök" a reggelim két tejeskávé, egy körte és pár szem szőlő volt fél marék kesudióval. Tízórai egy narancs és ebédre rukkola, paradicsom, pár szelet sonka felvágott, mozarella és mindezt megöntözöm chilis olíva olajjal. Két szelet teljes kiőrlésű (sparos) kétszersült lesz hozzá. Tudom nem sok, de a tegnapi napot muszáj valahogy kompenzálni. :)

Ez a kép meg awwwwwwwwwwwwwww , ez nagyon tetszik.

kép: Country Homes & Interiors Magazine

Könyveshétfő

kovtama | 5:57:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: mai-konyv.hu
A tizenkilenc éves Gwen reményekkel és szerelemmel teli szívvel érkezik Ceylonba teaültetvényes férjéhez, Laurence-hez. A paradicsomi szépségű birtok azonban sötét titkokat rejt: egy elhagyatott sír a kertben, egy poros ruhásláda.
A kezdeti boldogságnak hamar vége szakad. Laurence megváltozik: kiszámíthatatlanul, távolságtartó módon, mogorván viselkedik a lánnyal. Nem hajlandó magyarázatot adni a rejtélyekre sem, hagyja, hogy a felesége kétségek közt vergődjön.
Gwen teherbe esik, Laurence boldog, de az igazi nehézségek csak most kezdődnek.: az ikrek születése szívbemarkolóan nehéz döntés elé állítja Gwent, és ettől kezdve tragikus titok terheli az ő szívét is.
A lebilincselően izgalmas regény az 1920-as években, Ceylon szigetén játszódik, és még az utolsó oldalakon is váratlan fordulatokkal lepi meg az olvasót.

Tegnap délelőtt

kovtama | 14:49:00 | | | | 3 Hozzászólás
mielőtt elindultunk volna itthonról a suliba azon gondolkodtam, hogy vajon mit fogok én csinálni az ölembe pottyant majd' két órás szabadsággal? Azt hittem nem fogom tudni feltalálni magam, de hussssss ilyen gyorsan eltelt, sőt még kevés is volt. Kiskorú már tudta a járást csak kiraktam a ház előtt, nyáron is itt volt táborban. Én pedig mentem a dolgomra. Először megálltam az Aldi előtt, mert muszáj volt kenyeret és paradicsomot vennem. Még sem tudtam elkerülni a boltot. :) Aztán elmentem a Deichmanba, ahol megnéztem az őszi kínálatot. Tetszett is egy két pár cipő, de még nem vettem, ha ilyen marad az idő még pár napig jó a nyári futkosós is. Aztán benéztem a KIKbe, na ott aztán leragadtam olyan sok minden volt végig sem bírtam nézni. Itt elment az időm, azt vettem észre, ha nem indulok el időben a gyerek ott fog várni a suli előtt. Úgy hogy fájó szívvel hagytam ott az üzletet, biztos hogy a jövő héten is benézek majd, mert most kezdték el kirakni az igazi őszi díszeket, mindenféle színű és illatú gyertyákat, tartókat, ajtóra ilyen olyan lógót, párnákat és mindenféle jóságot. Egy dolgot azért nem hagyhattam ott, mert régóta nézegettem hasonlót csak az áruk volt sokkal több és ezért mindig tologattam. Ezt:




Nos, ő most jött velem haza és 2200Ft-ért szerintem igazán megérte. Van pár kép, ami pont ide fog passzolni és nagyon örülök, hogy végre van hova tenni. Volt ennek egy párja is HOME felirattal (ha még lesz legközelebb, legyen!) valószínű az is a kosaramban landol. Minden másban visszafogott voltam csak nézelődtem. 
Szóval a 2 óra semmire sem elég, igazándiból sokkal több kellett volna. :) Annyira jó volt kicsit egyedül lenni, nézelődni, mindenféle "menjünk már, azt miért kell még megnézni, miért próbálod fel, ha úgy sem vesszük meg, éhes vagyok, szomjas vagyok, unatkozom" dolgok nélkül betérni oda, ahova éppen kedvem volt, hogy csak na. Tiszta karácsony! :) És mindez mostantól minden szombaton az enyém!

Délután elültettük a növényeket, a rengeteg virághagymát (még maradt is pár darab, de azoknak máshol lesz helyük) a kis bokrokat, amiket a férjem vett, valamint a gránátalmát. Remélem mind átvészeli majd a telet és tavasszal megajándékoznak sok sok virággal. 

