Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2014

Könyveshétfő

„A hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.”

Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére.

Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg.

A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik. Igen ám, de a naplóval…

Éjjel nem

aludtunk szinte semmit. Volt mocorgás, forgolódás, nyöszörgés, pocak simogatás. Reggel ötkor keltünk, úgy nézett ki jobban van. Aztán telefont kaptam, menjek érte mert még sem. Most itthon vagyunk, pirítós, hideg tea, főtt tojás, fekvés. Karikás szemek, de legalább nem fáj éppen semmi, nyugalom van, pihenés. Remélem holnapra elmúlik és nem lesz még rosszabb. Gyanítom a stressz. Még csak 4. osztályos!

Könyveshétfő

...Neked nincsenek titkaid előttem, de én mindig elzárva tartottam előled életem egy részét. Azt a részét, amely kaparni kezdte a falat, amikor ez az újabb háború elkezdődött, azt a részét, amely üvöltve akar kitörni most, azon a napon, amikor elrohantál tőlem, hogy találkozz a te katonáddal.
El kellett volna mondanom neked, meg kellett volna tanítanom neked, hogyan acélozd meg a szívedet. Meg kellett volna tanítanom neked, hogy egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket. Bárcsak tudtad volna!

Anya

Elspeth mindig azt mondta a lányának: életem első kötete kifutott nyomtatásból. Ám amikor bombasorozat éri Edinburgh-t, és Margaret megtalálja anyját a hálószobában egy halom megsárgult levéllel az ölében, a múltra, melyet Elspeth oly gondosan titkolt, hirtelen fény vetül. A következő napon Elspeth eltűnik.

Egyedül maradva a levelekkel, Margaret megismer egy olyan anyát, akit soha nem ismert: egy költőnőt, aki Skye szigetén élt, és aki 19…

Minden nő, mint a

bolond gomba. Remélem fagy már nem lesz. Még nagyon nagyon az elején vagyok, de minden nappal előrébb.






Mai tervek...

Sütök főzök

Juhtúrós pogácsát csináltam még a hét végén.
Recept:
12,5 dkg juhtúró 25 dkg túró ízlés szerint só (én jó sósan szeretem) 25 dkg kókuszzsír annyi liszt, (bio teljes kiörlésű fehér tönköly lisztet használtam) hogy lágy tésztát kapjunk.
Jól összegyúrtam, kinyújtottam. Megkentem pici kókuszzsírral és ráreszeltem házi készítésű medvehagymás sajtot. Az egészet felcsavartam, mint egy bejglit és ismét kinyújtottam ujjnyi vastagra. Tetejét megkentem tojással, majd az egészre ismét ráreszeltem medvehagymás sajtot. Szép pirosra sütöttem. 




Innen onnan...

Tavaly ilyenkor

havat lapátoltam, ezt pedig tegnap délután vettem észre a kertben:



Kockás és csíkos

Van nekünk egy régi ülőgarnitúránk, amit jó lenne már felfrissíteni, áthúzatni. Kidobni nem akarom, ahhoz túl jó, semmi baja csak régi, már nem tetszik a színe, a kinézete. Újat venni sincs kedvem, bár nem tudom a kárpitosi munka és az anyag mennyibe kerülne csak sejtem, hogy nem sokkal lenne olcsóbb mint másikat venni. De szeretem ezt, kényelmes és semmi baja azon kívül, hogy jó lenne, ha más színe lenne most már, kicsit frissebb, kicsit harsányabb (most világos barnás) kicsit színesebb. Tehát a célnak megfelel csak rá kellene szánnom az időt (erre is) , hogy utána járjak milyen anyagokat, hol és mennyiért kapok és találni egy jó kárpitost, aki nem több hónap alatt készíti el és viszonylag rendes áron dolgozik. Ilyeneket eltudnék képzelni nálunk, mert nagyon tetszik és régóta foglalkoztat a dolog, hogy kockás vagy csíkos. Esetleg egyik ilyen, másik olyan...

















Könyveshétfő

Ma reggel egy holttestre bukkantam. A rendőrség hamarosan letartóztat. Innentől kezdve darabokra hullik az életem.
Gaby Mortimer televíziós műsorvezetőnő Londonban él a férjével és a kislányával. Sikeres, gazdag, elfoglalt ember, aki egyszerre próbál jó anya, szerető feleség és elismert riporter lenni. Egyik reggel egy női holttestet talál futás közben a parkban, és kihívja a rendőrséget. Nem telik el sok idő, és teljesen váratlanul őt kezdik el gyanúsítani a gyilkossággal. Vajon ki az ismeretlen áldozat? Miért van a megölt nő lakásán egy olyan számla, amelyet a műsorvezetőnő bankkártyájával fizettek ki? Véletlen vagy szándékos, hogy a meggyilkolt nő a fiatalkori Gabyra hasonlít? Mit titkol előtte a bébiszitter? És miért kell Gaby férjének hirtelen távoli üzleti útra utaznia ahelyett, hogy a felesége mellett maradna?
A nyomok egyre inkább a műsorvezetőnő ellen szólnak, és Gabynak rá kell jönnie: híres emberként ugyanúgy pillanatok alatt összeomolhat az élete, mint bárki …

Alakul

a kint. Tegnap is itthon voltam, a gyümölcsfák végre túl vannak a metszésen. Ágakat hordtam, füvet nyírtam. Reggel fél tíztől fél háromig be sem jöttem. Aztán mentem a suliba a gyerekért, közben még vettem virágokat, nemesített százszorszépeket. Ma ezeket fogom elültetni, a málnát kell még rendbe rakni és végre elvetem a retket, zöldséget, répát, kaprot és amit még lehet. Most így állok: