Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2016

Hát itt vagyunk az év

utolsó napján. Hihetetlen gyorsan múlt el 2016 én legalább is így érzem. Év közben az ember sokszor érzi azt, hogy nem jó valami, hogy nem így kellene, bár csak vége lenne már ennek a rossz vagy inkább rossznak gondolt évnek. Aztán az év utolsó napján, mikor megpróbál visszaemlékezni az elmúlt  365 napra talán nem is tartja annyira rossznak már.  Az én 2016-os évem nagyon vegyes volt. Volt rossz és jó, de azt hiszem mindenből pont annyi, hogy a mérleg nyelve valahol középen legyen és ne lendüljön át se egyikbe, se másikba szerintem ez pont így jó, ahogy van. Essünk túl a rosszakon. Egy kis összegzés, magamnak ha pár év múlva visszaolvasok.

A munkahelyemen a hangulat nem volt a legjobb, ez év vége előtt csak fokozódott sajnos. És ezen a téren bármennyire is szeretném nem látom a következő évben sem a változást jobb irányba. Ha csak nem történik valami csoda.  Kiskorú elég ramatyul kezdte az évet, ami nekem tényleg új dolog volt. Egy darabig nem is tudtam mit kezdeni vele, volt itt err…

Ma óvatosan

csináltam mindent. Lassan elpakoltam az apróbb karácsonyi díszeket, én ilyenkor már nem nagyon szeretem magam körül látni ezeket. Marad persze még a fenyő és a díszként felrakott kis led lámpás világítás a nappali és a konyha körül a gerendán. De a többi ment vissza a szekrénybe, majd jól átalszik mindegyik egy évet, amikor ismét előkerül minden. Én az ünnep elmúltával, főleg mikor már a szilveszternek is vége már jácintokat szeretnék magam körül látni és apróbb virágokat, amivel várni lehet a tavaszt. Az igazság az, hogy ha véget ér a karácsony alig várom, hogy frissüljön itt bent minden megint egy picit. A piros takaró és a piros párnák, meg a szürke csillagos még marad egy darabig, azok amúgy is jól mennek a kanapéhoz kár lenne értük. :) De az étkező asztalon az adventi koszorút már felváltotta anyósomtól kapott névnapi ajándék fehér liliom csokor, apró fehér rezgő virágok vannak körülötte, nagyon szép. Jó ránézni. Vigyáztam rendrakás közben, mindent csak nyugisan csináltam, nyugi…

Rettentő csúnya a

szemem. És most már emlékszem is (vagy legalább is úgy rémlik ez a szemem az) , hogy két napja mikor a fát hoztam be, hogy begyújtsak a cserépkályhába a szél belefújt valami apró szemetet, port vagy a fából egy pici darabot a szemembe. Így emlékszem és talán az sértette meg. Végül is tegnap sikerült annyira felspannolnom magam (és most itt tényleg igazán azt remélem, hogy attól volt) hogy elég rosszul éreztem magam, így elmentem a munkahelyemre (kórház) ahol bekopogtattam a doktornőnkhöz egy vérnyomás mérésre és 170 volt. Soha, mondom soha nem volt az életben gond a vérnyomásommal, így nagyon megijedtem, meglepődtem. Kaptam is egy szem gyógyszert, aztán egy óra múlva már jó volt, sőt este is mikor mértem már a tökéletesig ment vissza. Nagyon remélem, hogy ez csak egyszeri alkalom volt és nem valami alattomos dolog készül, na de ne is gondoljak ilyenre, nem kell bevonzani a rosszat. Azóta mondjuk folyamatosan mantrázom magamban, hogy nyuginyuginyugi. Tényleg remélem ez egyszeri alkalo…

Valami hihetetlen jó

hogy végre tökéletes "rend" van a hűtőszekrényben és a konyhában is. Végre eltűnt a sok karácsonyhoz köthető ennivaló, amit innen onnan beszereztünk, kaptunk, hoztak mittudomén. Tegnap reggel, míg kávéztam és blogokat olvastam hirtelen ötlettől és mert bőven volt rá időm, míg felébredt a gyerek és indultunk a munkahelyre, rendet tettem. Lefagyasztottam amit lehet, majd egy hónap múlva jó lesz a maradék töltött káposzta, volt még pár szelet kolbászhússal töltött karaj, amit már senki sem kívánt (baromi nagy volt az a két személyes tál, amit rendeltem) és aminek a kutyus örült, mert végül ő kapta meg elvégre családtag. Rendet tettem a konyhában lévő komód fiókjában, kivittem a szemetet, összehajtogattam a kimosott konyharuhákat, katonás rendet raktam a konyhaszekrényekben. A mézes még eláll egy dobozban és másikba eltüntettem a zselés szaloncukrot és a bon bonokat. Pár hétig, hónapig még tele lesz velük a lakás, de legalább szépen fémdobozban vannak a szekrény egyik polcán. M…

Feláldoztam magam

és ma bemegyek dolgozni egy kicsit. Amúgy is bementem volna ebéd körül, mert nyugdíjas búcsúztató van és így megcsinálok pár apróságot, hogy kolléganő simán tudjon a bérszámfejtéssel foglalkozni, mikor én még szabadságon leszek. A mai nap helyett majd januárban nem megyek egyet, szóval jó lesz ez úgy is.  Kiskorú jön velem, ott fog ebédelni aztán picit búcsúzkodunk, majd elmegyünk veszünk friss kenyeret neki, gyerekpezsgőt szilveszterre, babérlevelet se felejtsem el, mert elfogyott és a lencsefőzéshez meg kell és a kutyusnak is kell ennivaló. Mindennap felébredtem hajnalban, de nem voltam fáradt naná, hogy pont ma vagyok az. Nagyon meleg van most is kint az előbb kinéztem picit szóval biztos, hogy az összevissza időtől van ez most. Holnapra lefoglaltam a gyerek mozijegyét, egyedül ül be, ilyen sem volt még. Kicsit izgulok, de valahol csak el kell kezdeni nem?
Amikor ide leülök, akkor annyi minden kavarog egyébként a fejemben, hogy majd írok erről, meg arról és ezt se felejtsem el meg…

Ma már tényleg

lángost fogok sütni késő délután, mert fehérjéből és szénhidrátból azért csak feltankoltuk a szervezetünket a három nap alatt. :) A lángost pedig tönköly lisztből készítem, kicsit kompenzálva a dolgokon. Nagyon jó idő van, ezerrel süt a nap és 10 fok. Azért, ahogy Krikszi írta a blogján én is valahogy vágyom a hűvös idő után, (ez is ritkán fordul elő)  végül is tél van.  Bár a java még biztosan vissza van, gondolom Januárban változni fog. Itthon leszünk, kertezni fogunk kicsit rendet rakunk kint, mivel az előző napok szele hozott pár falevelet, összeszedjük, játszunk a kutyával ezek vannak tervben. Na meg ma már elővesszük az irodalom könyvet, verset tanulunk. Holnap viszont gyerek megy az egyik osztálytársához, még a suli előtt megbeszélték, én pedig nyugdíjas búcsúztatóra a céghez. 29-én moziba viszem a gyereket, egyedül akar menni addig én meg csak el leszek egy könyves boltban vagy valahol a pláza egyik üzletében jobb híján.  Bírom ezeket a szabadságos napokat na, az az igazság.…

Távol áll tőlem

mint írtam pár napja a lájk vadászat. De ahogy tippeltem hiába nyert Kiskorú a csoportjában az összes csoport legjobbjai felkerültek a fészbukra és aki a legtöbb lájkot kapja az nyer a legvégén. Sajnos úgy alakult, hogy 24-én elfelejtették felrakni a gyerek projektjét az iskola oldalára, így két nap lemaradással indulunk, úgy hogy most kivételesen megkérlek benneteket ha megtennétek, hogy az iskola oldalán lájkoljátok Kovács Ádám videoját akkor talán még behozható a lemaradás. A gyerek persze el van keseredve, hogy ez történt , de azért nem adjuk fel. :)
A képre kattintva egyből a fészbukra visz az iskola oldalára és ott kell megkeresni a videot.
Köszönöm mindenkinek előre is. :)

Egészen reggelig, míg

fel nem keltem azt hittem tegnap már karácsony másnapja volt, így ma már vége is, aztán rájöttem, hogy ma van az a nap, amire azt hittem tegnap már elmúlt. Értitek. :)  Jól megkeveredtem, hogy egyszer itt voltunk, aztán meg mentünk tovább, de ma nem megyünk sehova és akkor jól kiélvezzük a karácsony utolsó napját.  Az ajándékok mind nagyon tetszettek mindenkinek, meglepődésemre idén a gyerek a könyvnek örült a legjobban, azzal fekszik, azzal kel és két nap alatt ki is olvasta. (meg kellett volna venni a többi részét is, de már rajta vagyok az ügyön) A két nap alatt rengeteget játszottunk a roulett is jó ötletnek bizonyult, tegnap fél tizenkettő volt, mire lefeküdtünk aludni, kilenctől pörgettük a roulett kereket. Szerintem az lesz az első kérdés ma reggel is, hogy mikor játszunk?  Szóval idén is minden úgy alakult, ahogy vártuk nem volt semmi meglepő vagy más. Elvagyunk, élvezzük a semmit tevést a pihenést és már tele vagyunk a karácsonyi evészettel, bár azt nem mondhatnám, hogy dege…

Egy idézet karácsony reggelére

mely talán nem is annyira karácsonyi még is úgy hiszem, hogy amikor arra gondolunk mennyi mindent szerettünk volna még megtenni, hogy tökéletes vagy tökéletesebb legyen az ünnepünk jusson eszünkbe, hogy talán éppen elég lesz ennyi is :
"a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottan a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat - hanem az, hogy egyáltalán festhetünk."  
/Richard Paul Evans/
Minden Betérőnek Boldog Karácsonyt Kívánok!



Tegnap egy akkora

kört tettünk Pécsen, hogy ihaj.  Gyerek elment suliba, én pedig még egy utolsó sétát tettem bevásárlás ügyileg, friss kenyér és tej, gyümölcs miatt. Ráérően nézelődtem és még a tömeg sem zavart (kb. 50-en álltak csak a húsos előtt és kígyózott a sor végig a fél üzleten) és még az sem hozott ki a sodromból, hogy a kasszánál szólt a pénztáros, hogy le kellett volna mérnem a gyümölcsöket. Ok, mondtam bepakolom a többit a kocsiba, aztán ismét megyek egy kört. Ha a férjem látta volna a nyugalmamat biztosan büszke lett volna rám. :) Aztán mentem a gyerekért, aki azzal fogadott, hogy megnyerte a versenyt, titkosan kellett szavazni kié lett a legjobb és hét szavazatot kapott "anya, mindenki rám szavazott és azért lett hét, mert magamra nem szavazhattam, így xy egyet kapott",  bár az ajándékot még nem kapta meg és valami olyanról is beszélt, hogy felrakják a fészbukra is. Na innentől járt az agyam, hogy akkor az olyan lesz, hogy bár ő nyert, aztán majd mindenki még lájkokat is gyűjt…

Ho ho ho ho végre

elkezdődött a várva várt téli szünet. :) Végre itthon, végre úgy keltem fel, hogy nem rohanunk sehova, végre nem kell időre odaérni sehova, végre nem kell elővenni egy tankönyvet sem, végre végre végre. :)
Tegnap feladtam az utolsó meglepetés csomagomat is és reménykedem, hogy idén is odaér a címzettekhez. Bár reggel pici fejfájásra ébredtem és még mindig tart míg pötyögöm a sorokat ez semmit nem von le annak az értékéből milyen jó így minden terhet letéve felszabadultan "reggelezni."  Vár ránk ma még egy iskolai nap, Kiskorú nagyon várja- Ma kiderül, hogy milyen lett a rajzfilmje, amit csinált. Izgul, hogy az övé legyen a legjobb én pedig szurkolok neki. Az biztos csak, hogy abból a csoportból, amelyikbe jár az övé volt az, de sok csoport van ki tudja, hogy a többiek hogyan teljesítettek? Az is biztos, hogy utál veszíteni és majd lelket kell önteni belé, ha másképp alakul, ahogy ő titokban már fejben kitalálta. Egyszer (sokszor) megkaptam annak idején meg az alsós tanítón…

Kicsit túlteng már a

karácsonyi hangulat az összes blogon én úgy veszem észre. Van, aki még mindig tud újabb és újabb receptet felrakni ételekről, sütikről (már az elolvasásától is hízom 5 kilót :D ) és van, aki még egy újabb gyönyörű, kézzel készített ajándék ötletet oszt meg velünk. (ilyenkor meg azt érzem, hogy mennyire kétbalkezes vagyok :D )  Van, aki várja és van aki nem. Van, aki nyűgnek tekinti és pénzköltésnek és van aki egész évben számolja a napokat, hogy az év ezen szakaszához érjen és kitegyen magáért és nem számít mi mennyibe kerül csak mindenki azt kapja, amire annyira vágyott egész évben. Van, aki lazán, csípőből "kivágja" az összes díszítést és ünnepivé varázsolja az asztalt és van, akinek fogalma sincs még arról mi hogyan legyen. Van, aki ezer programot tervez az ünnepek alatt és van, aki csak úgy begubózva a meleg lakásban nem vágyik másra csak csendre egy jó könyvre vagy egy klassz filmre és egy pohár forró teára. 
Mindenkinek mást jelent a karácsony és mindenki máshogy éli…

Hát nem mondom, hogy

én voltam tegnap a dolgozók mintaképe, hiába igyekeztem valahogy alig haladtam. Hétfő is volt, meg már az embernek leginkább a szabadságon jár az esze, ugye szóval csinálgattam ezt azt, de csak úgy lazán. Ma egyedül leszek 11-ig és azt tervezem, hogy ha beérek fél nyolcra egy kávé mellett befejezem a novemberi könyvelésem, szeretek csendben, egyedül dolgozni ilyenkor haladok a legjobban. Mert most bármilyen a hangulat is mindenhol azért csak jön a karácsony és beszélgetünk erről, arról ki mit süt és főz és vesz ajándékba, hova megy és mit csinál a gyerekkel a szünetben, szóval sokszor minden van csak rendes munka nem. Nem mintha annyira tiltakoznék ellene, de na. Én papolok a gyerekemnek, hogy először a kötelesség aztán a szórakozás és én is fordítva csinálom, eh.  Hazaéve összerántottam a lakást, jó forróra felfűtöttem a cserépkályhákat, adtam mindenkinek enni és inni (kutya, macska, papagájok ) és leültem egy capuccinoval a gép elé. Beszélgettem a férjemmel pár mondatot, tegnap ő s…

És végre elérkezett

ennek az évnek az utolsó dolgozós 3 napja, hurrá! Már csak apró dolgokat kell elintéznem, árut átvennem, vételeztetnem a konyhával és a takarítókkal, hogy amíg nem leszek ne menjenek a raktárba és meglegyen minden, ami kell nekik. A leltár majdnem kész, már csak kézzel kell megírni egy két dolgot. Ez a maradék 3 nap pont elég lesz arra, hogy mindent befejezzek, amit még kell. Remélem a gyereknek is laza lesz ez a hét és mára meg holnapra nem fognak kitalálni semmi extrát, a szerda meg már a karácsonyról fog szólni és egymás megajándékozásáról.  Lassan ismét elmúlik egy év.

Miután túlléptünk

a tegnap éjszaka történteken és visszatudok nézni az előző nap mozzanataira elkönyvelhetem, hogy azért voltak jó pillanatok is. Odáig jutottunk ezzel a programozói iskolával, hogy a gyerek számolja az órákat mikor indulunk. Nagyon szereti, sokat tanult és megcsinálta élete első animációját. Ez amolyan házi feladat volt, karácsonnyal kapcsolatban kellett összehozni, rákapcsolódni az iskola szerverére, oda elmenteni és az oktatókkal együtt nézik meg, jövő héten karácsony előtt. A két legjobb ajándékot kap és hát persze nagy az izgalom. Sokan járnak a suliba, ki tudja mi lesz de annak nagyon örülök, hogy ennyire bejött az egész.
Míg ő az iskolában volt tegnap én nézelődtem és beszereztem az utolsó dolgokat. Ajándékutalványt vettem nagymamának, osztálytársnak pár apróságot, egy két doboz csokit még kiegészítésnek az ajándékokhoz és végre kaptam zselés szaloncukrot. Vettem cuki két decis pezsgőt, három van egy csomagban végre nem kell egy egész üveget kibontani szilveszterkor, mikor csak …

Végül minden

minden megoldódik.  Mert nem az a baj, hogy időnként vannak hangos szóváltások és semmi nem úgy alakul ahogy eltervezzük, legyen az egy gyermek fejében vagy felnőtt gondolatában. Az lenne a baj, ha a méreg itt maradna, ha nem lenne oda vissza megbocsátás.  Mert amikor éjjel kettőkor az ember csak forgolódik az ágyában és azon gondolkodik, hogy megint elrontott valamit és nem úgy kellett volna, de hát neki sem úgy kellett volna......de hát ő egy gyerek....Aztán a nagy forgolódásokat hátrahagyva beoson a szobájába, hogy megsimogassa a csapzott hajat és belesuttogja a fülébe, hogy "szeretlek és ne haragudj" és lopva egy puszit ad az arcára, így enyhítve a lelkifurdalást. Azt hiszi csak ő van és a sötétség...és akkor váratlanul átöleli két kis gyerekkar és nem számít arra, hogy válaszul azt mondja "te se" akkor tudja, hogy rendben van a dolog. Amikor visszafekszik és mind a ketten elengednek egy sóhajt, ami lehet az egyiknek a megkönnyebbülés a másiknak a megbocsátás …

A feminizmusról

Egyik reggel Dius blogján olvastam a feminizmusról és akkor oda is írtam, de valahogy megmaradt ez azóta is bennem, írok róla pár sort. 
Én amúgy nem vagyok megrögzött feminista, szóval nem zavar, ha gyenge nő lehetek és van olyan pasi, aki segít nekem és támaszkodhatok rá. (mert hogy a férjem pont ilyen) Pont a napokban láttam a fészbukon, hogy rengeteg csaj fel volt háborodva, hogy egy nőknek szánt parkolóhely nagyobb volt, szélesebb és rá volt festve a jel, hogy oda csak nők állhatnak. Kikérték maguknak, hogy megkülönböztessék őket, csak fújták a magukét, a hülye dumájukat, hogy nem bénák, egyenrangúak stb. stb. nehéz volt megállni, hogy ne írjak valami cifrát. Mert az eszükbe sem jut, hogy ezzel a gesztussal csak segíteni akartak NEKÜNK NŐKNEK, hogy ha gyerekkel vagy ki tudd nyitni a kocsid ajtaját rendesen, esetleg kell egy babakocsi, amihez nagyobb hely kell, mint általában, na meg extra kivilágítást kapott, hogy sötétben biztonságban érezd magad, közelebb volt a bol…

Este nyolckor

feküdtünk le aludni. És nem kínlódtam, nem forgolódtam, hogy csak fáradt vagyok de álmos nem, kb. 10 perc alatt beájultam. Szerintem gyerekkoromban volt ilyen utoljára. Kellett ez most nagyon. A korán fekvés miatt már hajnali 4-től fent vagyok. Már elmostam azt a két poharat a mosogatóból amit még este raktunk bele, már letörölgettem a nappaliban a polcokat unalmamban vagy inkább a kipihentségem miatt vagy mert egyszerűen hülye vagyok. Ezzel is kevesebb lesz hétvégére a tennivaló. Most meg itt ülök és pötyögöm a leginkább semmit és iszom a forró kávémat. Fejemben zakatolnak a tennivalók, ma rövid munkanapom lesz sok mindent eltudok majd intézni.  Egy csomag érkezik a munkahelyemre, én rendeltem, de el kell juttatnom anyósomhoz, mert Kiskorúnak lesz (mamától nem várjuk el, hogy neten próbálkozzon vásárlással)egy csomagért megyek, gyereknek rendeltem két nadrágot, remélem jó lesz. Kutyának bolhanyakörvet kell venni, utoljára augusztusban kapott, ideje már. Kenyeret és laktózmentes tejet…

Én már csak a hétvégét

várom, de azt nagyon. Ma reggel nehezen keltem fel, mert mindennap fél ötkor fent vagyok és ez így hét vége felé már sok. Most tudnék aludni persze, hétvégén meg ugyan így korán ébredek fel, pedig jó lenne kipihenni magam, mert délután kettő körül már használhatatlan vagyok. Akkor jutok el a holtpontra, majd elalszom az íróasztalomnál. Kiskorú úgy néz ki jobban van, már nem köhög olyan nagyon, láza nincs és  ma iskolába megy, illetve csak első két órára, mert utána múzeum és mozi és ebből kifolyólag hirtelen sokkal jobban lett. Remélem tényleg így is van, (én így láttam este) mindenesetre szeretett volna ott lenni a mai napon a többiekkel, hát engedem.  Olyan vagyok egyébként, mint egy kisgyerek számolom vissza a dolgozós napjaimat, a maival együtt még 5 nap és szabadság.
Egyébként igazából nincs miről beszélnem, mert mióta a férjem szerencsésen kiért nagy dolgok nem történnek itthon. Nyugiban vagyunk, nagyjából minden napunk egyforma, munka, majd haza, tanulás pici pihenés, majd más…

Jó pár évvel ezelőtt

láttam egy filmet, ami karácsony előtt mindig eszembe jut és szeretek megnézni. Régi film és nem is tudom igazán mi fogott meg benne, talán nem is az én korosztályomnak való vagy legalább is nem az akkori énemnek amikor először láttam, mert sokkal fiatalabb voltam. Még is van valami megmagyarázhatatlan benne, ami miatt szeretem és szívesen nézem ismét az ünnep előtt. Hétvégén biztosan sort kerítek rá ismét, mert lassan tényleg itt a karácsony és ez a film karácsonyi hangulatot varázsol bő másfél órára.
Egy különös éjszaka a címe és a teljes filmet a youtube oldalán nézhetitek meg. Itt:




Minden jó, ha

a vége jó. Férjem szerencsésen megérkezett, éppen a munkahelyén rendezkedik. Egy csomó cucca kint van már, ruha, munkához szükséges eszközök, pipere cuccok és minden más, ami 4 hónapra kell. A tegnap esti pakolásnál már nem is emlékeztünk rá mennyi minden van már ott ( észre sem veszem és kiköltözik :) de most szembesült vele, hogy néhány dolog nem is kellett volna. Mindegy, majd kint hagyja ezeket is nem kell hazacipelni. :) Reggel a gyereket ébresztettem, megnyugodott már , helyette most rettenetesen náthás és köhög. Reggelizés után már éppen öltözött mikor hasmenése lett, gondoltam a vajas mézes kalács és a coldrex, c vitamin keveréke segített rá a dologra. Aztán ismét és még indulásnál a kocsiból is vissza kellett mennünk. Közben persze rájöttem, hogy őt is elérte az iskolában már második hete tomboló hányós hasmenéses vírus, szerencsére az előbbi nem jött elő. Mivel a köhögés már két napja tart, telefonáltam az osztályfőnöknek, hogy orvoshoz megyünk. Útközben meglátogattuk a Tes…

Még 5 óra

gyomorgörcs. Ennyit kell kibírni, amíg a férjem célba ér. Tegnap este tízkor indult, én meg tegnap reggel óta nem aludtam. Az előbb belenéztem a tükörbe, csuda "jól" nézek ki. Az ilyen napot kb. két nap alatt heverem ki, addigra regenerálódom. Kiskorú elsírta magát a búcsúzáskor, még sosem sírt. Gyanítom valahol ez is a kamaszkorral függ össze, nagy krokodil könnyeket hullatott. Elég nehezen aludt el utána. :( Tegnap délután még egy utolsó közös késői ebéd, rántott hús és rizibizi tartármártás és házi savanyúság, férjem készítette. Na, én olyan rántott húst amilyen ő csinál sosem tudok készíteni. Omlós, puha, szétesik a kés alatt és tökéletesen ropogós a panír.  Volt még pár apróság, elintézni való és aztán kb. 2 órát aludt csak, utána indult. Nem szeretem mikor alig pihenten indul el erre a hosszú útra. Még öt óra. Ennyit kell kibírni gyomorgörccsel. Ma és holnap befejezem a fontos munkáimat ( persze hiába végeztem az egyikkel, két másik közben jött) aztán jövő héten 22-tő…

Könyveshétfő

Szeretem Milly Johnson regényeit, amelyeket akkor jó olvasni, mikor az ember fáradt és egész nap arra gondol, ha hazaér leül egy kis zugba, tölt magának egy teát és előkap egy nem gondolkodós, csajos, kicsit habos, kicsit romantikus amolyan pont ez kell a lelkemnek könyvet. Milly könyvei ilyenek és bár a fülszövegből általában azt a következtetést lehetne levonni, hogy csepegős, semmit mondó történetekről van szó én sosem éreztem ezt. A könyvek borítói pedig igazán szívet melengetőek.


A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…
Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?
Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…
És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques …

A kávé forró

a kezemben, a hajnali fejfájásom a gyógyszernek hála már alig érezhető, a lakásban végül rend lett és szép illatos tisztaság ez utóbbi a függönyök kimosásának köszönhető, aztán meg lett három darab diós bejgli, holnapig csak elég lesz az a kettő amit a férjem megehet, mi a gyerekkel annyira nem favorizáljuk ( a harmadikat szigorúan kintre szánom) aztán meg este felállítjuk a fát. Végre minden ruha és pléd és ágyterítő ki lett mosva, üres a szennyestartó hálleluja, nem kell kerülgetni semmit és a mai jó időben meg is szárad minden, el lehet pakolni. Aztán meg azt nem is mondtam, hogy Kiskorú pénteken végre picit újra önmaga volt tanulásban, két ötös és egy négyes beficegett az ellenőrzőbe, angol, fizika és irodalom és én ennek akkor annyira örültem, hogy majdnem elbőgtem magam. De tényleg. Tényleg úgy éreztem, még ha hülyeség is így belegondolva, mert nem ezen múlik, hogy ez az én kisfiam. Nem ezen múlik, de a gyomorgörcs ami volt bennem, hogy vajon hogy sikerül a napja egycsapásra …

Már tegnap este

éreztem, hogy valami bujkál bennem, olyan semmilyen nem volt a közérzetem éreztem a torkom is már. Aztán hajnalban arra ébredtem, hogy nem tudom kinyitni a számat annyira fájt már a torkom és tiszta víz vagyok, szerintem lázas voltam. Az egyetlen amit nehezen viselek az a torokfájás és a fejfájás. Nem is tudtam elvinni a gyereket a suliba, férjem vitte én pedig majdnem délig ágyban voltam. Negrot szopogattam és két stampedli pálinkát ittam. Most keltem fel nem rég, nagyjából már jól vagyok legalább is a torkom most éppen nem fáj csak kicsit érzem, hogy van. Anyósom hívott, hogy túrógombócot küld ebédre ne főzzek semmit, férjem az előbb telefonált, hogy elmentek a mekibe, úgy hogy esznek egy nem túl egészségeset, de nem is bánom, mert főzni most semmi kedvem. Nagyon jó idő van kint, itt bejött a 10 fok meleg, süt a nap ezerrel és nem is bánnám, ha ilyen maradna az idő még legalább egy két hétig vagy karácsonyig. Vagy akkor, amikor a férjem hétfőn éjjel elindul. Ahogy hazaérnek a fiúk …

Elengedem most már

azt, hogy keddig rendet tegyek a lakásban. Képtelenség az utolsó napokban ezt megtenni. Minden a feje tetején, ruhák és csomagolásra váró dolgok az utazáshoz, egy pár zokni itt, szakácskés ott....Mindenhol van valami, aminek nem ott kellene lenni.  Felcseréltem a szabadságom, kedden leszek otthon (takarítani) egy napot és 28-án bemegyek dolgozni. Akkor úgy is elbúcsúztatunk egy nyugdíjba vonuló kolléganőt, így is úgy is bemennék. Keddig meg valahogy csak kihúzom, hogy mindenhol látom a kupit. Mondjuk eléggé vissza kell fogni magam, hogy ne visítsak kínomban, mert ugye nehezen viselem magam körül a káoszt, de túlélő üzemmódra kapcsoltam. Próbálok félig becsukott szemmel járni a lakásban nem észrevenni a port nem észrevenni, hogy a karácsonyi dekoráció az étkezőasztalon félretolva várja jobb sorsát nem észrevenni, hogy az előszobában egymás hegyén hátán vannak a cipők (amikből állítólag valami majd bekerül a kocsiba és utazik a férjemmel) és úgy egyáltalán. Nem észrevenni, hogy az egy …

Sok könyvet olvasok

ez nem titok. Ültem itt egyik reggel (szokásosan korán) kávémmal a kezemben és rápillantottam oldalt a falon a könyvespolcra, ami tele van gyerekkorom kedvenc pöttyös és csíkos könyveivel. Hirtelen olyan régóta nem érzett vágyódás fogott el, hogy kinyújtsam a kezem mind közül is az egyik legkedvencebbért, aminek a címe Születésnap. A történet főszereplője Illés Bori, aki karácsony előtt tölti be a tizennegyedik születésnapját és minden vágya egy kirakatban látott "felnőtt" ruha és egy magassarkú cipő. Amit persze nem kap meg, de mindent elkövet azért, hogy az övé legyen. Az egész regény e köré a kívánság köré van fűzve, közben sok sok megható és "bicskanyitogató" történéssel. Hazugság, ármánykodás, szerelem és gyűlölködés, barátságok elvesztése és visszaszerzése van benne szóval minden, ami egy tini lányt érdekelheti napjainkban is és csak úgy olvastatja magát az egész. Gyerekorom egyik meghatározó regénye volt Szabó Magdától. Ahogy haladunk előre az olvasással úg…

Christmas Cottage, Surrey

Éppen most

jött velem szembe egy régi megosztásom egy időjárás jelentésről. 2012-ben pont erre a napra 10-20cm-es havat mondtak ide, ahol mi lakunk. Már nem emlékszem, hogy végül is esett e akkor, de mindenesetre megnyugodtam, hogy most még csak hideg van - reggel -4 fok volt - és semmi csapadék nem esik. Ma csak hideg van és köd és pára. Mindenki lassan vezet, nem találkoztam rohanó autóssal a reggeli induláskor és a délutáni hazaérkezés közben sem. Remélem az idő jobb lesz majd a jövő héten, amíg a férjem nyugodtan kiér 1000km-rel távolabbra.  Idén valahogy - számomra is meglepő -  várom a havat. Na nem azt a nagyon sokat, de még is valami keveset de szigorúan akkor, amikor itthon leszünk szabadságon a gyerekkel. Mostanában volt többször, hogy álmomban szánkón húztam és csak mentünk a havas erdőben a kutyával hármasban. Rúgtuk a porzó havat, beterítve magunkat és a kiskutyát, aki a maga fehér bundájával szinte eltűnt a hófehér tájban. Tisztán emlékszem, hogy fehér és nyugodt, csendes volt kör…