Vannak olyan

emberek, akik döntés képtelenek. Sokszor. Hoznak egy döntést, aztán megváltoztatják és ez mindig, mindig így van. Szeretnek sajnálkozni, szeretik ha talán emiatt is jobban figyelnek rájuk. Miért? Talán, mert így akarják felhívni a figyelmet magukra. Talán mert nem kapják meg ott a figyelmet, ahol meg kellene kapniuk. Állandó harcban állnak önmagukkal, kivetítve a saját nyűgjüket másokra, elszívják az energiákat másoktól, aztán ha megkapják másoktól a dicséretet meg az odafigyelést, akkor elégedetten hátradőlnek. Észre sem veszik, hogy ezzel időnként mennyire elveszik az energiát az emberektől. Így az volt az első dolgom, ahogy építettem fel magam, hogy legjobb kerülni az ilyen embereket, mert tőlük soha nem várhatsz semmi jót, úgy veszik el az energiádat, hogy vagy nem veszed észre, vagy csak az utolsó pillanatban jössz rá, mitől is van szar napod, szar kedved, energiád nulla. Szépen cseppekben adagolják a mérget. Ők persze észre sem veszik, hogy mit tesznek a másikkal. Nem hiszem, hogy barátságot tudnék ilyen emberekkel kötni. Saját magam kárán tanultam meg ezt, de már csak a pozitív beállítottságúak társaságát próbálom keresni, mert csak így lehet. Egy csalódással több vagy kevesebb, mi döntjük el.


" A szegény, a sikertelen, a boldogtalan, és a betegeskedő az, aki a leggyakrabban ejti ki a "holnap" szót."  /Robert Kiyosaki/

Megjegyzések

  1. Sajnálom! :-( Én nagyon kedvellek Téged!

    VálaszTörlés
  2. Igen....sokszor a magunk kárán tanulunk. Én úgy gondolom ezeket az embereket el kell engednünk.....járják a maguk útját, s mi is a sajátunkat.
    Kellemes, szép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, pontosan ezt akartam megfogalmazni:)

      Törlés
  3. Ez kölcsönös, ne képzelj bele többet ha esetleg magadra vetted. :) A történet nem az, aminek látszik de amint látod, a blogon ritkán írok, éppen az olyan dolgok miatt, amik nálad történtek így inkább rébuszokban írok.:) De egyébként igaz, minden kicsit is negatív dolgot kerülök, így a blogok világában is igyekszem ezt tenni. Szép napot.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha ez nekem szólt, köszönöm! Neked is szép napot!

      Törlés
  4. Fiatalon csak azt éreztem,hogy van akinek a társasága erőt ad,másé meg legyengít.
    Aztán szép lassan eljutottam oda,hogy rájöttem az okára és az energiavámpírokat próbálom messze elkerülni.És olyan társaságot keresek,ahol kölcsönösen töltődünk.Persze ez a mindennapokban,vagy munkahelyen nem egyszerű,de azért javarészt működik.
    Aztán megtanultam mosolyogni..Aki hasonló beállítottságú mint én,az visszamosolyog,kedvesebb velem.És már ettől szebb a napunk:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan! És amióta meghozom ezt a döntést, sokkal jobb még a közérzetem is (ahogy leírtam reggel, ki is adtam magamból, pedig nem készültem rá, csak úgy jött) és egyszerűbb minden. Mostanában ismét több helyen találkoztam negatív dolgokkal, akár a valós, akár a netes életben is, erre semmi szükség(em).:)

      Törlés
  5. Egyetértek veled. Sajnos azt tapasztalom, hogy az ilyen emberek alkalmatlanok barátnak, éppen az élethez való hozzáállásuk miatt. Vagy az én hozzáállásom miatt, hiszen teljesen ellentétesek vagyunk.
    Vannak kikerülhetetlen kapcsolatok, ezeket megtanultam kezelni (pl. munkahelyen), de a negatív, lehúzó kapcsolatokat lezártam az életemben. Nem azért, mert haragudnék ezekre az emberekre, hanem azért, mert úgy vélem, más úton, más célok felé haladunk, és ilyen emberekre nincsen szükség az életemben. És én ezt így meg is mondtam ezeknek az embereknek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése