Gyereknek lenni jó

kovtama | 18:21:00 | 3 Hozzászólás
pláne ilyen szobában..





Forrás: http://ohmyroom.tumblr.com

Hálószobák romantikája

kovtama | 18:19:00 | 1Hozzászólás













Forrás: http://ohmyroom.tumblr.com

Hát ezt tényleg érdemes elolvasni, mekkora igazság

kovtama | 17:04:00 | Legyél te az első hozzászóló!
A Figyelő Netről, Kis Miklós írása.

Miért gyanúsak a kiskeresetűek?
Érthető, ha a kormányzó politikai elitnek tagjainak gyanús, miből élnek meg a kiskeresetűek, hiszen maguk aligha lennének képesek minimálbér közeli fizetésből kijönni.

Bruttó 202 ezer forint alatt lehet majd a csökkenő nettó bére miatt kompenzációt kérnie annak, aki azt vallja, nincs jövedelme a szürke-, feketegazdaságból.

Akadnak, akik fölháborodnak azon, hogy a kormány több millió embert potenciális adócsalónak néz.

Pedig a felvetés összefügg azzal, hogy a viszonylag magas keresetűek általában el sem tudják képzelni, hogyan lehet megélni bruttó 200 ezer, vagy pláne bruttó 100 ezer forintból. „Biztos, hogy van még valami mellékes” – szokták mondani ezek a jobb módú emberek.

Különösen így gondolhatja a politikai elit azon része, amelynek tagjai nem is ismerik a munka világát, produktív tevékenységet soha nem végeztek, mégis átlag fölött kerestek mindig. S még akár arra is lehetőségük van, hogy eltegyenek egy kis „mellékest”.

Igen, a minimálbér közeli fizetésekből egyáltalán nem lehet megélni. Ezt a tényt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) évről évre kimutatja a létminimum számításakor. A létminimum minden alkalommal meghaladja a minimálbért. S nem pár forinttal. A létminimum 2010-ben 78 736 forint, míg ugyanekkor a nettó minimálbér 60 236 forint volt.

Igen, a minimálbér közelében kereső dolgozók – kivéve, ha van a háztartásban magasabb jövedelmű – a statisztika és a közgazdaságtan törvényei szerint nem is maradhatnának életben. Valóban, miből élnek meg ezek az emberek?

Nem tudjuk. Elég nehéz például elképzelni, hogy egy hipermarketben, vagy egy diszkontláncban a pénztárosok szürkén kapják a fizetésüket. Ehhez túl nagy cégekről van szó. A politikai elit azonban szívesen hiszi azt, hogy akinek alacsony a fizetése, annak nyilván vannak eltitkolt bevételei. Ez olykor igaz, olykor nem.

A politikai-gazdasági elit rosszabbik részében keményen tartja magát az a hit is, hogy „van azért az embereknek pénze”, és egyszerűen tagadják a szegénység létezését. Egy igen-igen jómódú, a politikától már szerencsére visszavonult képviselő mondta zárt körben: nézzétek meg a mobiltelefonok számát! S mennyi pénzt elköltenek telefonálgatásra – érvelt a lakossági túlfogyasztás, és az alacsony jövedelműek keményebb adóztatása mellett az egyébként nem éppen puritán életmódjáról ismert politikus. Cinizmusban rajta is túltett a vállalkozók azon – Fidesz-szimpatizáns - érdekképviselője, aki az egykulcsos, adócsökkentő szlovák minta mellett úgy érvelt: nem baj, ha lesznek éhséglázadások Magyarországon is, mint Szlovákiában, mivel annak PR értéke lenne, a külföldi befektetők így látnák a kormány eltökéltségét a jóléti állam kiadásainak lefaragásában.

A cinizmus és képmutatás netovábbja, amikor a magyar politikai-gazdasági elit egyes tagjai azzal érvelnek az egykulcsos adó mellett, hogy aki többet , jobban dolgozik, az jobban keres. Ők ugyanis pontosan tudják saját tapasztalatból, hogy a jó összeköttetések sokkal többet számítanak a munkánál. (Kivételek mindig vannak: találunk néhány olyat is, akik valóban tudásuk, tehetségük révén emelkedtek föl). Magyarországon az üzleti siker jellegzetes típusa az állammal folytatott gyümölcsöző üzleti viszony. Ehhez nem tehetséges menedzsment kell, hanem kapcsolatok, és vastag arc.

A Világgazdasági Fórum versenyképességi vizsgálatában van egy olyan mérőszám, amely megmutatja, hogy egy adott országban a vezetők kiválasztásakor mennyiben számít a hozzáértés, s mennyiben számítanak a rokoni-baráti kapcsolatok. A szakmaiság a legfrissebb fölmérés eredménye szerint legjobban Svédországban számít. Magyarország ezen a listán 63. Megelőz bennünket többek között Szlovákia, Zambia, Trinidad és Tobago, Namíbia, Malawi. A munkás fizetése és a termelékenysége közötti összefüggés sem túl erős a felmérés szerint, ezen a listán az 58. helyen vagyunk.

Svédországban az elit megérdemelten, a tehetsége, tudása miatt van a helyén, mégis elfogadhatónak tartja a progresszív adózást, a viszonylag alacsony bérkülönbségeket. Pedig Svédországban igaz lenne a hazai érvelés: aki keményen dolgozik, tehetséges, az följebb juthat.

Magyarországon az érvelés hamis, a politikai-gazdasági elit azonban elég önző ahhoz, hogy bevezettesse az egykulcsos adózást. (Vegyük észre: az egykulcsos adózás programja nem egy adott politikai erő programja, a pártoknak itt csak a végrehajtó szerep jut. A szocialista kormány a korábbi ciklusban törvényt fogadtatott el egy kvázi-egykulcsos adó bevetéséről.)
A magyarázat a hazai és a svéd elit közötti minőségének a különbsége. Magyarország – elitből is – jobbat érdemelne.

Hogy ne csak mindig a rossz

kovtama | 14:46:00 | 2 Hozzászólás
legyen, hétvégén jó is történt.

1. Lego kiállítás van a pécsi Árkádban és megnéztük a kiskorúval, volt öröm és megjegyzés, hogy a Jézuskának mit kell írni, hogy melyiket hozza.
2. Végre bent van a leendő hálóban az új ablak, amire 8 teljes évet vártam. Hát igen, erre mondják, ami késik nem múlik. Ez is valami.

A nap blamája...

kovtama | 22:59:00 | 2 Hozzászólás
majdnem iskolatáska nélkül mentünk ma az iskolába.:) Az én táskám mellett volt, de csak az enyémet fogtam reggel. És még én mondom a fiamnak, hogy ne legyen olyan szétszórt.:)

Ígérem, utolsó

kovtama | 10:43:00 | Legyél te az első hozzászóló!
Ez nem az én írásom, a Figyelő netről másoltam, de tökéletesen egyetértek minden mondattal.

Brückner Gergely
2011. szeptember 11. 11:30


Már azzal, hogy egyáltalán szóba hozta a fix árfolyamú végtörlesztést, komoly károkat okozott a kormánypárti koalíció. Nem lesz könnyű kimászni az igazságtalan és irracionális ötletből.

Megdöbbentő javaslat érkezett a kormánypártok felől. A devizahitelesek megsegítése című össztársadalmi versenyben azzal álltak elő, hogy a devizahitelesek fennálló tartozásaikat rögzített, 180 forintos svájcifrank-, illetve 250 forintos euróárfolyamon fizethessék vissza.


Vicc vagy komoly?

Nehéz pontosan megmondani, hogy mi a rosszabb, ha ez egy komoly javaslat (vélhetően az), vagy ha egy geg, amit hamarosan eldobnak. Utóbbi ugyanis nem is olyan vicces,

Ezek a fránya bankok szinte mindenről tehetnek, ami rossz a devizahitelezéssel kapcsolatban. Talán egyetlen elemről nem, az éppen az árfolyam. Nosza, gondolták a javaslattevők, büntessük meg hát ezért őket. Millió elképzelés keringett az elmúlt napokban a devizahitelesek megsegítéséről, amelyek között vannak valamennyire ésszerűek is.

Legyen limitált a bankok kamatfelszámítási lehetősége, ne keressenek a jól teljesítő devizahiteleseken annyit! Limitáljuk vagy tüntessük el azt a kezelési költséget, ami biztosan igazságtalan! A hitel értékének arányában van megadva, vagyis, ha drágul a frank, nő a kezelési költség is, pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Fizessék vissza a bankok a hitelbírálati díjat, hiszen látjuk, hogy nem megfelelően végezték a hitelbírálatot, különben nem lenne 13 százalékos a nem teljesítő hitelek aránya! Fizessék vissza a bankok a közjegyzői díjakat, hiszen arra nem az ügyfélnek, hanem a banknak van szüksége, a bankot védi az elhúzódó pereskedéstől az a közokirat, amivel érvényesítheti a biztosítékát!

Mindegyikben van némi ráció, de nem, nem ezekkel van baja az előterjesztőknek, hanem az árfolyammal. A bankok fogadják el a régebbi árfolyamot. Legyen 3,30 a kenyér, legyen újra száz forint alatt a benzin, kit érdekel a piac.

Figyelem, azért mert ugyanúgy a 180 forintos frank szerepel benne, ez egyáltalán nem ugyanaz, mint a piackonform árfolyamgát. Ketté lehet bontani egy hitel törlesztését, ahogy ketté lehet bontani a végtörlesztést is, de ez puszta piactorzítás.

A javaslat jogilag is biztosan támadható. Úgy szól bele a két magánfél között megkötött polgári jogi szerződésbe, hogy egy piaci paramétert változtat meg.

Haszonhúzók

Az intézkedés persze valóban sokaknak kedvez. Mindenkinek jó lenne, ha szabadulna az ország a nagy frankkitettségtől, ha sokan végtörlesztenének. Persze elsősorban a gazdagabb ügyfeleknek segít a javaslat, illetve az uzsorásoknak, bocsánat nevezzük őket az ilyen-olyan pénzügyi szolgáltatóknak. Azt még talán végig is gondolták az ötlet kiagyalói, hogy nyilván annak segít ez leginkább, aki úgy tartozik, hogy közben ül is ennyi pénzen, vagyis igencsak jómódú, nem szorul segítségre.

Azt azonban már talán kevésbé mérlegelték, hogyha valami, amire óriási kereslet van és 225 forint a piaci ára (nevezzük mondjuk ezt a valamit a rémálommá vált hiteltől való szabadulásnak), akkor, ha egy piactól eltérített lehetőség miatt 180 forintért is megvehető, arra rá fog mozdulni a piac. Nyernek vele adott esetben a devizahitelesek, de az a pénzügyi szolgáltatói kör is, uzsorások, független pénzügyi cégek, esetleg konkurens bankok, amelyek majd beállnak a két ár közé. 22,5 millió forint a tartozásod, de most 18 millióért ki tudod váltani, adok neked kölcsön 18 milliót, adjál vissza 20 milliót, mindenki jól járt. Milyen piaci szegmenst, milyen szolgáltatásokat hoz ez már megint helyzetbe?!

Igazságérzet

Egyáltalán miért pont a devizahitelesek? Valóban komoly társadalmi problémáról van szó, de miért ők kapnak pénzt? Ha már a devizaárfolyam-változásoknál tartunk. Aki frank-, vagy euróalapon rögzített bérleti díjért vesz ki irodát, vajon kérheti, hogy ő most inkább 180-nal szeretné számolni a frankot és 250-tel az eurót? És aki Svájcba készül síelni, és még nem vette meg a frankot, legyen kutyakötelessége a banknak 180-on váltani neki is?

Jót nézhettek a bankok, erre biztosan nem számítottak, mindenféle racionális és kevésbé racionális mentőötlet után jön egy teljesen piacon kívüli és hihetetlen hatású ötlet. A Magyar Bankszövetség elnöksége elemezte is rögtön a javaslatot, amely veszélyezteti a pénzügyi intézményrendszer stabilitását, valamint nagyon súlyos makrogazdasági következményekkel járhat. A várható, negatív hatásokra és veszélyekre a Bankszövetség elnöksége felhívta a kormányzat figyelmét – ilyeneket olvasni.

Van abban valami mókás, hogy komoly embereknek még mindig kommentálni kell az aktuális történeteket, és még mindig józanul, hiszen mégiscsak a kormányról van szó. A sajtó, az elemzők is tárgyilagosan elemezgetik az ilyen bejelentéseket. Pedig ez vicc. Egyszerűen nem 180 forint a svájci frank, hanem 225 forint. Ha a bankok hibáztak, nem tájékoztattak megfelelően, ha hibás terméket adtak és kártérítési kötelezettségük támadt, beszéljünk erről, döntsön a bíróság, legyen kártérítési kötelezettségük, de nem 180 forint a svájci frank.

Kinek segít?

A végtörlesztéshez keveseknek lesz elegendő pénzük, de vagy a kormányzat, vagy az uzsorások biztosan learbitrálják a helyzetet és adnak majd a törlesztésre hitelt, sokaknak éri majd meg végtörleszteni. Természetesen vannak az éremnek szép oldalai is, de jó, hogy tényleg megszabadulunk a frankprobléma jelentős részétől, örülhetnek a devizahitelesek. Örülhet a magyar gazdaság, a magyar társadalom is, mert kevésbé lesz instabil, kiszolgáltatott a magyar gazdaság. Talán ez így van, de ilyen áron? Van valakiben kétség, hogy ezt mindannyian megfizetjük?

Talán jönnek megint a támogatott forinthitelek – vagyis megint az adófizetők közössége viselje a terhek egy részét. Azok, akik tudták, meddig nyújtózkodhatnak, akik maradtak a kislakásban, akik valóban felmérték az árfolyamkockázatot. Akinek van otthon hitelszerződése, egy pillanatra érdemes elővenni a kockázatfeltáró nyilatkozatot. Rettentő pontosan és részletesen írja le minden szerződés, hogy a nem forintban felvett hiteleknél hogyan mozdulhat el az árfolyam és a kamat akár egyszerre is kedvezőtlen irányba. Bármikor, bármilyen mértékben és irányban – így fogalmaztak anno a dokumentumok.
Ráadásul van egy olyan jelzálog-fedezetű devizahitelt felvett réteg, aki a válság kitörése után (2008 ősze, tele vagy 2009 legeleje) vett fel hitelt, ők abszolút értelemben is nyernének a konstrukcióval, (bizony még 290 forintos eurónál is vettek fel euróhitelt), ők folyamatosan nyerőben vannak,még segítsük őket?

OTP

Az Equilor Zrt. gyors kommentjében azt írta, hogy rövid távon érdemes gyűjtögetni az OTP részvényeit arra spekulálva, hogy finomodik a javaslat vagy valamilyen formában legalább részben kompenzációt kapnak a bankszektor tagjai. Talán ez az egészben a legijesztőbb, finomodni fog, fellazul, vagyis visszajön az OTP árfolyama. Nem feltételezhető és a jó erkölcs nevében remélhető, hogy nem az volt a bejelentés célja, hogy valakik nagyon sokat keressenek egy részvény árfolyamának meghintáztatásával, de erre nagy lehetőség nyílt most.

Persze a bankokért senkinek nem fáj a feje, rég megszedték magukat mind egy szálig az ott dolgozók - horkanhat fel a laikus. A bankokat nem sajnálja senki, már régen ezer és ezer érv előkerült, hogy milyen hibás terméket tettek a fogyasztók elé, drágán adták, egymással is összejátszottak. Igaz, bár ez egy kicsit olyan, mint amikor másnap reklamál a kocsmában valaki, hogy miért szolgálták ki alkohollal, hiszen csak 17 éves, vagy miért adtak neki még bort, hiszen már tökrészegen érkezett. Ilyenkor mindig megbüntethető a kocsmáros, de azért az előző este felháborodott ordibálás lett volna abból, ha nincsen kiszolgálás.

Bukunk rendesen

De ne sajnáljuk a bankokat, nézzünk inkább egy szerencsétlen forintban eladósodottat. Emberünk megértette az árfolyam-kockázatot, és azt mondta, hogy vállalja az érdemben nagyobb kamatszintet, de tudja, hogy számára a forint kiszámíthatóbb. Na ő most nagyon pocsékul érezheti magát, végigszívta a magas kamattal az elmúlt éveket, és amikor kiderülne, hogy mégis volt ráció abban, amit tett, szembeköpik. Bizony, ebből a javaslatból az is következne, hogy aki forintban adósodott el, ő most 90 filléres forint mellett végtörleszthet, vagyis szintén kap 10 százalék engedményt, aki pedig az árfolyamkockázatot felmérve lemondott a hitelfelvételről, az kapjon legalább egy rekesz világos sört.

És az a szerencsétlen, aki inkább eladta a nyaralóját, a lakását, csak hogy lezárja a frankhitelét 220 forintos árfolyamon, ő mit érez majd? Jaj, de peches vagyok, amiért felelni akartam a tartozásomért és extra áldozatot is vállaltam? Vagy a bankok nekik is fizessék vissza a 180 és a 220 különbözetét?

A pénzügyi kultúra és az öngondoskodás szempontjából is kemény a morális üzenet: nyugodtan túlvállalhatod magadat, nem baj, ha nem fizetsz, nem tartod magad a megállapodáshoz, majd az állam úgyis megsegít, mert a te szavazatod számít az urnáknál és nem a bankoké.

Következmények

Bizony nagyot bukunk az ilyen bejelentésekkel mindnyájan! Nézzünk egy részletkérdést! Az OTP tőzsdei árfolyama egyetlen nap alatt 10 százalékot esett. 280 millió részvény értéke esett 400 forinttal. Hopp, elszállt 100 milliárd forint. Nem ez a legfontosabb szempont, de akinek illúziói lettek volna, hogy kivel igyekszik megfizettetni a kormány a devizahitelesek megsegítését, nehogy azt gondolja, hogy csak a bankokkal, bizony az adófizetőkkel is, elég, ha az állami adósságcsökkentő alap OTP-pakettjére gondolunk.


Ha a bejelentésből valóság lesz, kapnak 1000 milliárd forintot az adósok és elviselnek 1000 milliárd forint veszteséget a bankok. A magyar bankrendszer 70 százalék feletti mértékben külföldi (zömében uniós) anyabanki tulajdonban van, vagyis a kormány mintegy 3 milliárd eurót transzferálna át uniós intézményektől magyar magánszemélyek felé. Feltehetőleg nem kis politikai cirkusz lesz, feltéve persze, ha az egész elindul, mert azért valószínűbb, hogy jön az eszmélés, és leáll ez az egész.

Sokkal megfontoltabban kellene irracionális politikai bejelentéseket tenni. Ezzel mindenki veszíteni fog, de a legjobban megint a felheccelt és hitegetett devizahitelesek.

Mennyit ér egy devizahiteles?

kovtama | 9:07:00 | 1Hozzászólás
Mennyit ér egy devizahiteles?

„Akinek nincs semmije, az annyit is ér” - mondta korábban Lázár János. Ennél sűrítettebben nem lehet kifejezni az Orbán-kormány gazdaság- és társadalompolitikájának a lényegét.

Ezen elv jelenik meg a Fidesz-KDNP legújabb ötletében is, amit Lázár jelenített meg a nyilvánosság előtt: a jelenleginél kedvezőbb árfolyamon elő- illetve végtörleszthessenek a deviza alapon eladósodott lakáshitelesek. Akinek tehát van pénze, annak milliókat engednének el. Akinek nincs, annak ott az árfolyamrögzítéses gyűjtőszámla, az azon felgyűlt összeget kamatostul fizetheti akár 30 évig is.

A fixált árfolyamon történő végtörlesztés makrogazdasági, jogi szempontból nyilvánvaló nonszensz (erről olvasható egy kis esszé itt), érdemes azonban szemügyre venni a kérdést ideológiai és morális szempontból is.

„A házépítő, jól kereső, stabil munkahellyel rendelkező, gyermekeit taníttató családokban erősödhet meg csak a közbizalom, amelyre már stabil politika épülhet” – írta még első minisztersége előtt Matolcsy. Ennek jegyében az Orbán-kormányok mindig is támogatták a társadalom azon csoportjait, amelyek már viszonylag kedvező helyzetben voltak.

Ez tükröződött az adórendszer átalakításában, ahol a magas jövedelmű családban lévő gyermek sokkal többet ér az alacsony jövedelműben lévőnél, s ez volt tetten érhető az első Orbán-kormány idején a lakás – és családtámogatási filozófiájában is. Ebbe a világnézetbe illeszkedik jelenleg Lázár devizahiteles javaslata is.

Az Orbán-kormányok politikája mögött – el kell ismerni - jó szándékok is lehetnek. Magyarországon valóban gyenge a középosztály, s ennek a gyenge középrétegnek a megerősítésétől remélik egyes közgazdák – mint például maga Matolcsy - a normálisabban működő belső piacot, s az életképesebbé váló hazai vállalkozó osztályt.

Bár a jelenlegi Orbán-kormány politikája nagyon jó a gazdagoknak, a kedvezményezettek köre azért ennél szélesebb. Aki bruttó 300 ezer forint fölött keres, s jobban jár az új adórendszerrel, még nem feltétlenül gazdag. Aki a barátaitól, a családjától kapna néhány millió forintot a kedvező előtörlesztésre, nem biztos, hogy luxuskörülmények között élő.

Nem lehet azt sem mondani, hogy a vékonyodó középréteg, amelynek jelentős része erejét megfeszítve küzd a lecsúszás, a leszakadás ellen, ne érdemelné meg a támogatást. Fura azonban, ha kizárólag a relatíve jobb helyzetben lévők kapnak érdemi segítséget.

Amikor egy Bentham nevű filozófus az etika alapjául a lehető legtöbb ember boldogságát tette meg – amelybe beleértendő a lehető legkevesebb ember szenvedése – a maga korában forradalmi tettet hajtott végre. Azt mondta ezzel ugyanis, hogy egy király, vagy egy paraszt öröme szenvedése ugyanannyit számít a közjó szempontjából. Ezzel áll szemben a nietzschei gondolkodás, amely szerint egy zseni szenvedése ezerszer fontosabb egy köznapi emberénél. Az előbbi a demokratikus, az utóbbi a (tág értelemben vett) arisztokratikus gondolkodásnak nyújt gondolati alapot a mai napig. Aligha kétséges, az Orbán-kormány társadalomfilozófiáját melyik gondolkodóéval lehet rokonítani – még ha Orbán és Lázár esetleg nem is olvasott semmit az említett két szerzőtől.

„Akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Annak idején Lázár szavait kiragadták az összefüggéseiből, nem korrekt módon, pedig a politikus ezen szavai – legalábbis amilyen összefüggésben eredetileg elhangzottak – morálisan vállalhatók voltak. Lázárt talán valamiféle világszellem vezette abban, hogy olyat mondjon a szándékán kívül, amely messze túlmutat az eredeti jelentésén, s akár egy korszak mottójává bír válni.

Ez most komoly???

kovtama | 8:39:00 | 1Hozzászólás
Utólag is fizetni kell a diplomáért?
Még egy visszamenőleges ötlet, de komolyan kell venni, mert Réthelyi Miklós azt mondta az InfoRádiónak, hogy a kérdés a kormány elé kerül vasárnap.
FN.hu-lapszemle
2011. szeptember 9. 13:29

Fölvetődött, hogy azok, akiknek van diplomájuk, a fizetésük egy részét adják egy alapnak, amelyből a következő generációt képzik - mondta a nemzeti erőforrás miniszter.
Réthelyi Miklós közölte, hogy erről döntés még nem született, de tárgyalnak róla, és a kérdésről szó lesz majd a vasárnapi kormányülésen is. A tárcavezető hozzátette: minden erejével azon lesz, hogy a körülményeket, a válsághelyzetet és a jövőt is figyelembe vevő döntés szülessen.

Arra a kérdésre még nem tudott válaszolni, hogy a fizetés önkéntes vagy kötelező legyen-e. Előterjesztés nincs, csak koncepciók, anyagok, amelyekről az egyetemek vezetőitől kapott hírek, tanácsok alapján kell egy ésszerű és a jövőt szolgáló döntésnek kialakulnia - mondta a miniszter.

A miniszter szavai kapcsán érdemes felidézni, mit is mondott Oláh György Nobel-díjas kémikus abból az alkalomból, hogy Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Los Angelesben átadta neki az idén odaítélt Széchenyi-nagydíjat.
A tudós emlékeztetett rá, hogy búzatermelésből a mai világpiaci helyzetben nem tud egy kis ország megélni. "Amire Magyarországnak szüksége van, az emberi hozzájárulás, a jól nevelt munkaerő, a lehetőségeket kihasználó vezetőség."

Akár gyerekszobába

kovtama | 19:47:00 | Legyél te az első hozzászóló!
vagy nekünk, így is úgy is jó ötlet a kedvenc könyvek tárolására.


Forrás: country living magazine

Ősz

kovtama | 18:31:00 | 1Hozzászólás




Ez nem az én

kovtama | 13:54:00 | Legyél te az első hozzászóló!
írásom. A figyelő net-en olvastam egy kommentet és aki írta, annak utólagos engedelmével másolom ide, mert érdemes elolvasni. Hát igen, van még aki jól látja itt a dolgokat.

Vizsgáljuk meg a kérdést egy kicsit politikai síkon, pártállástól függetlenül!
...
Mért kell a magyaroknak azért szarabbul élni, mert a másik ország(ok)nak rosszabbul megy a sora? Megfordítom a kérdést!

Mért nem futott (fut) a magyaroknak jobban a szekér, amikor más ország(ok)nak jobban ment a sora? Hát ez sehogy nem jön össze. Akkor másként kérdezek!

Mért kell a magyaroknak mindig valakinek a s(lyukába) belebújni és a sorsát attól függővé tenni? Na ez a kérdés így sem helytálló Európa közepén, hiszen még is csak Uniós állampolgárok vagyunk mi is annak minden hasznával(?) és előnytelenségével(!) együtt. Kérdezem inkább másképpen!

Vajon meddig lehet még a magyar emberrel elhitetni, hogy nekünk most pont ez miatt az ok miatt megy rosszabbul ebben az országban a sorunk? Talán ez így ez a kérdés érthetőbb és helytállóbb.

Az országunk gyönyörű és tele van olyan adottságokkal ami az itt élő embereknek bőven jó megélhetést biztosíthatott volna eddig is, és biztosíthatna jelenleg is, azonban egy bizonyos kör miatt ez másként alakul. Ez pedig nevezetesen a magyar politikai élet közszereplőinek köszönhetjük. Jól írtam, nem egy pártról beszélek! Legyünk legalább saját magunkhoz őszinték és gondolkodjunk egy kicsit el a "rendszerváltást követő, eddig eltelt időszak történésein.

