Most egy hétre

kovtama | 12:44:00 | 6 Hozzászólás
bezárok. Jövő hét végén utazik a férjem és van még pár dolog, amit intéznünk kell nincs időm a blogomat írni. :( Azért időnként olvasgatlak benneteket, ti pedig várjatok rám. :) Szép napokat nektek, készüljetek az adventre, többek között én is azt teszem. Lakásdíszítés, vásárlás karácsonyra, holnap felfordítjuk a házat, átrendezzük, pakolunk és amit még kell téliesítünk. Lesz munka bőven nem fogunk unatkozni a hétvégén.
Jók legyetek. :)



Könyvajánló...

kovtama | 6:34:00 | 3 Hozzászólás
kép és leírás: nők lapja könyvklub

Kicsoda valójában a százhatvannyolc emberéletet követelő repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője, a három hónapos csecsemő, akit a média Szitakötőnek nevezett el 1980 karácsonyán? Két család harcol érte foggal-körömmel, az egyik dúsgazdag, a másik szegény. 
Tizennyolc évvel később mozgásba lendülnek az események: egy nagyvonalúan megfizetett magándetektív azt állítja, rájött az ügy végső megoldására. De golyót repít a fejébe. Vagy meggyilkolták? Éveken át írott füzetében részletesen összefoglalja az egész nyomozást. Párizsban, Normandiában, a Jura hegységben és Törökországban bonyolódik az izgalmas történet, míg végül lehull minden álarc. Kik keresztezik Szitakötő útját? Miért történik körülötte annyi rejtélyes haláleset, gyilkosság, öngyilkosság? 
Michel Bussi hatodik, nagy sikerű, számos díjjal kitüntetett krimije tavaly jelent meg hazájában, máig 275 000 eladott példánnyal büszkélkedhet, és hamarosan film is készül belőle, eddig tizenkilenc nyelvre fordították már le.

Adventi koszorúk

kovtama | 7:53:00 | | 4 Hozzászólás
Pénteken sajnos elmaradt a karácsonyi bejegyzés, szabadságon voltam és kihasználva az időt nyugiban nézelődtünk a boltokban, elkerülve még a tömeget. Úgy hogy ma hoztam nektek pár adventi "koszorú" ötletet. Nekem szinte minden évben piros volt  a fő szín a koszorún, de idén biztos, hogy nem az lesz. A pinterestet és skandináv blogokat böngészve nagyon megtetszett ez a letisztult fehér, zöld szín, amiket ők használnak. Koszorú sem lesz, hanem valami egyszerű dolgot szeretnék, mert nem az én stílusom a csillivilli csupa szín és csillogás dolog. Valami ilyesmit tervezek, mint ezeken a képeken:

 
képek: pinterest

Azoknak, akik ragaszkodnak a hagyományos koszorú formához, van két szép inspirációs kép, de itt is főleg a fehér és a zöld a domináns. Gyönyörűek.

pinterest

Ma és holnap

kovtama | 19:50:00 | | | 2 Hozzászólás
is szabadságon vagyok, mert a nagy év végi tartalékolásban olyan sok maradt, hogy meglepődtem, mikor észrevettem. Így most nyugi van és ezt kihasználva el is mentünk férjemmel (aki már csak december 9-ig lesz itthon) beszerezni Kiskorúnak a karácsonyi ajándékokat, illetve volt pár dolog, amit már nem lehetett halogatni. A vásárlás nem az én világom. Illetve én mindent elintéznék itthonról a gépen, ha lehetne. Nem szeretem dolgok ezek, nem az vagyok aki plázákban mászkál és nézelődik...idegesít. Na mindegy is, szóval elindultunk reggel tízkor és délután négyre végeztünk. Megvettük amit kell, meg azt is ami nem volt annyira betervezve, de szép volt (karácsonyi díszek az ablakba) és vettem a gyerek szobájába egy hatalmas (de tényleg) fából faragott, festett Télapót. Már ki is rakta.:) Egyébként az árak elszálltak a fizetésünkhöz képest, akkor is ha az Országház élősködői lakói mást mondanak a hírekben. De nem is akarok erről többet mondani, mert még olyat mondanék....inkább nem. Egy két dolog még persze várat magára a karácsonyi nagy bevásárlást azt meghagyom december elejére, akkor veszem meg azokat a dolgokat, amikből majd főzöm, gyümölcsöt, zöldséget, inni valót stb. Bevásárolok és a téli szünetben, amikor nem lesz iskola ki sem dugjuk az orrunkat, legalább is boltba járáshoz csak az elmaradhatatlan karácsonyi mozizás lesz, meg séta, meg olvasás, társasozás, pihenés. Ebédeltünk is, egy nagyon egyszerű, hangulatos étteremben, ami már talán 15 éve vagy még több is vígan el van. És milyen jó! Olcsó, házias, kedves kiszolgálás és az adag is rendben van. Csirkemell steaket választottam, kapros öntetes salátával, krokettel. Hát valami csuda jó volt és lelógott a tányérról az adag, nem is tudtam megenni az egészet. Nem vacsorázom. 

Beszabadultam az Alexandra könyves boltba és láttam IGAZI könyveket! :D Jó jó az olvasó, de a könyv az könyv.:) Jaj de mennyit haza tudtam volna hozni! Gyönyörűek voltak a borítók, izgalmas volt a belsejük...fel is kellett volna írnom pár címet, hogy megnézzem letudom e tölteni ebookra....na de sebaj, majd a neten átböngészem a kiadó oldalát és akkor rátudok keresni. 

Végre lett a futáshoz kabátom is. :D Na ez már kellett nagyon, halogattam állandóan. Férjem rábeszélt, én meg hanyatt estem az árán. Csilli villi, sok kis szebbel amibe berakhatom a telefonom, a lejátszóm, kívül vízlepergetős, belül poláros, kapucnis, sötétkék és piros felirat van rajta, nagyon kis helyes. Holnap ki is próbálom, reggel gyerek megy suliba utána én futni.:)

Ezek vannak...

Észrevettétek, hogy kezd az idő olyan télies illatot előcsalogatni? Havazást is mondanak....Jövő héten már december...Te jó ég, mindjárt itt az év vége. Csak nekem szaladt el ez az év ilyen gyorsan vagy más is így van vele??


Tegnap...

kovtama | 14:25:00 | | 5 Hozzászólás
6 km futás, 48 perc alatt, 8-as átlaggal. Azt hiszem ezzel a 8-as átlaggal lassan meg is elégszem. Na jó, azért majd még kicsit faragok belőle. Jó volt nagyon, egyáltalán nem voltam fáradt a végén, sőt. Az első két három kilométer ami nagyon húzós nekem, utána már beállok egy tempóra, nyugiban futok és semmi fájdalom és baj. Komolyan mondom, hogy tudtam volna még menni, ha nem kellett volna a gyerekért mennem a suliba. Szép idő is volt, sütött a nap, nem volt hideg, pont jó volt minden. Pár hónapja még nem gondoltam volna, hogy az fog zavarni ha nem mehetek valami miatt. Elindulni persze, hogy rossz. Főleg ha fáradt az ember, vagy rossz az idő. De amint bekapcsolom az órámat és várom, hogy beálljon a gps már olyan jóleső várakozás van bennem. Utána pedig nem fáradtságot érzek, hanem éppen ellenkezőleg felpörgök, minden könnyebben megy. Az otthoni tennivaló, tovább tudok fent maradni este, nincs rossz kedv, hülye gondolatok. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy találja meg a neki való sportot, mert csodákat művel velünk! Nem kellenek a kifogások! "Nincs rá időm." aha, persze. Régebben én is ezt mondtam. De ilyen nincs! Tényleg arra van az embernek ideje, amire megteremti. Mindig van legalább 10 perc magunkra, ezt már én is megtanultam. Egyébként pedig mire nincs időd?? Éppen magadra? Az embernek pont saját magára kell(ene) hogy legyen elég ideje. Igen is egy életünk van és nem lehet állandóan mások mögé vagy más dolgok mögé sorolni saját magunkat. Egy idő után úgy is kibukik belőlünk a panasz áradat, hogy persze mert én soha nem vagyok sehol, én soha nem számítok. Hát persze, ha még magadnak sem számítasz akkor másoktól miért is várod el? 

Szóval szánjunk magunkra egy kis időt. Ha lehet még ma. Megtérül.



Ismét hétfő, ismét könyv...

kovtama | 9:45:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás : moly.hu


Egy újabb felejthetetlen történet az életről, a szeretetről és a barátság erejéről az „Ízek életre-halálra” sikerszerzőjétől.
Kate ünnepi vacsorára várja a barátnőit seattle-i otthonába. Most először gyűlnek össze mindannyian azóta, hogy meggyógyult súlyos betegségéből. Az öröm pillanataiban a vendégei felvetik, hogy valami őrültséggel kellene megünnepelnie az újraszületését, s rábeszélik, menjen el arra a vadvízi evezős túrára a Grand Canyonba, amit a lánya nézett ki kettejüknek.
Kate beleegyezik, de csak azzal a feltétellel, ha az elkövetkező egy évben a többiek is megtesznek valamit, ami új, nehéz vagy ijesztő; és ők sem választhatják meg a saját feladatukat, ő fogja kijelölni mindegyiküknek. A barátnők attól tartanak, hogy Kate például hegyet mászni küldi el őket, ám az általa kiosztott feladatok ugyanolyan visszafogottak és meglepőek, mint az asszony maga. A személyre szabott, látszólag teljesen hétköznapi tevékenységek – kenyérsütés, kertrendezés, könyvselejtezés, utazás, tetováltatás és gyalogtúra – nem fizikai, sokkal inkább lelki próbatételt jelentenek, mert általuk szembe kell nézniük a saját félelmeikkel, tévhiteikkel, gyengeségeikkel.
A melegséggel, humorral és bölcsességgel átszőtt könyv az életigenlésről szól és a lélek mélyére hatol.

Karácsonyi nagytakarítás...

kovtama | 8:17:00 | | Legyél te az első hozzászóló!
Mindig csodálkoztam, hogy miért kell karácsony és húsvét előtt nagy takarítani, ha valaki amúgy mindig normálisan rendben tartja maga körül a dolgokat és nem kuplerájban él. Aztán egyszer "kipróbáltam" ezt a fajta készülődést is, hogy aztán függöny le és fel, ablak mos, sikál, elhúzni mindent a faltól, súrolni, törölni, átrendezni.....ismertek tök jól elszórakoztam.:) Egészen más így várni az ünnepet, hogy ragyog minden és nem csak ki van takarítva. Tudom van sok ismerősöm, aki most hülyének néz, de vállalom.:D Szóval nekem a karácsonyi készülődés mindig egy alapos takarítással kezdődik, ami jólesik a lelkemnek. Idén is így lesz. Ezt a Télapó várás utánra hagyom (télapónak jó lesz a sima mezei rendes lakás is, úgy is hoz valami meglepetést) idén ez most december 7-8 azt hiszem akkor hétvége. Semmi esetre sem a 24 előtti hétre, mert akkorra már készen kell lenni, az már a lakás díszítésének a kezdete, (bár nálunk olyankor már vannak kint apróságok ablakban és itt ott kis zugokban) és olyankor már inkább a menü tervezése, az utolsó bevásárlás időszaka, amikor a hűtőbe és fagyasztóba pakolok. 

A takarítás nem csak a lakásra vonatkozik. A lelkünk takarítására is szükség van. Lenne. Jó lenne, ha mindenki kicsit befele fordulna, magába nézne. Min kell változtatni? Mit fogok másképp csinálni ezentúl? Vagy legalább törekedni rá, hogy másképp éljek, ha eddig nem ment. Jó lenne, ha erre is lenne egy szemetesünk és csak úgy bele tudnánk dobni a romló dolgokat, minek bűzölögjenek tovább bennünk a lelkünkben? Bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész. Lehet! Csak magunkba kell nézni és tenni érte. Mit ér a szép, tiszta otthon egy koszos, rendetlen lélekkel? 

Nyugi, a következő héten már díszítésről, ajándékokról, mindenféle szépségről is szó lesz.:) Nem lesz ennyi komolyság. 

kép:pinterest

Petrik Adrien talán

kovtama | 15:38:00 | | 3 Hozzászólás
nem fog megharagudni érte, hiszen megosztotta már a fészbukon az új könyvének a borítóját. Nagyon szép lesz, már csak gyorsan, gyorsan tessék a boltokba szállítani még karácsony előtt, hogy szép ünnepünk legyen. Nagyon várom. 

kép: FB (Petrik Adrien)

Könyves hétfő...

kovtama | 8:40:00 | 1Hozzászólás
kép és leírás: booker.hu


A szolgálóként dolgozó fiatal Tess egyetlen vágya, hogy azzal foglalkozhasson, amihez ért: ruhák tervezésével és varrásával. Álma, úgy tűnik, valóra válik, amikor a világhírű divattervező, Lady Lucile Duff Gordon felfogadja, hogy komornaként kísérje el a tengerentúlra a Titanic fedélzetén. A hajón a lány egy egészen új világba csöppen, és lassan kezdi elhinni, hogy tényleg egy új, boldogabb élet vár rá Amerikában, ekkor azonban bekövetkezik a katasztrófa...

Miután az életben maradottak megérkeznek New Yorkba, egyre több és több pletyka kap szárnyra arról, mi is történ valójában azon a végzetes éjszakán. Miközben az amerikai szenátus által kezdeményezett vizsgálat újra felszakítja a sebeket, és a túlélőknek szembe kell nézniük saját döntéseikkel, Tess is választás elé kerül. Kitarthat-e munkaadója mellett, aki képes valóra váltani álmait és biztosítani a jövőjét, ha igazak a híresztelések, és Lady Duff Gordon tényleg mások élete árán menekült meg? Dolgozhat-e neki tovább, ha azért, hogy megtartsa titkát, képes tönkretenni egy férfi életét, valakiét, aki iránt Tess egyre mélyebb érzelmeket táplál...?
Kate Alcott nagysikerű regényében egy fiatal lány keresi a boldogság útját egy szörnyű tragédia árnyékában.





Péntek - Advent...

kovtama | 9:55:00 | | | 1Hozzászólás
Akkor az első adventi írás. Ráhangolódás. A díszítés szerintem a kinti dolgokkal kezdődik, mielőtt belépünk a lakásba már legyen pici díszlet, amit saját kedvtelésünkre, ház, veranda, kert csinosítására szánunk. A vendégeink is ünnepi hangulatba kerülnek, mielőtt a lakásba lépnek. Lehet egyszerű kis ajtó dísz, lehet mécsestartó, vagy esetleg drágább, boltban vásárolt gyönyörűség. Én a saját kézzel alkotott dolgot tartom szebbnek, otthonosabbnak és mindenképpen pénztárca kímélőbbnek. Nem kell új dolgokat beszerezni, még az is jó, ha elővesszük a tavalyi díszeinket és feldobjuk más színű gömbökkel, gyertyákkal, kiegészítőkkel. Így akár fillérekből is készíthetünk nagyon szép karácsonyi díszeket. Elég hozzá pár nagyobb cserép, zöld fenyőág vagy bármilyen más télen is zöld színben pompázó növény, pl, puszpáng. Köthetünk rájuk színes szalagokat, nem muszáj a karácsonyi domináns piros szín, kedvünkre válogathatunk a sok sok szín között. Diót, gesztenyét, csipkebogyót, fenyő tobozt is találhatunk még közeli erdőkben, itt ott az út mentén, ha sétálni kirándulni megyünk. Vigyünk magunkkal kis dobozt, vagy zacskót, amikbe a kincseket gyűjthetjük és otthon felhasználhatjuk majd őket. Bár rengeteg csodaszép dolgot találhatunk pinteresten, újságokban, higgyétek el az egyszerűség néha több, mindennél. 

 









képek : pinterest

Adventi hangulat...már???

kovtama | 11:41:00 | | | | 7 Hozzászólás
Tudom, hogy még pár hét vissza van, de higgyétek el nem olyan sok az már. Lassan ideje elkezdeni végiggondolni, hogy milyen legyen a lakás, milyen legyen a fa, ki minek örülne a legjobban, legyen saját készítésű vagy legyen boltban vásárolt....mi legyen a karácsonyi menü? Miért kellene az utolsó pillanatra hagyni mindent, amikor bőven van idő a tervezgetésre, álmodozásra? Tudom az idő pár napja még inkább hasonlított a nyárra, mint a karácsony közeledtére. Talán mindenki jobban tudna hangolódni az évszakra, ha igazából hideg lenne és már ízelítőt kaptunk volna a télből. (Inkább még ne) Most akár elő lehet venni azt a bizonyos filofaxot és mindenféle jó kis dolgot lejegyezni, ami eszünkbe jut vagy beleragasztani innen onnan kivágott képeket, jópofa dolgokat. Higgyétek el megéri és simán elkerülhetjük a már december elejétől kezdődő idegbajos vásárlásokat, kapkodásokat. Miért ne kímélnénk meg magunkat és embertársainkat ettől? A kapkodás és tanácstalanság olyan sok felesleges pénzkidobást eredményez, amit csak karácsony után látunk! Mert igaz, akinek fogalma sincs, hogy mit csináljon, hol keressen, ki minek örülne az szinte mindig meg vesz olyan dolgokat, amiknek semmi értelmük, amiket vissza kell vinni a boltba, mert nem jó, mert nem tetszik, mert..mert...mert. Mennyi mert! A karácsony sokaknak dupla annyiba is kerülhet, mint aminek értelme van csak azért, mert halasztja a tennivalókat! És nem mindenki azzal kezdi a karácsony utáni időszakot, hogy jövőre aztán másképp fogom csinálni, mert elegem van ebből??? Biztos vagyok benne, hogy sokan fogadkoznak magukban, hogy "én már nyáron elkezdek egy egy dolgot megvenni, apránként", vagy "én már októberben tervezni fogom a decembert"...Soha többé nem fogok beállni a sorba azok közé, akik fáradtan ülnek le az asztalhoz, akik a karácsonyt úgy élik meg, hogy azt sem tudják hol vannak és mit csinálnak és a végkimerülésig szaladgálnak, főznek, hogy minden tökéletes legyen. Akik az utolsó pillanatra hagynak mindent azok csak azt várják, hogy bárcsak vége lenne már. (Sokszor hallom innen onnan) Pedig mennyire egyszerű lenne, ugye? Hagyjunk időt magunknak a tervezésre. Higgyétek el, megéri.

Úgy hogy ezen felbuzdulva minden pénteken csöpögtetni fogok nektek ötleteket karácsonnyal kapcsolatban. Ha tetszik, ha nem. :D :P

Már csak 48 nap!

Mi, hárman...

kovtama | 8:47:00 | | 8 Hozzászólás
Vasárnap Dunaföldvárra mentünk kirándulni. A célja elsősorban, hogy megmutassuk a gyerkőcnek, hol nőtt fel a férjem, gyerekkorában ugyan is itt éltek. Megnéztük a házat, a régi ovit, iskolát, kis utcákat, kerteket, voltunk temetőben és nagyon finomat ebédeltünk a Duna parton lévő vendéglőben. Jó idő volt, szép nap volt. 




Könyv hétfő...

kovtama | 8:42:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás : moly.hu


Az emlékek, a szerelem és a veszteség olykor a legváratlanabb módon köthetik össze az életünket.

Mielőtt Madeleine Kimble hegymászó férje, Aidan elindulna az alaszkai McKinley-expedícióra, aggódó feleségének és a kisfiának, Gabrielnek ünnepélyesen megígéri, hogy mindenképpen vissza fog térni a csúcstámadásról. Ám nem sokkal az expedíció vége előtt Maddie baljós előérzete beigazolódik, mert egyik éjszaka telefonon értesítik, hogy a férje lavinaomlás áldozata lett, és hiába keresik nagy erőkkel, sehol sem találják. A hívás Aidan hegymászótársától és legjobb barátjától, J.C.-től, érkezik, akinek nemcsak azért van bűntudata, mert nem tudta megmenteni a barátja életét, hanem azért is, mivel titokban már évek óta szerelmes Maddie-be.
Aidan balesetének napján az Egyesült Államok egy távoli részén Nicholas Sullivan úgy ébred fel a motorbalesetét követő kómából, hogy minden korábbi emléke kitörlődött, viszont az álmaiban újra és újra felbukkan egy titokzatos nő és egy kisfiú, akikkel még soha életében nem találkozott. Mivel az a meggyőződés hajtja, hogy a rejtélyes idegenek választ adhatnak az emlékezetvesztés miatt felfordult élete kérdéseire, felkerekedik és meg sem áll New Yorkig. Felfedezése nem csupán a saját életét változtatja meg végérvényesen, hanem a férjét gyászoló Madeleine-ét is.