Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2016

Ó jaj

erre nincsenek szavak. Hát mennyire szép ez már.





Vannak olyan

napok, amikor az ember csak magára kap valamit, leginkább azt ami elsőként a kezébe kerül a szekrényből, beleugrik és kész, ennyi a készülődés. Mert se kedve, se ereje, se ideje nincs nagyobb dolgokhoz csak túlélni a napot. Lehetőleg hangos szó nélkül, összezörrenések nélkül, csendben, magába fordulva, alig mutatva valamit a külvilágnak. A mai napi is ilyen. Ködre, vízre, szürkeségre és sötétre ébredtem és valahogy rányomta a bélyegét a hangulatomra. Én meg hagytam. Remélem azért délutánra már jobb lesz. Elvégre ma már szerda a dolgos munkanapok közepén tartunk, ez a hét is gyorsan múlónak bizonyul.

Amikor az álomházra

gondol az ember, akkor nagy valószínűséggel ilyen is az eszébe jut.












Könyveshétfő

Az autószerelő Danny csak egy dologra vágyik: szeretné visszaforgatni az idő kerekét. Pedig minden olyan jól indult: feleségül kérte a barátnőjét, aki igent mondott, és az eljegyzés ünnepléséhez csatlakozik hozzájuk a fiú legjobb barátja, Bernie is. A mulatság végére azonban Bernie holtan fekszik a vendéglő mögötti sikátorban, Dannyt pedig gyilkosság vádjával perbe fogják. A bíróság a közvetett bizonyítékok alapján huszonkét év börtönbüntetésre ítéli, ahol a fiatalember már az első naptól kezdve a bosszú hálóját kezdi el szőni azok ellen, akik tönkretették az életét és ide juttatták. A rács mögött igaz barátokra lel, akik segítenek neki a leleplezés megtervezésében, a sors pedig meglepő lapot oszt Dannynek. A börtönéletet saját tapasztalatból is ismerő népszerű angol író, Jeffrey Archer (A szerencse fiai, A tizenegyedik parancsolat, Tökéletes másolat) rendkívüli izgalmakkal teletűzdelt története az utolsó pillanatig lebilincseli az olvasó figyelmét.

Ma reggel

hóra ébredtünk. Elmondani nem tudom mennyire nem akartam ezt már. Annyi azért nem esett, hogy lapátolni kelljen, később kimegyek majd és elsöpröm a járdáról, de esett. Reggel kilenckor ébredtünk és mivel ez ritkán van, rögtön gondoltam, hogy történt valami. A szokásos csendnél is csendesebb volt minden és ha ez van télen, akkor szinte mindig a leesett hó miatt van. Mindegy, kár ezen bosszankodni, amin változtatni nem lehet azt el kell engedni, úgy hogy ez van és kész. Remélem jövő hétre azért bejön a számítás, hogy lassú felmelegedés várható és eltűnik már végre. Na, befejezem, mert éppen az előbb állapítottam meg, hogy olyan sok blogon olvasom, hogy ez nem jó, az  nem jó, itt fáj, ott fáj, ez bánt, az bánt és azt gondolom, hogy anyám mennyien vannak, akiknek éppen semmi sem jó, miért nem tudnak valamit keresni, amiből kihozzák a legtöbbet? Erre én meg állandóan a télről nyafogok, úgy hogy dettó. :) Abba is hagyom.

Ma cukorborsó főzelék lesz tükörtojással az ebéd. Bekeverek egy pogác…

Végre nyugalom

és hétvége. Tegnap a szokásos korán kelésemből kifolyólag hajnalban kitakarítottam, most csak a mosógép megy, függönyöket mosok, mert nagyon szeretem a belőlük áradó friss öblítő illatát. Majd ha tisztán felteszem őket ez az illat körbeveszi az egész lakást, olyan jó. Lehúztam az ágyneműket is. Milyen jó lesz majd este a frissen cseréltek közé bevackolni magunkat és olvasgatni. Örülni kell ennek a pici apróságnak is. Apróság ez vajon? Van akinek sajnos még ez sem jut. :( :(  16 éves fiatal fagyott meg a napokban.............................................Kinek a felelőssége??? Tudjuk.

