Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2015

December 31.

"Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!"
Selma Lagerlöf 


Már tegnap este is

úgy feküdtem le két pálinkával a gyomromban hátha használ, hogy fájt a torkom. Nem használt, ma reggel is erre ébredtem. :( Most éppen flector port iszogatok, baromi rossz az íze de hátha jobb lesz. Tudom, tudom nem kellene reggel korán, ahogy felkelek egy szál pólóban kilépni a teraszra a kutyusnak enni és inni adni, de hát ki gondol arra, hogy az az egy két perc elég hozzá, hogy ez legyen a vége?? És valószínű az este 9 órakor elkövetett teregetés sem volt jó :/ Abban reménykedem, hogy hátha sikerült még az elején elcsípnem és nem jön ki nátha vagy rosszabb esetben láz. Mindenesetre most még zoknit is húzok a lábamra itt bent is, pedig de nem szeretem. Ma takarékos üzemmódban leszek, bár főznöm kell valamit, talán rakott krumpli lesz és sütni szeretnék sósakat. Nem tudom mennyire leszek később jobban, most eléggé kóvályog a fejem de majd kiderül. Hogy is van a reklámban? Ugye az anyák nem mennek szabadságra?? Jaj de fejbe verném egy lapáttal azt, aki ezt a mondatot kitalálta!! Mint…

Könyveshétfő

Felejthetetlen utazás egy háború által megtépázott család szívébe-lelkébe. Granada, 1920
A szabad szellemű Luisa és Eduardo, az ifjú költő egymásba szeretnek, és eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük.
A jázminillatú udvar mögött, egy dombtetőn felhőkként gubbasztó házak között áll egy gyönyörű villa, a Carmen de las Estrellas. Ennek falai között él egyre gyarapodó családjával Eduardo és Luisa, de a közelgő háború fenyegető árnyékot vet a ház lakóira.
Amikor végül valóban kitör a polgárháború, Luisa és Eduardo kénytelen hevesen védelmezni mindazokat, akik kedvesek számukra. Ám ezek zavaros idők, és ahogy a gyermekeik megkezdik útjukat a világban, az otthon nyugalma már nem oltalmazhatja meg őket a háború borzalmaitól. A költő felesége egy ötven éven át ívelő történet, amelyet három rendkívüli nő beszél el csodálatosan – szívszorító regény egy családról, amelyet feldúl a háború, de összeköt a szeretet, a veszteség és a remény.

Ma van az első

olyan nap, hogy nem csinálunk semmit. De tényleg semmit. Reggel jó volt arra a tudatra ébredni, hogy vasárnap. Tudjátok, kaptam plusz egy napot. :) Ebédre még mindig van húsleves. Kiskorú mézes mogyorós müzlit evett, én kávéztam nyugodtan, lelassulva. Hidegre ébredtünk, minden jeges volt, úgy látszik közeledik a lehűlés, mindenhol ezt lehet olvasni. Mára nem terveztünk semmit csak úgy vagyunk. Holnap viszont friss kenyérért megyünk és friss gyümölcsért, zöldségért aztán el kell mennünk könyvtárba is, mert Kiskorú töri versenyre készül, ahhoz pedig ki kell kölcsönöznünk pár könyvet.  Nem tudok most nagyon miről írni, mert nem történik semmi, minden megy a maga nyugodt tempójában. Ami nagyon nagyon jó. 
Ma csak ez.

Mára már

nálunk lecsengett a "nagy" karácsonyi mizéria, semmi de semmi dolgunk nincs. Az ajándéknak mindenki örült, az ételek finomak voltak, nem habzsoltunk, nem ettük "halálra" és kövérre sem magunkat. Reggeli pozitívum, hogy azt hittem vasárnap van, aztán egy kedves barinőm felvilágosított, hogy szombat. Hurrá, kaptam pluszban egy napot!!!! Öröm így kezdeni a napot. Ennivaló van rengeteg, főzni nem kell. Anyósom olyan finom húslevest főzött, mint amit minden karácsonykor szokott, hoztam is tőle 2 literrel, tele hússal, májgombóccal, zöldséggel. Ma ez volt nekem az ebéd - gyanítom még holnap is - gyerkőcnek meg sült kacsacomb, rizibizi, savanyúság. Süti is van még, de már nem kívánja senki. Friss gyümölcsből fogok salátát csinálni délután, mert előtte elmegyünk Pécs fele a Malomvölgyi tóhoz. Futni az ünnep alatt nem voltam, viszont mindennap túráztunk egy jót, ma is. Reggel még párás ködös volt az idő, de most úgy néz ki, hogy kisüt a nap. 
Teljesen lelassultunk, olvasun…

Karácsony...

Ahogy a blogokat olvasom

egyre másra azt veszem észre, hogy így karácsony előtt egy nappal mindenki kifullad, elege lesz, elfárad, még egy utolsó körre ide oda megy. Én meg ma reggel elhoztam Kiskorút a mamától, a mamát elvittük a vásárcsarnokba, hogy a megrendelt halat és kakast ne a buszon cipelje aztán hazajöttünk, ebédeltünk és most csendben mindenki a maga szobájában pihen. Tényleg nagy a csend, se rádió se tv - mondjuk ez utóbbi baromi ritkán- nem megy a háttérben. Nyugi van. Karácsonyi hangulat az nincs nagyon, inkább lassan húsvéti mert kint 12 fok van, ezerrel süt a nap, de én ezt most élvezem. Egy óra múlva felkerekedünk és teszünk még egy kört kint az erdőben, másfelé megyünk, mint én tegnap. Kihasználjuk az egy szál pulcsis időt.
Még nem készültem semmivel holnapra. A két fajta sütit, Sacher tortát és egy citromos gyümölcskenyeret majd ha visszajöttünk a sétából elkészítem. A lefagyasztott csirkecombokat este előveszem, hogy reggelre felolvadjanak, aztán megtöltöm fűszeres gombás májas töltelékke…

December

Miután kicsit jobban lett a fejem elmentem a kiskutyával az erdőbe bóklászni. Elég sokszor megyünk a kertünk vége utáni pincék felé, szép a kilátás onnan. Egészen Pécsig a TV toronyig ellátni és a környező falvakig is. Sokan költöztek ki a domb tetejére van aki azért, mert elege lett az olykor még a faluban is előforduló nyüzsiből, van aki meg azért mert a szükség rákényszerítette. A kiskutya nagyon tud örülni, ha látja kezemben a pórázt, mert ilyenkor azon sétáltatom, hogy ne felejtse el, hogyan kell viselkedni, ha elmegyünk valahova. Ez neki tanulás is és játék is egyben. Van neki éppen elég hely a mindennapos szaladgálásra, komolyan én azt látom élvezi, ha vezetgetem. Jó nagyot sétáltunk, közben csináltam pár képet, igazi tavaszi idő volt ma, 10 fokot mutatott a hőmérő. Jó két órát is elvoltunk, hazafele eszembe is jutott milyen szerencsés vagyok, hogy pont itt élhetek. A kertünk felett már ilyen kilátás fogad, ha úgy van kedvem csak pár lépés és a szabadban lehetek, nem kell beül…

Végre

süt a nap, 8 fok volt reggel fél kilenckor mikor megnéztem. Mától január 4-ig szabadság!! Amúgy iszonyú fejfájásra ébredtem, most itt pihegek miközben két cataflam is van már bennem. :( Régen volt már ennyire rossz, tuti hogy az időjárás változás miatt van. Megmozdulni is nehéz, gyerek még a mamánál éppen most beszéltem velük, hogy még nem indulok el érte, mert képtelen vagyok rá. A gyerek ma is ott akar aludni, szóval még az is lehet, hogy el sem hozom. Szeret ott lenni. Én meg örülök most, hogy mindent szépen eltudok rendezni, csomagolni, intézni. Ha meg ott alszik és a fejem nem változik akkor remélhetőleg holnap reggel korán ismét eltudok menni futni. 
Mára nem terveztem amúgy semmi különöset, megy a mosógép, kiakarok teregetni a kertbe hátha szépen megszárad, vagy legalábbis félig, oda süt a nap. Ha jobban leszek akkor elmegyek a kiskutyával sétálni, tiszta tavasz van ki kell használni, amíg még lehet.
Jah, és mától hosszabbodnak a nappalok is kifele megyünk a télből!! Legalább …

