Balf@sz...

ez voltam én ma délután...Éva blogján már írtam, férjemnek még nem meséltem. Olyan égő na:) Szóval baromi nagy eső esett és az utakon bokáig érő sáros víz hömpölygött mindenhol. Én meg mentem ahogy tudtam és éppen egy kamion mellett haladtam el, amikor is hideg, sáros, baromi vizes:) víz terítette be belülről a kocsim ablakát, az üléseket, a táskám és engem....
NEEEEEEEM nincs kabriom!

Csak én, az a bizonyos balf@sz ahogy a címben is írtam elfelejtettem, hogy az anyósülésnél félig le van engedve az ablak, mert baromi fülledt levegő volt a kocsimban. És persze úgy felejtettem...Szóval hamar lehűlt benn a levegő, megfagyott az ereimben a vér és k...ra kiakadtam. Persze magamra.

Most így utólag átgondolva már talán vicces is a történet, de a nap lúzere címet mindenképpen én nyertem el!

Virágcsokrokat az öltözőmbe kérem. Köszi.:):)

Megjegyzések

  1. Utólag vicces, de átélni ezt senki nem szeretné! :) REmélem azóta felszáradtál! :P :D

    VálaszTörlés
  2. Na ja.:) És belűlről csillog villog a kocsim. Ahogy hazaértem ezerrel takarítottam. Úgy is ráfért már egy takarítás...de azért egy sima portörléssel is beértem volna.:):)

    VálaszTörlés
  3. Miért van az, hogy az ember mindig ilyen esetekre emlékszik egy idő után. Sőt, később ezeken nevet is! Na nem akkor! Ááá, az kizárt!Akkor a szókincsét használja cifrázva. El kell múlnia bizonyos időnek ahhoz, hogy nevetni tudjunk ezen. Ahogy írod kocsi és te azóta kipucolva!:-)
    Emlékszem mikor a szippantós autó cuccába mentetek bele. Rátok jár a rúd mostanában!:-)))
    Bocs a mosolyjelekért, nem kinevetés, kínban nevetés, és lehet, hogy eltelt egy kis idő azóta, hogy én már nevessek is.Még a végén szerencse áll a házhoz.

    VálaszTörlés
  4. Éva a szippantós autós cuccos nem mi voltunk..:) Arra emlékeznék:):) De amúgy ma már tényleg tudok magamon nevetni:):):)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése