Ugrás a fő tartalomra

Azt olvastam

hogy a mi kiskutyánk, jobban mondva ez a fajta sokszor csak a maga szórakoztatására kezd el ugatni. Hát most már 3 napja ez van nálunk, hajnali háromkor áll neki. Senki, egyetlen kutya sem ugat a faluban csak a mienk én nem tudom kinek akar üzenni, de most már eléggé ketté áll a fülem tőle. Ma is 3-kor keltem, illetve ébredtem, de negyed ötig még feküdtem az ágyban és nem tudtam elaludni. Persze idegességemben, mert először a kutyán húztam fel magam, aztán meg azon, hogy nem jön már álom a szememre. Úgy hogy gyakorlatilag ma hajnali háromtól fent vagyok. Nagyon szuper! Ráadásul későn is fogunk hazaérni, mert edzés is lesz így fél hat mire megint itthon leszünk. Na de nézzük a jó oldalát, elindult az év olyan utolsó hete, amelyen én dolgozom és innentől kezdve már csak visszaszámolok. Ez jó. 
Kiskorú holnap még dolgozatot ír, de aztán remélem a tanárok nem fogják már gyötörni.  Csütörtökön moziba mennek, meg a Zsolnay negyedbe ez a karácsonyi ajándék az osztályfőnöküktől. Meg az én pénztárcámtól, mert valamennyi pénzzel nekünk is hozzá kell járulnunk. Még jó, hogy van osztálypénz is. :) Na, de sebaj a lényeg, hogy tanulás nem lesz, úgy hogy csak szerdáig kell készülni, az az igazság, hogy már én is nagyon unom a sok tanulnivalót, amit kap.

Péntekig minden fontos dolgot el kell intézzek, hogy nyugodtan itthon tudjunk maradni ne kelljen mindenért városba rohangálni. Munkahelyen befejezni a dolgokat, boltban amit kell megvenni előre, apróságokat. Péntekre bejelenteni fodrászhoz a gyereket és magamat is.Nem tudom, biztos még eszembe fog jutni pár apróság, majd írok listát. 

Szombaton megérkezett a kocsim összes papírja. A forintosítás után nem gondolkodtam, befizettem a hátralévő összeget, letudva pár hónappal előre a kölcsönt. Kész vége! Ez volt az én igazi karácsonyi ajándékom, végre megszabadultam az ország leghülyébb bankjától. Annak idején muszáj volt egy autó nekem külön, mert innen másképp nem tudnék eljárni dolgozni, se a gyerek normálisan iskolába, mivel olyan szar rossz a buszközlekedés, hogy hajnalban kellene minden nap ébrednünk. Én még csak csak, de egy gyereknek nem hiszem, hogy óvódás kora óta jót tett volna, ha 4-5 óra között ébresztettem volna csak azért, hogy az innen kocsival 10 percre lévő oviba, suliba odaérjen a busszal. Komolyan, mintha valahol nem is tudom az ország legeldugottabb részén élnénk, közben meg 3 város is itt van a fenekünkben. Na mindegy, autó kellett és kell és kész, főleg hogy egyedül vagyok és ha bármi történik nem tudnék lépni semerre kocsi nélkül. Végre az enyém, bár már alig ér valamit. :D Viszont a fizumnak azt a részét, amit erre költöttem most tehetem félre végre a gyereknek és ez jó. 

Na megyek, csinálok egy kávét hátha felébredek rendesen.


Megjegyzések

  1. Anyukámék kutyusa is ugyanezt csinálta éjszakánként. Sosincs bezárva, de bizony mostanában a kis helyére van terelve, mert a szüleim nem tudnak pihenni!
    Kis csaholósak. Amilyen picik, olyan nagy a szájuk! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…