A vállalhatatlan

kovtama | 18:44:00 | | | 5 Hozzászólás
képeimet felrakom. Saját magamnak is, hogy lássam tudjam futni kell. Össze kell kapni magam, mert nem elég a heti 1-1 elvétve. Ismét rendszert kell vinnem az életembe ilyen téren (is), mert csak így haladhatok előre. Hiába kilóra nem híztam, ez egyáltalán nem úgy látszik a képeken, pedig tényleg nem egy dekát sem.  Ennyit számítanak a centik, ha az ember sportol. Szóval van motiváció most rendesen. Saját magam, saját magamnak.

Amúgy ma Dunaföldváron jártunk, temetőben, várost nézni. Férjem itt élt gyerekkorában. Finomat ettünk a Halászcsárdában. Mi mást, természetesen halászlevet, rántott halat. Jó idő volt, jót kirándultunk.




Szinte napra pontosan 1 évvel ezelőtt. Amikor még rendszeresen futottam, heti 4x legalább. Kilóra ugyan annyi, mint most viszont centire sokkal sokkal kevesebb. Hihetetlen még nekem is. :/



A

kovtama | 12:18:00 | | 6 Hozzászólás
blog írása mostanában elmaradt. Nem mintha olyan sok dolgom lenne, hogy ne jutna rá idő, de valahogy elmaradnak a témák. Minden napra jut azért valami apró dolog otthon, amit teszek veszek. (csak ide nem írom le. Majd igyekszem változtatni) Legfőképpen sütök főzök, mióta nagy terem van ehhez. Minden hétvégén valami sütit alkotok, két naponta főzök. Töröm a fejem a karácsonyi ajándékokon, mostanában írás helyett inkább blogokat nézegetek, ötleteket keresgélek rajtuk illetve a Pinteresten is. 
Magam alatt is voltam jó sokáig, jó mélyen, erre gondolom a hetekig tartó rossz idő is még rátett egy lapáttal. Most, hogy már szép idő van és ezerrel süt a nap, mindjárt van kedvem élni. :) 

Amúgy meg leginkább hetekig ezt csinálnám. :)


Könyveshétfő

kovtama | 8:59:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: moly.hu
A szegénységbe született Leandro Cardetta gazdag emberként tér vissza Amerikából a szülőföldjére, Dél-Olaszországba. Felbéreli az angol építészt, Boyd Kingsley-t, hogy készítsen terveket omladozó palazzójának felújítására. A férfit elkíséri kamasz fia és visszahúzódó, bátortalan második felesége, Clare is, hogy együtt töltsék a nyarat Leandro vendégeként.
A védett palazzo biztonságot nyújtó falain kívül azonban forrong a tartomány. A napról napra élő napszámosok mind elkeseredettebbek, és bármit megtennének, hogy munkához és élelemhez jussanak. Az egyikük Ettore, Leandro unokaöccse, aki túl büszke ahhoz, hogy a nagybátyjához forduljon segítségért. Ám amikor egy nap súlyosan megsérül, nincs más választása, mint hogy az ő ajtaján kopogtasson. És amikor a nagybátyja házában találkozik Clare-rel, minden visszavonhatatlanul megváltozik…
1921 nyarán, a perzselő hőségben számtalan titkokkal terhelt életút keresztezi egymást a kietlen Pugliában. Egészen pontosan hogyan gazdagodott meg Leandro Amerikában? Miért tudja a hatalmában tartani Boydot? És ahogy eljő az éj, lassan minden titokra fény derül…

Könyveshétfő

kovtama | 6:16:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: moly.hu
Queenie Hennessy nemrég költözött a Szent Bernát Otthonba, hogy itt várja be, míg súlyos betegsége végleg felemészti. És bár a testi gyógyulásra nincs remény, a lelkét fojtogató titkoktól és kimondatlan szavaktól még megszabadulhat. Levelet ír annak az embernek, akihez hosszú éveken keresztül plátói szerelem fűzte. Legnagyobb meglepetésére a férfi válaszlevelében megírja, hogy gyalog indul el Anglián keresztül, hogy meglátogassa őt. Queenie Hennessy addig nem halhat meg, amíg Harold Fry el nem ér az otthonba. Ezzel kezdetét veszi a várakozás, melyben támasza és segítsége Mary Inconnue nővér, aki a legnehezebb órákban is biztatja őt. Queenie levelek hosszú sorába kezd, melyekben feltárul egy életen át tartó, beteljesületlen szerelem története, ami tele van elfojtással, fájdalommal, megbánással, kétségekkel, ugyanakkor rengeteg szeretettel, erővel és önfeláldozással.

Pár napja

kovtama | 9:55:00 | | 12 Hozzászólás
találtuk a kukorica góréban.


Kisfiú és gyönyörű szép. Sajnos nem sikerül összebarátkoztatni a kutyussal, aki annyira féltékeny rá, hogy kiakarja szedni a kezünkből. :( Nem fogjuk tudni megtartani, pedig annyira nagyon szeretném! Gazdit kell neki találni pár hét múlva.

Annyira nem

kovtama | 6:11:00 | | 11 Hozzászólás
tudok mit kezdeni a napokkal, hogy szörnyű. Ráadásul szürke esős napok egymás után követik egymást, na ez még rátesz egy lapáttal az egészre. Egy (vagy kettő?) hete még rövid nadrágban sütögettünk kint a kertben, most meg napok óta esik az eső. Nem lehet futni sem, pedig most olyan jó volt már, hogy elkezdtem, újból kezdem megszokni. Nem tudom minek kellene történni ahhoz, hogy kikeveredjek ebből a letargiából. :/ Már azon gondolkodom éppen, hogy bezárom ezt a blogot egy időre (végleg) mert még ihletem sincs, miről írjak? Illetve sok minden kavarog a fejemben, de valahogy nem áll össze semmi. Nem csak itt, máshol sem. Mondom, szürkeség mindenhol, a fejemben is :D 
Jó lenne valami nagy változás. Kellenének új célok, új bármi, új munkahely? új, saját, ami csak az enyém, amit magamnak csinálok, dolgozok.... csak más legyen, mint most. Ez a langyos, semmi, egyhangú, mindigugyanazokanapok....Kívülről tudom.
Kellene egy szép kis függöny az új nappaliba. Olyan pirosas, bordós ami kicsit vidámabbá teszi a kinti világot, ha halványan, elmosódottan látszik, ahogy átnézünk rajta.
Kellene egy jó meleg, bújós pulcsi. Olyan igazi, cicás, őszi, barna, mittudomén. Aztán meg egy színes kötött puha sál olyan rozsdás, bordós. A pulcsihoz. Kellene minőségi idő magamra. Kád víz, illatos fürdő, olvasással, órákig. Itthon kellene lenni, napokig. HETEKIG. Melegben, lelassulva, semmittevősen, illetve mindent tevősen, amihez kedvem van. Finom, illatos tököt sütni, mézzel, dióval a tetejét megszórva. Láblógatósan, nyugiban egy olyan igazi filmet megnézni. Olyan csajosat, vagy izgulós, rémisztőset, mindegy is csak tényleg jó legyen, amilyet már régen láttam. Kellene egy olyan nap, amikor reggeltől estig pizsamában el van az ember, se ki nem megy, se be nem enged senkit. Csak néha a konyhába ezért, azért, kávéért, finom gyümölcssalátáért, aztán vissza az ágyba, bebújni és csak aludni jó sokat, akár három napra valót is egyben.

Reggelente nehezen kelek fel és este alig várom, hogy végre lefeküdjek. Az, hogy egyre később lesz világos és délután egyre hamarabb lesz sötét csak fokozza ezt az egészet. Na meg, mióta kevesebb a sport azóta nem vagyok olyan friss. Az első, amit a rendszeres futásnál észrevettem, hogy egyáltalán nem vagyok fáradt egész nap. Futni kell, nincs mese nincs kifogás.

Az eső meg megállíthatatlanul szakad, most is. Ráadásul még a szél is elkezdett fújni, mintha valami tavaszi nagy vihar lenne. Melegfront van. Szürkeség. 

Ha így fog esni továbbra is, előhalászom a gumicsizmám. Úgy is régen volt rajtam. 


pinterest

Megmutatom

kovtama | 17:37:00 | | 4 Hozzászólás
így állunk. Lent van a laminált padló, bár a szegély léceket még meg kell vennünk, mert akkor nem találtunk hozzá passzolót, amikor ezt megvettük. Az asztal még mindig selejtezésre vár, még mindig nincs meg ami tetszene. DE nemsokára már csak csak eljön az igazi rendezkedés és szépítkezés ideje, otthonossá tétele a nappalinak is. Hát mi tagadás nem kapkodjuk el. :)



Könyveshétfő

kovtama | 8:58:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: lira.hu
Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát... az uralmat a tettei felett... és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.

A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.

Alakul a

kovtama | 18:39:00 | | 8 Hozzászólás
konyhabútor. Még csak egyszer vannak lefestve az ajtók és sajnos egy hetet kell várnunk a fogantyúkra, de azért haladunk. :) Az egyik képen látszik a felső szekrény, természetesen azok az ajtók is le lesznek cserélve. A szőnyeg nem marad csak még nem találtam meg a megfelelőt ide, viszont hidegnek találtam most már a követ így jó szolgálatot tesz. A sarokban kilógó fonott kosár helyére pedig már hetek óta valami ide passzoló komódot keresek, ami jó sok cuccot elnyel, sajnos még nem találtam megfelelőt. Nem kapkodom el csak is az jöhet, ami tetszik és évekig megállja  a helyét. A kupit ne nézzétek, éppen végeztem a sütéssel a rend rakás csak ez után következett. :)


A felső szekrény ajtók is cserére várnak, plusz jobb oldalra is kerül még egy.

A kutyusnak is készen van a háza, bár erre is kerül még egy réteg festék, de azért már elfoglalhatta. :)


Azt olvastuk, hogy az ilyen egyenes tetejű ház a legjobb, mert jobban betudja magának fűteni, úgy hogy ilyet kapott. A tetejére került egy réteg hungarocell belül és arra pluszban egy réteg fa. Holnap pedig még kap egy sárga, kék kockás leselejtezett plédet csak még haza kell hoznom.

A héten

kovtama | 13:35:00 | | 2 Hozzászólás
volt fodrász most pedig készülök a kozmetikába Már nagyon hiányzott, hogy kicsit csináljanak valamit az arcommal, egy kis masszírozás, pakolás, szempilla festés, ez az. Olyan nyúzott vagyok. Én nem tudom, de estére fáradtnak érzem magam, de olyan hirtelen tör az emberre egyik pillanatban még semmi, másikban meg már minden "fáj". Jön a rossz idő. :( :( Nagyon nem szeretem. A múlt hétvége olyan jó volt a maga melegével, napsütésével. Voltunk vásárban, hoztunk házi kolbászt, sonkát, délután nyársaltunk, aztán egy jó kis erdőben mászkálással ledolgoztuk a kalóriákat. Futottam a héten kétszer, korán reggel hatkor, esőben is, napsütésben is. Jó volt. Próbálok odafigyelni ismét az evésre, számolom a kalóriákat. Jó lenne belehúzni. Hétvégére nem tudom mi a terv, ha tényleg esik az eső talán egy jó kis mozi ismét csak most együtt, hárman.

Otthon készül, szépül ám a lakásbelső, attól még hogy nem mindig említem, előbb utóbb hosszabb beszámolót írok. :) Tegnap már fel is került az új épített részre egy két ajtó, amit a férjem csinál. Majd hozok képeket is!

Az olyan

kovtama | 13:41:00 | | Legyél te az első hozzászóló!
dolgokról derülnek ki, hogy a világ legcsekélyebb dolgai, amitől az ember a legjobban parázik és csak halogatja napról napra, aludni sem tud miatta, jár az agya ezerrel. Aztán veszi a bátorságot, telefonál és a másik oldalon találkozik egy kedves ügyintézővel, aki 5 másodpercben elmondja, hogy az égvilágon semmi baj nincs ezt és ezt kell tenni és kész. Na, ma alszom egy rendeset. ( Utálok hivatalos levelet kapni, túl hivatalos helyről. :/ )

Könyveshétfő

kovtama | 9:09:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: libri.hu
,,Nincs más. Vagy ő van, vagy meghalok."

Svédország, 1945. Országszerte koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak. A 25 éves Miklóst újra halálra ítélik: az orvos hat hónapot ad neki. De Miklós hadat üzen a sorsnak: levelet ír 117 magyar lánynak, akik annak idején földijei voltak, s most itt vannak valamelyik rehabilitációs táborban. Feleséget keres, akivel odahaza újrakezdheti az életét. És a válaszlevelek között hamarosan rátalál az igazira: Lilire. A kezdetben még tapogatózó levélváltás egyre intimebbé válik. Hőseink elhatározzák, megpróbálják elintézni, hogy láthassák egymást személyesen is. Mindenáron élni és szeretni akarnak.