Nem tudom ki

hogy van vele, de én nem szeretem a januárt. Hosszú, reggel még sötét van amikor felkelek (bár délután már majd nem öt óráig világos!) és még mindig tél. Valahogy mindig januárban vagyok a legfáradtabb a téli hónapok közül. Most is. Lehet, hogy a hideg és a sötét erre a hónapra szívja el az erőmet, nem tudom. Ráadásul január első egy két hetében nekem is jobban kell teljesítenem, hiszen az iskolában ilyenkor van az utolsó fél év előtti hajtás, dolgozat írások, felelések, számonkérések. Nyilván, ha egy szülő szeretné, hogy a gyereke később vigye valamire milyen hülye megfogalmazás, természetesen viheti és nem azon fog múlni, hogy éppen 3-4-5 kerül bele a bizonyítványba fél évben, akkor oda ül és még jobban segít és ellenőriz ha kell és alkalomszerűen vagy mindig kikérdez. Lehet ezzel vitatkozni, hogy bezzeg az én időmben sem ültek le velem a szüleim tanulni, még is lett belőlem valaki, de ezeket elengedem a fülem mellett. Sajnos egyre több a követelmény, egyre jobban veri az ember a fejét a falba és ordítaná, hogy mi a francért kell ezt is tudni, amikor holnapra tuti elfelejti a gyerek, semmi értelme az egésznek, de hát sajnos ilyen mostanában az oktatás. Mint az országunk, bele került jócskán több  szarság olyan dolog, amitől az embernek megáll az esze. Szegény gyerekek! Nem irigylem őket. A tanárokat sem! Azokat a tanárokat, akik mindennap küzdenek azért, hogy nyugodt szívvel álljanak reggel a tükör előtt, amikor belenéznek. Nehéz nekik, nehéz nekünk szülőknek is. A gyerekeken meg csattan az ostor. Én is próbálok itthon valami középutat találni, elmondani hogy tudom én is, hogy ezt hülyeség  talán felesleges megtanulni, hogy nem ezen fog múlni az élet, hogy ......de ma megtanuljuk, holnap pedig elmondom mit is kell tudni , hogy boldogulj az életben fiam. Vekerdy Tamást olvasok és nyugtatom magam, hogy sok mindent átvettem tőle, hogy tudok laza lenni, hogy tudok a fiam cinkosa lenni ha azt látom, hogy na most aztán tényleg elég. Akkor hagyom hadd lazítson, játsszon, pihenjen és amolyan tojunk a világra ma nem lesz semmi kötelezettség, nem veszünk elő füzetet, könyvet nem készülünk és kész. Lazulunk. Persze ilyenkor azért izgulok picit, hogy ne pont aznap legyen számonkérés.

Reggel fél ötkor kelek. Minden nap. Kávézom, begyújtok, reggelit készítek, blogot írok ha éppen van kedvem. Jól le is szívja péntekre az erőmet a korai kelés. Biztos, hogy lophatnék magamnak még egy fél óra, óra alvást is de úgy szeretek elmenni itthonról, magam mögött bezárni a lakás ajtaját, hogy tudom délután ha hazaérünk akkor meleg, rend és tisztaság fogad és nem kell még arra is időt szánnom, hogy az elmaradt dolgokat este tudjam le. Délután ha hazaérünk akkor inkább leülök iszom egy kávét, főzök valami egyszerű dolgot. Aztán mindennap várom, hogy végre péntek legyen. :) És tavasz. Február. Az rövid hónap, ott már lehet reménykedni hogy vége a hidegnek, hónak, hogy előbújnak nem sokára a jácintok, nárciszok, tulipánok, aranyeső. Ibolya!  Lehet majd füvet nyírni, kirakni a kerti asztalokat, székeket, kilehet ülni a teraszra. Elő lehet szedni a tavaszi díszeket a lakásban, jöhetnek a színek, a pasztell, a világos zöld, rózsaszín, halványkék. Nem kell a vastag pulóver, kabát, sapka, sál. Lehet minden lazább. Kívül, belül. Jöhet a húsvét, a friss zöldségek a reggelihez. A megújulás. Jól előre szaladtam az időben. De ma már kedd. 

Azt szoktam mondani a fiamnak, hogy ha a mai napot nem számoljuk (ilyenkor ő persze rávágja, hogy de számoljuk még nem múlt el :) ) akkor már csak három nap és hétvége. Na, most ezt mondom magamnak is. Addig meg elnézegetem ezt a bájos nyaralót, hogy milyen jó lett volna ma itt ébredni, kiülni egy bögre jó forró kávéval és csak úgy lenni a világban...



forrás









Megjegyzések

  1. hát, mit mondjak, ismerős érzéseket írtál le...
    kivéve persze a délutáni kávét, mert attól hajnalig nem bírnék elaludni, és reggel képtelen lennék felkelni))

    a kis hát tetszik, tetszik, csak nem januárban, én megfagynék benne ilyenkor, vagy nem tudom, nekem nagyon komor a januári mord időben...
    mord?
    hisz tavasz van, 17 fokos napokkal, meg estékkel, a világos délutánjaival, a napsütésekkel, a hóvirágokkal

    fenese ismeri ki már magát az évszakokban, meg a hónapokban

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen! A beugratós január,amikor időnként ilyen napok vannak és azt hiszed vége a télnek. :) Na, ez is ennek a hónapnak a hibája. :)

      Törlés
  2. Jól leírtad amit gondolok :) ezért nem szoktam én írogatni ilyeneket mert mások megteszik helyettem :) csak el kell olvasnom és egyet értenem :)...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése