Könyveshétfő

kovtama | 5:13:00 | 2 Hozzászólás
Kép és leírás: libri.hu
Amikor Párizs szívében, a közös szerelmi fészkükbe vezető csigalépcsőn Elizabeth Bard követi az ő jóképű franciáját, mindketten azt hiszik, megtalálták a tökéletes otthonukat.
Az élet mégis mást akar. Első gyermekük születése előtt egy romantikus kiruccanáson Elizabeth-t és Gwendalt megigézi egy ódon, történelmi emlékeket idéző ház, és úgy döntenek, hogy vidékre költöznek bezárkóznak, megrekednek, sőt egyenest az arrafelé kitalált Le Creuset öntöttvas lábosokba bújnak , a francia vidék kék ege alá, a levendulamezők és napfényízű őszibarackok világába.
A Piknik Provence-ban visszaemlékezés és csokitól maszatos szakácskönyv, arról beszél, mi következik a boldogító igen után, és figyelmeztet minket, hogy az élet konyhán belül és kívül nem más, mint találkozás az ismeretlennel.

Hol jobban hol

kovtama | 12:56:00 | | 9 Hozzászólás
rosszabbul vagyok. Már ami a hangulatomat illeti. Próbálom megfejteni a dolgokat, hogy már megint miért is van ez így. Rá is jövök aztán olyan apróságnak tűnnek, hogy akkor meg azon gondolkodom, miért is nem tudok legyinteni és túllépni ezeken? Férjem szokta mondani, hogy amin nem tudunk változtatni azon felesleges mérgelődni, agyalni. Igaza van. Most pl. azon agyalok, hogy minden napom egyforma. (mondjuk ezen lehet változtatni) Ha jól belegondolok. Biztosan ti is érzitek néha ezt. Reggel felkeltek és onnantól kezdve jön a napi rutin. Sehol egy útelágazás, elkanyarodás. Semmi. Ez persze jó is lehet, mert kinek kellene az is, hogy mindig keresztül húzza a dolgokat valami nem várt esemény, de azért tud ez rossz is lenni. Amikor úgy érzed mókuskerékben zajlik az életed és kész, semmi váratlan esemény nem történik. Leszámítva persze, ha valami baj van. Mert persze az történik. Váratlanul elromlik valami, váratlan számla, váratlan kiadás. Az szinte mindig ott lóg a levegőben. Lekopogom gyorsan, mert mostanában ilyen nem volt itt :) Aztán meg előjön, hogy a munkahely sem az igazi. Mármint jó, főnök, kollégák zöme minden klappol. De az is egy mókuskerék. Kiégés, elég lenne belőle ennyi is. 89 óta íróasztal mögött. Rettenetesen kiégtem ott. Legszívesebben felállnék és venném a kalapom. Ha megtehetném. Ha mernék vállalkozni. Ha merném megvalósítani az álmaim. Ha nem ha-val kezdődne a mondatom. Na ennyi a lelkizésről. 

Amikor van időm elég sokszor a közelgő felújításra gondolok. Április 13-én jön az ács felmérni a terepet. Lehet már írtam. Akkor összeírjuk mit kell venni, gerendák, lécek, lambéria gondolom ez az. És talán pár hét múlva megkezdjük. Most már csak az eredményre gondolok, hogy akkor is sikerülni fog és szép lesz. És végre talán talán olyan lesz, mint amit megálmodtunk magunknak. És talán akkor pár évig fellélegezhetünk végre és nem fogunk itt bent szétverni, átalakítani semmit és több időnk is lesz a pihenésre, egymásra.

Az biztos, hogy a konyhába és a fürdőszobába fehér, matt csempét szeretnék. Ilyet:

kép: google
Először gondolkodtam, hogy pár színeset bele kellene rakni. De aztán rájöttem, hogy nem. Ez így szép. Inkább a kiegészítők legyenek színesek. A  konyhai szekrények azokról írtam már, hogy lefestem. Az elég szín lesz a konyhában a többi legyen letisztult, egyszerű. A fürdőben talán azért lesz pár színes csempe is. Majd meglátom még alakul az elképzelésem.

Úgy néz ki lesz váratlan kis bevételünk a banki elszámolásból. Két kocsiból, amit visszakapunk április végéig kiderül mennyi. Sokra nem számítok, de ahogy én számolgattam az új ülőgarnitúrát talán megtudnám belőle venni. Egyébként, hát persze hogy itt is amilyen a mi szerencsénk mind a két bank a legutolsó napig húzza az elszámolást és visszafizetést. És még azt mondják, hogy az emberek így meg úgy. Mondjuk ez ránk nem vonatkozik, mi olyat vállaltunk amit teljesíteni is tudtunk és már vége. Elszaladhatott volna velünk is a ló, de előre gondolkodtunk.. Nem dőltünk be azoknak, akik félre akartak minket is vezetni. Akik mosolyogva előadták, hogy még simán és sokat és kevésért. Hát persze! Elég volt ez így is, soha többet. Sok embert igen is az ott dolgozók vertek át. Azért van aki úgy tud beszélni, hogy minden szavát elhiszi a másik. Végül is ez a dolga. Az egyszerű embernek nem hiszem , hogy az a feladata, hogy minden jog szabályt fejből tudni és vágni kellene. Ebben a dologban mindenki hibás, senki ne mossa a kezét, mindenki nyakig benne volt annak idején. Erről ennyit, ez is sok.

Szóval keresgélem a Pinteresten az angol, francia vidéki felújított házikókról a képeket, a skandináv blogokat és ötleteket mentek el a mappámba, hogy milyennek is képzelem majd el itt nálunk az egészet. Ez jó. Kikapcsol, inspirál és nem látom olyan búsan a helyzetet.  Túlélek.

Más. Amúgy eléggé rohadt  elcseszett dolog, hogy hétvégére lett rossz idő. Hideg van, ezerrel fúj a szél, nem süt a nap, de legalább az eső nem esik. Télire a tűzifát csütörtökön meghozták, szeretjük ha ez korán itt van már és nincs vele gond. Általában két évre vesszük meg előre, elég nagy kiadás ez így, de legalább bőven van ideje kiszáradni, mindig van egy évre előre száradt fánk és ki tudja, bármi történik tudjuk, hogy van és tudunk mihez nyúlni. Jó ezen is túl lenni. Azért kis lépésben is, de haladunk előre. 

Kiakartam rakni a muskátlikat, de még várok vele pár napig, hideg van. Nem akarom, hogy lesokkolni őket, bár minden nap kinyitom az ajtót a télikertben hogy szokják a változást. Viszont hétfőn hazafele most már tényleg megállok árvácskát meg egy két virágot venni, kell föld is és elültetek már egy két új növényt. Legyen még sok sok színes belőlük. A maradék 3 tuját kivágjuk. Eddig takarásnak hagytuk meg, ne lássanak rá a teraszra. De inkább apácarácsot teszünk fel és a tuják helyére olyan bokrokat, amik majd virágoznak is később. Virágok, virágok mindenütt, azt szeretem tavasszal.

Egy ilyen piros virágú japán birset elültettünk közvetlenül a terasz mellé az egyik sarkába, nagyon szépen hajt és remélem, hogy pár év múlva szép magasra megnő és ott fog illatozni amikor kiülünk enni. 


Na, jól csapongtam megint ide oda az irományommal. Megyek és megcsinálom az ebédet. Egyszerű lesz, gyros csirkemell, sok zöldséggel, káposztával, hagymával, uborkával és fokhagymás joghurttal, tortillában és nem pitában, mi így szeretjük. Aztán kicsit tanulni is kell, holnap dolgozat. Csak át kell ismételni. 

Ja! Milyen feledékeny vagyok. Kiskorú tovább jutott a történelem versenyen az övé lett a legjobb eredmény az iskolában az ötödikesek között. Most Pesten értékelik ki az összeset az országból azok közül akik jelentkeztek, és majd áprilisban érkezik meg a válasz, hogy ő feljutott e az országos végső versenyre a legjobbak közé. Addig esszük a kefét :D  A végső megmérettetés majd májusban lesz. Közben minden töri órán neki külön kell tanulni és hetente háromszor külön korrepetálásra járnia, hogy ha bekerül akkor ne lóhalálában kelljen mindent megtanulni. Sok volt így is, amit még nem is vettek, amit keresnie kellett a neten, meg a könyveiben, hogy tudja a választ. Még jó, hogy ovis kora óta vettünk neki egy csomó olyan könyvet, amikben ilyeneket megtalál. Ezek vannak. Már így is nagyon nagyon büszkék vagyunk rá.!







Kuckók ahova elvonulhatunk

kovtama | 5:28:00 | | | | | 4 Hozzászólás
Elsősorban olvasásra. Hogy én mennyire vágyom egy ilyen után. Ezek közül bármelyiket elfogadnám, ablak alatt vagy bárhol, ahova az ember behúzódhat, elvonulhat olvasni, pihenni vagy csak úgy, semmit sem csinálni. Egy meleg takaró, pár darab párna, kis lámpák, polcok egy újság vagy könyv és boldogság van.











képek: pinterest



Most, hogy

kovtama | 5:35:00 | | | | 3 Hozzászólás
már olyan hosszúra megnőtt a hajam, hogy lófarokban hordom úgy döntöttem levágatom. Igen növesztettem. Viszont unom már, hogy nincs frizurám csak úgy lóg rajtam. És szerintem öregít is. Meg macera festeni, ráadásul lassan olyan nagy már, hogy egy hajfesték nem is elég kettő pedig abból amit én használok 4000 Ft  ez nagyon sok igaz, hogy legalább minőségi ,na meg futás után sokáig tart mosni, szárítani. Itt a tavasz és kész én is megújulok. Úgy hogy amint ezt elhatároztam tegnap, még azon nyomban fel is hívtam a fodrászt, hogy akkor én mennék. Jah, a fodrász is új lesz. Ha már lúd....Ismerem, mert Kiskorú hozzá jár, de nekem először fog vágni. Kicsit be is vagyok rezelve, de azzal vigasztalom magam, úgy is olyan gyorsan nő a hajam, hogy ha nem tetszik nem sokáig kell majd néznem, na meg ami most van annál talán minden jobb. Valami ilyesmit szeretnék:



képek: pinterest

Remélem az új fodrásznak lesz mersze ennyire tépettre megcsinálni, mert eddig bármikor mondtam hogy én ilyet szeretnék még senkinek sem sikerült. Legfeljebb majd én itthon tovább vágom tépettre. :)  Na majd kiderül délután. 

Beszéltem az áccsal a ház ügyében. A gerendázás és bontás, építés ügyében. Április 13-án jön megnézni és kitalálni, hogy hogyan lehet kivitelezni amit szeretnék. Eddig bármilyen nagyobb munka volt, mindig ő jött és nagyon precíz és gyors. Kicsit rokon is, mert férjem testvérének a sógora. Remélem pozitív dolgokat fog mondani és nem fog engem nagyon összetörni, hogy az egész hátsó rész szar tákolmány (néha van egy ilyen érzésem, régi pajtát alakítottak át kontár munkával élhetővé??? és kapcsolták össze a ház első részével azok, akiktől megvettük a házat. Ha tudtam volna, hogy ennyi minden szarság derül ki sok év alatt az átalakítások közben akkor vagy elszaladok vissza se nézve és nem vállalkoztam volna erre vagy még annál is lejjebb alkudozom, mint tettem mert még a felét sem adtam volna egy ilyen hülyén megtervezett és kontár munkával megépített valamiért. Persze, ha majd egyenesbe jövünk majd 50 év elteltével, amikor talán majd olyan lesz, amit megálmodtam és beleölünk még annyi pénzt, amiből egy csodás Toszkán házban lakhatnék olyan olajbogyót termeszthetnék, aminek párja nincs , na és persze még megérem azt az időt, na akkor majd biztosan élvezni is fogom a csodásan megtervezett és átépített házunkat. Ha akkor majd még élek. Néha azt gondolom nem érem ezt meg soha. Néha gyűlölöm, aztán pár napra elmúlik és szeretem és azt gondolom, hogy igen is jó itt, csend van a kert végében az erdő, sok gyümölcs terem, nagy zöld udvar, gyereknek elég játszótér, rengeteget dolgoztunk rajta és igen is lesz ebből még egy olyan ház, ami a barátom lesz, ahova jó lesz mindig elbújni. Remélem lesz ilyen.

Egy felújított kastély

kovtama | 4:58:00 | | | | Legyél te az első hozzászóló!
Ez a régi bejárati ajtó nekem nagyon tetszik

Ez az elrendezés és a régi gerendák elválasztó résznek nagyon a helyükön vannak, illenek ide

Na jó, ez a szín a szekrényeken nagyon tetszik. Eltudom képzelni a konyhabútoron is, amit lefogok festeni. Milyen szín ez? Talán penészzöld

A homokszínű kanapé a párnákkal :)

Ez egy hozzá épített rész a nagy üveg falakkal, de egyáltalán nem zavaró. Legalább is szerintem a régi és az új itt jól el van egymással.

Ez úgy, ahogy van csodás

Fiús hálószoba

Ezek a gerendák és a kis ablak:)

 Bármilyen fura is elsőre de nekem bejön :)
Forrás

Először

kovtama | 11:38:00 | 2 Hozzászólás
annyira nem örültem, hogy ma nincs iskola de állítólag ma extrán jó idő lesz 20 fokkal, meg sok napsütéssel így már nem is bánom hogy egy szabadsággal kevesebb. Még egy negyed órát kávézom, közben lejár a mosógép és megyek teregetni. Milyen jó már, hogy végre mindig kilehet vinni a kimosott ruhát! Tegnap kicibáltam a leandereket is reménykedem benne, hogy nem jön már nagy fagy éjjel, bár mínusz 5 fokig bírniuk kellene. Meg kellene párat metszeni nem tudom tavasszal is lehet e vagy csak ősszel? Illetve olvastam, hogy a legjobb ősszel, de ha a növény megkívánja akkor tavasszal is el lehet végezni ezt. Nem tudom, talán a mieink ezt kívánják...Az ablakok a házban mindenhol tárva nyitva vannak, jöjjön be a tavaszi friss levegő annyira vártuk már!

Az ebédünk egyszerű rántotta a kertből frissen szedett régi új zöldhagymával és a tegnap vett házi kolbásszal. A kisebb hagymákat kint hagytuk a földben ősszel és mostanra rengeteg lett több sorban és most már szép nagyra meg is nőttek, úgy hogy a főzéshez sem veszek már a boltból hagymát. Nagyon finom, friss íze van. Többször csináltunk már ilyet, hogy maradt a földben hagyma és nem raktunk el újat, így fogunk tenni idén is. Folyamatosan szedhető és mindig van. A kertben egyébként elkezdett virágozni a mandulafa és már méhecskét is láttam és egy csomó bogár röpköd mindenfelé. Ez is annyira jó már.

Mai program kint kint kint. Virágokat ültetek át, friss földbe rakom őket, nőjenek tovább szépen. Jó lenne még több hely a lakásban újabb és újabb növénynek, de a hely véges. Így is lassan a fejünkre nőnek. Később medvehagymázni megyünk, remélem nálunk is tele van már az erdő láttam már a piacon is úgy hogy gondolom találunk mi is. Medvehagymás túrós pogácsát tervezek sütni délután.

Amúgy nem vagyok magamra túl büszke. Délelőtt rendet raktam a kamrában végig néztem a hűtő tartalmát és hát megint találtam lejárt szavatosságú dolgokat. :( Van olyan, ami felhasználható pl. a túró ha csak pár napja vagy egy hete járt le az ideje simán felhasználható pogácsának nem kell kidobni. Így van ez a joghurttal is. De ettől még nem lett jobb nálam az arány, pedig mindig megfogadom, hogy figyelek! minél kevesebb dolog kerüljön a szemetesbe. Mondjuk kevesebb lényegesen mint pár évvel ezelőtt amit kidobok, de így is ilyenkor iszonyúan pazarlónak érzem magam. Az is vagyok, javítanom kell ezen is ! Pedig sokszor felírom, hogy mit kell vásárolnom még is sokszor csábulok el olyan dolgokra , amik ezek szerint nem is lennének fontosak. Figyelnem kell, jobban, jobban.

Ha mindennel végeztem délután Frances Mayes könyvét fogom olvasni a Napsütötte Toszkánát már ezredszer és a filmet nézem meg. Ezekből merítek erőt a felújításhoz, hogy lám mások is túlélték. Mások erejéből lesz nekem erőm remélhetőleg a túlélésre. 

Na megyek is, vár még rám egy csomó elintéznivaló.

Ui.: az meg mennyire jó már, hogy a ház, amelyet annyit szidok magamban olyan jól tartja a meleget, hogy már most egy napja be sem gyújtottam a cserépkályhákba és még mindig 22 fok van bent a lakásban. Apróságoknak is kell örülni. :)

Könyveshétfő

kovtama | 8:03:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: libri.hu
Tizenkét évvel ezelőtt Matthew Risingnak mindene megvolt, amit csak kívánhatott. Középiskolai szerelmével, Audrey-val az oldalán ragyogó karrier várt rá profi amerikaifutball-játékosként. Ám egyetlen pillanat alatt elveszített mindent a hírnevét, a szabadságát és a számára legfontosabbat: élete szerelmét , amikor kétségbevonhatatlannak tűnő bizonyítékok alapján elítélték egy borzalmas bűntényért, amelyet valójában el sem követett.
Szabadulása után Matthew visszatér szülővárosába, ahol nemcsak az ellenséges légkörrel kell megbirkóznia, de azzal is szembesülni kényszerül, hogy Audrey szinte belerokkant a történtekbe, és látni sem akarja. Azért, hogy visszaszerezze felesége bizalmát, Matthew olyan lépésre szánja el magát, amelyre ha fény derül, ismét és mindörökre börtönbe juttatja. A megváltás reményében azonban hajlandó mindent kockára tenni
Charles Martin (Megíratlanul, Égzengés) regénye gyönyörű történet egy férfiról, egy nőről és az egyetlen dologról, ami segíthet túlélni minden borzalmat: a reményről.

Ma reggel

kovtama | 18:23:00 | | | 8 Hozzászólás
verejtékben úszva ébredtem. :/ Már nagyon régen volt ilyen. Egyre inkább elönt a bizonytalanság a házzal kapcsolatos felújítás miatt. Egyik percben még örülök, hogy belevágunk a másik percben meg azon gondolkodom, hogy kell e ez nekünk már megint?? Kezdek rájönni, hogy ez nem lesz olyan kis dolog, mint amivel időnként nyugtatom magam. Benne lakunk a házban. Ez lényegesen megnehezíti a dolgunkat, hiszen nem lesz konyhám, nem lesz nappali, hogy lesz majd?? Egyik pillanatban szidom magam, hogy ezeket a legnagyobb belső munkákat akkor kellett volna megcsinálni, amikor még félig laktunk csak itt, mert meg volt a másik ház. A másik percben meg eszembe jut, hogy akkor nem is volt erre pénzünk, ezért lett elodázva ez a sok minden ami még vissza van. Aztán meg be is vagyok sózva azért, hogy ha már eldöntöttük, akkor kezdjünk már bele és ne várjunk még hetekig. Pedig muszáj lesz legalább megvárni a májust, amikor már nem kell fűteni, mert addig nem tudunk mit kezdeni az egésszel, hiszen a kémény is nagy valószínűséggel máshova kerül. A legnehezebb ez a kettősség. Az ember tudja, hogy egyszer eljön a pillanat amikor nincs visszaút, mert ha rombol akkor utána építkezni is kell, de legalább akkor minél előbb kezdődjön, történjen már valami. Nem tudom ti, akik ugyan ezt csináljátok, mint mi már évek óta hogyan tudjátok kezelni a dolgokat. Nekem nehéz. Ami majd nehezen fog menni az a sok por, ami lesz. Azt gyűlölöm. Érdekes, hogy amikor megvettük a házat mennyire le volt pukkanva, de akkor ez nem zavart pedig a 9. hónapban voltam már Kiskorúval. Akkor kezdtük el szétverni , amikor pár hét volt már csak a szülésig, még is sokkal jobban bírtam a strapát mint most. Nem zavart a kosz, hogy ha éppen egy nap nem lehetett lezuhanyozni, pedig a nyár közepe volt. A homok a törmelék bent volt a házban az egyik szobában, azon keresztül mászkáltunk át, ha leakartunk esténként feküdni, de valahogy elviseltem. Hasamban egy babával. Aztán amikor hazajöttünk a kórházból sehol sem voltunk. A gyerek a babakocsiban aludt még jó két hónapig, mert szobája sem volt, hely sem ahova az ágyát összerakhattuk volna. Még is szép napok voltak és nem is voltam ideges. Olyan sokáig éltem így itt és éreztem úgy magam, mintha egy nyaralóban lennék, mintha nyaralnék. A szó jó értelmében. Élveztem a dolgot. Most meg vinnyogok, hogy mi lesz ha így, meg mi lesz ha úgy.....Pedig feladat van, amit meg kell csinálni és a végeredmény végre olyan lesz, amit mindig is szerettem volna, amiről álmodozom. Még is nehéz, még is kiakaszt. Azért majd ha valami ilyesmi lesz a fejem fölött, akkor majd örülés lesz meg pezsgő bontás és minden rosszat elfelejtek ám végérvényesen :)

kép: pinterest

kép: pinterest

Na itt hagytam abba reggel, aztán kimentünk a gyerekkel a kertbe. Délelőtt 11-től kint voltunk, jaj de nagyon jó volt!!!!! Máshol is ennyire nagyon tavasz volt ma??? Én pólóban toltam a fűnyírót, végre letudtam nyírni a füvet. Olyan szép lett így az udvar. Lemetszettük a maradék bokrokat kint az utcán. Kivittük a kerti bútorokat, asztalt székeket, nyugágyakat. Lemostuk őket és kicsit pihentünk is. Aztán a télikertből kivittem az összes virágot, megmetszettem a muskátlikat, meg amelyiket a virágok közül még kellett, mindent jól megöntöztem, ( addig már nem is fogom őket, amíg ki nem tehetem végleg a a nyári helyükre ) levegőztettem. Kisöpörtem a helyükön, felmostam. A kocsimat is kitakarítottam. Már csak le kell mosni, de azt nem itthon hanem mosóban fogom. A teraszon ebédeltünk, ez is mennyire jó már! Jó sokat mostam már szépen kilehet teregetni, estére egy csomó ruha meg is száradt. Egészen más az illatuk. Szépen nyílnak a krókuszok, a nárciszok, lassan a tulipánok is kifognak. Nárciszt ősszel rengeteget fogok még ültetni rájöttem, hogy nagyon szeretem őket.  :)

Holnapra is ilyesmi terv lesz, bár a gyerek azt mondja menjünk el a vásárba. Délelőtt lehet, hogy elugrunk, bár a múltkor sem volt semmi a zsibin. Mindig ott nézelődünk, azt szeretjük. Mondjuk házi füstölt áruért, sajtért, tejfölért jó lenne elmenni onnan hoztunk pár hete is.  A bolti felvágottakat elkerüljük, ha lehet nem is veszünk ilyesmit.

Amúgy meg a házzal kapcsolatban majd ez fog eszembe jutni, ha magam alatt leszek:




Tegnap volt az

kovtama | 5:50:00 | 9 Hozzászólás
újra kezdésem első napja. Elmentem futni, annyi kihagyás után végre összeszedtem magam és lefutottam 4km-t. Mondjuk ez a régebbi átlag 8-10 (volt már 15 is) km-hez képest semmi volt, de legalább elmentem. Próbálom magam összeszedni nem gondolni semmire. Nehéz volt, közben állandóan zakatolt a kis hang a fejemben, hogy hagyd a fenébe, miért kell ezt, mire jó? Persze tudom, hogy jó és szeretem is, de nehéz. Annyira leálltam vele, hogy eléggé szenvedősre sikerült, bele is sétáltam többször pár métert. A végére aztán rájöttem, hogy miért rossz. Egyfolytában azon kattogtam, hogy ez a pár km semmi ahhoz képest, amire már feltornáztam magam. Úgy hogy először fejben kell átállítani magam, hogy kit érdekel hogy mennyit sikerül? Vagy kit érdekel, hogy belesétálok e vagy sem? Nem ezen múlik semmi. Csak azért csináljam, hogy tegyek valamit tovább az egészségemért és újból tudjam élvezni a futást. Mert azért, ha már elindulok akkor jó, utána meg annyira fel vagyok dobva és annyira más, nem vagyok fáradt, pörgök ezerrel. Szóval nem kell versenyeznem senkivel csak is magammal. Ha egyszer sikerült elérnem valamit, akkor újból feltudom építeni azt. Persze nem kellett volna leállni, győzött a kényelmességem. Jó azért ez nem teljesen igaz, mert ebben van orvos is, meg kivizsgálások, meg betegség is. Úgy hogy elhatároztam, hogy nem fogok azon kattogni, hogy milyen versenyre jutok el így, meg ezt akarom megcsinálni, meg azt akarom megcsinálni, mert így nem fog menni. Élvezni szeretném újból a kilométerek legyőzését. Most csak a visszakapaszkodás a lényeg, meg hogy újból a mindennapok részéve váljon. A többi most nem számít.

Amúgy meg fel vagyok háborodva. Mert hogy ma lesz ez a napfogyatkozás. Tudom nem teljes, de akkor is! A gyerek persze fel van pörögve, mert napok óta téma. De egy nyamvadt papír szemüveget nem lehet kapni sehol, amivel esetleg megnézhető lenne. Annak idején,amikor én is láttam mindenhol kapható volt, újságosnál, boltban, hozzá csapták a napi lapokhoz. Pár száz forint volt. Most meg semmi. Persze egész este itt nyávogott, amit meg is értek hogy látni szeretné. Most meg izgulhatok azon, hogy figyeljenek rájuk a suliban, hogy ne hogy csak úgy belenézzenek a napba! Százszor elmondtam, hogy baj történhet, ha nem hallgat rám de nem vagyok nyugodt. Gyerekek! Persze, hogy kíváncsiak, ki nem volt az az előzőnél?? Remélem nem lesz baj. Keresgéltem itt a neten találtam papírlapos módszert, majd ha felkel elmondom neki azt. Aztán meg ezen fogok kattogni napközben, hogy ki ne találják a hülyeséget.

A napok meg csak úgy száguldanak nem vettétek észre?? Ma már megint péntek van, pedig most kezdődött a hét. Nekünk három napos hétvége lesz, mert hétfőn iskola szünet. Nem is bánom. Remélem az idő is kegyes lesz és szép időnk lesz. Kertészkedhetünk is, meg elmehetünk valamerre kicsit. Majd kitalálunk valami programot. 



Apró tárolók

kovtama | 5:37:00 | | | 2 Hozzászólás
A felújítás után a berendezkedés az átrendezés a legjobb dolog. Apró tárolók biztosan jól jönnek majd a fürdőbe, konyhába, előszobába. A mellékhelyiséget is belehet úgy rendezni, hogy az stílusos, ízléses legyen és mindennek meglegyen a helye.
Mint például ezeken a képeken. Ötletesek és kímélik a pénztárcát. A tárgyakat Ikeában, Kikben, Jyskben vagy akár lomtalanításkor is beszerezhetjük. Ami másnak szemét az nekünk lehet igazi kincs és egy kis csiszolással, festéssel újjá varázsolhatunk dolgokat. Így bőven megúszhatjuk a nagyobb kiadásokat.








képek: pinterest