Könyveshétfő

kovtama | 8:47:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: líra.hu
A Francia kaland, a Tökéletes megoldás és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében lélekemelő, romantikus és szórakoztató történetekkel ünnepli a karácsonyt.
Mit tegyünk, ha szenteste egy behavazott skót kisvárosban ragadunk egy jóképű idegennel...?
Mi a teendő, ha a karácsonyt a családunkkal akartuk volna ünnepelni, de egy szobafoglalási zűr végül egy sármos férfival hoz össze...?
Mi történne, ha egyszer az életben hagynánk, hogy a sors vezesse a kezünket, egyenesen a boldogságig...?
Katie Fforde bájos humorral és - nem mellesleg - ínycsiklandó étkekkel teli kötete szép karácsonyi ajándék mindenkinek, aki hisz a szeretet és a barátság erejében, az újrakezdésben vagy a folytatásban, és abban, hogy ha odafigyelünk egymásra, tényleg megtörténhet a csoda..., és akár még szerelembe is eshetünk.

Ez valami elképesztően gyönyörű

kovtama | 12:21:00 | | | | 4 Hozzászólás
Nem is kell semmit hozzátenni, úgy szép ahogy van.









forrás

Hát akkor

kovtama | 11:07:00 | | 1Hozzászólás
ezennel megnyitom az idei karácsonyi készülődős időszakot. Adventi koszorú készen lett tegnap este és olyan jó volt ma a szép tiszta lakásban ébredni. Most iszom a második kávémat, férjem a gyerekkel körútra megy a városba - el nem indulnék a helyükben, rohadt nagy tömeg lesz tele idióta , ideges emberekkel, de nem lehet őket lebeszélni róla, mert van még egy két dolog, amit el kell intézni mielőtt elmegy dolgozni - Én pedig gyorsan összedobok egy tökfőzeléket, tükörtojással, ehhez van kedvünk. Hát nem az a tipikus húsleveses, rántott húsos "ünnepi" ebéd. 

Utána pedig elkezdem az apró sütik gyártását. Hókiflit szeretnék első körben csinálni, még sosem csináltam. Recept INNEN  és csinálok valami lájtosabbat is, hogy ne vigyen nagy nagy kísértésbe a többi süti. Zabpelyhes lekváros linzert, recept INNEN. Ezen kívül még valami gesztenyéset, vaníliásat, mákosat édesben és sajtos teasüti lesz szerintem. Van egy nagy nagy karácsonyi fém dobozom még valahonnan zsibis piacról való. Szeretném idén dugig sütni mindenféle finomsággal, amire rájárhatunk. Reggelihez, teához, kávéhoz mindig legyen valami finomság, ami kitart karácsony napjáig. Mindig újra lehet sütni, ha kifogyóban van ez az. Egy fél óra, óra alatt megvan egy tepsi apróság és csak után kell tölteni a dobozt. :)

Ő pedig végre visszajött hozzánk, megbékélt a gondolattal, hogy a kutya is hozzánk tartozik. Végre ismét itt alszik a cserépkályha előtt és ettől olyan hangulatos lett a ház. Hiányzott nekünk innen, mert télen mindig itt dorombol, nem rossz, nem mászik fel sehova, nem piszkít be, csak bejön kicsit aludni és enni aztán megy a dolgára. Jó, hogy itt van nekünk ő is.


Itt ma egész nap

kovtama | 17:42:00 | | 1Hozzászólás
esett a hó. Fehérségre ébredtünk már korán reggel és megállás nélkül hullott. Érdekes, most annyira nem zavart, mint szokott de azért remélem jövő héten tényleg 10-12 fok lesz, ahogy ígérték. Ráérünk a hóval még 2-3 hetet! 

Reggel kávéztunk, ráérősen, Kiskorú meg is jegyezte hogy a hótól most milyen nyugalom van, kint esik, bent meleg van és olyan "jószagú". :) 

Aztán 10 óra körül nekiálltam kitakarítani a házat. Kis takarításnak indult, de végül minden szobában elhúztam a bútorokat, szekrényeket, letörölgettem a port mindenről, még a bútor mögötti falról is. Rendet raktam a ruhásszekrényekben, kiválogattam a gyerek ruháit (már megint nőtt!) és a mienket is. Letörölgettem a port a kedvenc újságjaimról a cserépkályhák tetejéről, mostam, teregettem, fürdőt takarítottam, rendet raktam a fagyasztóban (sajnos megint volt mit kidobni, ígérem sokkal jobban megrágom, hogy mit fogok ezentúl venni) és a konyhaszekrényekben is. Karácsony előtt már nem kell óriási dolgokat csinálnom, ablakokat és függönyöket fogok mosni és a szokásos pici dolgok rendrakásilag. Jó, hogy így döntöttem, mert először arra gondoltam kiveszek egy nap szabit a nagytakarításra, de így nem kell. Aztán csináltam egy tepsi pizzát, két óra is elmúlt már, mire ebédeltünk. Most meg éppen csöves kukoricát főzök a társaságnak, találtam a fagyóban, még nyáron került bele. 

Karácsonyi apró süti recepteket nézegetek, aztán ha készen lesz a kukorica azt hiszem befekszem a kádba egy jó könyvvel lazítani. Ez a nap is eltelik, sajnos túl gyorsan.

Rendhagyó karácsonyi könyvajánló

kovtama | 11:23:00 | 7 Hozzászólás

Gyerekkoromban nem múlhatott el egyetlen születésnap, húsvét vagy karácsony, hogy ne kapjak könyvet. Biztos, hogy emiatt is szerettem meg annyira az olvasást. A kevés jó dolgok között, amik akkor történtek velem ez is benne van. Ezért mindig hálás leszek a szüleimnek, hogy olyan sok sok könyvet kaptam annak idején. Azt hiszem elég nagy csalódás lett volna, ha egy egy ünnepkor ez elmarad. 

Hoztam pár könyvet, amit én is szívesen látnék az idei karácsonyfa alatt. :)


 Regény egy nőről, aki már életében legendává vált. Regény egy életről, mely tele volt tragédiával, szenvedéllyel és szépséggel. Ez Gabrielle Coco Chanel élete, és ezúttal ő maga meséli el az olvasónak.Az angol történelmi regények népszerű szerzője új témához fordul, és egy olyan nő életét tárja elénk, aki forradalmasította a divatot: megszabadította a nőket a fűző szorításától és a többkilós kalapoktól.Coco Chanel szegény családból származott, és anyja halála után árvaházba került. Volt varrónőés kupléénekesnő egy éjszakai lokálban. Sorsa óriási fordulatot vett, amikor megismerkedett egy gazdag férfival.A magával ragadó stílusú könyvben Coco őszintén mesél félelmeiről, érzelmeiről, szerelmeiről.Egyetlen férfit szeretett egész életében, de soknak összetörte a szívét. Megszállottan szintecsak a munkának és a sikernek élt.A regényben megjelennek a kor kiemelkedő alakjai is: Pablo Picasso, Jean Cocteau, Igor Sztravinszkij, a balett-teremtő Gyagilev és az orosz Romanov főherceg.,,Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam." 

Anne Tyler legújabb, immár huszadik regénye négy generációt felölelő családtörténet, egy átlagos amerikai családé, melyet éppen a hétköznapisága teszi különlegessé.

Gyerekek születnek és felnőnek, átlagos és különc gyerekek, vér szerintiek és örökbefogadottak. Életek kezdődnek és teljesednek ki, vagy érnek hirtelen tragikus véget. Minden látszólag állandó, ugyanakkor folytonos változásban van. Még a ház is, amely akár egy élő szereplő, jelen van mind a négy generáció életében, együtt lélegzik a családtagokkal, hat a sorsukra. Akárcsak egy olyan egyszerű kis tárgy, mint egy spulni kék cérna...
Anne Tyler, a kortárs amerikai irodalom élő klasszikusa ezúttal is remek tollforgatónak bizonyult. Egyszerre megható és mulatságos regényét átszövik az élet apró-cseprő történései, kisebb és nagyobb tragédiái. A történet egy századnyi amerikai valóságot ölel fel: a nagy amerikai álom valóra válását, döcögös megélését és darabokra hullását.


Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.
És a románc újra indul.
Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.




 Amy apja és bizalmasa, Mitch Winehouse első ízben osztja meg lányáról szóló gondolatait a világgal: könyvéből megismerjük a babusgatott pici gyereket, a szupersztár előadóművészt, a szenvedő nőt. Személyes történetekkel, bizalmas emlékekkel festi meg Amy portréját, a szerető lányét, aki varázslatos hangot kapott az égiektől. A pajkos korai évektől a meghatározó zenei élményeken át a karrierről szóló álmokig és elképesztő sikerekig mindenről szó esik a könyvben, beleértve a legsötétebb napokat is és Amy baljós küzdelmét a káros szenvedélyekkel. A könyv őszinte, szenvedélyes és megindító portré nemzedéke talán legtehetségesebb énekesnőjéről, egyedülálló emlékirat attól az embertől, aki Amyt a legjobban ismerte.


 Ez a könyv azoknak szól, akik ugyanazt gondolják a főzésről, mint én. Akik örülnek, hogy egy szupermarketben is össze tudják kapkodni maguknak a hozzávalókat egy jó vacsorához. Akik a házibuliban szeretnének valami nagyot villantani a barátaiknak. Akiket lázba hoz az olvadó sajt, a sistergő hús és a lecsorgó szaft. És persze akik nem félnek kinyitni a hűtő ajtaját este 10 után. Ha te is ilyen vagy, akkor csípni fogod ezt a könyvet. Tele van izgalmas, változatos, színes ételekkel és italokkal azért, hogy te is rákattanj a főzésre. Pacal forever, gyerekek!





 Gyarmati Fanni (1912-2014) Radnóti Miklós felesége és múzsája 1935 januárjában, huszonhárom éves korában, néhány hónappal a költővel kötött házassága előtt kezdett naplót írni. A bejegyzéseknek 1946 szeptemberében szakadt vége, pár héttel azután, hogy a harmadik munkaszolgálata alatt 1944-ben meggyilkolt költőt Budapesten is eltemették. A tizenkét éven át, sokszor napi rendszerességgel vezetett napló tehát egyszerre korrajz és személyes sorstragédia. Az olvasó előtt megelevenedik a Radnóti házaspár szűkebb élete és környezete: bepillanthatunk a haladó magyar irodalmi és művészeti élet hétköznapjaiba egy mind jobban fasizálódó országban, hallhatunk a sűrű baráti összejövetelekről, a párizsi utazásokról, mindennapi apró-cseprő ügyekről, és nem utolsósorban betekintést nyerhetünk egy fiatal, felnőtt, dolgozó nő életébe is, aki legfőbb feladatának azt tekintette, hogy a háttérből minden lehetséges eszközzel segítse férje költői kibontakozását. Gyarmati Fanni mélyen tisztelte és rajongásig imádta a férjét: megkérdőjelezhetetlenül hitt az általa csak ,,Mik"-nek hívott Radnóti költői tehetségében. Az évek múltával aztán a történelmi események érthető módon egyre inkább beszüremkednek a Napló személyes feljegyzései közé. A háború árnyékában élő házaspár mindennapjait erőszak, nélkülözés, kiszolgáltatottság és embertelen törvények tucatjai teszik mind nehezebbé. Nem sokkal azután, hogy férjét, Radnóti Miklóst harmadszor is elvitték munkaszolgálatra, Gyarmati Fanninak hónapokig kellett bujdosnia, Budapestre visszatérve pedig megdöbbentő lélekjelenléttel és energiával próbálta megmenteni a családját. A tragédia azonban - mint tudjuk - mégis bekövetkezett. Gyarmati Fanni saját bevallása szerint azért kezdett a naplóírásba, hogy nyoma maradjon mindannak, ami kettőjükkel történt. A megrázó és páratlan értékű szöveg két kötetben kerül az olvasók elé.

Ezt nem hagyhattam

kovtama | 6:09:00 | | 1Hozzászólás
ott, ugye??

Jó lesz a nagymamás ruhámhoz, fekete pulcsihoz, szürke pulcsihoz, piros pulcsihoz, meg mindenféle színű felsőhöz. Az én karácsonyi ajándékom magamnak.

Nem vagyok sorozat

kovtama | 5:33:00 | | 9 Hozzászólás
függő. Még is egyre inkább nézem az igényes sorozatokat, mint a TV-t. Már nem is emlékszem mikor ültem úgy a tv előtt, hogy egy műsort vagy filmet elejétől a végéig megnézzek? Hát talán még nyár előtt volt ilyen. Vagy akkor sem. Mostanra csak egy két csatornába szoktam belekukkantani, Spektrum Home, OzoneNetwork és a Paramount vagy valamilyen dokumentum oldal. Szerintem szinte nézhetetlen a többi bagázs úgy ahogy van. Most még abban reménykedem, hogy karácsonykor lesznek szép kis filmek, mesék amit majd a gyerkőccel megtudunk nézni. "Mozizunk" és ilyenkor mindig van pattogatott kukorica, meg kóla, meg pizza, csipsz. Szóval minden ami káros, de még is, nem hiányozhat -legalább is nekünk- ahhoz, hogy egy jó kis lazulós délután vagy este legyen. Néha kell ilyen is. 

Na de a sorozatok miatt kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Amiket én nézek és amik miatt érdemes leülni a gép elé. 

The Affair

A dráma két főszereplője, Alison (Ruth Wilson) egy hamptoni étterem felszolgálónője és Noah (Dominic West), egy írással is kacérkodó New York-i tanár, aki a nyarat felesége családjának birtokán tölti, és – nem nehéz kitalálni a címből – jól összemelegednek majd a családi vakáció során.
De a történet persze ennél sokkal sokkal bonyolultabb, két szemszögből közelíti meg a történetet, egyik a nő másik a férfi nézőpontjából. Már a második évad is elindult és aki leül és elkezdi megnézni biztos, hogy jó sok időre ott ragad a képernyő előtt, úgy hogy erre tessék készülni. Nem véletlen, hogy 2015-ben Golden Globe díjat kapott.


Revenge - Bosszú

 Emily Thorne sok év után visszatér abba a tengerparti nyaralóba, ahol kislányként egy felejthetetlen nyarat töltött apjával, David Clarke-kal, akit a szeme láttára tartóztattak le igaztalan vádakkal. Emily egyetlen barátnője, Ashley segítségével hamar ismeretségbe lép a gazdagok és sikeresek osztályának helyi hatalmasságával, a csak Viktória királynőként emlegetett Victoria Graysonnal. Emily felhőtlen szórakozásra vágyó, gondtalan ifjú hölgynek tűnik, de valójában minden lépése egy tervszerűen felépített bosszúhadjáratba illeszkedik, amelyet egymaga visz végbe kíméletlen következetességgel. Nagyon jó sorozat, pörgős, mindig történik valami, mindig van a végén valami csavar, ami miatt várjuk a következő részt.

Fargo

 A sorozat, amelyet a Cohen fivérek Fargo című filmje inspirált, egy valóságos bűntényt mesél el új szereplőkkel. Mindezt a szokásos fekete humorral és a hamisítatlan minnesotai életérzéssel, amelyek a filmet igazi klasszikussá tették. Talán még jobb is, mint az eredeti film. Tipikus angol, néha morbid humor, aki erre vevő annak biztosan tetszeni fog. Szintén Golden Globe díjas 2015-ben.



Scandal - Botrány


Titkos szerelmi viszonyok, végletekig menő hatalmi harcok, gyilkosság, vesztegetés. Minden, ami bűnös és botrányt ígér. Azonban van egy ember, aki csapatával minden piszkos ügyet képes kezelni, hogy a legfelsőbb tízezer kényes titkai semmiképpen ne lássanak napvilágot. Ő Olivia Pope.
A Botrány egy krízis-kommunikációból élő cég életét mutatja be, de azért itt is bonyolultabb a történet, mert a történet időnként két szálon fut, még is találkozik. Az amerikai elnökválasztásról és az elnök és felesége mindennapjairól, botrányról, csalásról, árulásról. Nagyon nagyon jó kis sorozat. 
Itt sem véletlen, hogy Golden Globe díjat kapott 2014-ben.


Aminek vége lett, de előreláthatólag lesz még folytatása:

The Fall - Hajsza


Stella Gibson londoni főfelügyelőnőt Belfastba küldik, hogy segítsen a megoldatlan gyilkossági ügy felderítésében. Nyomozása során hasonlóságot fedez fel egy korábbi üggyel. Paul Spector látszólag tisztes családapa, valójában gyilkos. Nem az a tipikus véres film, inkább sötét, nagyon jó a zenéje, szinte a zenén keresztül látunk a gyilkos agyába. Izgalmas!



És hát a világ egyik legjobb sorozata, amit mindenki már nagyon vár, tavasszal indul újra:

Trónok harca


George R.R. Martin nagy sikerű, A tűz és jég dala című regényciklusának kötetei sorozat formájában, amelyben több nagyhatalmú család vív halálos harcot a Westeros Hét Királyságának irányításáért, a Vastrónért.



Mire a végére értem teljesen úgy néz ki már az egész, hogy megállás nélkül ott ülök a képernyő előtt és csak bámulom ezeket, pedig nem így van. Általában esténként, mikor a gyerek már lefeküdt akkor van időm nekem is vagy hétvégén, lecsípve az otthoni teendőimből - pl. mikor éppen a mosógép megy, vagy amikor sül a sütőben valami -  egy egy órát tudok rászánni. Na jó, időnként van, hogy ott ragadok. :P
Most éppen ezeket nézem felváltva, ha van egy egy részre időm és még olvasni sincs kedvem. Minden "szemetet" nem nézek, de azt hiszem ezek a sorozatok a nézhetőbb fajtából vannak.


Most, hogy

kovtama | 12:00:00 | | 5 Hozzászólás
a hétvégén itt van már Advent jöttem rá, hogy abból a sok mindenből, amit elterveztem semmi, de semmi nincs még készen. :/ Én nem is tudom. Tegnap is elúsztam, picit tanultunk aztán persze az én hülyeségem volt, mert két évvel ezelőtt néztem egy jó kis magyar sorozatot a Társas játékot, amit hirtelen ötlettől vezérelve ismét elkezdtem nézni. Ott ragadtam a gépem előtt. :/ Nagyon jó kis sorozat, vicces, pörgős, csajos, szóval jó. Aki még nem látta annak ajánlom, régen az HBO-n ment, szerintem fent van a neten is. 

Azért megérkezett már a Tchibotól rendelt idei adventi alapom, gyereknek is úton van már több meglepi is, férjemnek is otthon van már az ajándéka. Hétvégén remélem összetudom kapni a lakást, legalább nagyjából mert el kell kezdenem a bejgli sütést, mivel a férjem lehet a jövő hétvégén már utazik. :/ Azért talán díszíteni is lesz időm valamennyire. 

Egy napot muszáj lesz kivennem, hogy rendesen, nyugiban, hét közben, mikor talán még többen dolgoznak, mint nézelődnek mindent, amit akarok eltudjak intézni. A többit tuti neten fogom! 

Nagyon gondolkodom, hogy még is csak rendelek szentestére kétszemélyes tálat otthonra Kiskorúnak és nekem és én csak a sütiket fogom megcsinálni. 

Jaj, legszívesebben ezt csinálnám most, ahelyett amit ezen a szürke szerdán:


Vannak olyan

kovtama | 14:00:00 | | 5 Hozzászólás
dolgok, amik ha egyszer beváltak vissza kell térni hozzájuk nem vitás. Azt hiszem nekem ilyen lesz a havi bevétel kiadás tervezés a háztartásban. Régen olyan szépen vezettem, minden vásárlás után elraktam a számlákat, legyen az tankolás kis vagy nagy bevásárlás stb. Szépen lefűztem őket és láttam, hogy mire mennyi megy el, mit vettem feleslegesen. Nagyon jól bevált, érdekes módon sokkal spórolósabb voltam, mint most. Most időnként teljesen feleslegesen veszek meg dolgokat nem azért, mert nélküle nem lehet élni, hanem mert futja rá vagy "kell". Néha meg azért, mert rossz napom volt, kompenzálni kell valamivel. :/ Egy egy újabb felső vagy nadrág vagy ez meg az, amire végül is nem lesz szükségem. Szégyellem is magam, mert időnként a megvett ételekből is  -egy egy fej saláta, túlérett gyümölcs, megromlott étel - megy a kukába. Nem szép, tudom és ez azért van, mert nem mindig megyek listával az üzletbe, nem nézem meg előtte, hogy otthon mi van a kamra polcon vagy a fagyasztóban. Na most ennek tuti véget fogok vetni, tudatosan előre tervezve megyek vásárolni, mert egyszerűen tele a hócipőm magammal, hogy időnként mennyire gáz vagyok. :/ 
Szóval a cél, hogy mindent háromszor, négyszer, ötször átgondoljak mielőtt kiadom a kezemből a pénzt. Jó, azért ne képzeljétek azt, hogy két kézzel szórom, mert nem, de még ennél is jobban szeretném jól csinálni. Úgy hogy kell egy akcióterv erre is.  

Tervben szerepelt a kicsi kocsim lecserélése. Egyre inkább azon gondolkodom, hogy nem teszem. Mert minek? Igaz, hogy kicsi, főleg a csomagtartója és néha elég sok mindennek kellene a hely, pl. ha a férjem éppen kint dolgozik és gyerek, kutya meg én megyünk nyaralni , na akkor azért szidom rendesen a japánokat. Terveztek egy tök jó kis autót, amivel nincs gond, keveset fogyaszt, keveset kell rákölteni, de könyörgöm miért nem lehetett fél méterrel szélesebb, meg fél méterrel hosszabb?? Azt hiszem még is csak jegelem az ötletet, hogy másik kocsit vegyek, mert arra meg pont megfelel ez is, hogy elhozzon minket dolgozni, meg suliba.

Szóval a jövő évben a szép kis füzetem - amit pár napja mutattam meg -  egy része biztos, hogy tele lesz bevétellel és kiadással, lefűzött számlákkal és havi kimutatásokat fogok csinálni. :) A másik terv pedig, hogy a gyerkőcnek ne az én számlámon spóroljak, hanem nyitni fogok vagy hozzárendelek a mostanihoz egy másikat, amire csak és kizárólag az ő tovább tanulására vagy másra teszek / teszünk félre. Ideje lesz már, hogy komolyabb és rendszeres összeggel számoljunk ezen a téren. Mert ha kitalálják, hogy x év múlva mindenki fizessen ha tanulni akar, akkor mi lesz?? Szóval itt is van mit még javítani.

A gyerekkel pedig tervezzük az idei cipős dobozt, hogy ismét meglepetést tudjunk valakinek szerezni. Kiskorú tegnap előtt a konyhába menet a tv előtt ment el , amikor a híradóban egy kisgyerek beszélt, hogy milyen sok szegény család él az ő falujukban és közben annyira szorította a kezemet. És én még ekkora félelmet a szemében nem is láttam. :( Amúgy is nagyon érzékeny és emlékszem mikor tavasszal sétáltunk a városban, akkor is pénzt adott egy hajléktalannak. Ma pedig ahogy jöttünk a dolgozónkba mondta, hogy osztályfőnöki órán fogja javasolni, hogy csináljon az osztály közösen sok sok ajándékos cipős dobozt az idén. Remélem elfogadják az ötletét.







Végül azért

kovtama | 12:16:00 | | 2 Hozzászólás
tegnap még is sikerült magam összekapni úgy délelőtt 11-re és feltápászkodtam a kanapéról. Elég lazára sikerült a nap, főzni semmit nem főztem, mert maradt szombatról, viszont összedobtam egy valahol talált receptből egy majdnem lájtos sajtos sósat. A végén már abszolút nem követtem a receptet, így fogtam kicsit több, mint 25 dkg túrót, hozzáraktam 2 tojást, meg érzésre reszelt füstölt sajtot és hozzáöntöttem még zabpehely lisztet és pici sütőport meg sót és összekevertem kanállal. Aztán meg a tepsibe raktam sütőpapírt, amire fújtam olajsprayből picit és arra gombócokat raktam ebből a katyvaszból, majd vizes kanállal kilapogattam. Akkor jó, ha annyira megsül, hogy a széle sötétbarna és jó ropogós. Nagyon fini lett, egy kapros tejfölös túrós mártogatóssal meg tuti kis vacsora is lehet.
Nekem mondjuk ez lett szinte az ebédem, mert nem voltam éhes, 3 db hagymás sült csirkemájjal meg ebből pár darabbal jól is laktam. Mondjuk a zselés szaloncukorra szépen rájártunk azért :) Ez egyébként olyan szánalmas már, mert most fogadtam meg pár napja, hogy odafigyelek a kajálásra és ez hétköznap megy is rendesen, hétvégén meg összedőlni látszik az egész. A sport meg...hagyjuk. Kellene az a bizonyos katt (ez milyen hülyeség már, csajokkal jót röhögünk mindig ezen a katton :D ) szóval kellene az a bizonyos lendület ismét, ami volt. Szeddmárösszemagad!!!!!!! Én nem értem, ha tudom, hogy mennyire jó a futás és milyen klassz legyőzni önmagam akkor miért halogatom állandóan? Hagyjam már abba ezt a nyavalygást. :/

Van rajtam kívül még valaki, aki várja a karácsony előtti nagytakarítást?? Tudom, hogy sokan most felszisszennek, hogy minek ez (karácsony előtti ablakpucolás, meg függönyök mosása és egyebek) de még is. Olyan jó a tisztára súrolt lakás illata. Meg a függönyöké is. Hát lehet nekem a dilim ez is és meg is fogadom, hogy lazára veszem, de azért mindig megcsinálom. Valahogy ez is az ünnepre készülődés részévé vált. Egyébként emlékszem gyerekkoromban valahogy mindig esett a hó karácsony előtt és mi mindig kivittük a nappali nagy szőnyegét a frissen hullott hóba, mert attól egészen megszépült. Lehet anyám dilije volt, de úgy rémlik tényleg megújultak a színei és gyönyörű tiszta lett. Nagy súroló kefével dörzsöltük át az egészet. Nem maradt meg túl sok szép emlékem abból az időből, de ez közéjük tartozik.

Fejben már rakom össze a dolgokat, amiket a jövő héten megcsinálok előre a nagy vásárlási roham előtt, mert attól kiráz a hideg és kerülöm az egészet amennyire csak lehet.

A munkahelyen is lesz szokásos karácsonyi ajándékozás, meglepi, azt is intéznem kell ne maradjon az utolsó pillanatra.  Legszívesebben mindent netről rendelnék ha lehetne.

Amúgy szokásos nap, szokásos hétfő.....hát így.



Vettem

kovtama | 10:01:00 | | 6 Hozzászólás
terrakotta színű harisnyát a fekete kötött és a "nagymamás" ruhámhoz. Pont ilyen:


Szerintem mind a két ruhát felfogja dobni majd. Ezen kívül vettem két feketét is, egyik vékonyabb mások kötött, vastagabb. Úgy hogy van már két fekete, egy sötétkék meg ez a terrakotta, ezekkel már lehet mit kezdeni.

Rettenet nem szeretem idő van már tegnap óta. Ok, lehet ezen nyünnyögni meg nem nyünnyögni csak elfogadni úgy ahogy van, de engem lehangol az ilyen tipikus novemberi idő. Sötét, nedves vizes, sáros, ködös. Legyen hideg, lehet hideg itt az ideje, de mellette legalább ne essen az eső.  Utálom, hogy bejövünk a lakásba és az előszoba - ami nálunk szinte nem is az, mert nincs leválasztva teljesen a nappalitól, direkt akartuk az elején így, hogy majd egyszer, ha lesz terasz szinte összeköttetésben legyen a konyha - nappalival - szóval nincs leválasztva csak egy fél tégla fallal és rühellem, hogy novembertől márciusig állandóan törölgetem ha ki és bejövünk. :/

Amúgy nincs rossz kedvem csak nem szeretem ezt az időjárást. Mondjuk kicsit nehéz megmozdulni :) Szívesebben ücsörgök és írogatok, mint bármi mást is csináljak. Az ember hogy eltudja magát hagyni! Na, miközben ezt írom már el is kezdett esni a hó!! De nem kicsi pelyhekben, hanem jó nagy öklömnyi. Én mondjuk simán kibírnám tavaszig hó nélkül. Na jó, karácsonykor essen de aztán nekem már nem is hiányozna.
Na, szedjem össze magam végre és álljak neki valaminek. Szép napot nektek.

Szombaton

kovtama | 6:30:00 | | 3 Hozzászólás
reggel 6.25-kor mi mást csinálhatna az ember, mint egy jó bögre forró kávé mellett Molnárilonkát olvas. Egészen 2013-ig visszamenőleg. Ha már aludni úgy sem tudok. De legalább talán eltűnt a fáradtság, ami napok óta volt rajtam. Az eső meg szakad. :/ Jó kis blog ez, beraktam a kedvencek közé.

Ide szeretnék

kovtama | 13:21:00 | | | | | 3 Hozzászólás
menni most azonnal.






Forrás

Last night...

kovtama | 5:12:00 | | 6 Hozzászólás
azt hiszem a cérna akkor szakadt el végre, mikor kiborult egy fél zacskó spagetti a földre. Nem értem miért kell turkálni a konyhaszekrényben, ha úgy is én vagyok ott a legtöbbet, én főzök általában, én pakolok el és nekem minden úgy áll kézre, ahogy van. Tudtam én, hogy a nap vége is pontosan ugyan olyan rossz lesz, mint ahogy elindult. Mire hazaértünk - csütörtök az egyik hosszú nap, mert edzés - én már olyan fáradt voltam, hogy alig vonszoltam magam. És akkor bevillant, hogy a gyerek is megkért, hogy vegyük át a matekot, mert holnap ismét- a héten már harmadszor!!!!!!!!! minek????????????? - írnak dolgozatot belőle. Na, akkor már éreztem, hogy a legszívesebben kifutnék a világból, de azért gyorsan összeütöttem egy chilis babot, kikérdeztem a gyereket és ahogy voltam ruhástól, mindenestől, magamra húzott paplannal, jól  leszarva letojva az egész világot és a maradék órákat a napból azt hiszem a fáradtságtól bőgve aludtam el. Nem tudom a mai nap jobb lesz e? Mindenesetre én ma fodrászhoz megyek, festetek és vágatok és szépülök. Ennyi jóság lesz benne.
HÉTVÉGÉT AKAROK!!!!!!Nyugisat, semmittevőset, csendeset, filmesnézőskönyvesolvasósat. Egy amolyan nem történik semmi se két naposat.

A tegnapi

kovtama | 10:40:00 | | 7 Hozzászólás
jól indulós naphoz képest ez ma elég szarul nyűgösen indult. Hiába volt a reggeli csend és békesség, mire elindultunk a dolgozónkba mindenki fáradt és hisztis lett. Én a szokásos fél hatos időpontban ébredtem, teljesen kipihentem magam, de mire beültem fél nyolckor a kocsiba Kiskorúval, mintha ezer súly lett volna rajtam. Gyerek is úgy ébredt, hogy fáradt, fáj mindene, ráadásul az első két órában dolgozatot írnak, hát nem fogok csodálkozni, ha annak ellenére nem fog sikerülni, hogy tanult és kikérdeztem. Egyszerűen ma ez egy ilyen nap. Jut eszembe, nálam maradt a ping pong felszerelés, délután meg edzése lesz. :/ :/ Remélem az edzőnél lesz pót ütő, de várom a telefont a gyerektől, hogy elfelejtettük kivenni a kocsiból. Jön az időváltozás a hideg és a megszokott 20 fok helyett majd megint hirtelen lesz itt a tél a maga mínuszaival, minden átmenet nélkül. Borzasztó. Nem tudom elégszer mondani mennyire várom már a téli szünetet az otthon maradós napokat. Augusztus óta nem voltam egy napot sem szabadságon. Jó, ok más sem volt, de ez engem nem boldogít. 

Ötletek karácsonyra már megvannak, kinek mit. Gyerkőc is megírta a maga kívánságlistáját, bár én annyira nem örülök annak, amit szeretne, mert egészen mást szeretnék én neki. Sokkal komolyabb dolgot. Az biztos, hogy nálunk ismét másfél héttel előtte állni fog már a fenyőfa, idén másodszor lesz műfenyőnk, de nem az a gagyi fajta, hanem magas, szép, formás tényleg mint az igazi, ára is volt rendesen, de így utólag már azt mondom megérte. Olyan rossz volt egyedül fenyőfa után kajtatni a várost, olyan semmilyen kicsit venni - gyerek miatt van mindig nagyobb, nekem még az ág is megtenné -  mert az én autómba alig fér el még a másfél méteres is, az se lehet duci, hanem mindig a soványabb fajta. :) 
A menün gondolkodtam már, hát az biztos hogy nem fogok belőle nagy "cirkuszt" csinálni. Kacsacombokat szeretnék sütni, párolt lila káposztával, kockára vágott, megsütött sütőtökkel és krumpli salátával. Lesz a szokásos gyümölcssaláta, Sacher tortát csinálok, ezt viszont majd valahogy "lájtosítani" fogom. Szerintem karácsony másnapján nem kell készülnöm semmivel, mert akkor megyünk nagyszülőkhöz, de még az is lehet, hogy azért bevágok a sütőbe egy töltött egész csirkét.  Ami viszont még nem volt csak mindig álmodoztam róla, de a szűkös konyhámban nem volt kedvem nekiállni, most viszont igen, az az, hogy jóval karácsony előtt nekiállok aprósütiket gyártani, linzereket, hókifliket, gesztenyés csókokat, habcsókokat. Ehhez keresgélek most recepteket. 

Ma meg a Tchibo oldalán ingyenes kiszállítás van, ráadásul egy csomó minden akciós, úgy hogy rendeltem egy ilyet. Tartó, gyertya és a számok hozzá. Nagyon kis cuki nem? Talán a hálószoba ablakába kerül, talán majd a nappali dohányzóasztalára, még nem döntöttem el.




Tegnap fészen "beszélgettem" egy blogtársammal és (szerintem) olyan jól eltudnánk órákon keresztül pletyizni. Talán még idáig is eljutnánk a végén, amilyen hangulata van ennek a képnek. Annyira tetszik amúgy ez a kép van valami nyugalom, kedvesség, öröm benne.  Hát így.



Nem tudtam

kovtama | 5:55:00 | | 4 Hozzászólás
aludni, úgy hogy már fél ötkor keltem. Néha nem bánom, ülök a csendben, kávézom időnként blogolok, elmaradt blogokat olvasok. Jó ez a csend.
Már bepakoltam a mosogatógépet, aminek de örülök, hogy végül megvettük, mert én állítom egy csomó vizet megspóroltunk már -ennek utána is fogok számolni- ráadásul időt is nekem. Egy héten bőven elég, ha megy, általában szombaton addigra lesz tele és nem kell attól félni, hogy büdösek az edények benne, mert nem. Az is biztos, hogy azért csapok akkora főzést, sütést a konyhában, mert nem számít hány edényt koszolok össze, mert tudom hogy a súrolással nem nekem kell bajlódnom. Alanyi jogon adnék minden nőnek egy mosogatógépet a háztartáshoz. De tényleg.
A tegnap lezuhanyoztatott és a fürdőszobában hagyott virágot is visszaraktam már a helyére. 
Bepakoltam egy mosást, még nincs tele a mosógép de utálom nézni a szennyes tartóban a hóbelevancot, most a mosógépben várják a sorsukat. 
A táskámban rendet raktam, nem tudom ki mit szokott vinni magával nekem még futó bugyi is volt benne :D Igen, tényleg futáshoz van külön bugyi, ami varrásmentes és nem vág be , meg kényelmes, meg ahülyefutókúgyismegveszik, valószínű ez (is) járhatott a fejében annak, aki kitalálta. És tényleg. Egyébként baromira kényelmes, még ha nem is szexi. 
Megcsináltam már a gyerek reggelijét, és uzsonnáját. 
Szóval szeretek így tenni venni reggelente a félhomályban a nyugiban. 

Ti tudtátok, hogy decemberig már csak két hét van vissza?? Nekem tegnap esett le. :O Ideje elgondolkodni a Karácsonyon, ajándékokon és tennivalókon. Na ez is megér egy külön posztot, bár már sok helyen olvastam ilyen bejegyzést. 

Amúgy tegnap jó kis nap volt. Kiskorú négy ötöst kapott témazárókra, töri, irodalom, nyelvtan, plusz elmaradt az ének "és anya arra gondoltam de jó nap lenne, ha helyette a számítógép teremben játszhatnánk és így is lett, ja és aaaaaaaanyaaaaaaaaa képzeld zöldbab főzelék volt fasírttal az ebéd, ami a kedvencem, tudod? És aaaaaaaanyaaaaaaa hétvégén csinálsz te is nekem??" Hát persze. 

Szóval jó nap volt a tegnapi és jó most a mai reggel is.

Én és a kisruhám

kovtama | 15:34:00 | | 10 Hozzászólás
Vettem egy ruhát. A vonalú, szóval előnyes nekem, szürke (mondtam már, hogy imádom a szürkét?? :) ) apró fehér virágok vannak rajta, galléros, mell alatt szabott, hátul kötős, hogy ha éppen szűkebbre szeretném akkor megtudjam kötni. Térdig ér, vastag téli harisnyával is tökéletes vagy a farmer leggings nadrágomhoz is passzol. Csizmával, boka cipővel és színes sállal vagy színes hosszú nyaklánccal is jó lesz azt hiszem. Már csak bátorság kell, hogy mindennap viseljem. Fogom is, eldöntöttem. Nőiesedem, hosszú évek óta először. Szerintem Lulu hatása ez is. :)




Könyveshétfő

kovtama | 6:12:00 | 1Hozzászólás
kép és leírás: moly.hu
London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik megvan hozzá a tehetsége és a tudása , de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el. Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozhat ez még a fejére
Egy történet a reményről, az élni akarásról és a bosszúról.
Egy történet, mely egyaránt szól az emberségről és az embertelenségről. A bosszú és a megbocsátás örök küzdelme.
Egy olyan emberi sors, mely káprázatos, ugyanakkor provokatív is egyben.

Az újdonság varázsa avagy

kovtama | 17:29:00 | | | 5 Hozzászólás
a sálak szeretete. Na igen, nekem ez teljesen új. Régen annyira nem jöttek be a sálak, hogy egy darabom nem volt belőlük. De semmilyen sem! Se télen, se ősszel semmikor nem hordtam. Zavart, hogy ott lóg valami idétlen dolog a nyakamban, ami egy darab "rongy", egy hosszú....semmi. A fészen elég régóta van egy lánycsapat (azt hiszem ennyit elárulhatok) jól összebarátkoztunk. Szó van itt mindenről, divatról, gyerekről, suliról, tanárokról, munkáról, pletykákról és persze az állandó fogyókúránkról, sportolásunkról, mikor miről. Sokszor szoktunk "vinnyogni" ezen azon, támogatjuk egymást, tanácsot adunk, felhúzzuk egymást a földről, lelket verünk egymásba, ha éppen valaki padlót fog. Jó csapat. Páran tanulnak ezt azt (jaj erre majd visszatérek másik bejegyzésben, mert nekem is van tervem ezzel kapcsolatban a jövő évre!!!) van aki rendszeresen futóversenyekre jár, van aki a kézműves dolgokat részesíti előnyben, régi bútorokból varázsol szuper darabokat, páran faljuk a könyveket van aki úgy süt, hogy csöpög az ember nyála (ismétlem: fogyózunk :P ) szóval ahányan vagyunk szinte annyi félék, jó ez így. A lényeg, hogy a csapatból Lulu, aki szintén blogot ír imádja a sálakat, nyakláncokat és jól megfertőzött. :) A blogjában sokszor van outfites bejegyzés és persze rengeteg sálas, nyakláncos kiegészítős szerelés, aztán egyszer azon kaptam magam, hogy már három sálam is van. :D Mit mondjak, imádom őket! Egészen sál mániás lettem, mert mostanában sokszor azokat nézegetem, ha éppen a Hádában járok. (ahol imádok nézelődni, válogatni, mert szuper egyedi cuccokat lehet időnként kifogni) Ott vettem egy nagyon szép fecskéset, ami nem is sál, szerintem igazából valami stóla szerűség, de olyan finom áttetsző anyagból van. Legutóbb pedig ezt a kis szuper szürke lila pöttyöset vettem hétfőn. Na, azóta minden nap rajtam volt, direkt úgy öltöztem, hogy passzoljon. Van egy barna is, az meg olyan mindenhez megy alapon van a szekrényemben. 
Ők azok:




Eddig ők a szerzeményeim, de gyanítom lesz még több is. :) Tényleg nagyon jó kiegészítők feldobják az egyszerű ruhákat is. Már éppen azon gondolkodom, hogy végre felhúzom a térdig érő kötött kis ruhámat, meg a sötétkék vastagabb őszi harisnyámat (amiket szintén nem is olyan régen vettem) és hozzá a lila pöttyös sálamat. Évek óta nem volt rajtam ruha, leginkább nadrágban, farmerben járok, de az utóbbi hetekben elkapott valami, hogy nekem ruhát kell húznom, mire várok? Végül is ruhában is pont akkora fenekem van, mint nadrágban és hát abból kell gazdálkodni, ami van, nem igaz? Szóval még egy kis bátorság és a ruhás bejegyezésem is megszületik. Valami ilyesmi: " a nap, amikor ismét nőnek éreztem magam..." vagy " a nap, amikor senki nem hitt a szemének..." :D :D

Könyveshétfő

kovtama | 6:07:00 | 2 Hozzászólás
kép és leírás: moly.hu
„Egy nap Karen majd könyvet ír róla – megírja őt, és ezzel örökre eggyé kovácsolja kettejüket. És én hiányzom majd azokról a lapokról.”
Karen Blixen nevét széles körben ismertté tette az emlékiratain alapuló Távol Afrikától című mozi, amely a dán bárónő és az angol Denys Finch Hatton szerelméről szól. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik…
Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket.
Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.
Szokatlan stílusával felkelti a Boldog-völgyi társaságként elhíresült bohém és dekadens közösség figyelmét, és lelki társat talál Karen Blixen írónőben és szerelmében, Denys Finch Hattonben. Végül ez a karizmatikus kalandor lesz az, aki utat mutat Berlynek saját szíve vadregényes útvesztőjében. Szenvedélyes szerelmükben talál rá önmagára és hivatására – a repülésre.
McLain elsöprő erejű története a 20. század eleji Afrika varázslatos vidékén járva egy rendkívüli nő életét tárja elénk, aki jóval megelőzte saját korát, s volt mersze szabadnak lenni, még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie. Rabul ejtő olvasmány.

Az én kedvenceim

kovtama | 9:31:00 | | | 6 Hozzászólás

Amikor még egyedül éltem rengeteg lakberendezéssel foglalkozó újságot és különféle könyvet vettem. A fizetésem nagy része ezekre ment el, de mivel az olvasás és a lakberendezés a hobbim ez olyan természetes volt, mint a mindennapos mosakodás. (micsoda hasonlat :D ) Aztán idővel lejjebb adtam, mert egyrészt ugye lett a család, azon belül is első a gyerek, másrészt pedig a kedvenc lapjaim kezdtek szépen sorban tele lenni reklámokkal. Gondolom ez anno a válság miatt is volt, fent kellett tartani a bevételt és hát a reklámokból lehet a leggyorsabban ezt megtenni, főleg ha az akkori piac vezető lapjai voltak. Mióta meg van az e-book olvasóm könyvet ritkán veszek, mert minden de minden előbb utóbb felkerül a netre. Az olvasómat meg nagyon is megszerettem, pedig tiltakoztam ellene rendesen, de igen is megéri annak, aki olyan könyvmoly mint én. Valljuk be igen drágák a könyvek és tudom, hogy mindennek megvan a maga ára és mindenki próbál megélni a munkájából még az írók és a könyvkiadók is, de sajnos (vagy nem) én olyan gyorsan pusztítok el egy egy könyvet, hogy a havi fizetésemből nem tehetem meg, hogy olyan sokat vegyek, mint amennyit szeretnék. Így hát beruháztam az olvasómra, ami többszörösen visszahozta az árát és semmi pénzért ki nem adnám a kezemből. Azért ha nem tudom megvárni, amíg rátölthessem a régen várt könyvet akkor tuti, hogy a boltban kötök ki és megveszem az igazi könyvet. :) 
Aztán eltelt pár év és az újságok közül ismét lettek kedvenceim. Na de már nem annyira sok és ami a lényeges, hogy nem drágák még is minőségiek. Számomra mindenképpen azok, mert rengeteg ötlettel vannak tele és pont annyi reklám van benne, amennyi kell.Csak ez a kettő maradt, amit biztos hogy mindig megveszek. Az én kedvenceim:


képek: google

A könyvek közül a kedvenceim még mindig (és nem digitális formában :D ) mondhatni míg világ a világ. :)





képek: google
Persze van még jó pár, ami a szívemhez közeli, de ezek azok, amiket ki nem adnék a kezem közül semmi pénzért.

Nektek van olyan, ami elkísér egy életen át?