December 31.

kovtama | 15:27:00 | | 3 Hozzászólás
"Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!"

Selma Lagerlöf 



Már tegnap este is

kovtama | 9:38:00 | | 5 Hozzászólás
úgy feküdtem le két pálinkával a gyomromban hátha használ, hogy fájt a torkom. Nem használt, ma reggel is erre ébredtem. :( Most éppen flector port iszogatok, baromi rossz az íze de hátha jobb lesz. Tudom, tudom nem kellene reggel korán, ahogy felkelek egy szál pólóban kilépni a teraszra a kutyusnak enni és inni adni, de hát ki gondol arra, hogy az az egy két perc elég hozzá, hogy ez legyen a vége?? És valószínű az este 9 órakor elkövetett teregetés sem volt jó :/ Abban reménykedem, hogy hátha sikerült még az elején elcsípnem és nem jön ki nátha vagy rosszabb esetben láz. Mindenesetre most még zoknit is húzok a lábamra itt bent is, pedig de nem szeretem. Ma takarékos üzemmódban leszek, bár főznöm kell valamit, talán rakott krumpli lesz és sütni szeretnék sósakat. Nem tudom mennyire leszek később jobban, most eléggé kóvályog a fejem de majd kiderül. Hogy is van a reklámban? Ugye az anyák nem mennek szabadságra?? Jaj de fejbe verném egy lapáttal azt, aki ezt a mondatot kitalálta!! Mint ahogy azt is, aki a nagy magyar királyi tvben azt hirdeti, hogy az egyke gyerek nem gyerek, mert csak az az okos, szép és abból lesz szuper felnőtt, akinek testvére van!!! Adnék neki pár évet elzárva valahova, hogy gondolkozzon már el milyen sérülést okoz esetleg annak a gyereknek, aki egyke -  a szülei tudatosan vagy más okból ez mindegy, de nem szeretnének még egy gyerkőcöt - és ezáltal esetleg azt ülteti el benne, hogy ő nem "jó" gyerek. Ő egy "semmi." Jaj D. Tóth Krisztának van erről egy nagyon jó cikke, olvassátok el.

EZ AZ : KATT ÉS ODA JUTSZ  Komolyan érdemes elolvasni. Előtte persze nekem is betették a bogarat a fülembe, hogy én milyen szar  vagyok, mert nem akartam annak idején még egyet -  hogy miért az most mellékes, egyébként is már megbántam - de amint elolvastam Kriszta írását helyrerázódott a lelki békém. Tökéletesen megfogalmazta, ami bennem is érlelődött ezzel kapcsolatban. 

Na jól elkeveredtem közben. Szóval nem vagyok ma a toppon, úgy hogy a rutin feladatokon kívül nem tudom fogok e csinálni valami mást, lehet inkább vissza kellene másznom az ágyba később és gyógyulni, hogy idejében elkapjam ezt az egészet és ne robbanjak le lázzal, meg egyéb dolgokkal a végén. Más nagyon nem történik, mintha kihalt volna a falu olyan csend van már napok óta. Maradjon is így, annyira jó, hogy nem érkezik semmi hír hozzánk, nem billent ki semmi a napi nyugalomból, jó lenne még nagyon nagyon sokáig itthon, kettesben lenni. 


Könyveshétfő

kovtama | 19:52:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: moly.hu
Felejthetetlen utazás egy háború által megtépázott család szívébe-lelkébe.
Granada, 1920
A szabad szellemű Luisa és Eduardo, az ifjú költő egymásba szeretnek, és eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük.
A jázminillatú udvar mögött, egy dombtetőn felhőkként gubbasztó házak között áll egy gyönyörű villa, a Carmen de las Estrellas. Ennek falai között él egyre gyarapodó családjával Eduardo és Luisa, de a közelgő háború fenyegető árnyékot vet a ház lakóira.
Amikor végül valóban kitör a polgárháború, Luisa és Eduardo kénytelen hevesen védelmezni mindazokat, akik kedvesek számukra. Ám ezek zavaros idők, és ahogy a gyermekeik megkezdik útjukat a világban, az otthon nyugalma már nem oltalmazhatja meg őket a háború borzalmaitól.
A költő felesége egy ötven éven át ívelő történet, amelyet három rendkívüli nő beszél el csodálatosan – szívszorító regény egy családról, amelyet feldúl a háború, de összeköt a szeretet, a veszteség és a remény.

Ma van az első

kovtama | 13:36:00 | | Legyél te az első hozzászóló!
olyan nap, hogy nem csinálunk semmit. De tényleg semmit. Reggel jó volt arra a tudatra ébredni, hogy vasárnap. Tudjátok, kaptam plusz egy napot. :) Ebédre még mindig van húsleves. Kiskorú mézes mogyorós müzlit evett, én kávéztam nyugodtan, lelassulva. Hidegre ébredtünk, minden jeges volt, úgy látszik közeledik a lehűlés, mindenhol ezt lehet olvasni. Mára nem terveztünk semmit csak úgy vagyunk. Holnap viszont friss kenyérért megyünk és friss gyümölcsért, zöldségért aztán el kell mennünk könyvtárba is, mert Kiskorú töri versenyre készül, ahhoz pedig ki kell kölcsönöznünk pár könyvet. 
Nem tudok most nagyon miről írni, mert nem történik semmi, minden megy a maga nyugodt tempójában. Ami nagyon nagyon jó. 

Ma csak ez.


Mára már

kovtama | 13:12:00 | | 2 Hozzászólás
nálunk lecsengett a "nagy" karácsonyi mizéria, semmi de semmi dolgunk nincs. Az ajándéknak mindenki örült, az ételek finomak voltak, nem habzsoltunk, nem ettük "halálra" és kövérre sem magunkat. Reggeli pozitívum, hogy azt hittem vasárnap van, aztán egy kedves barinőm felvilágosított, hogy szombat. Hurrá, kaptam pluszban egy napot!!!! Öröm így kezdeni a napot. Ennivaló van rengeteg, főzni nem kell. Anyósom olyan finom húslevest főzött, mint amit minden karácsonykor szokott, hoztam is tőle 2 literrel, tele hússal, májgombóccal, zöldséggel. Ma ez volt nekem az ebéd - gyanítom még holnap is - gyerkőcnek meg sült kacsacomb, rizibizi, savanyúság. Süti is van még, de már nem kívánja senki. Friss gyümölcsből fogok salátát csinálni délután, mert előtte elmegyünk Pécs fele a Malomvölgyi tóhoz. Futni az ünnep alatt nem voltam, viszont mindennap túráztunk egy jót, ma is. Reggel még párás ködös volt az idő, de most úgy néz ki, hogy kisüt a nap. 

