Ugrás a fő tartalomra

Könyveshétfő

Kép és leírás: moly.hu
Grania Ryan New Yorkot hátrahagyva szülei házában keres menedéket. Azt reméli, hogy szívfájdalmára gyógyírt jelenthet a távolság egykori életétől. Az aprócska ír falu, a gyermekkori környezet, a tengerparti táj szépsége valóban balzsam lehet sebzett lelkére, mígnem egy kora esti bóklászása során apró alakot vesz észre az egyik szikla peremén. Köröttük viharos szél tombol, alattuk a tenger háborog, és Graniát elfogja a félelem, hogy nem tudja megmenteni az életveszélyben lévő gyermeket. Ezzel a találkozással mindkettejük sorsa megpecsételődik, és egy olyan körforgás közepében találják magukat, amely több generáción át alakítja családjuk életét. Grania anyja, aki ismeri az elmúlt száz év történetét, rettegve figyeli lánya és a szomszédos úri házból származó kislány életének összefonódását. Vajon megismétli magát a történelem? Mitől fél az asszony? Milyen sorsszerű tragédiákat kellett átélnie a Ryan családnak, és vajon mi vár az új nemzedékre?
Lucinda Riley (Fény az ablak mögött) regénye több mint száz év történetét foglalja keretbe, megörökítve az ír partok szépségét, a nagyvilági Londont, a két világháború időszakát, napjaink New Yorkját. Szerelemről és odaadásról, gyűlöletről és önzésről, a megismerő, odafigyelő, önzetlen szeretetről mesél, illetve a múltról, amely újra meg újra örvényszerűen magához rántja a jelent.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hű de nem bánom

hogy ma már péntek. Annyira álmosan keltem fel, hogy első pillanatban úgy éreztem én ma nem is megyek be dolgozni. De aztán persze még is. De az egyáltalán nem fair, hogy ilyenkor tudnék a legjobban aludni, feküdni, pihenni amikor már nem maradhatok itthon.  Tegnap elég húzós nap volt, mert a gyereknek elmaradt egy órája, előbb végzett így nem tudott egyből tanárhoz menni, eljött a munkahelyemre, onnan én egy óra múlva kidobtam a ház előtt, majd mentem haza, ahol épp annyi időm volt, hogy kipakoljak a kocsimból, majd igyak egy kávét, átöltözzek és már menjek is vissza érte - még jó, hogy 10 perc kocsival csak éppen a Tenkes másik oldalán - majd hazajöttünk és én nekiálltam főzni, kicsit felporszívóztam és mire összepakoltam a konyhában, meg bevonultam a fürdőbe azt vettem észre, hogy fél tizenegy.  Nem fogom máshogy tudni megoldani a délutáni futásaimat - de jó is volt szabadság alatt, hogy akkor mentem, amikor kedvem volt - csak úgy, ha előre főzök két napra legalább, mert mire végz…

Vannak olyan furcsa

dolgok, mikor az ember eljön valahonnan ahol azt hiszi jól érzi magát és amikor becsukja maga mögött az ajtót válik számára is ismertté, hogy nagyon sok mindenben csak akadály volt és sok minden rossz érzés abból eredt, hogy onnan (is) dőlt rá a sok negatív kisugárzás. Persze biztos éreztem én ezt már - naná, hogy magamról beszélek - hiszen többször fordult meg a fejemben a gondolat, hogy nem kell ez nekem, de mivel gyáva voltam, hogy akkor mi lesz (meg volt is pár ember akiket viszont tényleg sajnáltam volna ) így mindig csak halogattam a dolgot. Most, hogy végre bezártam magam mögött mindent, teljesen jól vagyok ebből a szempontból. Az is fura, hogy reggel fél hétkor még sötét volt és eset szinte észrevétlenül, de napról napra lesz kicsit hosszabb a nappal.   Az is fura, hogy mindjárt itt az új év, mikor még ez is most kezdődött. Mondjuk az eléggé, hogy mennyire gyorsan vége egy egy évnek, mikor az embernek már nagy gyereke van. Vagy negyven felett, nem tudom.  Hideg van, minden hó…

Már nem is írom

hogy ki sem kell néznem az ablakon és tudom milyen az idő. Lassan egy hete nem láttuk a napot. Én, aki amúgy örül minden borultabb időnek télen, mert büntetlenül lehet kuckózni és olvasni és meleg takaró alatt egy egy jó filmet megnézni most már örülnék egy kis napsütésnek. Tegnap elmentem futni, hát négy kilométert bírtam, majd lefagytam pedig még sapka is volt a fejemen (először mióta futok a hét év alatt) szóval akkor már tuti hideg van. Illetve annyira talán nincs is, mínusz három annál azért jóval hidegebb is szokott lenni csak ez a párás ködös idő még hidegebbé teszi. Ennyit erről. Más meg nincs is. Jó, hogy már csütörtök van, mindjárt itt a hét vége most valahogy nem esik jól kitenni a lábunkat a házból.  A gyerek bőszen gyártja a kiselőadásait, éljenek a későn ébredők.....szerintem már jobb lenne, ha egy egy jó jegyét második félévre írnák, de persze még nincs itt az ideje. Ma külön tanár és ha nyernék a lottón az biztos, hogy minden másból is inkább fizetnék tanárnak, aki kü…