Ma pedig főztem egy csudijó marha pörköltöt sima és túrós kapros galuskával, uborka salátával ebédre. Van palacsinta is, úgy hogy mindenki jól érzi magát. 

A táskám megérkezett és jelentem annyira jó!! Nagyon bevált, pont elég nagy és a benne lévő külön kistáskába az összes mütyür belefér, úgy hogy átlátható az egész belseje. Szóval lehet a táska vadászat pár évre befejeződött. :)


Most pedig kifekszem a napozóágyra és kiolvasom az egyik kedvenc lapomat.



Csak az a baj, hogy ez a hétvége ismét nagyon hamar elmúlik. :/ 



Ez annyira nem az

kovtama | 13:00:00 | | | 8 Hozzászólás
én hetem, hogy csak na. Pedig itt az igazi ősz, amit úgy vártam és még is. A rossz kedvem miatt időnként máshogy reagálok dolgokra, hirtelen felkapom a vizet - még jó, hogy ezt nem adom ki magamból, hanem bennem marad - aztán elmúlik, jön egy jobb pillanat, aztán megint vissza....áh. Itt a blogban is csak félig írtam le történéseket - még mindig nem engedek teljes belelátást a dolgaimba, se otthoniba, se másba ez nem véletlen -  ezért kicsit félreérthető is vagyok, de amúgy annyira ez nem érdekel. Mindenki gondoljon bele, amit szeretne. :) Távolról amúgy sem ismerjük meg egymást annyira, mintha napi élő kapcsolatban lennénk. Na mindegy is.

Holnap délelőtt viszem a gyereket suliba, kezdődik a programozós tanulás remélem tetszeni fog neki. Lesz bő másfél, két órám ezentúl minden szombaton, amikor vagy futni megyek vagy csak sétálni a városba, könyvesboltba mehetek, nézelődhetek boltokban vagy beülhetek egy kávéra valahova. Ez jó. 

Hétvégén elültetek rengeteg virághagymát, nárciszokat, tulipánokat megérkeztek a rendeltek (az oldal itt ahonnan kiválasztottam) és vettünk két nagy dobozzal a Lidlből is valamint szintén innen zöldeket is, kis télálló bokrokat, Erikákat fehéret és rózsaszínt is. Megvan a helyük, végig a bejárat mellett lesznek ahogy bejövünk a kapun a kocsival. Oda ültetjük el a gránátalmát is. Remélem jó helyen lesz, védett is, déli is sok nap fogja a növényeket érni. 

A Butlersben leárazás van végre találtam egy olyan kis asztalkát amit a kanapé mellé képzeltem el és ma már ki is hozták.

Még nem tudom virág lesz e rajta, vagy valami más, esetleg a laptopom vagy egy kis éjjeli lámpa és azt sem, hogy marad ilyen színű vagy keresek a kanapéhoz passzolót amire lefestem. Innen.

Ma végre előbb végzek, fél három mikor lesz már?? Olyan vagyok, mint a gyerekek az iskolában péntekenként. Alig várom. Még boltba ugrok majd be, rántott sajt lesz hétvégén a menü közkívánatra. Kell vennem olajat a fritőzbe, meg zsemlemorzsa se ártana, mert elfogyott. A tojást se felejtsem el! A desszert palacsinta lesz vagy sajttorta még nem döntöttem el. És vettem már sütőtököt is az is mennyire jó már. :) Felvágom, pici méz és megszórni dióval és úgy be a sütőbe, isteni.

Ilyen utcácskán pedig szívesen sétálnék:

pinterest




Időnként ilyenek (is) vagyunk...?

