Ugrás a fő tartalomra

Ismét hétfő, ismét könyv...

kép és leírás : moly.hu


Egy újabb felejthetetlen történet az életről, a szeretetről és a barátság erejéről az „Ízek életre-halálra” sikerszerzőjétől.
Kate ünnepi vacsorára várja a barátnőit seattle-i otthonába. Most először gyűlnek össze mindannyian azóta, hogy meggyógyult súlyos betegségéből. Az öröm pillanataiban a vendégei felvetik, hogy valami őrültséggel kellene megünnepelnie az újraszületését, s rábeszélik, menjen el arra a vadvízi evezős túrára a Grand Canyonba, amit a lánya nézett ki kettejüknek.
Kate beleegyezik, de csak azzal a feltétellel, ha az elkövetkező egy évben a többiek is megtesznek valamit, ami új, nehéz vagy ijesztő; és ők sem választhatják meg a saját feladatukat, ő fogja kijelölni mindegyiküknek. A barátnők attól tartanak, hogy Kate például hegyet mászni küldi el őket, ám az általa kiosztott feladatok ugyanolyan visszafogottak és meglepőek, mint az asszony maga. A személyre szabott, látszólag teljesen hétköznapi tevékenységek – kenyérsütés, kertrendezés, könyvselejtezés, utazás, tetováltatás és gyalogtúra – nem fizikai, sokkal inkább lelki próbatételt jelentenek, mert általuk szembe kell nézniük a saját félelmeikkel, tévhiteikkel, gyengeségeikkel.
A melegséggel, humorral és bölcsességgel átszőtt könyv az életigenlésről szól és a lélek mélyére hatol.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyár...

Futással akartam

kezdeni a napomat, de miután már lassan a harmadik napja ébredek fel hajnalban fejfájással letettem róla. Hogy a meleg készít most ki ennyire vagy valami más miatt van már nem tudom, de hajnali négy óta vagyok fent, bevettem már gyógyszert, ittam kávét talán lassan jobb lesz. Borzasztóan érzem magam attól, hogy elkezdődött ez a hét, semmi kedvem kimozdulni a még viszonylag hűvös lakásból és elkezdeni a hétfőt. Minden porcikám tiltakozik ellene, talán ezért is van az egész rossz közérzetem. Az irodában nincs egy rohadt légkondi sem, megfulladunk már a melegben, ha meg bekapcsoljuk a ventilátort nem hiszem, hogy baromi egészséges lenne, ha a pofánkba  arcunkba tolja a felkavart poros levegőt.  Minden nyűgöm, minden rossz történés ami az utóbbi jó pár hétben volt most terített be igazán, elfáradtam rendesen. Heteket, sőt hónapokat szeretnék pihenni - anyukámat agydaganattal műtötték,  a sokk és a műtét után felváltva megyünk a húgommal hozzá, intézzük a bevásárlást, főzést,  amit kell. …

Éjjel annyira

megörültem, hogy mindjárt itt a jó kis eső, lehűléssel meg széllel, hogy majdnem öröm táncot lejtettem az ágyam közepén. A kitárt ablakon át ugyan is olyan jó kis szél jött be és akkorát villámlott, hogy már azon gondolkodtam mikor hallom a most már felszabadítónak ható dörgést, meg az eső kopogását a terasz tetején.....aztán kb. a szellő tartott vagy 5 percig és villanás sem volt több. Még az is lehet, hogy egy meteor volt vagy egy hullócsillag. Vagy leesett ufo. Vagy fogalmam sincs. Mérgemben elaludtam. Most már baromi nehéz itt is, átmelegedett a ház és ezt igazán csak a lefekvésnél érzi az ember, mert még mindig ha bejövök kintről hűvösnek érzem itt bent a levegőt, de aludni már nem igazán lehet normálisan. Ja, mi megszoktuk, hogy kb. az alvásra szánt hőmérséklet télen 18-19 fok, nyáron meg általában 24 fölé nem megy, de most már 26 van rendesen itt is és ez már nem nekünk való.  Ma már dolgozom, de négy nap és végre egy hosszú szabadságon leszek. A négy nap alatt viszont remélem…