Mikor kell nagymosást csinálni, ha nem a ma reggeli -7 fokban?? De ettől függetlenül még a teraszra fogom kiteregetni őket, amíg pici száradnak, ide süt a nap. Ne a lakásban legyen nagy pára, majd később behozom őket a cserépkályhához.
Hideg van kint, ezen a pár napon legyünk túl, utána már melegebbet ígérnek. A kibújt tavaszi virágaim vajon túlélik e ezeket a napokat? Estére azt hiszem a kutyust is be…

Azt nem írom

hogy végre péntek, mert mindig így kezdem a hétvége előtti utolsó dolgozós napomat itt a blogon. Még az a szerencse, hogy mint előzőleg már írtam ez a hét is nagyon hamar eltelt. A jövő hét pedig már az utolsó lesz a januárból, tudom ezt is ismétlem, de olyan jó erre gondolni! A február ugyan most 29 napos lesz, de ott egye meg a fene! Akkor is lassan ideér a tavasz ez van. Tele vannak a boltok már vetőmagokkal, virághagymákkal, kertes cuccokkal. Régebben mindig innen számoltunk vissza a férjemmel, mert tudtuk ha ezeket már kirakják nagy baj nem lehet. :) Tegnap bevásároltam, ma csak pár apróság kell még - fogkrémet elfelejtettem - és jöhet a hétvégi pihenés. Mozi van tervben és lehet még is csak megnézek három autót, mert csak nem hagy nyugodni a dolog főleg, hogy ismét volt egy olyan időszak, hogy biztonságosabbnak éreztem volna egy nagyobb teljesítményűt a télben, hóban, ónos esőben át a Tenkes hegyen. Na majd meglátom, végül is  megnézni ingyen van. Nem is az a baj, hogy megnézni…

Ma már

szerda. Csak nekem telt el gyorsan ennek a hétnek az első három napja? Valahogy a január is gyorsabban szalad, mint gondoltam. Viszont az idő meg egyre hűvösebb, ezt nem szeretem. :( Mondjuk az jó, hogy ezen a télen még nem igazán fáztam. Se kint, se bent leszámítva 3-4 napot, de az bakfitty az egész télre nézve. Jó jó, még nincs vége lehet még a tavalyihoz hasonlóan márciusban is hó, meg fagy - neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee - de azért jó, hogy nem kellett igazán vacogni. Találjuk meg mindenben a legkisebb jót is. Nekem most ez. 
Itt ülök és azon gondolkodom, hogy jelenlegi xl-es méretemre vajon szabad e felhúzni szoknyát? Régen bezzeg mennyire jó volt, S-es jelzéssel nem gondolkodott semmin az ember, legfeljebb azon, hogy még az is képes lecsúszni. "Boldog" szép napok. :) És micsoda problémák, ugye? :) 
Egyébként meg nem fázom ide vagy oda én már tavaszt szeretnék. Folyamatos 18-20 fokot, napsütést, friss levegőt, harsogó, zöld illatokat, jácintot és nárciszt a kertemben, tuli…

Reggeli gyerekszáj

"Mi a neve annak a kőizének, amit összetákoltak?"
"Stonehenge? Erre gondolsz? Azt nem összetákolták, építették."
"Hát azt tuti nem. Csak úgy odadobálták, hogy most legyen min gondolkodnunk."


Könyveshétfő

Cavendon Hall ismét kitárja kapuit előttünk.
1926-ot írunk, még érezhető az első világháború hatása, amely alaposan megváltoztatta az angol arisztokrácia világát is. Kevesebb a szolga, nehezebb a kastély fenntartása, csak kívülről látszik ugyanolyan csillogónak az élet.
És újabb nagy változások várnak az Inghamekre: szerelmek, csalódások, születések, halálok. Miles, az örökös, el akar válni arisztokrata feleségétől, hogy szíve szavát kövesse. A gróf is tartogat egy meglepetést
A Swannok továbbra is odaadóan szolgálják uraikat, de a fiatal generáció már többre vágyik. Négy cavendoni asszony fog össze, hogy megmentse a kastélyt és a világukat: Deidre, a dolgozó lány, Daphne, az odaadó feleség, a fiatal, önfejű Dulcie meg Cecily Swann, a divattervező és üzletasszony.
Amikor minden épp jóra fordulna, elérkezik 1929 ősze.