Teljesen lelassultunk, olvasunk, tévézünk - szokásos Reszkessetek betörők, mi tényleg! vártuk -  most blogolunk, este társasozni fogunk. Jó lenne még ezer ilyen nap vagy legalább kétszer egy évben karácsony. :) 

A tegnapi mozi jó volt, Kiskorú élvezte nagyon és amikor elindult a Star Wars zenéje a hideg végig futott az emberen. Van benne valami, mintha mindig is lett volna ez a filmes sorozat. Tényleg hihetetlen ez a mizéria körülötte, mi sem akartunk kimaradni belőle. Szeretjük. Az biztos, hogy míg világ a világ a Star Wars filmekre mindenki emlékezni fog. :)

Jól vagyunk, ez a lényeg.

Ahogy a blogokat olvasom

kovtama | 13:18:00 | | 2 Hozzászólás
egyre másra azt veszem észre, hogy így karácsony előtt egy nappal mindenki kifullad, elege lesz, elfárad, még egy utolsó körre ide oda megy. Én meg ma reggel elhoztam Kiskorút a mamától, a mamát elvittük a vásárcsarnokba, hogy a megrendelt halat és kakast ne a buszon cipelje aztán hazajöttünk, ebédeltünk és most csendben mindenki a maga szobájában pihen. Tényleg nagy a csend, se rádió se tv - mondjuk ez utóbbi baromi ritkán- nem megy a háttérben. Nyugi van. Karácsonyi hangulat az nincs nagyon, inkább lassan húsvéti mert kint 12 fok van, ezerrel süt a nap, de én ezt most élvezem. Egy óra múlva felkerekedünk és teszünk még egy kört kint az erdőben, másfelé megyünk, mint én tegnap. Kihasználjuk az egy szál pulcsis időt.

Még nem készültem semmivel holnapra. A két fajta sütit, Sacher tortát és egy citromos gyümölcskenyeret majd ha visszajöttünk a sétából elkészítem. A lefagyasztott csirkecombokat este előveszem, hogy reggelre felolvadjanak, aztán megtöltöm fűszeres gombás májas töltelékkel.  Kompromisszum a mamával, ő is kacsát akart sütni, így én maradtam a csirkénél. 
A csirkéhez csinálok egy hagymás krumplisalátát és idén először egy kis vajon megpárolt, átpirított, kelbimbót, gesztenyével. Tegnap láttam Gordon Ramsay főzőműsorában ezt a gesztenyés kelbimbós köretet. Nagyon jól nézett ki és minden van hozzá, hát miért ne próbálnám ki? Azt hiszem nálunk ennyi lesz a holnapi menü. Minek neki olyan nagy feneket keríteni, szerintem ha nem csak ketten lennénk akkor is bőven elég lenne ennyi. A karácsony nálunk nem a túlzásokról szólt sosem. Soha nem készítettünk roskadásig dolgokat, soha nem voltunk kifulladásig a konyhában. El nem tudnám képzelni, hogy ezt másképp csináljam, nem ettem meszet. Persze, akinek hozzátartozik a nagy sütés főzés, mindenki kívánságát teljesítős dolog a karácsonyhoz, őt is megértem. Neki ettől lesz teljes van ilyen. Egyébként gyanítom, hogy anyukám hoz majd a szokásos töltött káposztájából és halászlevéből. 25-én pedig mozi után este megyünk anyósomhoz, ő is csomagolni fog, ahogy minden évben. Ő az egyetlen egyébként a családból, aki tényleg túlzásokba esik főzésileg is és a süteményekkel is. Teljesen feleslegesen, de hát beszélhet az ember. :) Az ajándékok becsomagolva várják a szekrényben, hogy a fa alá kerüljenek. Lesz közte olyan, amit előre megbeszéltünk a Jézuskával és olyan is, ami meglepetés. 
Ez a három nap is ugyan úgy fog eltelni, ahogy az év többi napja. Gyanítom sok embernek két napra rá már eszébe sem fog jutni, hogy karácsony volt. Minden folytatódik, ahogy folytatódni szokott, néha kicsit jobban, néha kicsit unottan, néha döcögősen. Kinek hogy. Mindenki maga dönti el, hogy a régi megszokott mederben menjenek e a dolgai, vagy esetleg változtat valamin. Nemsokára itt van 2016 , lehet fogadkozni, lehet változtatni, továbblépni, új dolgokat, új célokat keresni vagy csak örülni annak, ami van. 


December

kovtama | 19:28:00 | | 5 Hozzászólás
Miután kicsit jobban lett a fejem elmentem a kiskutyával az erdőbe bóklászni. Elég sokszor megyünk a kertünk vége utáni pincék felé, szép a kilátás onnan. Egészen Pécsig a TV toronyig ellátni és a környező falvakig is. Sokan költöztek ki a domb tetejére van aki azért, mert elege lett az olykor még a faluban is előforduló nyüzsiből, van aki meg azért mert a szükség rákényszerítette. A kiskutya nagyon tud örülni, ha látja kezemben a pórázt, mert ilyenkor azon sétáltatom, hogy ne felejtse el, hogyan kell viselkedni, ha elmegyünk valahova. Ez neki tanulás is és játék is egyben. Van neki éppen elég hely a mindennapos szaladgálásra, komolyan én azt látom élvezi, ha vezetgetem. Jó nagyot sétáltunk, közben csináltam pár képet, igazi tavaszi idő volt ma, 10 fokot mutatott a hőmérő. Jó két órát is elvoltunk, hazafele eszembe is jutott milyen szerencsés vagyok, hogy pont itt élhetek. A kertünk felett már ilyen kilátás fogad, ha úgy van kedvem csak pár lépés és a szabadban lehetek, nem kell beülnöm autóba, felülnöm buszra, hogy friss levegőt szívjak. Egy karnyújtásnyira van tőlem a szabadság érzése, ahol minden stresszt kiadhat az ember magából egy jó sétával. Jó lett ez a nap is így a végére. 
 













Miután a fejem egy kicsit jobban let

Végre

kovtama | 9:56:00 | 4 Hozzászólás
süt a nap, 8 fok volt reggel fél kilenckor mikor megnéztem. Mától január 4-ig szabadság!! Amúgy iszonyú fejfájásra ébredtem, most itt pihegek miközben két cataflam is van már bennem. :( Régen volt már ennyire rossz, tuti hogy az időjárás változás miatt van. Megmozdulni is nehéz, gyerek még a mamánál éppen most beszéltem velük, hogy még nem indulok el érte, mert képtelen vagyok rá. A gyerek ma is ott akar aludni, szóval még az is lehet, hogy el sem hozom. Szeret ott lenni. Én meg örülök most, hogy mindent szépen eltudok rendezni, csomagolni, intézni. Ha meg ott alszik és a fejem nem változik akkor remélhetőleg holnap reggel korán ismét eltudok menni futni. 

Mára nem terveztem amúgy semmi különöset, megy a mosógép, kiakarok teregetni a kertbe hátha szépen megszárad, vagy legalábbis félig, oda süt a nap. Ha jobban leszek akkor elmegyek a kiskutyával sétálni, tiszta tavasz van ki kell használni, amíg még lehet.

Jah, és mától hosszabbodnak a nappalok is kifele megyünk a télből!! Legalább is papíron ez van, de ez azért nekem, aki a tavaszt szereti csak jó hír lehet. :)

Nem tudom ki hogy van vele, nekem az a kis karácsonyi hangulatom is elveszett valahol útközben, ami eddig volt. A rám zúduló karácsonyi zenéktől meg urambocsá sikítófrászt kapok időnként. Nem tudom még sosem tűnt ennyire műnek az egész. Talán az országban uralkodó hangulat, ez a műboldogság, mű, nem valós sikerek ránk dobálása teszi....nem tudom. Van még azért pár nap, hogy változzon a helyzet, remélem fordulat következik be a hangulatomban. :D 

Jaj és hát megvettem a Star Warsra a jegyeket, de milyen már hogy nem csak úgy lefoglalod neten, ahogy máskor is szoktad, nem. Ezeket a jegyeket nem lehet simán lefoglalni ezeket előre ki kell fizetni kártyával. Vagy elmész a pénztárhoz és megveszed. Vagy vállalod a kockázatot, hogy aznap veszel rá, mikor megakarod nézni és nem lesz. Reggel fél kilenckor rendeltem 25-re és már a fél mozi le volt foglalva. De azért meg van, Kiskorú örülni fog nagyon és már azt is kijelentette, hogy a Star Warsos fekete felsőjében akar menni filmet nézni :D Ezt nem külön erre vettük, még egyszer pár éve valahonnan kaptuk csak akkor még nagy volt. Most meg milyen jó, hogy van egy ilyenünk :) Az öröm nagy, a film meg remélem tényleg olyan jó lesz ahogy beharangozták. 

Na, megpróbálok felkelni és kiteregetni, hátha elmúlik a fejfájásom közben kint a friss levegőn.

Könyveshétfő

kovtama | 4:41:00 | 2 Hozzászólás
kép és leírás: bookline
Ma két könyvet is hoztam, mert valahogy nekem a kettő összefügg, nagyon kiegészíti egymást. Karácsonyig még beszerezhető! 

Sokan töprengenek azon, hogyan lehetséges, hogy a párizsi nők látszólag a legkisebb erőfeszítés nélkül mindig sikkesek. Ez a kötet négy káprázatos és művelt francia nő üdítő és bátor beszámolója arról, mit is jelent igazából párizsi nőnek lenni. A Legyél te is párizsi nő segítségével könnyedén a bőrükbe bújhatunk, és felfedezhetjük magunkban a vagányságot.









kép és leírás: bookline
 A francia nők életük végéig elegánsak, és természetesen mindig fiatalabbnak néznek ki a koruknál. A születésnapjukat ünnepként élik meg, ugyanakkor kiváló alkalomnak tartják arra, hogy a tökéletes megjelenés érdekében vásárolni induljanak.
Tish Jett, amerikai újságíró és blogger évekig kutatta a francia nők titkát. Az írónőt az érdekelte, az idő múlásával miként változnak a nők szépségápolási és táplálkozási szokásai, hogyan cserélődik le ruhatáruk és frizurájuk, ugyanakkor melyek azok a stílusjegyek, amelyek minden nőnél akár egy védjegy állandók. A francia nők tisztában vannak erősségeikkel, gyengeségeiket azonban elrejtik, és soha nem beszélnek félelmeikről, kudarcaikról és hibáikról. A nehéz időszakok az élet elkerülhetetlen velejárói, mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne becsülhetnénk és élvezhetnénk azokat az örömöket, amelyek életünk során megadatnak.

Ez a könyv garantáltan megváltoztatja az életkorról, a szépségről, a jó közérzetről és a stílusról alkotott elképzeléseinket. Azt pedig sose feledjük: sosincs késő a változáshoz, végtére is a szépségnek és a stílusnak nincs szavatossági ideje!

Régen raktam fel

kovtama | 10:23:00 | | 2 Hozzászólás
képet most megmutatom, hogy a konyha így áll:



A kép helyett lesz még egy szekrény és a jobb oldalon az ablaknál egy sarokpolc

Férjem tervezte komód, amiről még hiányoznak az ajtók és még párszor át kell festeni, de tavasszal az is készen lesz

Az ablakban lévő tartóba remélhetőleg ma kapok cserepes fűszernövényeket. Az ide illő szőnyeget sem találtam még meg

Végre, hurrá

kovtama | 11:40:00 | | 1Hozzászólás
hétvége. Éppen sül a sütőben a csirkés, sajtos, baconos alagút. Az alap recept innen viszont én raktam hozzá jó sok fokhagymát és reszelt tormát is, de eltudom képzelni, hogy legközelebb apróra vágott csirkemájat is keverek hozzá. Nagyon finom lesz, imádjuk már többször csináltam ilyet. Magamnak csinálok hozzá (persze ha Kiskorú is kér, neki is) főtt céklás salátát. A főtt céklát kockákra vágom és leöntöm jó sok fokhagymával összekevert joghurttal. Még az is lehet, hogy rakok bele pár szem apróra vágott diót is. Gyereknek csinálok hozzá sajtos nokedlit is, mert ő meg ezt kért. Nekem ez szigorúan tilos és mivel nem vagyok nagy tésztás, ezért tuti hogy ezt be is tudom tartani.

A sajtos csirke before after :D




Amúgy ma semmi dolgunk, Kiskorú még mindig pizsamában van én meg itt punnyadok, amíg a sütő teszi a dolgát. Borús az idő is az előbb még az eső is esett egy picit. Ma csak pihenünk itthon, lógatjuk a lábunkat. Délután elmegyünk egy órácskát sétálni, visszük a kutyust is. A friss levegő azért kell és a kutyuli is egész héten egyedül volt szegényke, ráfér egy kis együttlét velünk. :) Holnap este elviszem a gyerkőcöt a mamához, aztán hétfőn reggel elmegyek futni és utána még munka, majd mielőtt hazajövök megveszem az üdítőket, zsemlét a fagyóba, tejet, sajtot, joghurtot, zöldséget ezt az még az ünnepek előtt, mert keddtől már végérvényesen befejeződik nekem az idei munka. El ne felejtsem, hogy 21-től lehet jegyet foglalni a Star Warsra, amit már nagyon várunk, 25-én délután ez lesz az egyik program nekünk. Gyerek is már lázban ég. :) 

A Jézuskának még vissza van egy csomagja, ami remélem hétfőn ideér, hogy jól betudjam csomagolni és eltudjam dugni amíg egyedül vagyok. Mindenkinek meg van amit szánok. Nem nagy dolgok ezek, apróságok. Egy egy finom máskornemvennémmeg bonbon, kávé, szép csomagolású panettone , tudom süthetnék is, de tényleg olyan szép dobozban van, hogy inkább ezt választottam. 

Nagyon nincs karácsonyos hangulatom azt hiszem ez nálunk érthető.Még is az ember próbálkozik vele. Nálunk már áll a fa, ugye ez sem lesz új 24-én, valahogy így még inkább elveszik idővel a varázs. Ezt sosem lehet megszokni. :/ 

Na, megyek megcsinálom még a köretet.

Ma ilyen

kovtama | 5:50:00 | | Legyél te az első hozzászóló!
rohanós napom lesz, mert minden hivatalos dolgot elszeretnék intézni. Lemondom a cascot, mivel már nem kell kötelezően a kocsimon lenni nem fogok havi pár ezer forintot ezért is fizetni, januártól ennyivel is több marad nekem. Aztán elrohanok az önkormányzathoz, elviszem a bank papírját, hogy töröljék a kocsimról a kezüket. Aztán szeretnék elmenni egy textil boltba vagy mi a neve, mert láttam nagyon jó kis anyagot a múltkor, de akkor még nem voltam megvilágosodva, hogy abból mennyire jó kis asztalterítő lenne ide a nappaliba, úgy hogy ma szeretném megvenni, hogy hétvégére már szép legyen itt az is. Még az is lehet, hogy az ablakra is veszek belőle. Majd mutatom, ha meg lesz. Boltba nem kell mennem, mert van itthon minden, legfeljebb pár darab zsemlét veszek a gyereknek, neki legyen itthon én meg nem eszem kenyeret. Amúgy jó lenne, ha nem lenne beteg ismét, mert tegnap moziban voltak, meg mindenféle programjuk volt, este 6-ra mentem érte a suliba és hát természetesen az én gyerekem - meg másoké is - kigombolt kabáttal és lehúzott zipzárral a pulcsin , sapka nélkül rohangált a rohadt hidegben, kimelegedve. Olyan mérges lettem! Milliószor elmondtam neki, hogy ezt így ne, de akkor is. Férjem szerint én is voltam gyerek. Nem tudom, de én ilyenekre nem emlékszem, hogy ezt csináltam volna. (nyihihi :D )

Hétfőn gyerkőc megy a mamához, mert ugye nekem le kell dolgoznom azt az egy napot, amikor itthon voltunk a héten. Kedden megyek érte délután úgy hogy  akkor meg ráérek délelőtt függönyöket mosni - ablak már megpucolna- egy utolsó nagyobb takarítást megejteni és egy utolsó boltos körútra menni az ünnep előtt. Aztán én már tényleg nem csinálok semmi nagyobb dolgot csak pihenünk, sétálunk, mozizunk, eszünk, iszunk és örülünk, hogy végre pihenünk. 

Tegnap pedig voltam egy jó kis előadáson, dia film vetítés és fényképek nézegetése volt Tám László fotóművész jött el a céghez és délután Baranyáról, Pécsről, aztán lévén mindjárt itt a karácsony , Betlehemről is hozott sok sok gyönyörű képet. Nagyon jó volt a sok szépséget látva az ember úgy neki indulna a világnak saját szemmel megnézni ezeket a dolgokat.

Elhatároztam

kovtama | 5:48:00 | | 4 Hozzászólás
hogy nem hagyom magam. Elég volt. Nem hagyom, hogy a csapból is rám zúduljanak a kövérlászlók, meg a zorbánviktorok, meg az összes baromság nap, mint nap. Amennyire lehet kikerülöm, elkerülöm nem akarok karácsony előtt már semmi negatív dolgot olvasni, meg nézni, meg...Semmit. Egyszerűen próbálom most már tényleg nem komolyan venni az életet, mielőtt valóban elmegy mellettem. Megpróbálok ezentúl olyanokkal foglalkozni, (ismét) amik nem lejjebb taszítanak az amúgy is borongós napokban, hanem legalább szinten tartanak valamennyire. Ha meg jó kedvem lesz, akkor az csak a ráadás. Elegem van, hogy nyűgös, vinnyogós, semmisemjó embereket látom már napok óta magam körül, beleértve sokszor magamat is. Nem hiszem, hogy attól jó lesz nekem, ha tudatom magammal hogy ma, meg ma, meg ma sincs jó kedvem. Úgy hogy lesz, ha "beledöglöm" is. Mert lássuk csak mi volt a tegnapi sok szar rossz mellett a jó.

A gyerek végre jól van, evett, ivott, jó kedve volt. Tehát ez ultra pozitív.
Sok mindent elintéztem a munkahelyen, haladok előre, hogy nyugodtan tudjak menni szabira. Pipa.
Tegnap délután rendet raktam a lakásban, főztem mára, úgy hogy ez is pipa.
Nagyon finom ebédet ettem a munkahelyemen. 
Megjött a csomagom, vettem két felsőt az egyik a kedvenc színűm, szürke. És mindegyik tökéletesen áll, pedig féltem, hogy a végén baj lesz, de nem. Örültem. :)  
Elmentem bevásárolni, rengeteg gyümölcsöt vettem. Rákaptunk a frissen elkészített gyümölcssalátára, pici mézet csorgatunk a tetejére Kiskorúval. Úgy hogy most van itthon alma, narancs, kivi, banán, ananász, gránátalma. Telistele c vitaminnal, energiával és most ebből lesz a reggelink, vacsoránk. Töltekezünk a rosszabb napokra. Ráadásul szép színes dolgok vannak a tányéron, olyan jó ránézni a kész salátára. 

Mindent egybe véve vannak itt jó dolgok csak tényleg meg kell látni őket. Talán érdemes leírnom mindennap, hogy ne felejtsem el az életben a legapróbb dolgok teszik az ember napját teljesen kerekké és a nap végére kiderül nem is volt olyan rossz, mint ahogy emlékszünk rá.

pinterest

Nem tudok mit

kovtama | 21:43:00 | | 2 Hozzászólás
írni, ma annyira leszívott az egész nap, hogy legyen vége, ennyi. Legyen már végre szabadság!! Az egyetlen jó dolog, hogy a gyereknek úgy néz ki, kutya baja. Ment suliba, vidám is volt mikor mentem érte délután, de én olyan halálosan fáradt vagyok, hogy alig várom a hétvégét. Nem volt túl jó nap a mai.

A mai napon

kovtama | 5:12:00 | | 8 Hozzászólás
nem tudom még mi lesz, mert tegnap telefonált a gyerek a suliból, hogy menjek érte. Fájt a feje, a hasa, hányingere volt. Odaértem , mint a hó olyan fehér volt. :( Hazaértünk, pizsamába bújt, adtam gyógyszert, majd be az ágyba, közben hasmenése lett. Pirítóst evett, meg kekszet, teázott. Estére picit jobban lett, de hallottam hogy egész este forgolódik, nehezen alszik. Fél ötkor ébredt, hogy fáj a hasa, odabújtam mellé, nagy nehezen visszaaludt. Én meg fent vagyok és várom, hogy ébred, mi lesz? Megyünk dolgozni vagy sem, belázasodik vagy sem....most éppen nincs láza. Jó lenne, ha még ezt a két napot kihúznánk, lesz mozizás, meg karácsonyi vásár, ünnepség a suliban ne maradjon le róla. Hát nem tudom, elég esélytelennek látszik. :/

Könyveshétfő

kovtama | 6:39:00 | 2 Hozzászólás
kép és leírás: moly.hu
Nem számít, milyen régóta ismersz valakit. Az emberek változnak. Vagy nem is ismerted őket olyan jól, mint hitted.”
NÉHA, MIKOR AZ EMBERNEK VÁLTOZTATNIA KELL AZ ÉLETÉN, AZ ÁR VALAHOGY MINDIG JÓ IRÁNYBA SODORJA…
A regény öt olyan emberről szól, akik mindent megkérdőjeleznek, amit az életről gondolnak. Mindnyájuknak komoly döntéseket kell hozniuk, s itt az idő amikor elkerülhettlen, hogy megváltoztassák az életüket. Közös utazásuk során kiderülnek a titkaik, ők pedig a megbocsátás útjára lépnek.
Ellis magányos és a munka megszállottja, Julia gyönyörű modell, de nem tudja értékelni az életét és az őt imádó férfit, Dorie-t pedig épp most árulta el a férfi, akivel szerette volna leélni az életét. A három nő még az általános iskolában barátkozott össze, és most, a harmincas éveik közepén mindnyájukat válaszút elé állítja az élet. Egy teljes hónapon keresztül csak kikapcsolódni szeretnének az óceán parti nyaralóhelyen, Out Banksen. Kibérelnek egy régi házat és megkezdődik életük újabb, izgalmas szakasza.
A nyaraló tulajdonosa, a jóképű Ty Bazemore – akit egy hajszál választ el attól, hogy elveszítse az öreg tengerparti házát –, és az egyik nő között mély vonzalom alakul ki. A negyedik nő, Maryn Shackleford csak pár dolgot szeretne az élettől: egy jó rejtekhelyet, új személyazonosságot, és hogy ne tegyenek fel neki kérdéseket. Ellis, Julia és Dorie megadhatja neki azt, amit kér, de vajon azt is, amire szüksége van?
A Library Journal 2011-ben A nyaralót a legjobb női regények közé sorolta.

Azt olvastam

kovtama | 5:08:00 | | 1Hozzászólás
hogy a mi kiskutyánk, jobban mondva ez a fajta sokszor csak a maga szórakoztatására kezd el ugatni. Hát most már 3 napja ez van nálunk, hajnali háromkor áll neki. Senki, egyetlen kutya sem ugat a faluban csak a mienk én nem tudom kinek akar üzenni, de most már eléggé ketté áll a fülem tőle. Ma is 3-kor keltem, illetve ébredtem, de negyed ötig még feküdtem az ágyban és nem tudtam elaludni. Persze idegességemben, mert először a kutyán húztam fel magam, aztán meg azon, hogy nem jön már álom a szememre. Úgy hogy gyakorlatilag ma hajnali háromtól fent vagyok. Nagyon szuper! Ráadásul későn is fogunk hazaérni, mert edzés is lesz így fél hat mire megint itthon leszünk. Na de nézzük a jó oldalát, elindult az év olyan utolsó hete, amelyen én dolgozom és innentől kezdve már csak visszaszámolok. Ez jó. 
Kiskorú holnap még dolgozatot ír, de aztán remélem a tanárok nem fogják már gyötörni.  Csütörtökön moziba mennek, meg a Zsolnay negyedbe ez a karácsonyi ajándék az osztályfőnöküktől. Meg az én pénztárcámtól, mert valamennyi pénzzel nekünk is hozzá kell járulnunk. Még jó, hogy van osztálypénz is. :) Na, de sebaj a lényeg, hogy tanulás nem lesz, úgy hogy csak szerdáig kell készülni, az az igazság, hogy már én is nagyon unom a sok tanulnivalót, amit kap.

Péntekig minden fontos dolgot el kell intézzek, hogy nyugodtan itthon tudjunk maradni ne kelljen mindenért városba rohangálni. Munkahelyen befejezni a dolgokat, boltban amit kell megvenni előre, apróságokat. Péntekre bejelenteni fodrászhoz a gyereket és magamat is.Nem tudom, biztos még eszembe fog jutni pár apróság, majd írok listát. 

Szombaton megérkezett a kocsim összes papírja. A forintosítás után nem gondolkodtam, befizettem a hátralévő összeget, letudva pár hónappal előre a kölcsönt. Kész vége! Ez volt az én igazi karácsonyi ajándékom, végre megszabadultam az ország leghülyébb bankjától. Annak idején muszáj volt egy autó nekem külön, mert innen másképp nem tudnék eljárni dolgozni, se a gyerek normálisan iskolába, mivel olyan szar rossz a buszközlekedés, hogy hajnalban kellene minden nap ébrednünk. Én még csak csak, de egy gyereknek nem hiszem, hogy óvódás kora óta jót tett volna, ha 4-5 óra között ébresztettem volna csak azért, hogy az innen kocsival 10 percre lévő oviba, suliba odaérjen a busszal. Komolyan, mintha valahol nem is tudom az ország legeldugottabb részén élnénk, közben meg 3 város is itt van a fenekünkben. Na mindegy, autó kellett és kell és kész, főleg hogy egyedül vagyok és ha bármi történik nem tudnék lépni semerre kocsi nélkül. Végre az enyém, bár már alig ér valamit. :D Viszont a fizumnak azt a részét, amit erre költöttem most tehetem félre végre a gyereknek és ez jó. 

Na megyek, csinálok egy kávét hátha felébredek rendesen.


Ami egészséges

kovtama | 12:21:00 | | 1Hozzászólás
lehet finom is. Ezer éve ettem valami sós, sajtos dolgot. Mindenképpen valami olyat szerettem volna, amit büntetlenül lehet elfogyasztani, így ma ezt csináltam:





Recept:

25 dkg túró, 25 dkg rama, (vagy 20 dkg kókuszzsír) 25 dkg zabkorpa, 1 tojás, 5 dkg reszelt sajt, 1 csg sparban kapható saláta magkeverék, só 

Ezeket jól össze kell gyúrni, ha kicsit töredezik a tészta, akkor tönkölylisztet adjunk hozzá, de nem kell túl sok. Maradjon lágy!

Bőven meg kell szórni liszttel a gyúródeszka alját, mert ragadós egy kicsit a tészta, de ha megszórjuk könnyen lejön majd róla. Kinyújtjuk, nem kell túl vékonyra. Megkenjük tojással, majd jó bőven megszórjuk bármilyen reszelt sajttal. 

200 fokra melegítjük a sütőt és légkeveréssel jó pirosra sütjük. Akkor jó ropogós ha szép barnás a színe. Először még puha, de ahogy hűl jó ropogóssá válik. Abbahagyhatatlan. :)

Bár ma munkanap

kovtama | 7:23:00 | | 3 Hozzászólás
mi még is itthon vagyunk. Iskola nincs, nálunk sosem szokott szombaton lenni nem tudom ezt hogyan tudják megtenni, ha jól emlékeszem az igazgatók 5 napról rendelkezhetnek saját jogkörben? Gondolom így. Én nem bánom, mert én sem szívesen megyek ilyenkor dolgozni és a gyereken is látom már, hogy fáradt. Még egy hét van a szünetig, azt már fél lábbal is kibírjuk valahogy és végre, végre január 3-ig itthon leszünk! Ma reggelre ismét tél lett, már napok óta nem volt semmi fagy most meg kidugtam az orrom és minden fehér, fagyos. A kiskutya saját szórakoztatására ugat, már kétszer voltam kint rászólni, mert felébreszti Kiskorút a nagy szájával. 
Én meg iszom a szokásos reggeli tejeskávémat, cserépkályha duruzsol itt mellettem. Reggel van. Csak a szokásos reggel. 

Ma nem kell nagy dolgokat csinálnom, tegnap este még kimostam két adagot, takarítanom sem kell csak főznöm. Rántott sajtot ígértem mára és sült krumplit, tartárt hozzá a gyereknek. Magamnak meg csinálok zöldséges, gombás rizottót és hozzá jégsalátát valamilyen öntettel. 

A kiskutyát meg kell fürdetni délután, nagyon koszos már. 

A gyerek történelem versenyre készül, tegnap kapta meg az első forduló kérdéseit. Na, ez meg olyan, hogy még nem is tanulták azt ami ebben van! Úgy kell összevadászni a neten hozzá a válaszokat. Aztán valami irodalom is van, valami pályázat azt már megírta, történet a jövőből, a tanár kijavított egy két helyesírási hibát, most majd be kell gépelni, pendrive-ra rátenni és majd hétfőn ollóznak hozzá képeket, aztán elküldik valahova. Nem fogunk unatkozni. 

Kiskorú ma elmegy, illetve viszem egyik osztálytársához /barátjához délután, megbeszélték hogy találkoznak. Azt hiszem kutyafürdetés majd akkor lesz. 

Hideg van. Viszont most olvastam, hogy december 21/22-től már hosszabbak lesznek a nappalok, juhéj!! Az már mindjárt itt van.  


" A reggel

kovtama | 4:54:00 | | 4 Hozzászólás
ez a kedvencem. Kávé illatával, tea főzésével, friss erőinkkel. Már este azzal alszom el, milyen jó lesz. Ha korán ébredek, alig várom, hogy gyújtani lehessen a gázt, csengő edényeket készíteni elő, összehozni a fontos kegyszereket: cukrot, tányérokat, citromot, kedvenc csészéket és a dzsemet. 

Reggel: a világ indul...és érkezik."

/Hankiss János/

Ez vagyok

kovtama | 5:23:00 | | 10 Hozzászólás
én. Mások az adventi időszakról írnak már hetek, napok óta és befele fordulnak én meg jövök itt az életmódváltásommal és azzal "szórakozom." Hát igen, ez vagyok én. Mindig másképp, mint a többi. Jó vagy sem? Nem tudom. Beleolvadni a szürke tömegbe - és itt nem az adventre gondolok - vagy kitűnni valami aprósággal belőle inkább. Mindig is ilyen voltam. 

Tegnap két kolléganőnek is elmondtam a véleményem. Mára persze aludtam rá egyet, de mit sem változtat ez azon a tényen, hogy igen is kell nemet mondani dolgokra. A tegnapi pedig olyan volt. Lehetek én ezáltal mások szemében a rossz, már ez sem érdekel. Nem akarok olyan lenni, mint x éve. Mindenre mosolyogva bólintani, igent mondani csak azért hogy annak, aki hozzám szól vagy véleményt mond jó legyen. Azt mondjam, amit hallani akar és ne azt, amit én gondolok. Hányszor volt emiatt nekem rossz, mert éreztem, hogy én azt nem akarom, de megbántani meg nem akartam, inkább akkor szívtam a fogam és megtettem. NEM lesz ez. Nem helyezek magam elé számomra nem olyan fontos dolgokat. Persze ez alól a család kivétel, ott leginkább ők az elsők. Szóval meg kell tanulni nemet mondani és kész. 

Csütörtök van, végre mindjárt hétvége. Ma is fél ötkor keltem, elfáradok a hét végére. Megint nem tudom mikor láttunk utoljára napot, mennyire kellene már! Szürkeség, köd, tegnap reggel még az eső is esett. :( A kiskutyát a hétvégén meg kell fürdetni, rettenet koszos már, bár ha ilyen marad az idő nem sok értelme van, de így meg nem fogom beengedni az előszobába sem. Szerencsére jól tűri, de utána hajszárítóval is meg kell szárítani, szépen kifésülni. Hát nem egy órás meló. 

Na, megyek megiszom a reggeli tejeskávém, aztán összepakolom a mai lájtos ennivalómat. Talán hétvégén jut időm arra, hogy picit karácsonyibb hangulatot varázsoljak a billentyűzetemből ide a blogomba. :)

Ja, meg leakartam fényképezni a konyhát, mivel a férjem befejezte az új ajtókat. Csak egy szekrényt kell neki csinálni, ami a felújított régihez fog passzolni, egy kinyithatósat és egy sarokpolcot. No, majd hétvégén (vagy még este, ha hazaértünk a dolgozónkból) felrakom. 

Jaj de lennék már így itthon:


Rendben mentek

kovtama | 5:10:00 | | 7 Hozzászólás
a dolgok, férjem kiért ma már ott is kezdődik a munka. Mindenki megnyugodott a régi kerék vágásban mennek a dolgok. Fáradt voltam már, mire este ágyba kerültem, gyakorlatilag előző nap fél hattól voltam fent. Ritkán sikerül úgy aludnom, hogy a telefonom pittyegésére kelek, hát ma így és nem volt valami jó :( Sokkal kipihentebb vagyok, ha magamtól ébredek. Viszont muszáj volt korán kelnem, mert ma reggel beakartam még gyújtani mind a két cserépkályhába, hogy este már ne kelljen és biztosra mentem, hogy amikor elindulunk dolgozni már szépen leégjen a tűz és le lehessen zárni őket. Egészen más meleg van a lakásban velük, mint mondjuk ott, ahol gázfűtés van. Melegebb és otthonosabb az egész. Töröm a fejem milyen elintéznivalóm van még, mielőtt jövő héten péntektől szabadságon leszek. Mit kell megcsinálnom a munkahelyemen, mit kell még megvennem a boltban, hogy ha végre itthon leszünk és lelassul minden ne kelljen futkosni sehova. Olyan jó lesz itthon!! Várjuk nagyon.

pinterest

Sok mindenről

kovtama | 20:36:00 | | 4 Hozzászólás
most nem tudok beszámolni, még egy óra és indul a férjem. A gyomrom liftezik, iszonyat köd volt már délután is amikor jöttünk haza Kiskorúval a dolgozónkból. Én meg azt hiszem ma este 10 órakor idegességemben kitakarítom az egész házat. Egyrészt, mert reggelig nem fogok tudni aludni - ilyenkor sosem tudok - másrészt mert jó nagy kupi lett, amíg az utolsó dolgokat este elcsomagoltuk. Úgy hogy ha lefeküdni nem tudok, akkor majd jól levezetem a feszültségemet. Még az is lehet, hogy az ablakokat is megpucolom. Nóóóóóóóóórmálisss???

Könyveshétfő

kovtama | 9:59:00 | Legyél te az első hozzászóló!
kép és leírás: moly.hu
1940 júliusa: a megszálló Wehrmacht csapatai elől menekülnek a franciák. Milliók lepik el az országutakat, szállják meg a vidéki városokat, a falvakat. Az összeomlás teljes: állam, egyház, társadalmi és emberi értékek – minden összekuszálódik. Együtt menekül a túlélésért nagypolgár, művész, „úri" prostituált táncosnő, munkáscsalád, cseléd, aggok és kisgyerekek, sőt a házimacska…
A tragikus történelmi helyzetben a hétköznapok emberi drámái és kicsinyességei mellett a hősiesség és az önfeláldozás megrázó képsorai vonulnak el a szemünk előtt.
Az egy évvel később, 1941-ben játszódó második rész egy idilli kisváros németek megszállta világába vezet minket. Hogyan éltek együtt a francia falusiak a német katonákkal? Hogyan is működött a kollaboráció, és kezdődött valami halvány ellenállás? Lehetségesek-e emberi kapcsolatok az ellenséges nemzetek között? Beleszerethet-e egy francia nő a nála elszállásolt német tisztbe?
Irene Némirovsky (Kijev, 1903-Auschwitz, 1942) orosz származású, francia írónő. Az 1930-as években több nagysikerű regénye jelent meg. A Suite française (Francia szvit) egy ötkötetesre tervezett regényfolyam első két tétele. A folytatásból csak jegyzetek maradtak fenn, mert a francia csendőrség a zsidó származású írónőt 1942. július 13-án sok társával együtt útnak indította Auschwitz felé, ahonnan ő sem tért vissza.

Én nem

kovtama | 10:03:00 | | 3 Hozzászólás
tudom mi van velem, de ide leültem reggel fél nyolckor és úgy maradtam. Közben meg menni kellene családlátogatásra (brrrrrrrrrrr most nincs kedvem) be kellene csomagolni a férjemnek, főzni is kellene, meg a kocsimat takarítani és Kiskorúval átnézni a hétfői sulis napot. Ahhoz képest, hogy két hete hétvégén puccba vágtam a lakást mostanra már az is elmúlt. Valahogy semmi nem megy a mai napon. A kinti levegőn érződik már a tél szaga, jó itt bent a kályha mellett megmozdulni nincs kedve az embernek. Elviselném, ha valaki lerakná elém az ebédet, a kávémat, a vacsorát, a könyvemet, egy egy finom falatot én meg csak úgy néznék ki a fejemből. Na, szedjem már össze magam!!!

Ma is

kovtama | 6:23:00 | | 6 Hozzászólás
korán keltem. Nem tudom mi az oka, de már ötkor felébredtem kijöttem a nappaliba és bár egyáltalán nem volt hideg, ráérős időmben megraktam a cserépkályhát, és most itt duruzsol mellettem. Nyolc, kilenc órakor már úgy is el kellett volna indítani a fűtést, hát azt most megspóroltam.

Tegnap este telefonáltak a férjemnek a munkahelyéről, hogy szerdán kell kezdenie, ezért hétfő este 11-től ismét ketten leszünk Kiskorúval. Nem is tudom hányadik karácsonyunk lesz ez már ketten, 5-6??? Az ember lassan beletörődik. 

Szinte minden blogon adventi bejegyzéseket olvasok, ahogy mások készítik fel a lelküket a karácsonyra, nekem ez most még nem megy. Nem tudom egyáltalán igazából mikor is fog menni ismét? Azért vannak terveink, mozi, séta a remélhetőleg majd havas erdőben, éttermezés, múzeum, társasjáték és amihez kedvünk lesz. Kicsit nehéz, áprilisig. 

Van egy másik blogom. Muszáj komolyan vennem most már tényleg a két éve elkezdett "nagy" életmódváltásom. Már hónapok óta csak félig meddig csinálom, félig meddig haladok előre ez így nem jó. Érzem ezt már kívül, belül. Úgy hogy csináltam egy másik blogot, ott fogom azt a "másik életem" élni, bejegyezni a napi étkezésem, napi sportolásaimat, futásomat, lesznek receptek, mindenféle egészséggel kapcsolatos dolog. Ha szem előtt leszek magamnak is, akkor remélem ismét visszarázódom az egészbe. Az ember olyan hülye, két évig csinálja normálisan aztán leszarja. nem törődik vele úgy ahogy kellene. Na ennek hétfőtől vége!! Ha valakit érdekelni fog majd az egész, akkor ez az: http://fittami.blogspot.hu/

Amúgy semmi különös, bár volt egy nagyobb munka, férjem kifestette Kiskorú szobáját és a mi hálónkat. Addig rágtam a fülét - nem kellett nagyon - hogy ne menjen el úgy, hogy nem csinálja meg, egyik nap szép tiszta falakra jöttünk haza a gyerekkel. Folyamatosan díszítem a lakást - majd csinálok képet -  bár nincs kedvem annyira beleadni mindent, mintha hárman lennénk. Azért igyekszem. Olyan gyorsan mennek a napok, holnap már mikulás a gyerekeknek. Elképesztő, még csak most volt nyár! Még csak most újítottuk fel a háznak ezt a részét. Akkor milyen lassúnak gondoltam az egészet, most meg szinte már nem is emlékszem mi hogy volt. :) Ez is eljött. Egyébként kezdjük kinőni, pedig amikor idejöttünk akkor olyan nagynak tűnt az egész. Jó lenne, ha a nappalihoz egy olyan jó másfél, két métert hozzá lehetne toldani, akkor lenne bőséges tér ezen a részen is. Nem is értem, miért a hálószobákat csinálták olyan nagyra és miért nem ezt? Na, de ez majd a jövő zenéje, építkezünk e ismét valamikor vagy inkább újat keresünk. 

Nem tudom milyen időt mondtak mára, de a terv az, hogy főzés után az udvart rendezzük el, még az igazi tél előtt, hogy kevesebb jusson nekem tavasszal.  Remélem kegyes lesz ismét az idei tél és nem kell túl sokszor majd felkelnem hajnali 4-kor, hogy kiássam magunkat a hó alól, hogy eltudjunk menni dolgozni és iskolába. A Tenkes északi oldalán lakunk, ez nyáron jó mert érezhetően hűvösebb van egy két fokkal, mint máshol, viszont télen tovább marad meg a hó. Majd az idő eldönti.




Na szóval

kovtama | 11:45:00 | | 3 Hozzászólás
az van, hogy ma felhúztam a fekete térdig érő kötött ruhámat, fekete vastag kötött harisnyával, méregzöld hosszú gyöngyös nyaklánccal, ezüst karpereccel és egy fehér - szürke cirmos mellénnyel, hogy ne legyek nagyon sötét. ÉSSSSS nem is érzem magam rosszul benne, sőt! Kifejezetten csajosnak és bátornak és ami a lényeges tök jól elvagyok magammal. Nem erre számítottam. Mások ezen most biztosan nevetnek, de annyi év és töprengés után, hogy már nem olyan vagyok, mint régen, mikor seperc alatt beugrottam bármilyen ruhába nekem ez most nagy előrelépés magammal szemben. Azt hiszem megtartom az új szokásomat.

Nem, kép még nincs annyira nem vagyok azért még bátor, de majd.....

pinterest
Ui: azért írtam le, hogy meglegyen az utókornak :)

Hello

kovtama | 6:03:00 | Legyél te az első hozzászóló!