Ismeritek??

Ha nem, akkor vegyétek, olvassátok,szeressétek. Ismét egy kedvencem, ami most nyáron megint előkerül.


Élménykönyv egy „Új otthonról a Nap alatt”, kicsit máshogy, mint a „Napsütötte Toszkána” vagy Peter Mayle Provance-ról szóló regényeiben. Mátéék megelégelve a mókuskereket, 1987-ben Toszkánában járva úgy döntöttek, hogy ha két világcsavargónak érdemes valahol sátrat vernie, akkor ez az a hely. Megkeresték a legromantikusabb birtokot a földön: egy XIII. századi remetealakot, majd átalakították egy mesebeli házzá és díjnyertes pincészetté. Ebben az elragadó és rendkívül vidám történetben két kreatív felfedező megtalálja a ritka kombinációját a mindennapi örömöknek és a tartós sikernek. Ez a könyv egész biztosan gazdagabbá teszi az életét az utazóknak és a „borszeretőknek” egyaránt. Egy biztos, Mátéék szeretik egymást és szeretik az otthonukat, de mire végigolvassuk történetüket, mi is szeretni fogjuk nemcsak őket, de az otthonukat is. A Toszkána hegyei bestseller lett, a házból emlék, mert utána már nemcsak otthonra, de borra is vágytak, és a nagy toszkán ingatlanpangás idején megvásárolták a Castello Banfi egyik vadregényes birtokszegletét, amit a nagyüzem nem tudott gazdaságosan művelni. Az első kereskedelmi forgalomba került évjárat a 2001-es volt, a borászatot az autodidakta Candace vezeti. Csúcsboruk a Banditone névre hallgató syrah.

A regény folytatása:




Egy nagy pohár selymes Brunello helyreállítja az energiáidat, a második teljes szívedből megnevettet, a harmadik után pedig már búvóhelyet keres a szemed, hogy magadévá tehesd a feleséged.

A "Bor, Mámor, Toszkána" olyan, mint egy különleges bor, hosszú életű, sokszínű, nemes és elgondolkodtató, mégis gazdagon gyümölcsös, játékos és már-már könnyed. Garantáltan szomjasak és éhesek leszünk az olvasás harmadik percében.

Máté Ferencnek, aki azt vallja, hogy a csapásoktól erősödik, gazdagodik a magyar, nem volt elég Toszkánában élvezni a tájat, a szarvasgombás ételeket és a kedves szomszédokat. Többre vágyott. Rádöbbent, hogy egy toszkán birtok szőlő nélkül csak a turistáknak való. Szerencsére még időben ahhoz, hogy a SAJÁT BOR, SAJÁT ÉLVEZET jegyében elinduljon festőművész feleségével, Candace-szel, hogy új otthonra, és saját szőlőültetvényre is szert tegyen. Az új birtok számukra nemcsak egy darab föld lett, hanem egy apró királyság is egyben. Mindennapjaik során megtanuljuk, hogy az egyszerű élet adta érzések és örömök adják a teljes elégedettséget. A saját tölgyfahordó látványa könnyeket csal a szemükbe, és a könyv végére már a miénkbe is.

Becsüljük meg őszinteségüket és tanuljunk tőlük, mert ők sosem döntenek üres gyomorral.



Egy őszinte riport az íróval:

Máté Ferenc író és szerencsés ember. Toszkánába költözött, szőlőt vett és mára olyan borokat készít melyre a nemzetközi szakmai tekintélyek is felfigyeltek. Ferenc évtizedekkel ezelőtt elhagyta Magyarországot így a magyartudása is némileg megkopott. Ennek ellenére a beszélgetésünk magyarul zajlott és talán ez adta meg azt a kissé betyáros plusz töltetet amitől olyan igazi Máté Ferences.
– Az életútjáról annyit tudok, amit egy-két angol nyelvű interjúban sikerült elolvasni. Mikor hagyta el Magyarországot? Mi volt az oka a távozásnak?

– 1956-ban menekültem anyámmal és a barátjával. Mindketten részt vettek a forradalomban ezért kellett menekülniük. Én akkor 11 éves voltam. Anyám barátja megígérte, hogy ha menekülök velük kapok ajándékot. Már akkor is érdekek mentén mozogtam így hát menekültünk (nevet)
A bor szeretetét nagyapámtól örököltem. Ő nagy borozó volt és vele együtt én is kóstolgattam. De az igazi passzió Párizsba született. Egy évig ott laktunk feleségemmel és minden vasárnap mentünk Burgundyba valami kiváló kis restaurantba ahol mindig megkertük a tulajt hogy adjon valami igazan érdekeset valamelyik nem túl drága borából.
A bor tanulás csak később jött Toszkánában. Az igazi leckét az élet adta számomra. Candace – a felesége – viszont sommelier szakot végzett Rómában. A pince az ő birtoka. Én a szőlőt termesztem, a bor a pince ajtajától az ő érdeme. Az én szerepem csak akkor következik újból amikor az asztalon látod az üveget: ebédkor és vacsoraidőben.

– Röviden elmondaná hogyan jutott el Toszkánáig? Tudom, hogy nagyon kalandos de bizonyára kiemelhető néhány fontosabb momentum...

– Elöször Californiában laktunk Laguna Beacen ahol egy 11 méteres vitorláshajót építettünk együtt. Azután 3 evig azon laktunk a Csendes Óceánon bolyongva. Mikor meguntuk, Whistlerbe költöztünk. Akkor még nem olyan volt, mint most a Téli Olimpiát követően. 1975-öt írtunk ekkora. Az egész város új volt. Mondhatni: kiváló sielés emberek nélkül. Egy bolt volt akkor, két hotel, két bar, és talán száz ház. Egy pár év után Párizsba költöztünk, utána New Yorkba ahol Candace festet én pedig írtam. 1987-ben költöztünk Toszkánába. Három hét alatt vettünk egy házat. Azután öt évig New York és Toszkána között ingáztunk. '92-ben költöztünk oda végleg.

– A könyvét olvasva sokszor azt tapasztaltam, hogy amikor már nagyon elege volt mindig jött egy szerencsemorzsa és továbblendítette a siker felé...ez valóban így volt? Gondolok itt arra, hogy nem akármilyen borászati szakember a szomszédja...de sorolhatnám még napestig, hiszen hihetetlen küzdelmet folytatott az első szüretig...és gondolom azóta sem változott ez...

– Nem mert arrogáns magyar vagyok és emellett Erdélyben születtem és Pesten nőttem fol. Amiutan megvertük az angolokat 6-3ra és miután az egész orosz hadsereget elvertünk borosüvegekkel és zokni darabokkal, azután a világon minden lehetséges lett nekem. A himnuszom az hogy "Ha nem en, akkor ki?"

– Hogyan épül fel jelenleg a birtokuk? Mennyi szerepet szánnak a gasztronómiának?

– Három év alatt ültettük a hét hektárt. Számunkra a gasztronómia maga az életmód. Minden nap Candace két óriási toszkánai evészetet készít, természetesen borral .Amellett sokat utazunk - még mindig New Yorkba lakunk évente 2 - 3 hónapot, ahol amellett hogy a könyveimmel dolgozunk, csak étellel, itallal és a barátokkal foglalkozunk.

– Hogy telik egy napjuk?

– Candace és Peter fiunk – már befejezte az egyetemet – a pincékbe illetve az irodában dolgoznak. Én a dombjaink közt vagy a szőlősbe bolyongok, bámulok és káromkodok. Általában magyarul. Néha írok. Mivelhogy felfedeztem egy 2500 eves várost a birtokunk erdejében ezért nagyon sok időt töltött ott a dzsungelt pucolni és a varost feltérképezni. Mint Indiana Jones csak háttérzene nélkül.

– Mennyiben határozza meg életüket a szőlő? Mennyiben változtatta meg Önöket? Az életmódjukat? Háttérbe szorult a festészet/írás?

– Sajnos Candace festése nagyon elmaradt, pedig imádom a festményeit. A boraink címkéje őrzi a festmények egy részét. Én írok-írok, főleg akkor amiket új pince kellett vagy egy új traktor, ami drága játék így kapásból írnom kellett egy új könyvet.

– Ahogy tudom Busternek különleges a története - megosztaná velem?

– Ez privat. Buster majd megírja egy nap ha kedve van hozzá.

- A könyv alapján azt gondolnám, hogy Candece-szel való kapcsolata nem pusztán párkapcsolat hanem munkakapcsolat is? Mi a titka a sok évtizedes harmóniájuknak?

– Maga őrült? Ki beszél itt harmóniáról? Itt minden nap egy világháború. Azért lakunk 30 hektár kozepén mert itt nyugodtan tudunk üvölteni.

– Itthon bizonyára kevesebben ismerik a boraikat. Mit mondana róluk?

– Mindent megteszünk azért, hogy a legjobb, legízesebb, mély színű, aromás, nagylelkű borokat készítsük.. Az, hogy a világ egyik legjobb mikroklímájával rendelkező területen vagyunk az nagyon fontos. Itt még egy bolond is könnyen tudna világraszóló bort termelni. Főleg ha okos. És magyar.
– A művét trilógiaként tartják számon - miről szól majd a harmadik rész? Mikor olvasható?

– Ha ilyesfajta interjúkra kell sokáig válaszolnom akkor soha (nevet). A harmadik könyv már megjelent New Yorkban (The Wisdom of Tuscany). Arról szól, hogy milyen ideálisan él az embezen a gyönyörű környéken és hogy évezredeken keresztül született ez az életmód amit itt élnek és ami talán a legideálisabb lenne minden ember számára: rajongás a földért, a szabadságért, a mindennapi jó ételért és persze a borért. Erről szól. És arról, hogy miért vagyunk olyan hülyék, hogy nem vagyunk képesek élni örömmel, szerényen és büszkén – mint a toszkán emberek.


Remélem a harmadik rész ide is elér nemsokára. Nagyon várom.

Megjegyzések

  1. nem ismerem csak olvastam má rólla de megkéne venni,felnyomtam ezt a cikkedet a féészre ha nem gond de tudom törölni ha nem szeretnéd:)
    https://www.facebook.com/profile.php?id=100002271222740#!/

    VálaszTörlés
  2. Nem gond dehogy. Inkább megköszönöm.:)

    VálaszTörlés
  3. Ez nekem is megvan. De már nem is csodálkozom!:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése