Ma

kovtama | 21:11:00 | 3 Hozzászólás
Reggeli előtt kávé, édesítővel, pici tejjel
reggeli: 1 fél diós búrkifli (nem szoktam ilyeneket enni, általában gyümölcs vagy kefir, joghurt, de valamiért ma megkívántam. ) 1 pohár tej, 2az1-ben kávé
tízórai: 2 db sárgabarack
ebéd: 2 szelet abonett pici sajtkrémmel megkenve, paprikával és kb. 10dkg sárgadinnye, nem voltam éhes, ennyi volt.
uzsonna: kimaradt
vacsi: na itt kicsit elszálltam, 1 pici sült hús, 2 kanál rizzsel, 4:( sárgabarack, pár szem málna. A rosszban az a jó, hogy ezek még kb. 5 óra körül voltak, utána semmi.

Megint keveset ittam, kb. 1 literre jön ki az ásványvizemmel, tejjel,kávéval, mindennel együtt. Ez baromi kevés.

Holnap vissza kell fogni magam evésileg, ivásilag pedig többet, többet, többet.

Holnap mángoldos tésztát fogok csinálni az előbb találtam ki. Tulajdonképpen olyan lesz, mint a spenótos tészta, majd megpárolom, fokhagymát rakok hozzá, picit besűrítem és összekeverem majd tönkölybúzás tésztával, tetejére pici reszelt sajt és be a sütőbe.

Munkahelyemen lesz a holnapi főzés, remélem sikerül finomra megcsinálni a pörköltet, ha már elvállaltam.
Megyek délután majd a kiskorúért, beszéltem vele nem tudom mi van vele, de haza szeretne jönni már. Pedig a nagyszülők elvitték játszótérre, vettek neki dinnyét, barackot, vitték fagyizni, játszottak, sétáltak, meglátogatták a rokonokat még sem tetszik neki valami. Nem értem, tavaly nyáron ott nyaralt vagy két hétig összvissz és nem volt semmi baj.
Gondoltam hétvégén legyen itthon, jövő héten pedig a másik mamához mehetne, de nem tudom lesz e kedve hozzá.
Most megyek, böngészek kicsit a neten új könyvek után. Jó éjt

Arra

kovtama | 6:39:00 | 6 Hozzászólás
ébredtem, hogy egy kígyó tekeredik rám. És higyjétek el, az nem a férjem egyik testrésze volt.:):) Szóval elég szarul ébredtem.

Seggfej

kovtama | 22:14:00 | 1Hozzászólás
szembe szomszédunk fél tízkor kitalálta, hogy már pedig ő este, esőben fogja elégetni a háza előtt megszáradt rohadt füvet és egyéb szemetet. Először csak a szagot éreztem, arra gondoltam, hogy a házunk kezdett el égni vagy valami zárlat van, kigyulladt egy vezeték...mondjuk nyugodtan nézelődtem a neten, mire leesett, hogy talán meg kellene nézni, mert bizony akkor oltani kell vagy legalább is kimenekülni. Gyerek nagyszülőknél, férjem dolgozik így csak én éghetek bent hálisten. Kimentem az udvarra látom, hogy a hülyéje ezerrel égeti az égetnivalót. Nagyon vissza kellett fogni magam, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra.Tele lett a lakás a füst szagával. Ez k...ra kiakasztott, mert én meg 8-ig suvickoltam a lakást, most meg olyan mintha bent égettem volna egy csomó szart. Az egyetlen szomszéd körülöttünk, akit baromira nem kedvelek. Alig várom már, hogy eladja a házát, mert már hirdeti egy ideje. Tipikus falusi paraszt, sajnálom ez van, aki leszarja az együttélés alapvető szabályait. Annyira nem foglalkozik semmivel, hogy nagyon, sajnos a polgármester és én se nagyon tudunk vele mit kezdeni, mert hiába vannak a falunak szabályai nem érdekli, büntetést pedig hiába szabunk ki, nincs is miből fizetni, mivel évek óta munkanélküli, a munkaügyi központtal nem működik közre. Én meg hülye, elintéztem, hogy kapjon ingyen fát, ingyen ebédet. Mert megsajnáltam. De hát ő meg így köszöni meg. Még köszönni sem tud. Na mindegy, lényeg hogy nem a mi házunk égett.:)

Csütörtökön munkahelyemen bográcsban fogok főzni. Pénteken nem dolgozunk, munkaszüneti napot kaptunk idéntől. Tök jó. Semmelweis nap lesz nálunk csütörtökön, főzünk bulizunk. Remélem sikerülni fog, vállaltam hogy megcsinálom a kaját. Egészen addig, amíg valaki bele nem okoskodik.
Kiskorút ma elvittem a nagyszülőkhöz, majd csütörtökön este fele megyek érte. Tiszta kihalt a ház, csend van, nyugalom. Túlságosan is.:) Bár jó egy kicsit fellélegezni, hogy nem hallom a szüntelen gyerek beszédet.:):) Ilyen is kell.

Alakul a hálónk, már bent van a kandalló. Meg kell venni a laminált padlót vagy hajópadlót, még nem döntöttük el. Mondjuk a július húzós lesz anyagilag, mert kötelező biztosításokkal növelve a kiadásunk, ráadásul idén először nem augusztusban megyünk nyaralni Balatonfenyvesre, hanem júliusban. De augusztus végére mindenképpen szeretném, ha befejeződne ez a része a felújításnak. Rengeteg munkánk van még a házon, szerintem amit elterveztünk annak jó, ha negyede megvalósul. Ez annyira rossz, lehangol és elegem is lesz....

A blogolás körül is történt egy számomra érthetetlen dolog. De erről majd később, még nem emésztettem meg.

Fogyókúrámmal haladok, érzem a ruháimon a változást, de nem mérem magam. Még nem.

Reggelire ettem egy sárgabarackot és egy natur joghurtot.
Ebédre abonettet, pici magyaros vajkrémet, sonkás felvágottat és paprikát. Elfelejtettem vinni meleg ételt, illetve nem is igazán készítettem lightos dolgot, így maradt a hideg.
Mikor hazaértem, akkor ettem két sárgabarackot, közben sütöttem pár szelet húst sütőzacskóban, fűszerezve, olaj nélkül. Ettem hozzá két kanál rizst és uborka salátát.

Sajnos még mindig nem iszom meg napi 2 liter vizet, én ettől kész vagyok. Egyszerűen nem megy és nem tudom mit csináljak!! Jó, ha 1 liter lemegy, pedig ott a pohár, szívószál, minden és akkor sem.
Igy pedig, normális ivás nélkül megette a fene az egész fogyókúrámat.:(

Ó mondd

kovtama | 21:50:00 | 5 Hozzászólás
te mit választanál?












Képek innen: http://www.housebeautiful.com

Ma kerti

kovtama | 8:12:00 | 2 Hozzászólás
főzés lesz a program, remélem eső nélkül. Férjem és öccse fát vágnak, kiskorú játszik az unokatesóval, én pedig jól el leszek a sógornőmmel.

Van több

kovtama | 11:28:00 | 3 Hozzászólás
véleményem is pár emberről azok közül akik körülvesznek nap mint nap. Talán még nem jött el az ideje, hogy leírjam a gondolataimat erről. Pedig már érlelődik. Tegnap pedig elég rosszul esett egy két dolog amit felfedeztem. Szóval most kicsit keserédesen írogattam eddig. Mert most megyek házat rendezkedni és főzni és élni a napomat. Azért a tüske bennem marad.

Rákattantam

kovtama | 20:32:00 | 2 Hozzászólás
a 80-as évek zenéjére. Nem sokan vannak azok, akiket szívesen hallgatok. Mert Ákos nálam mindent visz. Szeretem még James Blunt dalait. És most így hirtelen, szégyen ide vagy oda nem is jut eszembe senki a maiak közül akik itt tolonganak.( Talán Presser, Magna Cum Laude? ) Ha Ákos mellé még sorolnom kell énekeseket, zenészeket, valakiket akkor ilyenek jutnak eszembe, hogy A-HA, U2, ABBA, QUEEN, TEARS FOUR FEARS, WHAM, CINDY LAUPER és még sorolhatnám. Szívesebben hallgatom őket, mint a mai "nagy sztárokat". Az egyszer használatos, instand énekeseket. Az egy kaptafára, egyenstílusra éneklő, mások által ide oda dobált és beállított nagy nagy "megasztárokat". Mizutomikat, meg isten tudja milyen egyéb, mások által énekesnek titulált díszpintyeket. Sajnálom, ez van.

És ami szerintem minden idők egyik legjobban eltalált dala...legalább is számomra.




És még egy:



Na még...




Nosztalgiázzatok ti is, ezen a bús, szomorkás, borult napon.....Annyira jó kutakodni a YouTube-on.:) Táncolni lett kedvem.....

Egy nagyon szép

kovtama | 12:09:00 | Legyél te az első hozzászóló!
blogot találtam.



http://vintage-home.blogspot.com

Aki szereti a vintage stílust annak ajánlom. Pár kép a blogból kedvcsinálónak.










Tök jó

kovtama | 8:33:00 | 3 Hozzászólás
hogy rendszeresen olvasom magam, de hogyan szedjem ki a listából magamat?? :) Segítség!!

Kiváncsi lettem

kovtama | 21:34:00 | 3 Hozzászólás
erre a könyvre:



Hogy miért? Hát ezért:


Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához majdnem az Üveghegyen túlra. Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.

"Ugron Zsolna erdélyi úrilány: összegyűjtötte főnemesi retyerutyája legjobb családi anekdotáit, ezeket szellemesen és szórakoztatóan fűzte fel egy talán nem véletlenül életszagú, romantikus történetre, és mert az anekdotákban mindig esznek, megtoldotta a kötetet a nagymamája szakácskönyvéből vett százéves receptekkel. Ezekből aztán kiderül, hogy az őzgerincet fel lehet adni ribizlizselével, de hecsedlilekvárral töltött, borban párolt almával is. S hogy a ma méltatlanul mellőzött pástétomok igen jól megállják a helyüket uzsonnára, legyenek akár borjúból vagy nyúlból. Hogyan lesznek az erdélyi történelmi családok ünnepnapjainak ételei egy ízig-vérig huszonegyedik századi fiatalasszony hétköznapjainak szerves alkotóelemei - ehhez már el kell olvasni a könyvet. A legtöbbünk számára súlyos és könyvszagú erdélyi történelem természetes, kézzelfogható, életszerű képekben és történetekben kerül elénk, elveszti iskolai tananyag jellegét, és hirtelen rádöbbenünk: ha nem is élünk mindannyian kastélyokban, ha nem is mozgunk ennyire otthonosan történelmi helyszíneken, a saját felmenőink történetén keresztül mi is ilyen magától értetődő módon kapcsolódunk a múlthoz, a magyar történelem zivataros századaihoz..." - Lévai Anikó



Forrás: Libri

Vihar

kovtama | 21:12:00 | Legyél te az első hozzászóló!
előtti csend lett hirtelen kint...ma estére viharokat, esőt, 100km-es szelet ígértek. Ráadásul felénk is. Eddig megúsztuk a nagy esőket, szeleket, remélem most is. Utálom a viharokat, félek ha dörög és villámlik. Valahogy olyan mások mostanában. Eső az nagyon kellene, de olyan csendes, bús eső, hogy friss legyen a levegő.

Ma ismét hazajöttem fél tizenkettőkor, nagyon jól tettem. Talán melegebb is volt, mint tegnap. Hazaértem, minden be volt sötétítve és szerencsére a 60-80cm-es falaknak hála nálunk még mindig viszonylag hűvös van itt bent, mint a normál házakban, lakásokban. Aludtam is egy fél órát. Hogy mi van velem??? Mármint alvásilag. Mindegy, jól esett, de utána megmozdulni már kevésbé. Gyorsan összekotyvasztottam egy kis gombapörköltet és tésztát, ez tűnt a leggyorsabbnak hirtelen. A családnak csináltam, most pedig az én holnapi ebédemet.

Semmi különös, éppen fő a barnarizs. Hoztam be pár szál újhagymát, mángold levelet, van francia saláta alap. Ezeket wokban szépen átpárolom, megpirítom és összekeverem majd a rizzsel. Holnap a tetejére majd reszelek egy kis sajtot és így fogom megenni. Szerintem jó lesz ez.

Ma reggelire ettem egy kefirt, egy pici rozskiflivel. Ebédre egy negyed tönkölyös pizzát. Sok citromos vizet ittam és kivételesen ittam kb. 4dl light kólát. Nem szoktunk kólát venni, talán kétszer egy évben, általában akkor ha pizzát sütök, mert valahogy ahhoz kell. :) Én nem szeretem a cukrosat, sosem szerettem, a buborékok miatt meg amúgy sem, de most megkívántam. Jó pár hét fog eltelni, mire elfogy. Vacsira ettem egy sárgabarackot és pár szem málnát.

Lassan haladok előre, talán egy év múlva már barátságban leszek a fenekemmel és a hasammal is.

Tönkölylisztes

kovtama | 22:06:00 | Legyél te az első hozzászóló!
pizzát csináltam, hát valami isteni lett! Én párszor már próbálkoztam tönkölyliszttel sütni, de sosem sikerült, mindig kő kemény lett minden. Most pizzához volt kedvem, holnap viszem magammal ez lesz az ebédem, de egy pici szeletet megkóstoltam, hát nehezemre esett hogy ne egyek most többet.

A receptet innen vettem: http://hobbifozocske.blogspot.com

Recept:

Gyors pizza, teljes kiörlésű lisztből

2 csésze (2x2,5dl) teljes kiörlésű tönkölyliszt
1 csomag élesztő (7gramm)
1 teáskanál tengeri só
2-2,5dl meleg víz
1 ek. olíva vagy napraforgó olaj
1 teáskanál méz, én csak egy pici kávéskanállal raktam a vízbe és így futtattam az élesztőt

Összegyúrjuk a tésztát, letakarjuk a tálat és hagyjuk megkelni. (kb. 15-20perc)

Ezalatt kigondolhatod mit raksz rá.

Én vékonyan megkentem fokhagymás tejföllel, újhagymát és két jó nagy mángold levelet megfonnyasztottam wokban, aztán ráraktam a tejfölre. Megszórtam pizza fűszerrel. Friss bazsalikom levelet tépkedtem rá, karikára vágott paradicsomot és beraktam a sütőbe. Amikor majdnem kész volt, akkor tépkedtem rá mozarella sajtot. Kb. 15-20 percig sütöttem.

A tészta nem lett kemény, nem lett száraz. Finom, puha, szépen megkelt és olyan kalácstészta szerű lett.

Ajánlom mindenkinek. Biztos, hogy máskor is megcsinálom.

Köszönöm KatAnyaka ezt a nagyon jó receptet!

Ebben

kovtama | 18:05:00 | 3 Hozzászólás
a melegben még az íráshoz sincs ihletem. Nem mintha panaszkodnék, mert szép az idő és nyár van, de ma nagyon elpilledtem. Úgy döntöttem kiveszek 1 nap szabit, 2 napra és elosztom. Igy ma (és holnap) csak fél tizenkettőig próbáltam a munkát temetni, aztán hazajöttem. És kicsit el is aludtam, kb. fél órát. Úgy hogy tényleg kiütött a tűző nap, mert én amúgy nem tudok világosban aludni. Ha fáradt vagyok akkor már inkább csak fekszem és olvasok.

Most pedig sütök egy kis meggyes sütit, ( nem magamnak, férjemnek és a gyereknek. Bár lehet, holnap reggel viszek egy szeletet majd.) hálisten meggy lekvárból sem rakunk el többet, de még mindig rogyásig a fa, így szinte mindennap van a hűtőben leves és szósz. Tegnap is csináltam, édesítővel és még a férjem sem vette észre, hogy más egy kicsit az íze. Amúgy szerintem nem más. De ha észrevette volna ő azt mondta volna, hogy más.

Most, hogy elkezdtem számolgatni a kalóriákat sokkal kevesebbet eszem és sokkal jobban betudom osztani. Jó ez így nekem. Van egy füzetem, oda írom, hogy másnap mit fogok enni, összeállítom a következő napom és így jó. Látom mit ettem, még mennyit lehet és ez visszatart. Kinyomtattam, hogy mi mennyi kalória és nem kell állandóan a neten néznem, jó hogy papíron van. Csak előveszem a táblázatom és már csinálhatom is a másnapi menümet.

Ha belejövök ide is elkezdem majd írogatni, remélem hamarosan már fejből fog menni, minek mennyi az értéke.

Most megyek sütit kutyulni, talán később még bekukkantok.

Elkezdtem olvasni a Kilenc nyár cimű könyvet, egész jónak mutatkozik.:) Lehet nem fog belőle nyaralásig maradni, de már van egy pár a tarsolyomban, majd abból válogatok.:)

Én nem tudom,

kovtama | 22:05:00 | 5 Hozzászólás
lehet van aki megkövez érte, de nekem ez a "Stohl" ügy már már kezd kicsit visszatetsző lenni. Ez a jajdenagyonmegbántam, végig megyek az ügyvédemmel minden iskolán és minden szaros településen, hogy aztán ide figyeljetek gyerekek, nem jó ám inni és kábítószerezni, mert baj lesz előadáson jól elmondjam a véleményem. Ja és mindig velem legyen (vagy legalább is legtöbbször ) egy stáb és az RTL és jól belemondjam, hogy a tuti így megy úgy. Hát nem tudom. Nekem akkor is hiteltelen, ha most aztán TÉNYLEG be fog nőni a feje lágya. Hogy most aztán már TÉNYLEG nem iszik, nem kábítószerezik. Hogy most aztán már TÉNYLEG elég volt a léha életből. Szóval nekem akkor se stimmel. Nem mondom én, hogy nem sok az amit első fokon kapott. Persze, hogy sok. A gyerekei szemszögéből nézve meg pláne, hogy az. A felesége szemszögéből is. A hozzátartozói szemszögéből is. Ok, sok év ez.
De még hányszor kellett volna részegen vezetnie az utakon, hogy egyáltalán ESZÉBE JUSSON EGYSZER IS, hogy HA ISZIK, AKKOR NEM VEZET?? Ráadásul nem ez volt az első eset. Volt már balesete, volt már részegen vezetés, volt már kényszer elvonón és mindenfélén, esküdözött már többször, hogy most aztán már tényleg megjavul és aztán most már tényleg csak a család és a színház. Aztán a nagy ígéret le lett fosva, amint félrenézett a kamera.
Szóval nem lennék ennyire kiakadva, ha már nem kapott volna többször esélyt az újrakezdéshez. Más "halandó" ember már rég dutyiban lenne. Itt meg még a sok színész kolléga petíciót nyújt be a bíróságra, hogy essen már meg a szíve az összes embernek rajta, mert nem rossz ember a stohlbuci csak éppen nem volt normális helyén az esze. Nekem se lett volna, ha annyit iszok, meg kábítózom, mint előtte ő. Ja, hogy ez azért kellett, hogy bírja a tempót? Hát akkor a fél ország így élne. Hogy bírjuk a tempót.
Szóval nem az a baj, hogy ha holnap kevesebbet kap, hanem hogy sok embernek elég annyi, hogy ő a Stohl András és jaj szegényke, különben annyira rendes ember és amúgy nagyon szereti a gyerekeit és a családját, csak eddig ők voltak valahol az utolsó helyen, de most már ezentúl csak ő értük fog élni és dolgozni és stbstbstb....
Nem tudom, ha XY Jóskapistáról lenne szó és nem a Stohl Andrásról, és XY Jóskapista lenne a különben nagyon jó gyerek a szomszédból, akkor ki a fenét érdekelne, hogy XY Jóskapista megbánta és megígérte és járja az országot és amúgy nagyon szereti a családját és csak a gyerekeinek él és ezért ne ítéljék el annyira az XY Jóskapistát. Hát SENKIT se érdekelne és valószínű már ott ülne a börtönben és a kutya is leszarná, hogy az ismeretlen Jóskapista gyerekeinek mekkora törés lenne az életben, hogy pár évig nem látják az apjukat. Ez a dolog akkor senkit sem érdekelne.

Amúgy kár érte, mert Stohl az egyik legjobb magyar színész. Szerintem.

Végül is

kovtama | 21:14:00 | 12 Hozzászólás
megvolt a mozi, Kung Fu Panda2 3D-ben. Elment, kiskorúnak tetszett, de ismét bejött a papírforma, hogy általában az első rész a jó. Kivéve az Üvegtigrist, mert ott eddig mindegyik jó volt.:) De az mondjuk nem a gyereknek való. Oda fele is szakadt az eső, visszafele már annyira nem. Közben bementünk az Alexandra könyves boltba, mert a kirakatban volt egy Egyiptomról szóló könyv és a gyereknek feltétlenül bele kellett olvasni. Most nálunk ez a menő. A régészet, a fáraók, múmiák, piramisok, Egyiptom. Minden mennyiségben. Érdekli, szívesen nézi a tv-ben a normálisabb adókon menő ilyen fajta műsorokat. Meg is rendeltem neki egy jó kis könyvet a teszveszről, Első enciklopédiám sorozatból Múmiák és piramisok címmel. Júliusban lesz a születésnapja, már arra vettem.

Mikor hazajöttünk gyorsan összedobtam a chilis babot, nekik pedig diós tészta lett az ebéd. Férjem a padláson pakolászik egész nap, most is ott van. Rengeteg cuccunk volt, amit kiválogatott és megy a szemétbe, tényleg ezer éves dolgok, teljesen használhatatlanok,olyan hátha jó lesz még valamire...de általában már semmire. Ja és pakolás közben kiderült, hogy a padlás felét, de inkább háromnegyed részét újra kell deszkázni, mert igen csak korhadtak a mostaniak. Hurrá, még egy szarság. Mást se csinálunk mióta megvettük, minthogy felújítunk, vagy újat csinálunk, vagy próbálunk a fosból szart építeni....bocs, de lassan elszáll az agyam, mert a régi házaknál mindig kiderül valami. Mondjuk mi akartuk, nekünk kellett. Hát most meg is szívjuk. Időnként úgy érzem nekem erre már nincs energiám, erőm, főleg pénzem, pénzünk. Unom már, hogy a pénzünk javarészt ezekre a dolgokra megy el és olyan lassan van látszatja. Néha nagyon azon vagyok adjuk el a fenébe és vegyünk valami kevésbé felújítandót, kisebb kerttel...Aztán eszembe jut, hogy eddig mennyi mindent csinálunk meg rajta, mennyi pénzünk ment rá. Mindegy, ma akkor is elegem van az egészből, mert mindig áll valami, mikor más kerül elő. Közben kicsit kisütött a nap, nem volt meleg és így szedtem meggyet is, mondjuk baromi jó volt, végig csorgott a karomon a hideg víz, plusz még a nyakamba is esett közben a fáról, szóval minden együtt volt egy jó kis anyázáshoz. Utána mindent kimagozni, nem is értem mi a francért nem találták még ki a mag nélküli meggyet és egyéb befőzésre alkalmas gyümölcsöt...annyira nem szeretem az ilyen pepecselős munkát. Egy csomót ki kell magozni pár üveg lekvárért. És még nincs vége, jajjjjj. Igy is lett vagy 8-10 közepes üveggel, de még kb. ennyit kellene elrakni ebből.

Nem akarok panaszkodni, de baromira utálom már, hogy a hétvégéim lassan rámennek a befőzésre. Ha fellázadok akkor persze morgás van. De igazán nem értem, hogy miért nem arra használjuk a hétvégét, hogy néha, mondjuk minden második hétvégén nem csinálunk semmit csak valami normális programot. Szóval kezd tele lenni a hócipőm, bár ez lehet hogy most azért is van, mert jövő héten kezdek nagyon nő lenni....az pedig nem jelent semmi jót csak hisztit és semmisemjóéssemmitseakarokcsinálniéshagyjatokbékén szindrómát. Ez van srácok.

Ja, majd el felejtettem. Egy kedves blogtársam kalória számlálással fogyózik, nagyon sikeresen. Tőle kértem segítséget, hogy én is mélyebbre ássam magam ebben a témában, jó lenne beépítenem a fogyimba ezt az irányt is. Kaptam tőle pár helyet, ahol jó kis táblázatokban vannak leírva, kategorizálva minek mennyi a kalóriája és egyéb tartozéka, holnap neki is állok és végignézem.

Fogalmam sincs

kovtama | 7:56:00 | 3 Hozzászólás
mi lesz a mai nap programja, hajnal óta szakad az eső és nem úgy néz ki, hogy hamarosan eláll. Ennyit a mai meggyszedésről, esküszöm nem úgy feküdtem le, hogy elmondtam egy imát az esőért.:)

Fekete pont

kovtama | 21:44:00 | 2 Hozzászólás
nekem, nem tettem el egy üveg befőttet se és lekvárt se. A fagyizás már délelőtt 11-kor megtörtént, már akkor iszonyat meleg volt. Boltba mentem ásványvízért, vettem még tejet és gondoltam akkor már inkább most a fagyi, legalább egy gombóccal én is ehetek. Harkányban van egy nagyon nagyon jó fagyizó, 160 forint egy baromi nagy gombóc, nem is gombóc inkább lapát. A sima joghurt fagyijuk ( de a több is!) valami szuper jó, krémes, savanykás...hmhmhm. Kiskorú kapott epret, tejszinhabbal és én a joghurtot. Leültünk és beszéltük az élet nagy dolgait.:) Utána gyors vásárlás és jöttünk haza, már csorgott a víz a hátamon. Szóval kánikula hegyek, úgy hogy a mai befőzés elmaradt. Nem sírok utána.

Megsütöttem a sajtos tallérokat, valami isteni finom! Mindenkinek ajánlom. Ha a széle sülés közben kicsit megpirul, úgy még finomabb én a második adagot szándékosan "odaégettem". Kevertem ki egy kis zsirszegény tejfölt fokhagymával, bele chilit és ebbe a katyvaszba mártogattam, úgy ettem. Tegnapról maradt kelkáposzta, és karikára vágott virslit sütöttem hozzá, így ma nem főztem semmit. Kiskorú szinte egész nap epres müzlit evett tejjel, egy kis adag főzeléket tukmáltam bele, de szerintem a meleg miatt nem kívánta ő sem a főtt ételt. Én sem ettem azt. Helyette sokat ittam, sok málnát ettem napközben.

Holnapra chilis babot csinálok, jó erősen magamnak. Legalább is most azt kívánom, de lehet holnap már meggondolom magam. Az erős étel amúgy is fogyaszt.:) Tervezem, hogy megpróbálok én is sima joghurt fagyit összedobni, van itthon cukrozatlan tejszín, van linessa joghurt, ha jól emlékszem így kell írni, a Lidl-ben vettem. Fogok belereszelni pici citromhéjat és egy csepp édesítővel ízesítem. Lassan haladok, de remélem lemegy pár kiló. A többieknek még nem tudom mit fogok főzni, majd benézek a fagyasztóba mit lehet összedobni. Sok időm nem lesz a főzésre, holnap már muszáj nekiállni a meggy lekvárnak, mert lassan túlérik és akkor kukacos lesz. Most még nem az.

Van egy csomó olvasatlan könyvem, hogy mikor jutok el oda, hogy elő is vegyem őket?????

Tegnap és ma

kovtama | 7:58:00 | 6 Hozzászólás
Tegnap megvolt az évzáró, ami kicsit csalódás volt nekem. Tulajdonképpen egész délután ezen rágtam magam na. Szóval a szöveges értékelés szerintem arra jó, hogy egy szülő ne tudja eldönteni, hogy az ő gyereke az most jól vagy rosszul vagy hogy a francba teljesített. Én azt látom a gyerekemen, hogy van sok barátja, szeret iskolába járni, nem panaszkodik éli a mindennapokat. Erre baromira nem értem mindjárt az elején magatartásnál, hogy most milyen az én gyerekem. Mert hogy:
Pl.
Magatartás:A felnőttekkel mindig illemtudóan viselkedik. Nem kezdeményez, de nem is gátolja társait. Gyakran kerül konfliktusba társaival. ??? Szeret, tud együtt játszani társaival. Ez most nem ellentmondásos kicsit?? Én a konfliktust úgy értelmezem, hogy megvédi magát ha bántják, nem hagyja magát, kiáll a dolgaiért, az igazáért...Amúgy egy darabig hallgattam, amikor mesélte, hogy az egyik kisfiú akar lenni a főnök az osztályban és először csak azt mondtam a gyereknek, hogy kerülje ki, ne foglalkozzon vele. Aztán amikor sokadszor mondta, hogy a G. ilyen meg olyan, és másokat is piszkál akkor azt javasoltam, hogy ne hagyja magát, ha kell akkor határozottan küldje el a melegebb éghajlatra. ( Na jó ilyet nem mondtam, de arra kértem, hogy álljon a sarkára ) Szóval remélem a konfliktus ebből adódott, akkor viszont nem bánom. Viszont baromi szarul esett egy ilyen indítás.

A szorgalom: önállóan dolgozik, végrehajtja az utasításokat. Felszerelése, leckéje mindig hiánytalan. Az órákon néha lemarad.

A többi tantárgyból minden 100%, dícséret olvasásból (hiába, anyja fia:) ) Rajzból, énekből, technikából kiemelkedő, dícséret. (ebben meg apja fia )
Matematika, magyar nyelv és irodalom, környezet is mind, mind csupa 100%, csak jók vannak írva. Itt ott beszúszik egy egy "néha". pl. diktáláskor néha hibádzik. Eleve nem értem, hogy első osztályban miért kell diktálásos dolgozatot íratni, mikor van akinek maga a betű tanulás is nehezen megy, de biztos én vagyok lemaradva fényévnyire, hát legyen.

Szóval összességében a bizonyítvány szerintem nagyon jó lett, csak az indítás miatt keserű a szám íze, meg az odabiggyesztett két darab "néha" szó miatt nem lett jeles az egész. Szóval tegnap ettől kicsit lelombozódtam, de majd jövőre megmutatjuk..Ja, hogy miért voltam letörve emiatt?? Mert hülye vagyok, mert annyira vártam azt a hülye oklevelet. Aminek tulajdonképpen szerintem nincs jelentősége, de még is. Én általános iskolában minden bizonyítványosztáskor kaptam és így visszagondolva biztos baromi jólesett anyáméknak. Még ha engem akkor nem is érdekelt, csak az, hogy végre nem kell suliba menni két hónapig. Így is büszke vagyok a kiskorúra, mert én azt hittem, majd nehezebben veszi az akadályokat, közben meg olyan könnyedén vesz mindent, hogy tanulhatnék a saját gyerekemtől. Szóval büszke vagyok és ez a lényeg.

Suli után bolt és ahogy terveztem meggybefőtt elrakás. Tegnap csak 8 üveggel, igy összesen már 16 üveg van, de ma megint 8 üveggel rakok el és aztán jöhet a lekvár. Este még levágtam a füvet, nem bírtam ki, hogy ne tegyem meg, mert ha már 10cm akkor nekem az már szúrja a szemem. Na jó, lehet 15cm. Szóval ma a befőttezés és lekvár van hátra, aztán remélem pihenés is, meg olvasás.

Délután valószínűleg fagyizni megyünk, aztán majd meglátjuk. Igértem ugrálást a trambulinon, tegnap ez elmaradt.

Reggel

kovtama | 6:28:00 | 5 Hozzászólás
évzáró, bizonyítvány. Nagy kedvem nincs ehhez, megint nagyon meleget mondanak, tuti elhúzzák, betonos iskolaudvaron állunk egy vagy másfél órát. Fúj. Tanárok fényezik majd magukat, gyerekek meg nyűgösek lesznek.

Utána gyors bevásárlás, aztán haza és ebéd főzés. Utána meggybefőtt elrakás lesz a soron. Ez is fúj. Még akkor is, ha télen milyen jó lesz a sok befőtt meg lekvár. Na de ennyi????????????????

Ja, majdnem elfelejtettem. Bekevertem a sajtos ropogós tésztáját. Ma sütöm és írom az eredményt.:)

Öcsém

kovtama | 18:49:00 | 4 Hozzászólás
mekkora egy tejfog! Hát nem gondoltam volna, nagy és hosszú meg minden. Mert hogy haza jött a gyerekkel. Amit nem tudtam, van gyökere ennek is csak pici. De kint van és ez a lényeg. Kiskorú bátor volt, csak egyszer csordult ki a könnye az injekciónál, de a húzásnál csak erősen szorította apa kezét. Én meg fél kettő óta már percenként néztem az órám, mert baromi lassan haladt előre, nagyon akartam, hogy túl legyen már az egészen. Végre fél négykor már kész is voltak, kicsit elcsuklott a hangja a telefonban, de mentek a játékboltba, választott egy legot és már el is felejtette az egészet. Most már minden fog szép, egészséges, jól bújnak elő. Augusztus végén megyünk legközelebb, de csak azért, mert úgy döntöttünk, hogy 2-4 havonta belenézetünk a fogorvossal a gyerek szájába, hogy tuti minden rendben legyen. A fogorvos egyébként férjem elmondása szerint ritka "példány". Jól ért a gyerekek nyelvén, mindent elmond, elmagyaráz mielőtt bármit is csinálna, nem csapja be a gyereket, simogatja a kezét, a fejét, nyugtat és szeret. Szóval jól választottunk. Fiatal, jópofa, még is rutinos. Úgy hogy megnyugodhatunk, mert a húzás ellenére nem lesz mumus a doktor bácsi.:)


Amúgy tudtátok, hogy 1 darab foghúzás után egy fogorvos 100 forintot kap az államtól???? Most nem a magán klinikás dokikról beszélek, magánrendelőkről akik horribilis összegért dolgoznak. Most gyerekfogászatról beszélek. És még csodálkozunk, hogy az orvosok elmennek innen külföldre.

:(

kovtama | 9:25:00 | 3 Hozzászólás
Ma délután szegény kisfiam fogorvoshoz megy. Sajnos az egyik tejfogát ki kell venni, mert már az alatta lévő jön kifele és rossz irányban kezdett el jönni ettől a tejfogtól. :(:(
Nagyon nehezen viselem, elég hülye hangulatom van ettől. Eddig szeretett fogorvoshoz járni, nem volt vele gond sosem, nem volt hiszti, nem félt. Most nem tudom mi lesz. A múltkor megnézte a doki, már elmondta neki, hogy pici injekció, ami egy kis hangyacsípés lesz, elzsibbad és nem is fog fájni. Remélem így lesz.

Szegénykém tegnap már izgult, már mondta, hogy nem is tudja mennyire csíp egy hangya....

Legyünk már túl az egészen.

Fogorvos után irány a játékbolt, a spórolt pénzén vehet magának egy pici doboz legot. Ez vigasztalja, és engem is.

Balf@sz...

kovtama | 20:37:00 | 4 Hozzászólás
ez voltam én ma délután...Éva blogján már írtam, férjemnek még nem meséltem. Olyan égő na:) Szóval baromi nagy eső esett és az utakon bokáig érő sáros víz hömpölygött mindenhol. Én meg mentem ahogy tudtam és éppen egy kamion mellett haladtam el, amikor is hideg, sáros, baromi vizes:) víz terítette be belülről a kocsim ablakát, az üléseket, a táskám és engem....
NEEEEEEEM nincs kabriom!

Csak én, az a bizonyos balf@sz ahogy a címben is írtam elfelejtettem, hogy az anyósülésnél félig le van engedve az ablak, mert baromi fülledt levegő volt a kocsimban. És persze úgy felejtettem...Szóval hamar lehűlt benn a levegő, megfagyott az ereimben a vér és k...ra kiakadtam. Persze magamra.

Most így utólag átgondolva már talán vicces is a történet, de a nap lúzere címet mindenképpen én nyertem el!

Virágcsokrokat az öltözőmbe kérem. Köszi.:):)

Régóta

kovtama | 19:45:00 | 1Hozzászólás
olvasok fogyókúrás blogokat. Van pár kedvencem is, most már kommentelek is pár blogban. Próbálok én is változtatni, fogyókúrázni, bár egyre inkább az a tény fog beigazolódni, hogy sajnos mozgás nélkül nem fogok boldogulni. Most gyűjtögetem a jó kis recepteket, liszt keveréket fogok csinálni magamnak (köszi Pipacs itt is:) ) este 6 óra után nem fogok enni még natur joghurtot sem. Látom, hogy másnak is sikerült ez sokat segít.

Most ezt találtam és meg is csinálom. ( a norbi sütiliszt helyett én tönköly liszttel csinálom )


Sajtos zabpehely tallér

20dkg zabpehely
2 tojás
20-25dkg sajt (valami lájtos, pl Anikó)
5 evőkanál norbi liszt, ehelyett nekem tönköly teljes kiörlésű liszt
3 evőkanál tejföl
só, bors ízlés szerint
1/3 zacskó sütőpor



Az egészet össze kell gyúrni, a sajtot a reszelő durvább részén reszelem bele. Pár órát, de egy egész éjszakát is lehet a hűtőben pihentetni.
Vizes kézzel diónyi gombócokat kell belőle gyúrni és olajozott vagy vajjal kikent tepsiben kilapítva kell megsütni.
Állítólag nagyon finom lesz. Remélem:) Nekem inkább a sós dolgok jönnek be, mint az édesek.

Én most fogom összekutyulni és ha lesz kedvem lehet nekiállok kisütni este, mert nagyon kiváncsi vagyok. Ha kibírom, akkor pihentetem holnapig és normális időben fogok nekiállni holnap sütögetni.:)

Akinek van kedve próbálja ki. Véleményt én is később tudok majd írni róla, bár akik eddig megcsinálták csak dícsérték.

Amúgy

kovtama | 21:17:00 | 9 Hozzászólás
így visszaérve a kertből rájöttem, hogy ha esténként kimegyek akkor most meg is tudok vacsorázni. Ahogy elindulok a veteményes felé, először is beleütközöm a málnabokrokba, ami két sor, kb. fél méter széles és 10 méter hosszú egyenként. Tovább haladva következnek a ribizli bokrok, amiken idén nagyon sok gyümölcs lett, lekvár főzés után is még bőven van rajtuk.Jobbra egy kb.8-10m hosszú és másfél m. széles részen eper, ahol már csak itt ott látok egy egy későn érő szemet. A nagyja már üvegekben.:) Ha innen megyek még kb. 5 métert, akkor egy öreg cseresznyefához érek, ahol most teljesen fekete a cseresznye. Nekem már szinte túl édes is, jobban szeretem azokat a gyümölcsöket, amik nem olyan nagyon cukrosak. A banánt is zölden szeretem, ha már a héján elkezdenek apró barnás pöttyök lenni, nekem már nem is kell. Pedig ilyenkor érik be igazán, lesz édes, illatos, krémes....nem tudom még sem szeretem így. Ebben kiskorú rám hasonlít, ő is a félig érett banánt eszi meg.
A cseresznyefa után kb. 5-8 méterre van egy fél méter széles és kb. 10-15 méter hosszú epres, ahol most is tele van az illatos gyümölccsel. E fölött még málna van, aztán a kerítés. Ahogy jövök visszafele a házhoz, ropogós cseresznye következik, amit már sajnos "lelegeltünk" aztán meggy, ringló, körte, kopasz barack fog érni hamarosan. A következő sorban van egy pár szőlő tőke, sajnos ezekhez nem értünk olyan nagyon, szokott lenni minden évben rajta, de valahogy nem olyan, mint aminek lenni kellene. Nem értünk a metszéséhez, de mindig reménykedünk, hogy lesz rajta.:) Kiskorú nagyon szereti. ( Mi is.) Ezek alatt ismét barackok, őszi és kajszi. Ahogy jövök vissza a ház fele, balra a tűzrakó, a diófa ami alatt asztal és padok, fent a kiskorú háza, hintaágy, virágok, szomorúfűz, még fiatal, jobbra pedig a fűszeres kertem. Van paradicsom, paprika, tök, cukkini, több fajta saláta, hagyma, futóbab, menta, borsikafű, rozmaring, bazsalikom, sóska, mángold, krumpli, répa, zöldség. Hétvégén vetettem rebarbarát, idén először. Kiváncsi vagyok vajon lesz e belőle valami. Itt lent a ház fele vannak még szilvafák, meggy, kajszi és almafa, több fajta is. Virágok, sok rózsa. A ház mellett, a nappali ablaka alatt négy fajta rózsa és egy nagyon nagy füge bokor, ami tele van fügével. Tavaly nem volt jó az idő, sajnos nem értek be rajta a fügék, de idén biztosan több kiló lesz. Nagyon szeretem, csak úgy leszedve, héjastól, mikor belül gyönyörű bordós színű. Négy fele bevágva, a mélyedésbe görög joghurt és barna cukorral megszórva, picit átpirítva nagyon finom.:) De sonkával, csak úgy frissen is isteni.

A június az egyik legjobb hónap, már sok mindennel gazdagabbak lettünk, de még sok minden vár ránk, sok minden vissza van. Szeretem.

Hát

kovtama | 20:20:00 | Legyél te az első hozzászóló!
én ma nagyon örültem, hogy szakadt az eső. Mert így legalább ma nem lehetett kint csinálni semmit. Néha egyáltalán nem örülök, hogy ilyen nagy a kint. A sok fű, meg a kert, meg a sok fa....elég lesz megint hétvégén belőlük.

Azért most kimegyek és szétnézek a kertben.:) Jóvanna , ha nem nézek körül, akkor meg hiányzik.:)

A spájzban

kovtama | 20:50:00 | 3 Hozzászólás
van 30 üveg cseresznye és 8 üveg meggy befőtt, plusz vagy 20 eper és 3 ribizli lekvár. A jövő hét végén meggy lekvár elrakás kezdődik és még befőtt és akkor még nem is kezdődött el a barackok, szilvák, uborkák, paradicsomok és paprikák ideje....Sajnos nem én nyertem meg a lottó ötöst, akkor tuti mással rakatnám be az összes francos gyümölcsöt és zőccséget. Ebben az a szép, hogy én kb. 1 azaz egy darab üveg lekvárt ha megeszek egy évben. A többire két pasi a vevő.

Holnap megint munka, pénteken viszont egy nap szabadság, akkor lesz évzáró, de az csak egy két óra a többi szabad.:) Vagy valami gyümölcsöszőccségeseltevős......

Holnaptól viszont úgy döntöttem jobban figyelek arra mit eszem és mikor, plusz ma rájöttem, hogy a gyerek óriás trambulinja nem is hülyeség. Fél órát ugráltam benne a kiskorúval, totál boldogsághormon beindulás, plusz nem fájt a térdem az ugrálástól. Megígértem, hogy ezentúl mindennap 30 percet eltöltök vele ott.

Ez még tavasszal készült, de ebben ugrabugráltam.

VÉGRE

kovtama | 20:46:00 | 3 Hozzászólás
itt van, megérkezett, megtaláltam és még sorolhatnám. Beszéd helyett inkább mutatom:



Olaszország kitörölhetetlen élmány. Az egyszerre régi és új ország lépten-nyomon ajándékokkal lepi meg az embert.
Húsz éve történet, hogy Frances Mayes átlépte itáliai lakhelye, a Bramasole küszöbét. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a román stílusú puritán templomok, a konyha és agazdag törénelem csábították Olaszországba. Öt csodálatos könyvet ihletettt meg gasztronómiai, építészeti és kulturális élményekkel teli élete a Cortona melletti házban és utazásai során. Az írónő sorsa összefonódott Toszkánával, ahol igazi élet lakozik a városok vastag kőfalai között.
Mélyen szeménlyes hangvételű új memoárjában Frances Mayes ismét megosztja az olvasóval mindennapi életét Bramosléban, valamint új szerzeményükben, az eldugott hegyi városka szélén megbújó, 13. századi mesebeli házikójukban.
Az írónő új könyvéből ezúttal sem hiányoznak a receptek, hiszen házukban a friss alapanyagokból készült finom étel egyenlő az élettel. Miközben megismerkedünk Luca Signorelli festészetével, megtudjuk, hogyan készül a tégla altt sült csirke, a fehérbabpüré főszeres garnélarákkal, a cukkinis palacsinta és az elmaradhatatlan osso buco.


Naná, hogy minél hamarabb könyvesboltba megyek. Mert ez a könyv KELL.

A mai nap

kovtama | 21:52:00 | 3 Hozzászólás
hosszú.

Tegnap este kiskorúnak fájt a feje, pár csepp cataflam után elaludt. Velem aludt, jobban szeretem így, mert ha gond lesz, ott van mindjárt mellettem. Nem aludtam jól, szinte semmit sem. Forgolódott, mocorgott, keresztbe feküdt...Mindegy is, mert legalább ma jobban van. Mivel tegnap kiderült, hogy mától kezdődik a nyári szünet (még mindig nem tudtam megemészteni, hogy tegnap közölték) így ma együtt mentünk kiskorúval dolgozni. Szerencsére a munkahelyemen ez sem gond. Mondtam a főnökömnek, hogy kiveszek fél nap szabit, aztán a másik felét meg jövő héten, de végül is annyi dolgom volt, hogy egy órával munkaidőm lejárta előtt végeztem. Igy a szabim is megmaradt. Utána kiskorúval mentünk bevásárolni, aztán rohanás haza és délután óta egyfolytában befőzünk a férjemmel. Cseresznye és meggy befőttet raktunk el, éppen pár perce végeztünk, hát mit mondjak, k..-ra elegem van már. Holnap folytatom, még rakok el pár üveg cseresznyét, aztán meggy lekvárral folytatom és idén először próbálok elrakni ribizlit is befőttnek is és pár üveg lekvárt is. Jó ez a sok gyümölcs, de most, hogy kezdenek összefolyni az érési idők, egyik másik gyümölcs utoléri egymást, egyre több lesz a munka. A kertben sok minden van már, répa, mángold, még mindig van új hagyma, mivel nem egyszerre raktuk el az összeset, szeretem, hogy onnan húzok ki párat és abból főzök. Ilyenkor nem is veszek a boltban, nekem hagymásabb izű az új. A cukkini is nagyon nagy bokrokban van már, alig várom, hogy végre virágozzon és legyen friss cukkini, nagyon szeretem töltve, rántva, fasirtnak. A borsót a nyusziknak ültettem, jobban szeretem a fagyasztottat venni, mert ha leszedem és még sem tudom azonnal megcsinálni akkor veszít a tápértékéből, vitaminjaiból. A nyuszik pedig szeretik zölden is és télen széna helyett is. A nyuszikat meg mi szeretjük, simogatni és megenni is. Bocsánat előre is a nyúl barátoktól. :) Én is az voltam sokáig, meg vagyok is. De a fokhagymás sült nyuszit is szeretjük. És állítólag még a csirkénél is egészségesebb. Nem is tudom miért nem terjedt el jobban a húsának fogyasztása. Mondjuk először én is idegenkedtem attól, hogy megegyem, de végül is megszerettem. A kiskorú is nagyon szereti. Először azt hittem, hogy nem fogja megenni, mikor kérdezte mi ez, mondtam hogy nyuszi...vártam a hatást. Szerencsére jól sült el.

A fűszeres kertemben sorban nőnek a bazsalikom, menta, kapor, rozmaring kupacok. A sóska is kibújt, a kerítésen már rajta van a futóbab. Vetettem tépősalátát, szép nagyra megnőtt, aratni lehetne a jégsalátát, van metélőhagyma, zöldség, vegeta, a torma is új helyet kapott a tavasszal és most szép nagyra nőtt. Szurokfű, vad menta és még sorolhatnám, nem is jut eszembe minden ami most már megnőtt és ehető.

Mint kiderült a tök baromira szereti a muskátli földjét. Egy régi dézsába raktunk muskátli földet és mivel éppen nem volt semmi virágmagom vagy valamim amit ültethettem volna bele, igy fogtam négy tökmagot és belevetettem. Gondoltam, hogy ha jó lesz a hely neki, akkor szépen megnő, virág is lesz rajta, hátha tök is, tehát csak kifizetődő lesz a kísérletem. Bejött, mert nagyra nőtt, jó helye van. Jövőre is ezt fogom tenni.:)

A holnapi nap is várhatóan hosszú lesz, de remélem utána vasárnap és hétfőn már nagyjából csak láblógatás és egy kis olvasás is belefér majd.

Mindenkinek jó hosszú, napos hétvégét.

Valahogy

kovtama | 20:21:00 | 4 Hozzászólás
fel kéne ráznom magam, mert mostanában nem vagyok túl jó formában. Először is egyre inkább unom a munkám. Még akkor is, ha a munkahelyem alapból jó. Jó a társaság, jó a főnököm és még sorolhatnám. Csak már unom a pénzügyes dolgot. Hogy mit csinálnék nem tudom, illetve tudom. Most éppen az lenne a legjobb, ha nyernék valamilyen főnyereményt, ami persze valamennyi pénz. Akkor tudnám mit csinálnék, illetve mit nem csinálnék. Mert hogy akkor először is nem csinálnék semmit. Vagy is igen, de csak amihez kedvem van. Másodszor hirtelen tudnám mit csinálnék a kiskorúval. Mert hogy nálunk már holnaptól van nyári szünet. És ez ma délután derült ki. Illetve lehet, hogy előbb is, de azt velünk szülőkkel nem közölte az osztályfőnök. Mert az igazgató úr kitalálta, hogy úgy is pünkösd, meg már nem nagyon tanulnak, akkor legyen előbb nyári szünet. Az, hogy ez nem volt beírva az ellenőrzőbe és bár mindennap találkozom a tanító nénivel az smafu. Kit érdekel?? Most nekem kellene megkérdeznem bárkit is, hogy ugye nem változott semmi a sulival kapcsolatban???????? Nekem lediktálták mikor milyen szünet lesz és azóta senki semmit sem fűzött hozzá a dolgokhoz. Biztos én vagyok a hülye. A jövő héten pénteken meg évzáró. Mondjuk azt sem értem, hogy mi a francnak kell akkor egy hetet erre várni??? Ha vége, akkor legyen vége és kész.
A két és fél hónap meg külön öröm egy szülőnek, hogy hova helyezze el a gyereket. Azt nem értem, hogy miért nem lehet megoldani, hogy egy egy hetet vállaljanak a tanárok mondjuk napközit működtetve? Fizetésért. Nem baj, ha nincs étkezés, vidáman csomagolnék én bármennyi szendvicset, ha legalább lenne fél napos napközi. Ok, a gyerek eltölt egy egy hetet a mamáknál, megyünk egy hétre nyaralni , leszünk itthon is, de a világon nincs annyi szabadság, hogy a tavaszi, nyári, őszi, téli meg a mittudoménmilyen szünetre elég lenne. (Ráadásul ugye csökkenteni is akarják kedves minisztereink ezt is ) A táborok meg iszonyat drágák, általában 5 nap nem ott alvós reggel 8-16-ig 2000 forint naponta. Legalább is amiről tudom, hogy érdekelné a gyereket. Kiszámoltam, hogy ha ilyeneket fizetgetnék nyugodtan ki is vehetnék egy hónap fizetetlen szabit ugyan ott vagyok és legalább én lehetek a gyerekemmel. Persze így is fog menni egy egy napra lovastáborba, ahol lovagolhat, íjászkodhat, kirándulnak, nemezelnek és még sok minden. Na itt egy nap 2000. Szóval többek között ezért is írtam, hogy jó lenne valamit nyerni. Lehetőleg egy soha ki nem apadó bankszámlát.

Szeretnék még sokat olvasni, mert mostanában többet írok róla, mint csinálom.

És hát össze kell szedni az erőmet, hogy teljesen máshogy étkezzem, mert nem jó megint ezt érzem. A héten volt süti. Most ha elhatározom, hogy nem lesz, akkor ne is legyen. Szóval gáz van mostanában, csapongok ide oda, nincs túl sok kedvem semmihez. Még írogatni se nagyon.

Szék, de milyen?

kovtama | 14:54:00 | 5 Hozzászólás
Az áprilisi Otthon magazint böngésztem a neten és ezt muszáj megmutatnom. Nagyon jópofa megoldás, hogy újjá varázsoljuk megunt székünket. Mondjuk én nem ilyen anyagban gondolkodnék, de mindenképpen ötletes.


Itt a nyár

kovtama | 11:14:00 | Legyél te az első hozzászóló!
utazzunk....







Ha megérkeztünk együnk valami finomat...






És igyunk rá egy finomat...





Szórakozzunk...

És örüljünk, mert végre itt az igazi nyár...





Forrás: google, tuscan summer pictures

Meleg van

kovtama | 18:35:00 | 2 Hozzászólás
és egyszer fent, máskor lent. Ilyen a hangulatom. Mint az időjárás, hol esik, hol süt.

Most ismét egy könyv, szerettem.





A hősnő, az ausztrál Mary elmúlt ötven éves. Élete boldog és kiegyensúlyozott. Egy valami azonban hiányzik: a szabadság, az idő, amit csak önmagára fordíthatna, amikor megállhatna a mindennapos rohanásban és elgondolkodhatna az élet értelmén. Miután Mary ráeszmél erre, van elég bátorsága ahhoz, hogy megtegye, amiről sokan az ő korában és helyzetében csak ábrándoznak. Azt mondja: Au revoir, azaz A viszontlátásra, és félévre elutazik dél-Franciaország egyik legtávolabbi és legszebb vidékére, Lot-ba. Egy apró városkában köt ki, ahol a tervezett elmélyülés helyett vidám társasági élet közepébe csöppen. Folyik a finom francia vörösbor, fogynak az ínycsiklandó ételek. Az Au revoir szívet melengető történet egy magányosnak induló utazásról, s egy álom valóra válásáról. Vidám, kedves és olykor filozofikus beszámoló arról, milyen teljesen egyedül élni egy idegen országban, alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, szokásokhoz és emberekhez, élvezni a nem mindig oly élvezetes szabadságot. Mary Moody Ausztráliában él. Neves televíziós személyiség, újságíró és több kertészeti könyv szerzője.



Még nem olvastam, most fedeztem fel, hogy az írónőnek van egy másik könyve is. A borító és a leírás alapján ígéretesnek látszik. Igen, vettem már könyvet csak azért, mert tetszett a borító.:)



Tartalom:

Mary Moody fél évre Dél-Franciaországba költözik egyedül egy eldugott kis faluba. Miután hazatér, felismeri, hogy már nem élheti azt az életet, amelyben korábban boldog volt. Hiába veszi körül szeretet család, hiába sikeres a munkájában, Mary képtelen lenyugodni. Más utat keres és választ.
Feladja tévés, újságírói munkáját, vásárol egy házat a szívéhez nőtt francia falucskában, rábeszéli a férjét, hogy adják el az otthonukat, ahol huszonöt évig éltek együtt, s kezdjenek teljesen más életet.
Mindezek mögött sokkal mélyebb belső változások húzódnak, amelyek könnyen megingathatják harminc év stabilitását.
Mary maga is meglepődik, amikor rádöbben, hogy szeretett férjén kívül más férfi is tud hatni rá. Viaskodik önmagával, két dolgot akar egyszerre: megtapasztalni a váratlanul jött új szerelem perzselését és megőrizni a biztonságot adó régi kapcsolatot.
Érzelmes és szenvedélyes, olykor humoros és önironikus, de elsősorban őszinte új könyvével Mary Moody azt üzeni az olvasónak, hogy az élet nem áll meg, ha valaki elmúlt öven, sőt, akkor kezdődik csak igazán.

Az írónő:

Hát én már csak ilyen

kovtama | 8:30:00 | 6 Hozzászólás
ajánlgatós vagyok (van ilyen szó??? elég hülyén néz ki leírva.) Ezt a könyvet még nem olvastam, megmondom őszintén először csak forgattam a kezemben megvegyem e?? Elég baja van az embernek és akkor egy ilyen könyv...de pár mondat után kiváncsi lettem. Szóval még nem olvastam, tartogatom, de eljön majd az ideje ennek is.



És amiről szól:


Az erős, energikus, de már nem fiatal férfi megtudja, hogy daganatos betegségben szenved, és nem sejtheti, hogy mi vár rá és mennyi ideje van még hátra. Más az ő helyében összeroppanna, feladná a reményt, leszámolna az életével, Felix azonban férfi a talpán, és férfias bátorságról tesz tanúbizonyságot elbűvölő egyéniségű felesége, Rina is. Elhatározzák, hogy fityiszt mutatnak a kaszásnak, és siránkozás helyett nekilátnak, hogy megvalósítsák fiatalkori álmukat. Vásárolnak egy jól felszerelt vitorláshajót, és a messzi Ausztráliából a Földközi-tengerre teszik át a támaszpontjukat, amolyan tengerjáró-vándorcigány életmódot alakítva ki maguknak. Egyetlen céljuk van: élvezni a mindennapokat, a csendes szépségeket, a testi-lelki örömöket, s igyekeznek nem gondolni arra, hogy vajon meddig tehetik még, melyik napon kopogtat az ajtajukon a végzet. És ha a betegség ismét felüti a fejét – mert ez is megtörténik –, akkor is csak azon jár az eszük, hogy mikor lesznek úrrá rajta, mikor térhetnek vissza szeretett hajójuk fedélzetére, a hullámok hátára.
Ez a gyönyörű és megrendítő könyv valójában nem arról szól, ami a tulajdonképpeni témája: a mediterrán tájakról, a régi civilizációk emlékeiről, és még csak nem is a két főszereplővel megesett, szép számú kalandról, a viszontagságokról, a viharokról, a tenger veszélyeiről. Sokkal inkább a létezés ajándékairól, amelyeket nekik, a halál torkában álló bátor és büszke emberpárnak szórnak két kézzel az istenek. És ők méltók erre a hasonlíthatatlan kegyre, nem hajlandók megtörni, kilenc felejthetetlen nyáron át dacolnak a fátummal, amely persze lesújt végül, de legyőzni nem képes őket, mert ezek az emberek tudnak valamit, amit a vak és ostoba sors sem felfogni, sem megváltoztatni nem képes. Azt, hogy az élet mindig és mindenen felülkerekedik.

Ismeritek??

kovtama | 14:44:00 | 5 Hozzászólás
Ha nem, akkor vegyétek, olvassátok,szeressétek. Ismét egy kedvencem, ami most nyáron megint előkerül.


Élménykönyv egy „Új otthonról a Nap alatt”, kicsit máshogy, mint a „Napsütötte Toszkána” vagy Peter Mayle Provance-ról szóló regényeiben. Mátéék megelégelve a mókuskereket, 1987-ben Toszkánában járva úgy döntöttek, hogy ha két világcsavargónak érdemes valahol sátrat vernie, akkor ez az a hely. Megkeresték a legromantikusabb birtokot a földön: egy XIII. századi remetealakot, majd átalakították egy mesebeli házzá és díjnyertes pincészetté. Ebben az elragadó és rendkívül vidám történetben két kreatív felfedező megtalálja a ritka kombinációját a mindennapi örömöknek és a tartós sikernek. Ez a könyv egész biztosan gazdagabbá teszi az életét az utazóknak és a „borszeretőknek” egyaránt. Egy biztos, Mátéék szeretik egymást és szeretik az otthonukat, de mire végigolvassuk történetüket, mi is szeretni fogjuk nemcsak őket, de az otthonukat is. A Toszkána hegyei bestseller lett, a házból emlék, mert utána már nemcsak otthonra, de borra is vágytak, és a nagy toszkán ingatlanpangás idején megvásárolták a Castello Banfi egyik vadregényes birtokszegletét, amit a nagyüzem nem tudott gazdaságosan művelni. Az első kereskedelmi forgalomba került évjárat a 2001-es volt, a borászatot az autodidakta Candace vezeti. Csúcsboruk a Banditone névre hallgató syrah.

A regény folytatása:




Egy nagy pohár selymes Brunello helyreállítja az energiáidat, a második teljes szívedből megnevettet, a harmadik után pedig már búvóhelyet keres a szemed, hogy magadévá tehesd a feleséged.

A "Bor, Mámor, Toszkána" olyan, mint egy különleges bor, hosszú életű, sokszínű, nemes és elgondolkodtató, mégis gazdagon gyümölcsös, játékos és már-már könnyed. Garantáltan szomjasak és éhesek leszünk az olvasás harmadik percében.

Máté Ferencnek, aki azt vallja, hogy a csapásoktól erősödik, gazdagodik a magyar, nem volt elég Toszkánában élvezni a tájat, a szarvasgombás ételeket és a kedves szomszédokat. Többre vágyott. Rádöbbent, hogy egy toszkán birtok szőlő nélkül csak a turistáknak való. Szerencsére még időben ahhoz, hogy a SAJÁT BOR, SAJÁT ÉLVEZET jegyében elinduljon festőművész feleségével, Candace-szel, hogy új otthonra, és saját szőlőültetvényre is szert tegyen. Az új birtok számukra nemcsak egy darab föld lett, hanem egy apró királyság is egyben. Mindennapjaik során megtanuljuk, hogy az egyszerű élet adta érzések és örömök adják a teljes elégedettséget. A saját tölgyfahordó látványa könnyeket csal a szemükbe, és a könyv végére már a miénkbe is.

Becsüljük meg őszinteségüket és tanuljunk tőlük, mert ők sosem döntenek üres gyomorral.



Egy őszinte riport az íróval:

Máté Ferenc író és szerencsés ember. Toszkánába költözött, szőlőt vett és mára olyan borokat készít melyre a nemzetközi szakmai tekintélyek is felfigyeltek. Ferenc évtizedekkel ezelőtt elhagyta Magyarországot így a magyartudása is némileg megkopott. Ennek ellenére a beszélgetésünk magyarul zajlott és talán ez adta meg azt a kissé betyáros plusz töltetet amitől olyan igazi Máté Ferences.
– Az életútjáról annyit tudok, amit egy-két angol nyelvű interjúban sikerült elolvasni. Mikor hagyta el Magyarországot? Mi volt az oka a távozásnak?

– 1956-ban menekültem anyámmal és a barátjával. Mindketten részt vettek a forradalomban ezért kellett menekülniük. Én akkor 11 éves voltam. Anyám barátja megígérte, hogy ha menekülök velük kapok ajándékot. Már akkor is érdekek mentén mozogtam így hát menekültünk (nevet)
A bor szeretetét nagyapámtól örököltem. Ő nagy borozó volt és vele együtt én is kóstolgattam. De az igazi passzió Párizsba született. Egy évig ott laktunk feleségemmel és minden vasárnap mentünk Burgundyba valami kiváló kis restaurantba ahol mindig megkertük a tulajt hogy adjon valami igazan érdekeset valamelyik nem túl drága borából.
A bor tanulás csak később jött Toszkánában. Az igazi leckét az élet adta számomra. Candace – a felesége – viszont sommelier szakot végzett Rómában. A pince az ő birtoka. Én a szőlőt termesztem, a bor a pince ajtajától az ő érdeme. Az én szerepem csak akkor következik újból amikor az asztalon látod az üveget: ebédkor és vacsoraidőben.

– Röviden elmondaná hogyan jutott el Toszkánáig? Tudom, hogy nagyon kalandos de bizonyára kiemelhető néhány fontosabb momentum...

– Elöször Californiában laktunk Laguna Beacen ahol egy 11 méteres vitorláshajót építettünk együtt. Azután 3 evig azon laktunk a Csendes Óceánon bolyongva. Mikor meguntuk, Whistlerbe költöztünk. Akkor még nem olyan volt, mint most a Téli Olimpiát követően. 1975-öt írtunk ekkora. Az egész város új volt. Mondhatni: kiváló sielés emberek nélkül. Egy bolt volt akkor, két hotel, két bar, és talán száz ház. Egy pár év után Párizsba költöztünk, utána New Yorkba ahol Candace festet én pedig írtam. 1987-ben költöztünk Toszkánába. Három hét alatt vettünk egy házat. Azután öt évig New York és Toszkána között ingáztunk. '92-ben költöztünk oda végleg.

– A könyvét olvasva sokszor azt tapasztaltam, hogy amikor már nagyon elege volt mindig jött egy szerencsemorzsa és továbblendítette a siker felé...ez valóban így volt? Gondolok itt arra, hogy nem akármilyen borászati szakember a szomszédja...de sorolhatnám még napestig, hiszen hihetetlen küzdelmet folytatott az első szüretig...és gondolom azóta sem változott ez...

– Nem mert arrogáns magyar vagyok és emellett Erdélyben születtem és Pesten nőttem fol. Amiutan megvertük az angolokat 6-3ra és miután az egész orosz hadsereget elvertünk borosüvegekkel és zokni darabokkal, azután a világon minden lehetséges lett nekem. A himnuszom az hogy "Ha nem en, akkor ki?"

– Hogyan épül fel jelenleg a birtokuk? Mennyi szerepet szánnak a gasztronómiának?

– Három év alatt ültettük a hét hektárt. Számunkra a gasztronómia maga az életmód. Minden nap Candace két óriási toszkánai evészetet készít, természetesen borral .Amellett sokat utazunk - még mindig New Yorkba lakunk évente 2 - 3 hónapot, ahol amellett hogy a könyveimmel dolgozunk, csak étellel, itallal és a barátokkal foglalkozunk.

– Hogy telik egy napjuk?

– Candace és Peter fiunk – már befejezte az egyetemet – a pincékbe illetve az irodában dolgoznak. Én a dombjaink közt vagy a szőlősbe bolyongok, bámulok és káromkodok. Általában magyarul. Néha írok. Mivelhogy felfedeztem egy 2500 eves várost a birtokunk erdejében ezért nagyon sok időt töltött ott a dzsungelt pucolni és a varost feltérképezni. Mint Indiana Jones csak háttérzene nélkül.

– Mennyiben határozza meg életüket a szőlő? Mennyiben változtatta meg Önöket? Az életmódjukat? Háttérbe szorult a festészet/írás?

– Sajnos Candace festése nagyon elmaradt, pedig imádom a festményeit. A boraink címkéje őrzi a festmények egy részét. Én írok-írok, főleg akkor amiket új pince kellett vagy egy új traktor, ami drága játék így kapásból írnom kellett egy új könyvet.

– Ahogy tudom Busternek különleges a története - megosztaná velem?

– Ez privat. Buster majd megírja egy nap ha kedve van hozzá.

- A könyv alapján azt gondolnám, hogy Candece-szel való kapcsolata nem pusztán párkapcsolat hanem munkakapcsolat is? Mi a titka a sok évtizedes harmóniájuknak?

– Maga őrült? Ki beszél itt harmóniáról? Itt minden nap egy világháború. Azért lakunk 30 hektár kozepén mert itt nyugodtan tudunk üvölteni.

– Itthon bizonyára kevesebben ismerik a boraikat. Mit mondana róluk?

– Mindent megteszünk azért, hogy a legjobb, legízesebb, mély színű, aromás, nagylelkű borokat készítsük.. Az, hogy a világ egyik legjobb mikroklímájával rendelkező területen vagyunk az nagyon fontos. Itt még egy bolond is könnyen tudna világraszóló bort termelni. Főleg ha okos. És magyar.
– A művét trilógiaként tartják számon - miről szól majd a harmadik rész? Mikor olvasható?

– Ha ilyesfajta interjúkra kell sokáig válaszolnom akkor soha (nevet). A harmadik könyv már megjelent New Yorkban (The Wisdom of Tuscany). Arról szól, hogy milyen ideálisan él az embezen a gyönyörű környéken és hogy évezredeken keresztül született ez az életmód amit itt élnek és ami talán a legideálisabb lenne minden ember számára: rajongás a földért, a szabadságért, a mindennapi jó ételért és persze a borért. Erről szól. És arról, hogy miért vagyunk olyan hülyék, hogy nem vagyunk képesek élni örömmel, szerényen és büszkén – mint a toszkán emberek.


Remélem a harmadik rész ide is elér nemsokára. Nagyon várom.

Miért nem lepődök meg???

kovtama | 20:31:00 | 1Hozzászólás
Elárulták: Orbán nem tett pénzt az államadósság elleni alapba
NyomtatásKüldés e-mailben Nol 2011. június 01. 17:28
Frissítve: 2 órája

Orbán Viktor eddig még nem járult hozzá az államadósság elleni alaphoz, mert más, meg nem nevezett célt támogat - tudta meg a Népszabadság.

A lapnak több mint egy hónapig nem válaszoltak a kormányzati illetékesek arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány tagjai befizet­tek-e, és ha igen, mekkora összeget az Összefogás az államadósság elleni alapba, mert ebben az ügyben mindezidáig a kormányzati kommunikáció, a miniszterelnökség és a nemzetgazdasági minisztérium sem tartotta magát illetékesnek.

Ma megérkezett Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő két mondatos válasza: „A miniszterelnök már hosszabb ideje támogatja egy közösségi cél megvalósulását, évente komoly összeggel a fizetéséből. Ennek a célnak a megvalósulása után fog támogatni egy újabb közösségi célt, mint például az államadósság elleni küzdelem.” Ebből az derül ki, hogy a miniszterelnök még nem fizetett be az alapba, de nem kizárt, hogy a meg nem nevezett „közösségi cél megvalósulása” után úgy dönt, hogy ez lesz az általa támogatandó újabb közösségi cél.

A kormány április 6-án jelentette­ be, hogy egy győri kezdeményezés nyomán létrehozta az államadósság elleni alapot. Szijjártó Péter aznap azt mondta, az alapba befizethetnek azok a vállalatok és magánszemélyek, amelyek, illetve akik fontosnak tartják az államadósság elleni harcot, és úgy gondolják, hogy saját forrásaikkal is hozzájárulnak ehhez.


Árulja már el azt is, hogy az államadósság lekűzdésénél jelen pillanatban mi más a fontosabb, ahova állítólag befizet? Mert hogy mi mindennap azt halljuk mindenhonnan, hogy az államadósság lekűzdése a legfontosabb minden magyar állampolgárnak. Bár engem meg sem kérdeztek erről. Nekem nem ez a legfőbb célom mindennap. Sokkal inkább a saját adósságom lekűzdése, a gyerekem felnevelése és sorolhatnám.

Kék

kovtama | 13:15:00 | 2 Hozzászólás







Forrás: google, scandinavian country style blue

De jó kis dal ez...

kovtama | 10:20:00 | Legyél te az első hozzászóló!

Ez gyönyörű

kovtama | 8:37:00 | Legyél te az első hozzászóló!
és érdekes.
Mindenképpen megér egy olvasást.:)

http://haerdekel.blog.hu/2011/05/27/viz_alatti_eden