kovtama | 6:28:00 | | | 6 Hozzászólás
Szerintem legalább is. Sokan gondolkodunk így időről, időre és mindig megfogadjuk, hogy holnaptól más lesz, másképp csináljuk majd, másképp gondoljuk majd. Egy darabig megy is, aztán azt látjuk, hogy ismét elölről kezdjük az egészet. Ki ki helyettesítse be magának ami rá jellemző, rá vonatkozik, változtasson évszámot, vagy rakjon és vegyen el belőle amit akar. 
A WMN oldaláról hoztam és azért nem linket szúrtam be, hogy ne kelljen  lapozni.
"Lusta vagy. Nem igaz, hogy nem látod be. Magyarázol itt az önmegvalósításról, keretekről, lehetőségekről és korlátokról, de igazából csak elképesztően lusta vagy.
Lusta vagy futni, mosogatni vagy elmenni végre nőgyógyászhoz. Lusta vagy belátni, hogy közelebb vagy már a harminchoz, mint a húszhoz, és ideje lenne elfogadni, felvállalni és felelősséget vállalni azért, hogy nő vagy. Nem… nőnek lenni nem azt jelenti, hogy most már géllakkot kenetsz a körmödre, hogy ne kopjon le folyton. És nem is azt, hogy kicsit jobban tudod, hogyan hat a hajdobálás a férfiakra.
Dühös vagyok rád, mert látom benned a lehetőséget. Dühös vagyok rád, mert nem engeded, hogy mások is igazán lássanak, félsz attól, ha nem vagy mindig irtójófej és kedves és figyelmes, akkor majd nem fognak szeretni. Pedig látod… szeretnek. Jó lenne, ha nem csupán két-három embernek mernél nemet mondani… vagy nem csak előttük vállalnád fel az árnyékosabb oldaladat. Mert így ők sokkal többet kapnak belőle, mint a másikból… pedig nem ezt érdemlik.
A tested is lehetőség. Basszus, lehet magyarázni önelfogadásról, és belekapaszkodni abba, hogy te „ilyen alkat vagy, erősek a csontjaid, a nagy mellhez has is jár”, de mindketten tudjuk, hogy nem hozod ki magadból a legtöbbet. Inspirálónak találhatsz más teltebb lányokat is, de ettől pontosan két napig szereted magad jobban. Persze lehet utálni a „vékony lányokat” (igen, ez neked egy külön kategória, egy rettegett arctalan tömeg, ami karcsú derekakból, lapos hasakból, és… te jó ég, micsoda vékony karokból áll, akikkel szemben örök vesztesnek érzed magad, amit rendkívül felnőtt módon megvetéssel teli indulatokkal kompenzálsz, és még véletlenül se lájkolod a bikinis fotóikat, akkor sem, ha amúgy jó fejek), de a lázadásodból nem lesz szeretet és elfogadás.
Mi lesz azzal, amit magadnak,vagyis inkább magadról álmodtál?
Hogy huszonnyolc évesen boldog leszel, magas és szőke (a magasat nem tudom hogy gondoltad, sajnos tizenhét éves korod óta nem nőttél egy centit sem), lassan készülsz az első gyerekedre, végre megtanulsz öltözködni, hiszen addigra nyilván megértetted már, hogy a villamoson utazó lányok kilencven százalékának miért olyan harmonikus a megjelenése. Tudom, még mindig azt hiszed, hogy ez a korral jár, hogy egyszer csak megvilágosodsz, és sikerül az alakodhoz megfelelő darabokat a pénztárhoz vinni, és végre olyan dolgokat tárolsz majd a szekrényedben, amiket fel is veszel. (Jesszus, a szekrényed egy külön beszélgetést érdemel, anyád kiborulna, ha egyszer beengednéd a lakásodba… és meglátná.) Azt hitted, hogy a stílusoddal együtt megtalálod majd azt is, mire vagy hivatott. Mert a rendkívül nárcisztikus, Disney-hercegnős világodban azt gondoltad, hogy majd valamit leteszel az asztalra. Mert különleges vagy. Ki különleges, ha nem te?!
Még mindig arra vársz, hogy a világ felfedezze, milyen fantasztikus is vagy te (és ha lehet, meg is mondja, hogy pontosan miben). Hogy egyszer majd csak jön valami, és akkor tudni fogod, hogy gyerekeket lovagoltatnál vagy vezetőket fejlesztenél szívesebben.
Várj, hangosabban! Ha sugdolózol nem hallom… Ja igen, az írás, az írás is még ott van benned mint vágy? Nem mondod, pedig már csomó ideje nem mutattad semmi jelét annak, hogy akarod még. Megállapodtunk benne, hogy tehetségtelen vagy, nem jön az ihlet, másokét kijavítani mindig sokkal könnyebb, és különben is, ki lenne kíváncsi bármire is, amit papírra vetsz? Ráadásul  azt is megbeszéltük, hogy amíg írásban sem tudod vállalni önmagad, és ezért mindig valakihez hasonlót próbálsz alkotni, semmi értelme az egésznek.
Szerintem kezdj el gyakorolni! Nem írásban, hanem az életedben. Mutasd ki, ha valami nem tetszik, ne mosolyogj arra, akire nem akarsz, szedd le a ragasztót a talpadról, és lépj, ha lépned kell.
Húzd ki magad! Senki sem szól helyetted, nem érted? Elképesztő: még mindig csak elvárod a világtól, hogy történjen neked, mert rettegsz a következményeitől. Igazából nem vállalsz felelősséget, pedig trénerként mindig ezt magyarázod… Lehet, hogy elcseszed, és lehet, hogy nem fog tetszeni neked meg másoknak, lehet, hogy rosszul döntesz, és kudarcot vallasz! Képzeld: megtörténhet, hogy nem fejezel be valamit, elmenekülsz, megbántasz másokat. De valahogy mégis közelebb lesz a valósághoz, mint ez a rózsaszínes illúzió, amit fenntartasz magad körül.
Derüljön ki most már az élet, különben belehalok az unalomba és a félelembe, hogy lekések a világról!
Ne haragudj, lehet, hogy ez most sok volt neked! Rémesen fogadod, ha véletlenül nem teszel meg mindenkinek mindent az elismerő szavakért. Köszönöm, hogy kiírhattam magamból! Egészen furcsa és üdítő volt végre őszintének lennem veled."

/Cikk:  http://wmn.hu/2016/09/22/ram-szoltam-kapd-mar-ossze-magad-anyukam/ /

Hurrá!

kovtama | 12:04:00 | | | 9 Hozzászólás
A nap híre, hogy tegnap beszerelték az új netünket. Örülünk, mint majom a farkának, mert gyors és végre mindenki egyszerre tud bármit csinálni nem fagy le senki. Úgy hogy ma a netet is lemondom a telekomnál, mert addig nem akartam amíg nem próbáltunk ki mindent, hogy ez hogy fog működni. Az első dolgom az lesz ahogy beérek a munkahelyre, hogy telefonálok és fájó szívvel örömmel vetek véget a kapcsolatunknak.

Aztán meg voltam szülőin, de szerintem jobb ha én ide erről nem nagyon írok, mert elég volt tegnap belőle bőven. Komolyan azt gondolom, hogy nem előre megyünk, hanem minden évben csak hátra. Az egyetlen jó, hogy Kiskorúnak ötös lett az első matek dolgozata, hurrá ennek örülünk, mert ez ugye nekünk egy nemszeretem tantárgy és kellenek a vidám pillanatok. :)
Aztán lesz idén Erdélybe kirándulás, ahova az osztályfőnök nem akar elmenni, mert ő nem bír ki 10-12 órát buszon és azt sem tudja akkor ki fog menni az osztállyal.....no comment.
Aztán meg van olyan gyerek, aki rollerrel megy iskolába és megkéri a szülőket, hogy ne engedjék, mert van akinek nincs rollere és ne izgassa fel ezzel a többieket, wtf?? Mondjuk van aki meg biciklivel megy és van akinek éppen rossz vagy nincs biciklije azt nem izgatja fel egy bicikli? Vagy mondjuk, amikor Iphonet visz az iskolába valaki?  Aztán meg volt egy csomó ezt NEM SZABAD, azt NEM SZABAD,  ezt ÍGY KELL, azt ÚGY KELL és TANULNI, TANULNI, TANULNI és NEM BÍROK VELÜK A HETEDIK ÓRÁBAN...blablabla amiben persze sok igazság is van, de azt nem bírom felfogni, hogy miért nem lehet egyszer az életben azt elmondani, hogy rengeteg teher van a gyerekeken és miért csak azt hallgatja az ember, hogy tanárnak lenni nem leányálom.? Amit persze tudok és sajnálom is. Ettől még nem lesz jobb a gyereknek. Amúgy pedig Baranya megyében a 7. helyen áll az iskolánk a rangsorban, ami azért elég szép eredmény.

Ma konyhabútor szerelés lesz, mert vissza van még egy felső szekrény elkészítése plusz a sarokpolc. Remélhetőleg pár nap és kész lesz és a maradék cuccokat is ellehet majd pakolni. Azért így egy évvel a felújítás után nem is olyan rossz eredmény. :)

Ja és végre süt a nap!!!! Tegnap este olyan felhőszakadás volt, mint nyáron szokott azt hittem letépi még az ereszcsatornát is.