Ugrás a fő tartalomra

Tegnap...

6 km futás, 48 perc alatt, 8-as átlaggal. Azt hiszem ezzel a 8-as átlaggal lassan meg is elégszem. Na jó, azért majd még kicsit faragok belőle. Jó volt nagyon, egyáltalán nem voltam fáradt a végén, sőt. Az első két három kilométer ami nagyon húzós nekem, utána már beállok egy tempóra, nyugiban futok és semmi fájdalom és baj. Komolyan mondom, hogy tudtam volna még menni, ha nem kellett volna a gyerekért mennem a suliba. Szép idő is volt, sütött a nap, nem volt hideg, pont jó volt minden. Pár hónapja még nem gondoltam volna, hogy az fog zavarni ha nem mehetek valami miatt. Elindulni persze, hogy rossz. Főleg ha fáradt az ember, vagy rossz az idő. De amint bekapcsolom az órámat és várom, hogy beálljon a gps már olyan jóleső várakozás van bennem. Utána pedig nem fáradtságot érzek, hanem éppen ellenkezőleg felpörgök, minden könnyebben megy. Az otthoni tennivaló, tovább tudok fent maradni este, nincs rossz kedv, hülye gondolatok. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy találja meg a neki való sportot, mert csodákat művel velünk! Nem kellenek a kifogások! "Nincs rá időm." aha, persze. Régebben én is ezt mondtam. De ilyen nincs! Tényleg arra van az embernek ideje, amire megteremti. Mindig van legalább 10 perc magunkra, ezt már én is megtanultam. Egyébként pedig mire nincs időd?? Éppen magadra? Az embernek pont saját magára kell(ene) hogy legyen elég ideje. Igen is egy életünk van és nem lehet állandóan mások mögé vagy más dolgok mögé sorolni saját magunkat. Egy idő után úgy is kibukik belőlünk a panasz áradat, hogy persze mert én soha nem vagyok sehol, én soha nem számítok. Hát persze, ha még magadnak sem számítasz akkor másoktól miért is várod el? 

Szóval szánjunk magunkra egy kis időt. Ha lehet még ma. Megtérül.



Megjegyzések

  1. Ó, minden elismerésem... Sosem tudtam futni, nem is szerettem... csak akkor futok, futottam, ha nagyon muszáj... Bármi mást, csak futni ne! :-)

    VálaszTörlés
  2. Gratulalok az eredmenyedhez! es teljesen egyetertek, mindig sportoltam, sportolok.Azt vallom, az embernek fizikalisan is el kell faradni, akkor nincs alvaszavar, meg semmi egyeb problema.
    Tovabbi sok sikert!

    VálaszTörlés
  3. minden mondatod igaz :) a képet meg lopom :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi csajok! Én azt hittem sosem fogok futni, amikor valaki futásról áradozott, konkrétan kinevettem. De tényleg van benne valami. Hiányzik. De olvasni még mindig jobban szeretek :D :D

    Pip, a kép annyira jó!! és annyira igaz! <3

    VálaszTörlés
  5. Jó olvasni, hogy már tudod, mit éreztem, mit érzek... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tegnap amikor talán sokan még a

konyhában sürögtek és készültek az ünnepi fogások vagy épp úton voltak beszerezni az utolsó pillanatban az ajándékokat, nos mi már feltett lábbal csak élveztük az ünnep első napját. Nem volt semmi különös a napban így visszagondolva, minden ment a maga útján. 23-án este feldíszítettük a fát, hogy másnap már a fényekre ébredjünk. Régóta így van ez nálunk, mindig előző este öltöztetjük díszbe a fenyőt. Délben jött az ebéd, így rendeltem addigra már szépen megterítettünk, nagyon nagyon finom volt minden. Rengeteg maradt még a következő napokra a hidegtálhoz és a kétféle salátához még hozzá sem nyúltunk. Ebéd után mentünk a szüleimhez és ott találkoztunk a húgommal és a lányokkal. Sajnos ez a karácsony már nem olyan mint volt még pár évvel ezelőtt is. Bár már minden rendben, mindenki jól van, élhetnék csendben, szépen az életet, de  ennek ellenére szinte csak a panaszkodást hallgattuk a szüleimtől - anyukám látványosan szenvedett, sok voltunk neki, meg látszott rajta, hogy csak kényszer …

Nálunk mára

"lecsengett" a karácsony. Ma már csak itthon leszünk és egész nap a pihenésről fog szólni. Tervben volt a mozi, de idén először nem találtunk semmi olyat, amit igazán megnéznénk így ez most elmaradt.  Tegnap Kecskeméten voltunk, ez volt a gyerek plusz karácsonyi ajándéka. Még sosem vezettem egyhuzamban ennyit főleg a férjem nélkül - Balatonig igen - és az út is csak Dunaföldvárig volt ismerős. Előző nap persze aludni sem igazán tudtam, mert állandóan felébredtem, hogy tudtam hosszabb út vár rám, ráadásul a visszaút pedig már sötétben lesz, télen. Először vezettem gps segítségével  - waze  a telefonon  - és megmondom őszintén teljesen jól ment minden, ez egy jó kis program nagyon könnyedén alakult minden, kifejezetten jó út volt. Este fél tizenegyre értünk haza és nagyjából csak beájultunk az ágyba. Teljesen elfáradtam, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem szeretek sötétben vezetni, na nem mintha magamban nem bíznék, de bármi történhet. Na, de nem történt semmi, minden jó …

Ma még

biztosan odaérünk a munkahelyünkre, de hogy holnap mi lesz azt még nem tudom. Holnapra intenzív havazást mondanak, ami itt a hegy északi oldalán kb. dupla annyit jelent, mint ami máshol általában esik. Amikor bezzeg itthon vagyunk szabadság van és téli szünet az iskolában plusz tíz fok napokig. :/ Akkor nem lenne baj se a rossz idő, se a sok hó, mert nem kell menni sehova. Előre látom nem szeretem hét lesz ez, legalább is ami az időjárást illeti. Elég változékonynak mondják. Mindenesetre reggel beszaladok a boltba és feltankolok ebből, abból, gyereknek elfogyott a kenyér, tej, de fogyóban van a gyümölcs, zöldség is, felvágott ez az.  De ma még napsütés lesz, bár elég hideg van és ki is tart a héten állítólag. A hétvége huss megint eltelt, mintha nem is lett volna. Mindegy, legalább beljebb vagyunk a januárban, előrébb járunk.  Nekem ez a hónap az egész évből, ami nem kedves, nem szeretem, hosszú minden szempontból, az ünnepek után kis üresség is van az emberben. Teljes nyűgnek érzem …