Esik

az eső és az esővel együtt az életkedvem szintje is leesett a béka feneke alá...:(
Ma kapkodós napom lesz, délelőtt főzés, fél háromtól fogadó órát tartok, fél négytől testületi ülés. Nincs most kedvem hozzá vannak gondok a faluban, vannak emberek, akik nem szeretnék betartani az alapvető szabályokat, hogy jobban éljünk egymás mellett és nem érzem azt az erőt most, hogy én megmagyarázzam miért van ezekre szükség. Fáradtnak érzem magam és magányosnak és sebezhetőnek, ami én sosem voltam. Állandó kialvatlanságot érzek és ha lefekszem se tudok nyugodtan aludni.

Én mióta ismerem a párom sosem töltöttem el 4 napnál többet nélküle külön, akkor is azért mert vakbél műtétem volt. Elegem van.

Olyan kettősség ez, amit nem is értek. Mikor együtt vagyunk, néha azt kívánom anyám, hadd legyek már egy kicsit egyedül, miért kell összenőve lenni??? Most meg fáj mindenem, hogy nincs a közelemben. Nekem már az is közelt jelent, ha én bent vagyok a házban, ő meg kint a birtokon. Most meg ha kimegyek se látom a fél hektár végén. Az idő se kegyelmez, pedig ma vetni akartam ismét. Vettem még magokat és tegnap még jó volt, mert arra gondoltam délelőtt teszek veszek kint, elmegy az idő, délután is elfoglalom magam, bár nem tudom mennyi okosságot fogok tudni mondani a hozzám érkezőknek, de még is. Elmegy a nap. Most meg úgy érzem minden összeesküdött ellenem.

Kisfiam is rontott a suliban, sose volt vele gond, most gyakorolni kell vele pár dolgot. Szerintem ez már annak a jele, hogy kezdi felfogni még sokáig "nem lesz apukája." Azt mondtuk neki, hogy amikor jön a nyuszi, akkor utána pár nap és itthon lesz apa is. A nyuszinak tegnap megírta a levelet, hátha hamarabb ideér. Gondolom azért, hogy akkor előbb jön apa is.

Csütörtökön reggel pedig, amikor reggelizett és az asztallal szemben lévő akváriumot nézte, ahol éppen pár napja halt meg a fiú hal egyszer csak megszólalt:

- Most mi is olyanok vagyunk mint a halcsalád. Nekik sincs apájuk és nekünk sincs most apánk.

Na ilyenkor szorul össze a szivem. Nem is tudom, hogy azok az anyák akik egyedül maradnak gyerekkel, hogy tudják folytatni az életüket?? Pláne, ha nem válás hanem tragédia történt.

Egyedül lenni- ez az élet tápfolyadéka. Találj magadra, sétálj és nézegess. Az egyedüllét megvéd téged a kiszolgáltatottságtól, a gondoktól és a bánattól.
Soha ne engedd magad belehajszolódni abba a hazugságba, amely összekeveri a boldog egyedüllétet a nehéz magánnyal.
Ténferegj szabadon, és kényelmesen, nézd az embereket, akik nagy boldogságok és nehezen viselhető fájdalmak közt hullámoztatják egymást. Téged talán nem érnek el a boldogság eksztatikus pillanatai ugyanakkor nem tör össze a hétköznapi gondok örlő zuhogása. Sem a nagy tragédiák nem horpasztják be mellkasod.
Élvezd az egyedüllétet, amley lelked tisztaságát és szárnyaid himporát őrzi.
Egyedül vagy, repülni tudsz!
....adj egy társat, akitől időnként az egyedüllétbe menekülhetek.....

Megjegyzések