Könyveshétfő

Ma két könyvet is hoztam, mert valahogy nekem a kettő összefügg, nagyon kiegészíti egymást. Karácsonyig még beszerezhető! 
Sokan töprengenek azon, hogyan lehetséges, hogy a párizsi nők látszólag a legkisebb erőfeszítés nélkül mindig sikkesek. Ez a kötet négy káprázatos és művelt francia nő üdítő és bátor beszámolója arról, mit is jelent igazából párizsi nőnek lenni. A Legyél te is párizsi nő segítségével könnyedén a bőrükbe bújhatunk, és felfedezhetjük magunkban a vagányságot.








 A francia nők életük végéig elegánsak, és természetesen mindig fiatalabbnak néznek ki a koruknál. A születésnapjukat ünnepként élik meg, ugyanakkor kiváló alkalomnak tartják arra, hogy a tökéletes megjelenés érdekében vásárolni induljanak.
Tish Jett, amerikai újságíró és blogger évekig kutatta a francia nők titkát. Az írónőt az érdekelte, az idő múlásával miként változnak a nők szépségápolási és táplálkozási szokásai, hogyan cserélődik le ruhatáruk és frizurájuk, ugyanakkor melyek azok a stílusjegy…

Régen raktam fel

képet most megmutatom, hogy a konyha így áll:






Végre, hurrá

hétvége. Éppen sül a sütőben a csirkés, sajtos, baconos alagút. Az alap recept innen viszont én raktam hozzá jó sok fokhagymát és reszelt tormát is, de eltudom képzelni, hogy legközelebb apróra vágott csirkemájat is keverek hozzá. Nagyon finom lesz, imádjuk már többször csináltam ilyet. Magamnak csinálok hozzá (persze ha Kiskorú is kér, neki is) főtt céklás salátát. A főtt céklát kockákra vágom és leöntöm jó sok fokhagymával összekevert joghurttal. Még az is lehet, hogy rakok bele pár szem apróra vágott diót is. Gyereknek csinálok hozzá sajtos nokedlit is, mert ő meg ezt kért. Nekem ez szigorúan tilos és mivel nem vagyok nagy tésztás, ezért tuti hogy ezt be is tudom tartani.

A sajtos csirke before after :D




Amúgy ma semmi dolgunk, Kiskorú még mindig pizsamában van én meg itt punnyadok, amíg a sütő teszi a dolgát. Borús az idő is az előbb még az eső is esett egy picit. Ma csak pihenünk itthon, lógatjuk a lábunkat. Délután elmegyünk egy órácskát sétálni, visszük a kutyust is. A friss l…

Ma ilyen

rohanós napom lesz, mert minden hivatalos dolgot elszeretnék intézni. Lemondom a cascot, mivel már nem kell kötelezően a kocsimon lenni nem fogok havi pár ezer forintot ezért is fizetni, januártól ennyivel is több marad nekem. Aztán elrohanok az önkormányzathoz, elviszem a bank papírját, hogy töröljék a kocsimról a kezüket. Aztán szeretnék elmenni egy textil boltba vagy mi a neve, mert láttam nagyon jó kis anyagot a múltkor, de akkor még nem voltam megvilágosodva, hogy abból mennyire jó kis asztalterítő lenne ide a nappaliba, úgy hogy ma szeretném megvenni, hogy hétvégére már szép legyen itt az is. Még az is lehet, hogy az ablakra is veszek belőle. Majd mutatom, ha meg lesz. Boltba nem kell mennem, mert van itthon minden, legfeljebb pár darab zsemlét veszek a gyereknek, neki legyen itthon én meg nem eszem kenyeret. Amúgy jó lenne, ha nem lenne beteg ismét, mert tegnap moziban voltak, meg mindenféle programjuk volt, este 6-ra mentem érte a suliba és hát természetesen az én gyerekem - …

Elhatároztam

hogy nem hagyom magam. Elég volt. Nem hagyom, hogy a csapból is rám zúduljanak a kövérlászlók, meg a zorbánviktorok, meg az összes baromság nap, mint nap. Amennyire lehet kikerülöm, elkerülöm nem akarok karácsony előtt már semmi negatív dolgot olvasni, meg nézni, meg...Semmit. Egyszerűen próbálom most már tényleg nem komolyan venni az életet, mielőtt valóban elmegy mellettem. Megpróbálok ezentúl olyanokkal foglalkozni, (ismét) amik nem lejjebb taszítanak az amúgy is borongós napokban, hanem legalább szinten tartanak valamennyire. Ha meg jó kedvem lesz, akkor az csak a ráadás. Elegem van, hogy nyűgös, vinnyogós, semmisemjó embereket látom már napok óta magam körül, beleértve sokszor magamat is. Nem hiszem, hogy attól jó lesz nekem, ha tudatom magammal hogy ma, meg ma, meg ma sincs jó kedvem. Úgy hogy lesz, ha "beledöglöm" is. Mert lássuk csak mi volt a tegnapi sok szar rossz mellett a jó.
A gyerek végre jól van, evett, ivott, jó kedve volt. Tehát ez ultra pozitív. Sok minden…

Nem tudok mit

írni, ma annyira leszívott az egész nap, hogy legyen vége, ennyi. Legyen már végre szabadság!! Az egyetlen jó dolog, hogy a gyereknek úgy néz ki, kutya baja. Ment suliba, vidám is volt mikor mentem érte délután, de én olyan halálosan fáradt vagyok, hogy alig várom a hétvégét. Nem volt túl jó nap a mai.

A mai napon

nem tudom még mi lesz, mert tegnap telefonált a gyerek a suliból, hogy menjek érte. Fájt a feje, a hasa, hányingere volt. Odaértem , mint a hó olyan fehér volt. :( Hazaértünk, pizsamába bújt, adtam gyógyszert, majd be az ágyba, közben hasmenése lett. Pirítóst evett, meg kekszet, teázott. Estére picit jobban lett, de hallottam hogy egész este forgolódik, nehezen alszik. Fél ötkor ébredt, hogy fáj a hasa, odabújtam mellé, nagy nehezen visszaaludt. Én meg fent vagyok és várom, hogy ébred, mi lesz? Megyünk dolgozni vagy sem, belázasodik vagy sem....most éppen nincs láza. Jó lenne, ha még ezt a két napot kihúznánk, lesz mozizás, meg karácsonyi vásár, ünnepség a suliban ne maradjon le róla. Hát nem tudom, elég esélytelennek látszik. :/

Könyveshétfő

Nem számít, milyen régóta ismersz valakit. Az emberek változnak. Vagy nem is ismerted őket olyan jól, mint hitted.”
NÉHA, MIKOR AZ EMBERNEK VÁLTOZTATNIA KELL AZ ÉLETÉN, AZ ÁR VALAHOGY MINDIG JÓ IRÁNYBA SODORJA… A regény öt olyan emberről szól, akik mindent megkérdőjeleznek, amit az életről gondolnak. Mindnyájuknak komoly döntéseket kell hozniuk, s itt az idő amikor elkerülhettlen, hogy megváltoztassák az életüket. Közös utazásuk során kiderülnek a titkaik, ők pedig a megbocsátás útjára lépnek.
Ellis magányos és a munka megszállottja, Julia gyönyörű modell, de nem tudja értékelni az életét és az őt imádó férfit, Dorie-t pedig épp most árulta el a férfi, akivel szerette volna leélni az életét. A három nő még az általános iskolában barátkozott össze, és most, a harmincas éveik közepén mindnyájukat válaszút elé állítja az élet. Egy teljes hónapon keresztül csak kikapcsolódni szeretnének az óceán parti nyaralóhelyen, Out Banksen. Kibérelnek egy régi házat és megkezdődik éle…

Azt olvastam

hogy a mi kiskutyánk, jobban mondva ez a fajta sokszor csak a maga szórakoztatására kezd el ugatni. Hát most már 3 napja ez van nálunk, hajnali háromkor áll neki. Senki, egyetlen kutya sem ugat a faluban csak a mienk én nem tudom kinek akar üzenni, de most már eléggé ketté áll a fülem tőle. Ma is 3-kor keltem, illetve ébredtem, de negyed ötig még feküdtem az ágyban és nem tudtam elaludni. Persze idegességemben, mert először a kutyán húztam fel magam, aztán meg azon, hogy nem jön már álom a szememre. Úgy hogy gyakorlatilag ma hajnali háromtól fent vagyok. Nagyon szuper! Ráadásul későn is fogunk hazaérni, mert edzés is lesz így fél hat mire megint itthon leszünk. Na de nézzük a jó oldalát, elindult az év olyan utolsó hete, amelyen én dolgozom és innentől kezdve már csak visszaszámolok. Ez jó.  Kiskorú holnap még dolgozatot ír, de aztán remélem a tanárok nem fogják már gyötörni.  Csütörtökön moziba mennek, meg a Zsolnay negyedbe ez a karácsonyi ajándék az osztályfőnöküktől. Meg az én pé…

Ami egészséges

lehet finom is. Ezer éve ettem valami sós, sajtos dolgot. Mindenképpen valami olyat szerettem volna, amit büntetlenül lehet elfogyasztani, így ma ezt csináltam:





Recept:
25 dkg túró, 25 dkg rama, (vagy 20 dkg kókuszzsír) 25 dkg zabkorpa, 1 tojás, 5 dkg reszelt sajt, 1 csg sparban kapható saláta magkeverék, só 
Ezeket jól össze kell gyúrni, ha kicsit töredezik a tészta, akkor tönkölylisztet adjunk hozzá, de nem kell túl sok. Maradjon lágy!
Bőven meg kell szórni liszttel a gyúródeszka alját, mert ragadós egy kicsit a tészta, de ha megszórjuk könnyen lejön majd róla. Kinyújtjuk, nem kell túl vékonyra. Megkenjük tojással, majd jó bőven megszórjuk bármilyen reszelt sajttal. 
200 fokra melegítjük a sütőt és légkeveréssel jó pirosra sütjük. Akkor jó ropogós ha szép barnás a színe. Először még puha, de ahogy hűl jó ropogóssá válik. Abbahagyhatatlan. :)

Bár ma munkanap

mi még is itthon vagyunk. Iskola nincs, nálunk sosem szokott szombaton lenni nem tudom ezt hogyan tudják megtenni, ha jól emlékeszem az igazgatók 5 napról rendelkezhetnek saját jogkörben? Gondolom így. Én nem bánom, mert én sem szívesen megyek ilyenkor dolgozni és a gyereken is látom már, hogy fáradt. Még egy hét van a szünetig, azt már fél lábbal is kibírjuk valahogy és végre, végre január 3-ig itthon leszünk! Ma reggelre ismét tél lett, már napok óta nem volt semmi fagy most meg kidugtam az orrom és minden fehér, fagyos. A kiskutya saját szórakoztatására ugat, már kétszer voltam kint rászólni, mert felébreszti Kiskorút a nagy szájával.  Én meg iszom a szokásos reggeli tejeskávémat, cserépkályha duruzsol itt mellettem. Reggel van. Csak a szokásos reggel. 
Ma nem kell nagy dolgokat csinálnom, tegnap este még kimostam két adagot, takarítanom sem kell csak főznöm. Rántott sajtot ígértem mára és sült krumplit, tartárt hozzá a gyereknek. Magamnak meg csinálok zöldséges, gombás rizottót é…

" A reggel

ez a kedvencem. Kávé illatával, tea főzésével, friss erőinkkel. Már este azzal alszom el, milyen jó lesz. Ha korán ébredek, alig várom, hogy gyújtani lehessen a gázt, csengő edényeket készíteni elő, összehozni a fontos kegyszereket: cukrot, tányérokat, citromot, kedvenc csészéket és a dzsemet. 
Reggel: a világ indul...és érkezik."
/Hankiss János/

Ez vagyok

én. Mások az adventi időszakról írnak már hetek, napok óta és befele fordulnak én meg jövök itt az életmódváltásommal és azzal "szórakozom." Hát igen, ez vagyok én. Mindig másképp, mint a többi. Jó vagy sem? Nem tudom. Beleolvadni a szürke tömegbe - és itt nem az adventre gondolok - vagy kitűnni valami aprósággal belőle inkább. Mindig is ilyen voltam. 
Tegnap két kolléganőnek is elmondtam a véleményem. Mára persze aludtam rá egyet, de mit sem változtat ez azon a tényen, hogy igen is kell nemet mondani dolgokra. A tegnapi pedig olyan volt. Lehetek én ezáltal mások szemében a rossz, már ez sem érdekel. Nem akarok olyan lenni, mint x éve. Mindenre mosolyogva bólintani, igent mondani csak azért hogy annak, aki hozzám szól vagy véleményt mond jó legyen. Azt mondjam, amit hallani akar és ne azt, amit én gondolok. Hányszor volt emiatt nekem rossz, mert éreztem, hogy én azt nem akarom, de megbántani meg nem akartam, inkább akkor szívtam a fogam és megtettem. NEM lesz ez. Nem helyez…

Rendben mentek

a dolgok, férjem kiért ma már ott is kezdődik a munka. Mindenki megnyugodott a régi kerék vágásban mennek a dolgok. Fáradt voltam már, mire este ágyba kerültem, gyakorlatilag előző nap fél hattól voltam fent. Ritkán sikerül úgy aludnom, hogy a telefonom pittyegésére kelek, hát ma így és nem volt valami jó :( Sokkal kipihentebb vagyok, ha magamtól ébredek. Viszont muszáj volt korán kelnem, mert ma reggel beakartam még gyújtani mind a két cserépkályhába, hogy este már ne kelljen és biztosra mentem, hogy amikor elindulunk dolgozni már szépen leégjen a tűz és le lehessen zárni őket. Egészen más meleg van a lakásban velük, mint mondjuk ott, ahol gázfűtés van. Melegebb és otthonosabb az egész. Töröm a fejem milyen elintéznivalóm van még, mielőtt jövő héten péntektől szabadságon leszek. Mit kell megcsinálnom a munkahelyemen, mit kell még megvennem a boltban, hogy ha végre itthon leszünk és lelassul minden ne kelljen futkosni sehova. Olyan jó lesz itthon!! Várjuk nagyon.

Sok mindenről

most nem tudok beszámolni, még egy óra és indul a férjem. A gyomrom liftezik, iszonyat köd volt már délután is amikor jöttünk haza Kiskorúval a dolgozónkból. Én meg azt hiszem ma este 10 órakor idegességemben kitakarítom az egész házat. Egyrészt, mert reggelig nem fogok tudni aludni - ilyenkor sosem tudok - másrészt mert jó nagy kupi lett, amíg az utolsó dolgokat este elcsomagoltuk. Úgy hogy ha lefeküdni nem tudok, akkor majd jól levezetem a feszültségemet. Még az is lehet, hogy az ablakokat is megpucolom. Nóóóóóóóóórmálisss???

Könyveshétfő

1940 júliusa: a megszálló Wehrmacht csapatai elől menekülnek a franciák. Milliók lepik el az országutakat, szállják meg a vidéki városokat, a falvakat. Az összeomlás teljes: állam, egyház, társadalmi és emberi értékek – minden összekuszálódik. Együtt menekül a túlélésért nagypolgár, művész, „úri" prostituált táncosnő, munkáscsalád, cseléd, aggok és kisgyerekek, sőt a házimacska…
A tragikus történelmi helyzetben a hétköznapok emberi drámái és kicsinyességei mellett a hősiesség és az önfeláldozás megrázó képsorai vonulnak el a szemünk előtt.
Az egy évvel később, 1941-ben játszódó második rész egy idilli kisváros németek megszállta világába vezet minket. Hogyan éltek együtt a francia falusiak a német katonákkal? Hogyan is működött a kollaboráció, és kezdődött valami halvány ellenállás? Lehetségesek-e emberi kapcsolatok az ellenséges nemzetek között? Beleszerethet-e egy francia nő a nála elszállásolt német tisztbe?
Irene Némirovsky (Kijev, 1903-Auschwitz, 1942) orosz …

Én nem

tudom mi van velem, de ide leültem reggel fél nyolckor és úgy maradtam. Közben meg menni kellene családlátogatásra (brrrrrrrrrrr most nincs kedvem) be kellene csomagolni a férjemnek, főzni is kellene, meg a kocsimat takarítani és Kiskorúval átnézni a hétfői sulis napot. Ahhoz képest, hogy két hete hétvégén puccba vágtam a lakást mostanra már az is elmúlt. Valahogy semmi nem megy a mai napon. A kinti levegőn érződik már a tél szaga, jó itt bent a kályha mellett megmozdulni nincs kedve az embernek. Elviselném, ha valaki lerakná elém az ebédet, a kávémat, a vacsorát, a könyvemet, egy egy finom falatot én meg csak úgy néznék ki a fejemből. Na, szedjem már össze magam!!!

Ma is

korán keltem. Nem tudom mi az oka, de már ötkor felébredtem kijöttem a nappaliba és bár egyáltalán nem volt hideg, ráérős időmben megraktam a cserépkályhát, és most itt duruzsol mellettem. Nyolc, kilenc órakor már úgy is el kellett volna indítani a fűtést, hát azt most megspóroltam.
Tegnap este telefonáltak a férjemnek a munkahelyéről, hogy szerdán kell kezdenie, ezért hétfő este 11-től ismét ketten leszünk Kiskorúval. Nem is tudom hányadik karácsonyunk lesz ez már ketten, 5-6??? Az ember lassan beletörődik. 
Szinte minden blogon adventi bejegyzéseket olvasok, ahogy mások készítik fel a lelküket a karácsonyra, nekem ez most még nem megy. Nem tudom egyáltalán igazából mikor is fog menni ismét? Azért vannak terveink, mozi, séta a remélhetőleg majd havas erdőben, éttermezés, múzeum, társasjáték és amihez kedvünk lesz. Kicsit nehéz, áprilisig. 
Van egy másik blogom. Muszáj komolyan vennem most már tényleg a két éve elkezdett "nagy" életmódváltásom. Már hónapok óta csak félig me…

Na szóval

az van, hogy ma felhúztam a fekete térdig érő kötött ruhámat, fekete vastag kötött harisnyával, méregzöld hosszú gyöngyös nyaklánccal, ezüst karpereccel és egy fehér - szürke cirmos mellénnyel, hogy ne legyek nagyon sötét. ÉSSSSS nem is érzem magam rosszul benne, sőt! Kifejezetten csajosnak és bátornak és ami a lényeges tök jól elvagyok magammal. Nem erre számítottam. Mások ezen most biztosan nevetnek, de annyi év és töprengés után, hogy már nem olyan vagyok, mint régen, mikor seperc alatt beugrottam bármilyen ruhába nekem ez most nagy előrelépés magammal szemben. Azt hiszem megtartom az új szokásomat.
Nem, kép még nincs annyira nem vagyok azért még bátor, de majd.....
Ui: azért írtam le, hogy meglegyen az utókornak :)

Hello