Az új szerzemény...

kovtama | 20:04:00 | 7 Hozzászólás
Kezembe akadt ismét két könyv.
A borítójukon láttam, hogy Peter Mayle ( Bor, Mámor, Provence ) ajánlása van, így gondoltam egyik sem lehet rossz. Most még csak az éjjeli szekrényen pihennek, mert befejezem Agatha Raisin könyvét ( nagyon nehéz megállni, hogy ne kezdjem el sorban őket, de erős vagyok csak azért is! ) de napokon belül sort kerítek rájuk.



Egy kényelemhez és komforthoz szokott angol házaspár elhatározza, hogy hazáját odahagyva, új otthont teremt Dél-Spanyolországban, a vadregényes hegyek közti elhanyagolt tanyán, ahol még vezetékes víz sincs, sőt út sem vezet hozzá. A kezdeti nehézségeket – a víz „fakasztásától”, a folyón átívelő híd építésén át, a kutyák megszelídítéséig és a ravasz kupecekkel való boldogulásig – hősies erőfeszítéssel, merész kísérletezéssel, és újdonsült spanyol barátaik segítségével győzik le. Álmaik otthonát teremtik meg a Granadától délre fekvő mesebeli tájon, citromfák árnyékában, ahol szól a spanyol gitár.
Vajon hogyan boldogulnak a szárazsággal, majd a heves esőzésekkel és a gondjaikra bízott állatokkal? A szerző finom humorral, élvezetes stílusban számol be családja nagy kalandjáról, minden olyan olvasónak élvezetet nyújtva, aki el-elvágyik a nagyvárosok forgatagából és megszokott életéből.




Egy elkényelmesedett angol házaspár elhatározza, hogy hazáját elhagyva, új otthont teremt Dél-Spanyolországban, a vadregényes hegyek közti elhanyagolt birtokon, ahol hősies erőfeszítéssel álmaik otthonát teremtik meg a mesebeli tájon.
A Napimádók Andalúziában követi a család – Chris, Ana, a felesége, és Chloë, a kislányuk – életét az immár „összkomfortos tanyán”; találkozásukat egy mogorva papagájjal, a furcsa szomszédok szerelmi életével és a rámenős újságírókkal, és harcukat a duzzasztógát építőkkel, miközben birkát nyírnak flamencó zenére. Hát nem csoda, hogy Chris néha nosztalgiával gondol vissza a városi bűzre, felejthetetlen zenei karrierjére a Genesisben, vagy a Cirkusz porondjára.

Talán nektek is tetszeni fognak. 

Színek kavalkádja...

kovtama | 6:07:00 | | | Legyél te az első hozzászóló!
Ritkán van olyan, hogy szeretem a nagyon erős, harsány egymástól túlságosan is elütő dolgokat. De ez valamiért megfogott. Annyira sok és még is olyan otthonosnak érzem ezt az összevisszaságot. Ne kérdezzétek meg mi fogott meg benne, magam sem értem. De néha kellenek ilyen "csodálkozások."




forrás


Új blog született avagy Család lettünk!

kovtama | 11:35:00 | | Legyél te az első hozzászóló!
Mindennap "születnek" új blogok, én most egy kedves ismerősöm blogját hoztam nektek. A Család lettünk blog olyan hétköznapi praktikákat mutat be és ad ötletet a mindennapokra, amit bárki megtud valósítani, ha eddig nem merte volna megtenni, most bátran belevághat és kezébe veheti a dolgokat. Ivett a blog írója mindennap tartogat nekünk valami meglepetést, a háztartással, a kinti kerti ötletekkel, főzéssel, kreatívkodással kapcsolatban. Humora átlengi a posztokat és minden olyan érthetően van megírva, hogy az ember egyből kedvet kap hozzá, hogy a tettek mezejére lépjen. Készült már szoknya, díszcsomagolás, párna textil tányéralátétből, nekem legjobban az élményt ajándékba poszt tetszett. Folyamatosan bővül a választék a blogon napi szinten, egyre jobb és jobb ötletek és képek kerülnek fel, érdemes bekukkantani hozzá. Egy szép, letisztult, egyszerű blog oldalára léphettek, ahol bőven érvényesül a kevesebb igen is több mondás. Nekem már a kedvenceim között szerepel, remélem ti is kedvet kaptok hozzá.! 








Városi dzsungel Belgiumban...

kovtama | 6:20:00 | | 1Hozzászólás
 

Van akinek nem adatik meg, hogy vidéken éljen vagy csak egyszerűen kényelmesebbnek érzi a városi életet. Bárhogy is van, mindenki vágyik a természet után, mindenkinek kell egy kis zöld a komfortérzetéhez, hogy elviselhetőbb legyen az élet a városi zajban és az időnként felbukkanó szmogban. A ház tulajdonosai is így érezték, azt hiszem nagyon jól sikerült nekik, szinte már túlburjánzik a sok zöld növény, benőve a házat kint és bent. Nekem tetszik. 












forrás

JÁTÉK, NÁLAM....

kovtama | 10:38:00 | | 15 Hozzászólás
Mióta blogot írok sosem volt még nálam játék, pedig elég régóta írom így gondoltam legyen egyszer itt is, hátha kedvet kaptok hozzá. Sokat törtem a fejem mi legyen az, amit nálam meglehet nyerni és hát mi is lehetne más, mint könyv, ráadásul kettő. Úgy hogy nem egy, hanem két olvasót szeretnék megajándékozni majd.

Nem kell mást tenned, mint megemlíteni egy mondatban a blogodon, hogy játék van nálam, linkelve az oldalamat. Kérlek, rakd ki a blogod oldalára a képet és a sorsolás végéig hagyd ott,  amit augusztus 20-án zárok majd le, valamint ehhez a poszthoz írj egy megjegyzést, természetesen a neveddel együtt, hogy szeretnél játszani. A két nevet Kiskorú fogja kihúzni, amiről kép is készül majd, hogy minden hiteles legyen. A könyvek (ha a nyertesek nem egyeznek meg, hogy elcserélik) a húzás alapján találnak gazdára, tehát akinek a neve az első, értelemszerűen az első könyvet kapja majd meg, a második a másikat.


Lássuk a könyveket:


JÁTÉK KOVTAMA OLDALÁN KATTINTS IDE!



Kilenc nyár:

 Az erős, energikus, de már nem fiatal férfi megtudja, hogy daganatos betegségben szenved, és nem sejtheti, hogy mi vár rá és mennyi ideje van még hátra. Más az ő helyében összeroppanna, feladná a reményt, leszámolna az életével, Felix azonban férfi a talpán, és hasonló bátorságról tesz tanúbizonyságot elbűvölő egyéniségű felesége, Rina is. Elhatározzák, hogy fityiszt mutatnak a kaszásnak, és siránkozás helyett nekilátnak, hogy megvalósítsák fiatalkori álmukat. Vásárolnak egy jól felszerelt vitorláshajót, és a messzi Ausztráliából a Földközi-tengerre teszik át a támaszpontjukat, amolyan tengerjáró-vándorcigány életmódot alakítva ki maguknak. Egyetlen céljuk van: élvezni a mindennapokat, a csendes szépségeket, a testi-lelki örömöket, s igyekeznek nem gondolni arra, hogy vajon meddig tehetik még, melyik napon kopogtat az ajtajukon a végzet. És ha a betegség ismét felüti a fejét – mert ez is megtörténik –, akkor is csak azon jár az eszük, hogy mikor lesznek úrrá rajta, mikor térhetnek vissza szeretett hajójuk fedélzetére, a hullámok hátára.
Ez a gyönyörű és megrendítő könyv valójában nem arról szól, ami a tulajdonképpeni témája: a mediterrán tájakról, a régi civilizációk emlékeiről, és még csak nem is a két főszereplővel megesett, szép számú kalandról, a viszontagságokról, a viharokról, a tenger veszélyeiről. Sokkal inkább a létezés ajándékairól, amelyeket nekik, a halál torkában álló bátor és büszke emberpárnak szórnak két kézzel az istenek. És ők méltók erre a hasonlíthatatlan kegyre, nem hajlandók megtörni, kilenc felejthetetlen nyáron át dacolnak a fátummal, amely persze lesújt végül, de legyőzni nem képes őket, mert ezek az emberek tudnak valamit, amit a vak és ostoba sors sem felfogni, sem megváltoztatni nem képes. Azt, hogy az élet mindig és mindenen felülkerekedik.


Egy álruhás étteremkritikus titkos élete:

 Azt hinnénk, étteremkritikusként dolgozni a világ egyik legjobb dolga. Ám amikor Ruth Reichl elkezdte a munkáját, rá kellett jönnie, hogy akár egy körözött bűnözőnek, neki is kiragasztják a fotóját az éttermek konyháiban, és jutalmat kap, aki leadja a drótot, mikorra várható a látogatása. Hiszen ha megjelenik egy étteremkritikus, azonnal vörös szőnyeget terítenek a lába elé - ha kér belőle, ha nem. Mit tehet ilyenkor, ha tudni akarja, mi az igazság? Így kezdődtek Ruth Reichl álruhás kalandjai. Először slampos parókát húzott a fejére, beszerzett egy divatjamúlt Armani-kosztümöt, és megszületett a frissen megözvegyült Molly Hollis, nyugdíjas tanárnő Birminghamből, aki hatalmas vagyont örökölt, és most ki akarja venni a részét minden földi jóból. Csakhogy az elegáns étterem, a Le Cirque vezetősége keresztülnézett Mollyn, és pocsékul szolgálta ki. Az eredmény: Reichl híres kettős kritikája az elegáns, felkapott Le Cirque-ről, ahová aztán álruha nélkül, mint a New York Times étteremkritikusa is ellátogatott, és ekkor körüludvaroltak a vacsoránál. Később sajnos elkezdték Mollyt egyre több helyen felismerni, ezért Reichl újabb parókákat vásárolt, színészet-órákat vett, és más karakterek bőrébe bújt: egyszer divatos lakberendező lett belőle, máskor hóbortos vörös hajú asszony. Se előtte, se utána senki nem vette ennyire komolyan az étteremkritikusi munkát. És ahogy Reichl az álruhákat váltogatta, kiderült, hogy nemcsak a külseje, hanem a jelleme is megváltozik az éppen alakított szerepek hatására. "Színház minden étterem... még a legszerényebb éttermek is felkínálják a lehetőséget, hogy - legalább egy rövid időre - más lehess, mint aki valójában vagy" - írja. Ez a könyv azoknak szól, akik szeretnek enni, szívesen járnak étterembe, és arra vágynak, hogy megismerjék, milyen egy hiteles, lefizethetetlen étteremkritikus élete.
Ruth Reichl a modern gasztronómia egyik legjelentősebb, sokoldalú személyisége: egyetemi tanár, a népszerű amerikai Gourmet Magazine főszerkesztője, több tévéműsor társproducere, a Modern Library 10 kötetes gasztronómiai sorozatának szerkesztője, rádiós műsorvezető. Számos könyvsiker fűződik a nevéhez. Korábban 6 éven át volt a New York Times rettegett, befolyásos kritikusa - szavai sikere vittek vagy tönkretettek számos éttermet.



Remélem valamelyik megtetszik nektek és szívesen vesztek részt a játékban. Izguljunk együtt. :)

Ismeritek Pilinszkyt?

kovtama | 20:39:00 | | | 3 Hozzászólás
Ha nem, feltétlenül ismerjétek meg a verseit. Csak egy a sok szép közül...

Pilinszky János
 
AZT HISZEM

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Régi padok újra használatban...

kovtama | 11:17:00 | | | | 2 Hozzászólás
A képeket elnézve kár lenne ezeket a gyönyörű (némelyik már felújított) padot kidobásra ítélni, mert megfelelő környezetben, hozzájuk passzoló, szívet melengető kiegészítőkkel párosítva a házunk díszei lehetnek vagy ismét praktikus használati tárgyaivá léphetnek elő. Hát nem szépek??






képek: pinterest

A gyerek

kovtama | 10:45:00 | | | 2 Hozzászólás
szobájába polcot szeretnék könyveknek, apróságoknak. Viszont nem a szokásos bolti egyen dolgokat, nem szeretem azokat, mindenki csak bemegy, megnézi és kifizeti a pénztárnál. Valami egyedit, egyszerűt szeretnék, ami megy a ház stílusához és persze amit otthon is könnyen meglehet valósítani. Sokat használom a pinterest oldalát, gondolom tudjátok látjátok. Nem szabadna megnyitnom az oldalt, mert képes vagyok több órát keresgélni, kutatni, ötletek után. Van, hogy csak a képzeletemig jut el a dolog, mert sokszor nagyobb a lendület, mint a tett, de azért jó dolog ez , na. :) Ami most megtetszett ahhoz csak fa dobozok kellenek, most ezek felkutatása történik és aztán a tettek mezejére lépek. 

ötlet: pinterest


A szín nem ilyen lesz, hanem valami világos zöldes, vagy natúr mert a szobájában két fal zöld és kettő jácint színű lett. 

Sokszor eszünk salátát

kovtama | 8:35:00 | 2 Hozzászólás
nyáron a nagy melegben, mert máshoz az embernek nincs kedve. Egy könnyű friss ropogós saláta egy kis hallal vagy akár egy szelet teljes kiőrlésű pirítóssal még vacsorára is finom lehet. Lehet csak úgy összevágni paradicsomot, paprikát, uborkát, lila hagymát, bele olajbogyót, rá feta sajtot és úgy is finom lesz, de lehet valamilyen öntettel feldobni. Nekem most ez tetszett meg:


Hozzávalók:

1 citrom kifacsart leve
1 teáskanál dijoni mustár
1/2 teáskanál durva só
6 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál metélőhagyma apróra vágva

Az egészet összekutyulni vagy még jobb egy kis üvegben alaposan összerázni. Utána ráönteni a salátára és picit hagyni, hogy összeérjenek az ízek.


kép: pinterest

A blog

kovtama | 10:39:00 | 4 Hozzászólás
így marad ez lesz a kinézete, időnként a kép cserélődni fog.:) A többin még apró finomítások lehetnek, de amúgy ez lesz. :) Szép nem? :)

Ausztria...

kovtama | 10:01:00 | | 8 Hozzászólás
Férjem munkahelyét nem láttuk még sosem nyáron, mert eddig itt mindig téli szezonban volt, de most felhívták, hogy sok a munka és ha tud menjen. Én nem szeretem a telet, így nekem ezek a nyári képek sokkal jobban tetszenek, mint télen a sok hóval, bár ez inkább egy síparadicsom. Ilyen nyáron, fent a hegyen. A hely Serfaus, pár kilométerre a svájci határtól.






Két könyv ajánló...

kovtama | 21:07:00 | 3 Hozzászólás
Két könyvet hoztam, amit a közeljövőben tervezek elolvasni és amit most megosztok veletek.

Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót. Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap. Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt. A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott. Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon. A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.

Ellie Summer élete alaposan felbolydult. Néhány hónappal ezelőtt még nagyon boldog volt barátjával, Rickkel. Ám amikor kiderül, hogy terhes, keserűen kell tudomásul vennie, hogy Rick hallani sem akar a gyerekről.
Grace Soudley élete sem túl vidám. Férje elhagyta egy másik nőért. Biztonságot egyedül a nagynénjétől örökölt csodálatos régi ház nyújt neki. A tető megjavítására még futotta, ám az egész ház felújítására már nem. Márpedig ha nem jut valahonnan egy horribilis összeghez, otthona és ezzel élete is összeomlik.
Ellie és Grace találkozik, s bár a két nő merőben különbözik, segíteni próbálnak egymásnak. Ellie-nek szüksége van arra, hogy valahol befogadják, Grace-nek pedig szüksége van albérlőre. Mindkettőnek a másikra. De ekkor váratlanul megjelenik Grace mostohalánya, Demi, majd a rendkívül nyugtalanító és rendkívül vonzó Flynn Cormack. Amikor Grace váratlanul néhány szép és talán kincset érő festményre bukkan, felgyorsulnak az események. Feltűnnek a színen a kapzsi testvérek, és nem akármilyen szerelmi bonyodalmak is keletkeznek.


Kiváncsi vagyok mind a kettőre. Talán kedvet kaptok ti is valamelyikhez.

Ui:  Nem, még nincs kész a blogom! :)

A blog átmenetileg

kovtama | 14:03:00 | 3 Hozzászólás
szünetel, mert átalakul ( ha minden jól megy )  :D  Legalább is szeretnék egy letisztultabb, átláthatóbb, újabb formát. Hogy mi valósul meg ebből nem tudom, remélem sikerül. Biztos, hogy nem fogok gyorsan végezni, mert más dolgom is van, de majd igyekszem. Addig is tartsatok ki! :) Köszi.

Ami felért egy jó kis edzéssel...

kovtama | 6:53:00 | | | | 9 Hozzászólás
Tegnap az utolsó kajszi lekvárt csináltam, idén rengeteg barack termett 3 fán, (és ha minden jól megy jövőre már 5 fa fog teremni) győztük szedni, enni, elrakni és elajándékozni. Tudom, hogy két évenként lesz ennyi termés, így idén sokkal több lekvárt raktam el ebből, mint tavaly. Az előző évekhez képest, amikor a meggy és az eper volt a befutó most a fiúk kedvence a kajszi lett. Nekem mindegy, én kb. fél üveggel szoktam megenni (vagy még annyit sem) egy év alatt. Nem rajongok se a lekvárokért, se a befőttekért úgy, mint gyerekkoromban. Viszont gondolkodom, hogy jövő nyáron, ha akkor is ennyi gyümölccsel ajándékoz meg a természet komolyan elgondolkodom azon, hogy elviszem a piacra őket. Rengeteg málna is termett, nem győztük enni és a végén lett több liter szörp belőle. A málna idei ára kilónként 2000 ft és ennél több volt, szóval.....Az eperről ne is beszéljek. Idén nem raktam el belőle lekvárnak (még tavaly előtti is van!) és hiába jöttek szedni, elég sok rajta rohadt. Ha mindent eladtam volna, akkor a jövő évi tüzelőnk ára bőven meglenne. Érdemes ezen elgondolkodnom. Nálunk szeretnek lakni a gyümölcsfák.:) A lekvárral két vagy még több óra alatt is végeztem, de utána még volt dolgom. Az udvarunkon is van gyümölcsfa, nem csak a kertben, a sok rózsabokor, amit metszeni kell ha elszárad rajta a virág, mert csak így hoz ismét sokat, vannak aranyesők, amit megszoktunk metszeni, akkorák már! Csak győzzük erővel. És hát a füvet is le kellett nyírnom, van egy határ ami felett már nem viselem el (másoknak az még nem magas) szeretem, ha rendezett az udvar. Amúgy meg újságok, blogok képein a nagy fű a sok mezei virágos ház melletti udvar tetszik, nem is értem. A házunk előtt is van egy nagy rész, ott is végeztem....Elfáradtam na. Utána egy jót medencéztem, fürödtem annyira jól esett. Este még kicsi olvasás és ennyi volt a tegnapi nap. Most ilyen, ha bejöttök hozzánk: 

A kapunál, sajnos már sok virág elvirágzott, pedig itt rengeteg szokott lenni

A rózsákat éppen megmetszettem, pár nap és újra narancssárga színekben pompázik

Az udvar

A kút már nem is látszik a trombita folyondártól

Nyár végére a ház új vakolatot, lábazatot és új csatornát kap a régi helyett, és remélhetőleg már a terasz is kész lesz.

Hátsó rész, a kapun túl a gyümölcsös és az akácos kezdődik (ahol elkezdek futni)

Sport és lazulás helye :)

A hátsó kert kapuból visszanézve

Kiskorú szobájából ezt látja ha kinéz az ablakon