Ugrás a fő tartalomra

Könyveshétfő

Kép és leírás: moly.hu
Grania Ryan New Yorkot hátrahagyva szülei házában keres menedéket. Azt reméli, hogy szívfájdalmára gyógyírt jelenthet a távolság egykori életétől. Az aprócska ír falu, a gyermekkori környezet, a tengerparti táj szépsége valóban balzsam lehet sebzett lelkére, mígnem egy kora esti bóklászása során apró alakot vesz észre az egyik szikla peremén. Köröttük viharos szél tombol, alattuk a tenger háborog, és Graniát elfogja a félelem, hogy nem tudja megmenteni az életveszélyben lévő gyermeket. Ezzel a találkozással mindkettejük sorsa megpecsételődik, és egy olyan körforgás közepében találják magukat, amely több generáción át alakítja családjuk életét. Grania anyja, aki ismeri az elmúlt száz év történetét, rettegve figyeli lánya és a szomszédos úri házból származó kislány életének összefonódását. Vajon megismétli magát a történelem? Mitől fél az asszony? Milyen sorsszerű tragédiákat kellett átélnie a Ryan családnak, és vajon mi vár az új nemzedékre?
Lucinda Riley (Fény az ablak mögött) regénye több mint száz év történetét foglalja keretbe, megörökítve az ír partok szépségét, a nagyvilági Londont, a két világháború időszakát, napjaink New Yorkját. Szerelemről és odaadásról, gyűlöletről és önzésről, a megismerő, odafigyelő, önzetlen szeretetről mesél, illetve a múltról, amely újra meg újra örvényszerűen magához rántja a jelent.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Úgy múlnak el a napok

mintha valaki kötélen húzná őket, lehetőleg minél gyorsabban. Sosem volt kedvenc hónapom szegény Augusztus, pont azért, mert amikor belép a nyár utolsó hónapjaként az életünkbe alig van köztünk, már tova is tűnik. Gyerekkoromban ugyan ezt éreztem, talán ha két legfeljebb három hét volt a felhőtlen iskolakezdés előtti időszak, az utolsó hét már a vásárlásról, előkészületekről szólt és aztán elkezdődött a tanulás. Valahogy most is így vagyok vele. Persze még nyár van azért - bár az utóbbi napok időjárása csak kicsit mutatja ezt az arcát - de már biztosan mondom, hogy ez már nem olyan, mint az elmúlt időszak.  Reggel fél hat után tudok már elmenni futni, akkor érzem biztonságosnak, mivel akkor kezd el igazán világosodni. Az illatok egészen mások már ilyenkor, ez inkább csípős, hűvös, nem olyan langyos meleg, mint pár hete volt még. Az este is hűvösebb már, míg pár napja este tíz, tizenegykor is meleg volt és fürödtünk a medencében, mostanában nyolc és fél kilenckor már érzem a bőrömön a…

Nos, nem

történik semmi különös csak élvezzük, hogy a héten - egészen szombatig - ketten vagyunk a férjemmel. Azt hiszem, mióta együtt vagyunk még sosem voltunk ennyi időt csak ketten a 17 éves együttélésünk alatt. Tényleg élvezzük, hogy a kamasz gyerekünk a Balcsin van mi pedig azt tehetjük minden kötöttség nélkül, amit akarunk. Szerintem ettől még nem leszünk rossz szülők. (ezt a gondolatot azért ki kellett hessegetnem a fejemből, az embernek először van egy kis bűntudata, főleg olyan programoknál, amit mondjuk hárman is lehetne) A vasárnapi lazacos, pezsgős ebédnél azért megjegyeztük, hogy teljesen olyan mintha mi most tényleg megünnepelnénk, hogy a gyerek elutazott. Persze nem. Na, szóval tiszta "nászút" az egész, nincs kötelező kör, mint pl. legyen rendes ebéd, legyen kakaós csiga reggelire vagy müzli , anya szaladj be a boltba ezért vagy azért...."háváj" van.
A férjem rendben tartja itthon a házat és a kertet amíg én dolgozom és ez jó. Nem kell munka után kapkodnom, …

Sajnos úgy látom

már megint, hogy napról napra kevesebben írják a blogjukat. Szinte alig van valami újdonság a net ezen oldalán és elég szomorú vagyok, hogy a reggeli kávémat mostanában úgy iszom meg, hogy sehol semmi. Tudom nyár van és tudom, hogy én is ritkán írok. De míg máskor alig tudtam befejezni reggel az olvasást annyi minden történt, most kinyitom a laptopom és általában már csukom is le, mert újra az elolvasott dolgokkal találom szembe magam. Biztosan minden elutazott, jön megy, nyaral, jobb dolga is van annál, mint ülni a gép előtt. Na, majd szeptemberben meglátjuk. (akkor meg itt az iskola, haha)  Részemről nem várom az iskolakezdést, annyira jó ez a felhőtlen szabadság, amit én is kaptam vele együtt, hogy minden reggel jó kedvűen ébredek, amiért nincs kapkodás, nyugi van, mehetek futni -ma pihenőnap van - van időm sokáig kávézni, virágokat öntözni, reggelit készíteni, esetleg valami könnyű ebédet összedobni, kifeküdni kicsit a medencéhez, reggel elintézni a bevásárlást vagy akár fotókat …