Ugrás a fő tartalomra

Balfék, már megint

mármint én. Összetörtem a kocsim hátulját, beletolattam egy villanyoszlopba. :( Olyan égő. Soha nem törtem össze kocsit, egyszer közel voltam hozzá, hogy ne csak azt, hanem magamat is és a férjemet is, de voltam olyan rutinos, hogy aztán még sem. Ma reggel pedig fodrászhoz vittem a gyereket, aztán amikor végeztünk hirtelen felindulásból úgy gondoltam, hogy én akkor most odébb lököm a hátam mögött álló villanyoszlopot. Nem kellett volna. Mondjuk számtalanszor parkoltam már arra, de mindig kikerültem, nem kekeckedtem vele. Mit mondjak, nem volt kellemes mikor kiszálltam és megláttam, hogy néz ki szegény kis suzukim. A szerelő azt mondja, ezé a kis szaré vagyok oda? Hát ez semmi, úgy megcsinálja két nap alatt, hogy olyan lesz mint az új. Ha ő mondja. A pénzkidobás nem hiányzott, főleg hogy adtam a K&H-nak is pár napja egy csomót. Nem vagyok én milliomos.:( Olyan szőkének érzem magam.:(:(

Van itt ez a golden blog díj...ami jó, bár sosem szerettem az ilyen dolgokat. Elvégre kinek mi az érdekes. Amúgy nem is értem, amikor valaki nevezi a blogját vagy őt nevezik vagy hogy van ez, szóval ha ott van a többi között, akkor miért kezd el többes számban írni? Nem azt olvasom, hogy a blogom x-edik helyen áll, hanem a blogunk x-edik csak, még még még szavazzatok. Köszi, nekem van sajátom, ami olyan amilyen, de nekem jó, legfeljebb sehol sem jegyzik. De aki nevezett, az az övé, nem a mienk. Ha tetszik, szavazok, mikor mire,kire. Ez olyan lehet, mint az Oscar. Nem biztos, hogy nekem az tetszik, aki az első lesz. Nem mindegy hányadik, ha több ezren olvassák? Persze, ok az ember nyerni akar. Csak nekem amit egyes oldalakon olvasok az olyan nem is tudom...szájbarágó, könyörgő, mintha egyes emberek rosszul lennének attól a tudattól, hogy (akár egyenlőre) nincsenek az élen. Mintha az életük függene ettől. Na, idáig nem akarok eljutni. Hogy a napomat, a közérzetemet a blogom olvasottságától tegyem függővé. Jól van igy ez, ahogy van. Már eddig is megismertem egy csomó olyan embert, akikkel jó "együtt lenni."
Nem ez a lényeg? Számomra igen.


UI: Már megint nemtok kommenteket irni senkinek!! Ha olvassátok, akkor nem azért nem irok azoknak, akiknek egyébként szoktam, mert nics véleményem,hanem már napok óta nemtok.:(
Úgyhogy itt: Kedves Éva, gratulálok a dijadhoz!! Ügyes vagy, szép a polc:)

Dóri nagyon szépek az új láncok:) olyan angyalkás mindegyik:):)

Megjegyzések

  1. Hát még én milyen szőke nő vagyok, tényleg, még előrefelé sem tudok vezetni, nemhogy tolatni :-)
    Ne aggódj, abba az oszlopba már többet nem mégy bele :-)))) ( nem vagyok biztos benne, hogy sikerült megvigasztalnom Téged :-))) de a szándék megvolt )

    VálaszTörlés
  2. Kellemetlen! Tudom az nem vigasztal vagyunk néhányan így.......Személykocsival soha nem volt gondom, de egyszer a férjem vadi új kisbuszát rám bízta....természetesen a kábeltévé oszlopa útban volt!

    VálaszTörlés
  3. Hát ez igen peches nap volt, kedves "balfék"::)) remélem kikalapálható az eset, nem kell cserélni semmit, és a lámpák is épen maradtak... (egyszer régen én is jártam hasonlóan, jaj tudom, mit érezhettél, olyan ciki volt nekem is az eset.. ott az a bazi nagy oszlop, és az ember lánya mégsem érzékeli, brrrr)
    A goldenbloghoz annyit: én már a tavasz végén "megrendezett" az "év anyavállalata" versenynél lehidaltam: a nyertes úgy győzött, hogy a facebokon és a blogján is meghirdette, hogy aki rá szavaz, azok között ajándékot sorsol ki!!! Mert hogy nem ő vezetett, hanem valaki más, akinek ez a sorsolós ötlet vagy nem jutott eszébe, vagy (és ezt tartom valószínűbbnek) nem volt gyomra hozzá. És láss csodát, a potyát szeretők betolták első helyezettnek az illető sorsolós "anyavállalatot"....A hölgy most persze nyomja ezt a goldenblogot is, kiváncsi vagyok, erre mikor hirdet "játékot"...
    Tami, a blog nekem is olyan lassan nyílik, ma délután be sem engedett...
    Köszönöm az aranyos dicséretedet!! Ez az "angyalkás" jelző nekem annyira tetszik, tök jó, hogy eszedbe jutott, köszönöm!!
    P.S.: a múltkori idézetet (tudod, a hátam mögött beszélőst) az fb-re írtam fel végül, a "Magamról"-nál szerepel.:)

    VálaszTörlés
  4. Az előbb lemaradt........... a kommentelés témához szerettem volna hozzáfűzni. Nem tudom Nálad mi a gond, de én arra jöttem rá, hogy amikor bejelentkezem, beírom az e-mail címet, a jelszót, és alatta a "maradjon bejelentkezve" melletti kis négyzetből ha kiveszem a zöld pipát akkor enged megjegyzést írni. Egy próbát megér......

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a sok megjegyzést, jólesett.:) Nem akartam megbántani senkit a szőke nővel...:) A kár nem olyan nagy, lehetne nagyobb is, de nekem most a kicsi is sok.:( De szerencse, hogy egy oszlop és nem kocsi....
    Kivettem a zöld pipát és tényleg enged irni:):) kösziiiiiiiiiiii:)

    Alterego, de sikerült vigasztalnod:) Inkább a balfaszságom miatt voltam letörve, nem is a kocsi miatt annyira.

    VálaszTörlés
  6. Nagymamis jól mondja ki kell venni a pipát ráadásul Én úgy jártam egyszer,hogy nem tudtam kilépni az oldalból és máshova belépni mert a pipa beragadt:)

    Tamara,látom megint belenyultál a mérges zsákba:)most sajnálhatod,hogy nincs hátúl szemed:) ez csak vicc:)de azért együtt érzek veled bár Én még sosem tolattam bele oszlopba deee... szendvics már voltam amikor a hátammögötti kocsi beletolt az elöttem állóba:) ez sem rossz:)

    VálaszTörlés
  7. Legszebb öröm a káröröm, így én elmondom, hogy törtem össze szándékosan totálkárosra a Suzukimat... :o)

    Úgy kezdődött, hogy vettünk kocsibeállót, mert az én cuki kis kocsimat a ház előtt úgy meghúzták (valószínű az iskolások, vagy a közös képviselőnk), hogy nem akartunk tovább ott állni. Pláne, hogy előtte már a jobb első lámpatestemet is vitték...

    Dupla garázshely volt, bárhogy tiltakoztam, nekem kellett hátraállnom, mert én ritkábban járok vele a városban, és mert a férjek már csak ilyenek, a nagyobb autónak több a becsülete is. :o) Viszont viccelődött velem, hogy az én kis járgányom kifér az oszlopok között és akkor a szomszéd üres helyen ki tudok állni. Na, én meg elhittem.

    Csak nem sikerült a kiállás, a teherautót nem akartam megmozgatni, mert kizárt volt, hogy vissza tudjak állni vele. Körbe-körbe meghúztam a kocsit és behorpasztottam a bal első ajtaját is, ami az oszlopnak szorult. A legviccesebb, hogy volt egy pillanat, amikor eszembe jutott, hogy ki kéne szállni és kézzel tolni inkább. Végül kijöttem a kutyaszorítóból, de a kocsim úgy festett, hogy az gyalázat. A kárszakértő letotálkározta, és kétszázezret akart adni érte, de azért mi kikalapáltattuk az ajtót inkább. Illetve új ajtót kapott. Újrafényeztetni nem akartam, de Jeti ragaszkodott hozzá, így találtunk egy helyet, ahol olcsóért újra is fényezték (és ellopták az aksit meg az ajtóemelő hidraulikát, ami akkoriban hiánycikk volt, hónapokig vártunk a másikra).

    Pedig milyen tekintélyem lett volna már az utakon egy ennyire trágyán tönkretett kocsival. Mindenki igazán udvarias lett volna...

    Slusszpoén: Nagyfiam rájött, hogy a másik irányba kifér az oszlopok mögött és még több évig - amíg el nem kelt a hely - ott állt ki, ha elvitte a kocsit... :oP

    Ja, apám szerint SÖRszőke vagyok...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…