Dühös vagyok


ma mindenre dühös vagyok.
Dühös vagyok, mert még több mint egy hetet kell várnom a férjemre, hogy végre itt legyen.
Dühös vagyok erre az országra, hogy családoknak kell azért külön élnie hosszabb rövidebb ideig, hogy ne menjenek anyagilag tönkre, pedig megtesznek mindent, hogy élni tudjanak.
Dühös vagyok magamra, hogy azt hittem áttudom vészelni a külön válást és fél lábon is kibirom ezt a kevés időt.
Dühös vagyok a férjemre is, hogy azt hitte igazam van ebben.
Dühös vagyok arra, hogy nem lehet normálisan és tisztességesen megélni ebben az országban.
Dühös vagyok, mert azzal töltik az idejüket az okosok ott fent, hogy milyen térnek mi legyen a neve, hogy átnevezzük e vagy sem, hogy maradjon a szabadság szobor vagy sem, hogy Elvis Presley kapjon nálunk egy teret, mert annak idején rólunk vagy hozzánk énekelt, nem tudom és nem is érdekel megmondom őszintén.
Dühös vagyok, mert ebben az országban éheznek a gyerekek.
Dühös vagyok, mert itt írom ezt a hülye blogot, miközben annyira vágyom már a férjem után.
Dühös vagyok, mert évek óta ritkán mondtam neki, hogy mennyire a része az életemnek, hogy ő a másik felem.
Dühös vagyok, mert ha megkérdezem mennyire szeret, azt mondja eléggé. És tudom, hogy ez azt jelenti igen nagyon.
Ma ilyen napom van és nem tudom mikor múlik el.

Megjegyzések

  1. Ha hazajön, jobb lesz!:-)

    "Dühös vagyok, mert évek óta ritkán mondtam neki, hogy mennyire a része az életemnek, hogy ő a másik felem."
    Ezen azért változtatni kéne valamennyit legalább, vagy sokat?!
    !A különlét megtanít rá.

    VálaszTörlés
  2. Sokat. Csak nekem ezt baromi nehéz megtanulnom. De majd igyekszem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése