Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A véletlen úgy hozta

Legutóbbi bejegyzések

Ilyenkor Január

végén bevallom már igen csak kezd elegem lenni a fűtéses, bekuckózós  időszakból. Egyre inkább vágyom a kertre, hogy lemossam és kirakjam a kerti bútorokat, hogy felállítsuk a napernyőt, hogy a teraszon együnk és hó helyett leginkább vágyom egy mindent felfrissítő fűnyírásra. A téli kabát helyett szeretnék egy szál pulcsiban, kardigánban és kiscipőben elindulni, nem több rétegbe felöltözve. Csiripelő madarakat szeretnék a kertbe, rálépni pucér lábbal az első tavaszi,valódi, harsogó zöld fűre.  Ehelyett hó van megint és még mára is mondtak még valamennyit. Erre a hétre ilyen időjárást várhattunk, meg is kaptuk. A jövő héttől ha hinni lehet már egyre jobb lesz és a hőmérséklet is emelkedni fog folyamatosan, ha eljön a február átlagban olyan nyolc fok lesz és azzal már ki is békülnék.  Mindenesetre kompenzálva a még téli időjárást én tavaszi kerteket nézegetek a pinteresten és tervezem a magas ágyásaimat. Jó móka egyébként.


Mindjárt összekapom

magam csak kicsit leültem, mert végre itthon vagyunk. Egész nap tüsszögök, orom kicsit fújom viszont lehet tényleg elkaptam a nátha elejét, mert a torkom szinte már nem is érzem, hála a napközben elszopogatott torokfertőtlenítők számának, meg a mézes teának. Vagy inkább a tegnap este lefekvés előtti pálinka ivásnak? Ki tudja. (lehet ma is meghúzom a pálinkás üveget iszom egy fél stampedlivel.  Viszonylag hamar vége lett ennek a napnak vagy is a délelőttnek, de azért jobban esett volna itthon feküdni és pihenni. Mostanában megint csak nehezen indulok el dolgozni vagy is minden nyűgöm van már vasárnap délután, hogy másnap már hétfő. Nem jó ez így, tudom. De talán inkább annak tudom be, hogy még mindig viszonylag sokat vagyunk inkább bent, mint kint és ez olyan egyhangúvá teszi a hétköznapokat. Mert ugye, már attól is hosszabbnak tűnik egy egy nap, még ha dolgozunk is, hogy sokáig van világos, már lehet kint lenni kicsit jönni menni és a friss levegős feltöltődés hatására a másnap sem s…

Már tegnap este is

éreztem, hogy kapar a torkom. Estére már majdnem fájt is, csináltam teát magamnak a gyereknek is. És ittam egy kupica pálinkát és nagyon remélem, hogy még időben elcsípem a megfázást. Miután elfogyott a kaparós torokra a mindenféle szopogatós akármi első köröm ma a gyógyszertárba fog vezetni, beszerezni valami torokfertőtlenítőt és vízben oldódó port, amit mind a ketten ihatunk délután, hogy tényleg ne legyünk betegek. Remélem nem késtem el. ( bár lehet, hogy van olyan a gyógyszeres dobozban, amit megtudunk inni, megnézem) Nem aludtam jól, minden órában fent voltam, izzadtam , így még az is lehet, hogy lázas is voltam. Persze én vagyok a hülye, mert a kutyának úgy adok enni, hogy csak ide kimegyek a teraszra, kabát nélkül, mert úgy is csak fél perc meg úgy is csak két méter az ajtótól. Aha. :/
Legszívesebben ma itthon maradnék és csak feküdnék az ágyban egy bögre teával és talán aludni is tudnék. Hol van még a péntek? Most különösen hosszúnak fog tűnni ez a hét. 

Ma reggel ismét

fehér lepel borítja az udvart, szerencsére csak vékony rétegben talán egy centis hó hullott. Még. A járdára ahogy leesett el is olvadt és remélem így is marad, pedig ahogy az előbb kimentem körülnézni már a felhők színe is más, mint tegnap volt és a távolban ismét olyan télies, ködös a világ.  A tegnapi nap huss eltűnt az életünkből. Ebben a felgyorsult világban - ami nekem egyáltalán nem tetszik - a napok mintha meg sem történnének csak átrobognak az életünkön időnként így érzem. Időnként tényleg jó lenne egy világmegállító gomb, hogy ha olyan pillanat jön el, ami éppen nagyon jó az maradjon még meg sokáig.
Mára nincs sok terv. Elég hamar felébredtem, már öt óra óta fent vagyok. Olvastam az ágyban egy órát, aztán felkeltem kávét csináltam, kimentem a friss levegőre, olvasgattam blogokat, híreket, néztem pinteresten képeket hálószoba felújításhoz, kerteket a leendő kiskerthez, szóval ilyen apróságokat. Ma főznöm sem kell, maradt tegnapról csak egy kis köretet csinálok majd frissen a …

Délután úgy

kilőttem a munkahelyemről, mint a rakéta. Végre vége ennek a hétnek, valahogy nem volt ez az enyém, bár semmi rendkívüli nem történt se rossz, se jó csak úgy ment előre még is borzasztó lassúnak éreztem. A tegnapi nyár után most ismét borongós, hidegebb és esős idő ért el minket, olyan búskomor hangulatot hozott, de nem bánom egyáltalán. Munka után beszaladtam a boltba, aztán siettem haza.  Végre felkapcsolhattam a kanapé melletti olvasós sarokban a kis fényeket, a csillagokat és a gömblámpákat, kis égőket és csinálhattam magamnak egy bögre tejeskávét és most itt ülök és élvezem a mai nap hátralévő óráit. Ezt szeretem, ez ami a pénteki munka után van ezt a pár hétköznapi maradék órát, mielőtt ideér a szombat. Már vége a munkának, de még előttünk van az egész hétvége. Ez az én időm, úgy igazán.  Nálam a péntek délután az igazi pihenésé, ilyenkor általában nem csinálok semmit csak amit szeretek. Olvasok, tervezgetek a kis füzetembe írom mit kell majd elintézni, minek mikor jön el az id…

Úgy látszik én

már csak ilyen maradok. Hajnalban vagyok aktívabb és esténként használhatatlan. Az éjjeli bagoly szerep nem nekem jutott. Tegnap is egyik pillanatról a másikra váltam használhatatlanná és kilenckor ágyba bújtam. Talán fél tízig tudtam olvasni, pedig a könyv amit elkezdtem - és amit egyszer már olvastam csak nem emlékeztem - nagyon jó. Fábián Janka.  Nem igazán jön be ez a hét, bár már csütörtök van. És ugye ez már a kispéntek. :) Talán azért, mert már elérhető közelségbe került január vége és ezért inkább felgyorsítanám, mint átélném vagy valami ilyesmi. Ma jobb lesz az idő, mint tegnap már is bőven plusz fokok vannak. Állítólag tíz fok felett lesz ma.
Tegnap a gyerek hozott egy csomó ötöst. Német, angol, nyelvtan, történelem dolgozata lett ötös, így fél év előtt. A németre különösen büszke vagyok, mert olyan csoportban kezdte, ahol mindenki tanult már és felzárkózott. Igaz, ehhez az kellett, hogy a férjem foglalkozzon vele, de amúgy seperc alatt megtanulta. Csak nézem, mikor fél óra…