Ne hogy

kovtama | 15:05:00 | 8 Hozzászólás
azt gondoljátok, hogy nincs kedvem írni. De van csak éppen azt fejben teszem. Abban nagyon jó vagyok, ezerféle gondolatom van és mindig megfogadom, hogy leírom, mert ez biztos tetszene nektek aztán valahogy még sem jutok ide. Mert éppen mindig akad valami más dolgom. Most éppen készülök futni. Mert hogy az is van ám még, akkor is ha nem írok róla. Úgy hogy a gondolatok megint eltolódnak későbbre. Amúgy észrevettétek, hogy itt a tavasz? A nappalok melegebbek és világosabbak és a madarak is máshogy csiripelnek. Az okosok azt mondják nem is lesz már tél, ez most már így marad. Így legyen.

Könyveshétfő...

kovtama | 5:38:00 | 1Hozzászólás



kép és leírás: moly
 Egy kicsi lány értetlen félelemmel figyeli, ahogy szülei álruhába bújtatják, és egy szolgálóra bízzák testvérével együtt, hogy később már családostul menekülhessenek kaotikussá váló hazájukból, a vörösök és fehérek dúlta Oroszországból. A terv nem sikerül, tragédiát tragédia követ, és a négyéves grófnő élete is veszélybe kerül. Angol hajók érkeznek a menekülőkért, hogy nyugatra juttassák az elesetteket, és a véletlen úgy hozza, hogy a kislányt a brit konzul szánja meg.
Az orosz grófnőnek egyetlen emléke marad a múltjából, a nagymamától örökölt értékes gyémántmedál, a Kirilov-csillag. Ez az ékszer kamaszként és fiatal felnőttként sem hagyja nyugodni. A kérdés újra és újra ott motoszkál a fejében: vajon apja és anyja túlélte a véres polgárháborút, valahol ma is ott vannak a sztálini Szovjetunióban? És az élet úgy hozza, hogy a fiatal nő egy férfit követve szülőhazájába indul, hogy felfedezze a múltját, de amit talál, az nem más, mint egy lepusztult otthon, nélkülözések, árulás és egy következő háború, amely megint menekülésre kényszeríti. Ám ekkor egy olyan szép szerelmet hagy maga mögött, amelyet új hazájában sem tud elfelejteni.

Ahogy elnézem az

kovtama | 11:45:00 | | 9 Hozzászólás
ország minden pontján a szállodák, apartmanok és egyéb vendéglátásra alkalmas helyek foglalását jó lesz ha igyekszünk nyárra lefoglalni valamit. A fene se gondolta volna, hogy már ilyen sokan előre gondolkoztak. A kérdés már csak az, hogy mi legyen az úti cél? A gyerek ismét tenger partra vágyik, férjem általában Balatonra szavaz, de legalább tó legyen, nekem meg olyan mindegy csak magammal vihessek egy két könyvet vagy az olvasómat. Szóval az összhang teljes. :) Ezen gondolkodom és akkor végre Ezt is meglehetne nézni. Mondjuk röhej, hogy a tenger közelebb van...

Könyveshétfő....

kovtama | 5:43:00 | 4 Hozzászólás
kép és leírás: bookline


A nyolcéves árva Julie Monday egész életét meghatározza egy csodálatos kirándulás a tengernél. A parton megismerkedik a nála valamivel idősebb Harry Walkerrel, és az együtt töltött néhány boldog órának köszönhetően a két gyerek között elszakíthatatlan kötelék szövődik. A nap végén azonban mindkettejüknek vissza kell térniük megszokott életükhöz.
Julie és Harry egy évtized múltán találkozik újra. Biztosan tudják: őket egymásnak szánta a sors. Házasságkötésük után a jövőbe vetett megingathatatlan hittel vágnak bele közös életükbe, ám boldogságukat összezúzza a második világháború. Harry a felesége iránt érzett szerelem és a hazájával szembeni kötelességtudat között vívódva végül úgy dönt, csatalakozik a légierőhöz, így Julie-nak egyedül kell szembenéznie az egyre nagyobb élelmiszerhiánnyal és a Londont sújtó bombázásokkal. Egyik nap közvetlen találat éri az óvóhelyet, ahová az utcáról menekült. Julie ugyan életben marad, de súlyosan megsérül, és amikor magához tér, nem emlékszik semmire a korábbi életéből. A lány új személyazonosságot kap mint Eve Seaton, de múltjának megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan emlékképei egyre kísértik. Döntést kell hoznia: új életet kezd, vagy talán hiábavaló kísérletet tesz múltja apró darabkáinak összeillesztésére.

Vannak olyan

kovtama | 10:10:00 | | 8 Hozzászólás
emberek, akik döntés képtelenek. Sokszor. Hoznak egy döntést, aztán megváltoztatják és ez mindig, mindig így van. Szeretnek sajnálkozni, szeretik ha talán emiatt is jobban figyelnek rájuk. Miért? Talán, mert így akarják felhívni a figyelmet magukra. Talán mert nem kapják meg ott a figyelmet, ahol meg kellene kapniuk. Állandó harcban állnak önmagukkal, kivetítve a saját nyűgjüket másokra, elszívják az energiákat másoktól, aztán ha megkapják másoktól a dicséretet meg az odafigyelést, akkor elégedetten hátradőlnek. Észre sem veszik, hogy ezzel időnként mennyire elveszik az energiát az emberektől. Így az volt az első dolgom, ahogy építettem fel magam, hogy legjobb kerülni az ilyen embereket, mert tőlük soha nem várhatsz semmi jót, úgy veszik el az energiádat, hogy vagy nem veszed észre, vagy csak az utolsó pillanatban jössz rá, mitől is van szar napod, szar kedved, energiád nulla. Szépen cseppekben adagolják a mérget. Ők persze észre sem veszik, hogy mit tesznek a másikkal. Nem hiszem, hogy barátságot tudnék ilyen emberekkel kötni. Saját magam kárán tanultam meg ezt, de már csak a pozitív beállítottságúak társaságát próbálom keresni, mert csak így lehet. Egy csalódással több vagy kevesebb, mi döntjük el.


" A szegény, a sikertelen, a boldogtalan, és a betegeskedő az, aki a leggyakrabban ejti ki a "holnap" szót."  /Robert Kiyosaki/

Hétfő - Könyv

kovtama | 5:10:00 | Legyél te az első hozzászóló!
forrás: moly.hu


Az Elhagyatva egyszerre lebilincselő történelmi thriller és megkapó szerelmi történet a tizenhetedik századi Manhattanből.
Sorra tűnnek el az árva gyerekek a holland kolóniáról, Új-Amszterdamból. Mindez csak a rátermett, huszonkét éves kereskedőnőnek, Blandine van Couveringnek tűnik fel, aki egy angol kémmel, Edward Drummonddal egyetemben nyomozni kezd a tettes után – rengeteg ember ellenszenvét kivívva ezzel. A gyanúsítottak közt van a kormányzó gazdag unokaöccse, a kényes ízlésű úrifiú, egy indián prémvadász, akit ősi démonok tartanak hatalmukban és a gyarmat iszákos, korrupt árvafelügyelője, akit talán nem is annyira az árvák sorsa, mint inkább az öröksége érdekel. A nyomozás holtpontra jut, amikor a fiatalokat igaztalanul megvádolják. Mi vár az árva gyermekekre, ha két megmentőjük sorsa is végveszélybe kerül?
Az elsőkönyves szerző megdöbbentő hitelességgel varázsolja elénk a több mint három évszázaddal ezelőtti Új-Amszterdamot és az azt körülölelő, kietlen vadont. Jean Zimmerman regényében a zabolátlan természet ereje az emberi gonoszság mélységével vetekszik. Az Elhagyatva letehetetlen olvasmány lesz mindenki számára, aki legalább annyira szereti a romantikát, mint a borzongást.

Hétfő - Könyv

kovtama | 6:20:00 | 7 Hozzászólás
forrás: moly.hu
Katherine Webbtől olvastam már könyvet (Homály) ami nagyon tetszett és pár nap múlva elkezdem tőle az Örökséget is, ami az olvasómon vár már rám. Most ezt találtam tőle és ez is éppen olyan izgalmasnak látszik, mint a másik kettő.


Egy galériatulajdonos fiatalember figyelmét három olyan festmény kelti fel, amelyek lenyűgözik, rabul ejtik, és nem pusztán intenzitásukkal, hanem a mögöttük meghúzódó titokkal. És mivel semmi nincs, ami otthonában tarthatná, követi megérzését, és egy dorseti faluba utazik.
Ám hiába vesznek az évtizedek távolába a történések, a falu őrzi a rejtélyt, és csak egyetlen öregasszony válaszolhatja meg a fiatalember kérdéseit. A kíváncsi, elszánt tekintet kicsikar egy szörnyű históriát, amelyben a vadregényes dorseti partvidék előterében a magány, a kínzó vágyódás, a megszállottság, az összezavarodott gondolatok és tettek megdöbbentő kavargásából lassan kibontakozik, mi is történt azokon a lázas nyarakon az 1930-as években…

Éjjel álmomban

kovtama | 13:38:00 | | 6 Hozzászólás
volt káposztás hasé :O :O :O, meg a kolléganőim, a férjem, a fiam, kert, nyaralás, autó szerelés, hólapátolás...és még egy csomó minden, így egyben. A történetre már nem emlékszem, hogy mi volt. Ez az összevisszaság tuti, hogy a futásom, illetve a nem futásom miatt van. Már egy hete nem voltam, torokfájás, nátha miatt és mivel eléggé fúj a szél és én csak a számon tudok levegőt venni nem kockáztattam. 

Szerintem futás elvonási tünetem van, azért volt ez a katyvasz éjjel a fejemben :S

Ezt pedig mindenkinek meg kell néznie! Szánj rá időt! Én jól kibőgtem magam amíg megnéztem.





Végre vége(d) január!

kovtama | 10:46:00 | 2 Hozzászólás