Mondjuk ki világosan, kerülve az álságos megfogalmazásokat, hogy az országot kiárusították és a magyar emberek a saját hazájukban modern kori rabszolgasorsra vannak ítélve. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ebben minden pártnak megvan a maga mulasztása!

Különösen az első felelős MDF kormánynak a "rendszerváltást" követően. Jól lehet ennek köszönheti az MDF, hogy eltünt a történelmi süllyesztőben. A párt politikusai a néptől kapott hatalmat nem arra használták fel, amire a jogosítványuk szólt. Az 1990-es évek elejétől tartó politikai történések miatt az emberek józan ítélőképessége zavart szenvedett. A „rendszerváltásként”(?) feltüntetett időpont és az azt követő időszak alatt kézzelfogható jogi lépések nem történtek az ország tényleges demokratikus útra terelésének elősegítésére. Kihasználva a magyar ember naivitását és alacsony pénzügyi kultúráját a politikai elit a magánvagyona gyarapítására helyezte a fő hangsúlyt. Törvényszerű volt, hogy az MDF-nek a parlamentbe jutás minimális százalékát sem sikerült elérni a választások idején.

A privatizálásokkal kezdődött az első szabad rablás! Tényleges vagyonfelmérés és az előző rendszer által elkövetett gaz módon végrehajtott államosításnak nevezett rablást nem követte jóvátétel. A hatalom birtokosai felismervén a helyzet komolyságát átmentették a vagyoni javaikat, majd azt jelentős mértékben még gyarapították is. A privatizálásokkal egy bizonyos kör számára hozzáférhető módon szándékosan kisajátítottak állami kézben lévő eredményesen működő cégeket.

Az Uniós csatlakozás a második löket volt csak a lejtőn, mert ezzel már limitet is szabtak az ország gazdasági ütemének. Jól prosperáló gyárakat (lásd cukor üzemek) zártak be ezért és családok megélhetését veszélyeztették ezzel. Megszűntek azok a munkahelyek, amik eddig maradéktalanul garantálták a magyar emberek megélhetését. Jelenleg is az exportot és importot ennek rendelik alá és a külföldiek "zenéjére" "táncol" népünk. Az akkori munkahelyek teljes egészében kielégítették az ország vásárlói igényét egészséges jó minőségű termékekkel. Ezzel szemben most meg kell elégedni a külföldről kapott kevésbé jó minőségű pld. élelmiszerekkel, ami messzemenően alulmarad a magyar ellenfelével. (Belekezdtünk újból a magyar termékek népszerűsítésébe, miközben a magyar termelők és vállalkozók el vannak lehetetlenítve.)

A kommentek és annak stílusa miatt egy kérdés fogalmazódik meg bennem:

Létrejön valaha magyar emberek közt, a mindenki érdekét szem előtt tartó konszenzuson alapuló, egyetértés ebben az országban? A magyar mentalitást ismerve nem könnyű kérdés, azonban a mindenkit érintő végeredmény szempontjából talán pártállástól függetlenül érdemes lenne még is elgondolkodni rajta, hogy meg kellene próbálni esetleg! Indokolt lenne ez a mostani helyzetben különösen!

A rendvédelmi nyugdíjasokkal történő "huza-vona" közben sorra derülnek ki a széles munkavállalói rétegeket érintő jelentősebb megszorításokat feltáró lényegi intézkedések. A tiltakozók köre szélesedik, a demonstrálók közt most már figyelemre méltó módon létszámban más ágazatok dolgozói is képviseltetik magukat.

A kormányzati intézkedéseket a fojtogató államadóssággal magyarázzák, azonban nem igen lehet észlelni, hogy a hatalom birtokosai osztoznának a terhek viselésében.

Az ország bajból történő kihúzását másként képzelik el a hatalom birtokosai.

A köztudottan jól működő sokszoros állás halmozáson nem igen akarnak változtatni a jogalkotás során kedvenc politikusaink, részükről már ennek a gondolata is tabu, hiszen ennek köszönhetően nem kis mértékben gyarapodhat a vagyonuk. (polgármester, országgyűlési képviselő, bizottsági tagság stb) Természetesen közben csodálkoznak azon, hogy a megszorító intézkedéseken felül befolyó összegeket meghaladóan létrehozott "megmentési alapban" nem gyarapodik az elképzelésüknek megfelelően az összeg, amit az ország megmentésére fordítanának. Méltatlankodnak és elvárásokat fogalmaznak meg arra vonatkozólag, hogy mindenkinek (kivéve a gyevi bíró!) legalább 1 havi nyugdíjat vagy 1 havi fizetést már fel kellett volna erre a célra ajánlani. A tűrőképesség határán álló magyar családok élesebb látással bíró tagjai ugyanakkor azt vehetik észre, hogy "egy bizonyos kör" kifejezetten jól él az országban és válság ide, válság oda ezeknek az embereknek a magánvagyona a "rendszerváltást" követően jól érzékelhető módon tagadhatatlanul nő, és a "a becsületes bérből élők" szemszögéből szinte felfoghatatlanul jelentős mértékben gyarapodott!

Úgy vagyok én

kovtama | 12:26:00 | 2 Hozzászólás
most ezzel a kormánnyal és minden egyébbel, ami a hazámat illeti, mint egy válófélben lévő házaspár.

Az elején minden szép és reményteljes, aztán évek telnek el és valami megszakad. Az egyik fél még küzd, hisz, belead mindent, próbálkozik, reménykedik. A másik meg nagy ívben szarik rá. Amikor süket fülekkel találod magad szembe és az addig még kedves országodban csak azt látod, hogy leszarnak, megaláznak, átgázolnak, lehúznak, kisemmiznek, hülyének néznek...na akkor adod be a "válópert" és húzol melegebb éghajlatra.
És engem ne zsaroljon ez a kormány, hogy majd vissza kell fizetni a gyerekem taníttatását (ami amúgy annyira nem ingyenes, mint ahogy előadják, mert ha nagyon akarják mindenki orra alá nyomom, hogy miket kellett beszereznem az iskola részére saját pénzemből ) meg hogy majdnem minimálbérért írjon alá a fiam éveket ebben az országban és további blablabla... Mert nem fog. Hanem arra fogom buzdítani, hogy nyelvet tanuljon minél jobban és sikeresebben és váljon belőle sikeres felnőtt, (akár) egy másik országban. Mert én nem hogy a saját, de leginkább az ő jövőjét nem látom biztosítottnak. Kövezzenek meg érte, hogy nem arra fogom buzdítani, hogy maradjon magyar minimálbérért, hanem hogy menjen ÉLNI egy biztonságosabb létért.

Amúgy ha bárkit megkérdeznek azok közül, akik elmennek az országból elsősorban nem a pénzt hangoztatják, hanem a megbecsülést a lehetőségeket és a biztonságot. Hogy minden nap úgy fekszenek le aludni, hogy nem az jár a fejükben, hogy mi lesz holnap.

Ekezdődött

kovtama | 13:38:00 | 2 Hozzászólás
az iskola. Én már vártam, mert nekem mint szülőnek nagyon nehéz volt, hogy megoldjam mikor ki vigyázzon rá, hol legyen, jó helyen legyen. Ugyan is a magyar fizetéseket nem arra találták ki, hogy minden héten vagy két hetente másik táborba vigyem a fiamat vagy valakit megtudjak fizetni azért, hogy vigyáz rá. Szabadságom sincs annyi, amennyi kellene, mert ha nyáron kiveszem az egészet akkor még ott van az őszi és a téli szünet és a többi , ilyen olyan nevelés nélküli nap. Szerintem nem jó ez a hosszú nyár, se a gyereknek se nekünk. Teljesen kizökken a tanulásból, nincs is kedve menni szeptemberben. Reggel alig tudom felkelteni, álmos, nyüszög. Egy jó van benne, az elején, hogy este hamar kidől.:) Elvagyok maradva a blog írásával, blogok olvasásával, de nagyon. Nem is tudom mikor lesz időm mindenkit visszaolvasni.Időnként belekukkantok egy két szívemhez közel álló blogba, de közel sem annyiba, amennyibe szeretnék. Kommentelni pedig tényleg csak minimálisat. Most kedvem sem volt, időm se nagyon. Talán majd ha már elkezdődik az igazi ősz, a befelé fordulás, akkor több időm lesz. Hamar vége lett ennek a nem is nagyon volt nyárnak. Időnként várom már a sütőtökös, teázós, lágy estéket. Sütőtököt pedig már egyre több helyen árulnak, vettem is hétvégére, de még várok vele...várom a hidegebb időt, úgy is eláll sokáig. De nem tudtam otthagyni, szeretem nagyon. Már készülök Petrik Adrienn könyvére, Asszony és háza....nekem ez jelenti az igazi őszt, amikor kezembe veszem. Október elején kezdem és karácsonyig elhúzom, lassan, komótosan lapozgatom, olvasom és nézegetem a képeket.