Ezt a hétvégét

felejtsük el, úgy ahogy van/volt. Nem volt túl jó , se rossz. Olyan semmilyen sem volt, de még is inkább a  szar  rossz felé billen a mérleg nyelve. Esküszöm még ennyi hírt sem fogok olvasni, mint mostanában, elzárkózom mindentől, ami felbosszanthat. Főleg az emberi egyszerűség és butaság elől. 
Azért rendet raktam az udvaron még szombaton, mikor nem volt ilyen hideg, mint lett ma estére. A nagy pampafüvekből sok szálat letépett a szél, azokat kezdtem el összeszedni, aztán végül 5 bokrot vágtam le tőből, remélem mint tavaly idén is túléli a télből a visszamaradó időt.  Bújnak elő a kis tavaszi virágok sorban, krókuszok, tulipánok, nárciuszok és megnemmondommianevük virágok. Én meg csak reménykedem, hogy észnél vannak és tudják mit csinálnak, mert még csak január közepe van. Ne legyen bajuk. 
Rend van a papírok és számlák között, megtaláltam a kallódó adóbevallásaim az összes hozzátartozó papírral együtt, pont 5 évre visszamenőleg, hurrá!! Férjemnek a jövő héten el ne felejtsem elinté…

Végre péntek!

Ennél jobban nem is kezdődhet egy bejegyzés. Végre jön a hétvége, ráadásul ma rövid nap lesz fél háromig dolgozom. El sem tudom mondani mennyire vártam már ezt a napot. Egyszerűen nyűg volt minden nap. A január annyira nem szeretem hónap, hogy alig várom mindig a végét. Nézzük a jó oldalát, már itt a közepe pár nap és vége.  Jó várni a hétvégét, tegnap mindent elintéztem ami ezen a héten fontos volt. Ajándék is megvan, délután még a bevásárlást is elintéztem, aztán hazajöttünk az akvárium szűrője alig ment már, úgy hogy kitakarítottam azt is. Mivel nekiálltam, hát folytattam a cserépkályhák kitakarításával, utána pedig a nagy lendület miatt a házat is rendbe raktam.  Majdnem nyolc óra volt már, mire végeztem. Így legalább a teljes hétvége szabad, ma már csak a mosás vár rám, aztán a főzés. 
Julia Child féle Boeuf bourguignonra készülök, legalább is most annyira ez motoszkál a fejemben. Hogy honnan jött az ötlet ne kérdezd, egyszer csak itt volt és azóta erre gondolok. Receptet innen

Mai nap

- bolt pipa. Ráadásul most már célirányosan csak azt vásárolva amit előző nap otthon megnéztem, mi hiányzik, mit kell venni és csak be a boltba, majd ki a boltból.   - kutyus ennivalója pipa.  - tankolás pipa
Férjemnek szülinapi ajándék még sajnos nem pipa. Elintézendő sürgősen. Jövő hét csütörtök körül fel kell adnom a csomagot. Ma mindenképpen utána kell néznem a dolognak.

Nem nagyon van mit írni és erőm sincs hozzá, mert én a hétnek ezen a felén már olyan fáradt vagyok így reggelente a mindennapos hajnali 4 óra felkeléstől, hogy túl sok értelmes gondolatot nem tudok összeszedni most. Zajlik a munka, zajlik az új év, Kiskorú tovább jutott a történelem verseny első fordulóján, nem is volt olyan nap, hogy ne hozott volna valamiből ötöst, szóval minden rendben ezen a téren is.
Talán elkezdhetek reménykedni, hogy imáim meghallgatásra találtak, mert most nagyon úgy olvastam, hogy a -mások által- várt hó talán nem lesz akkora, amekkorának ígérték és még az is előfordulhat, hogy nem is l…

Reggel

kiléptünk az ajtón és megcsapott valami friss, tavaszias illat. Nem baj, hogy az eső is pötyögött - most már nem csak pötyög, esik - akkor is. A madarak hangosak voltak, jó kedvűen csipogtak az enyhe szél pedig meleg volt. Nem akarom elhinni, hogy hétvégére megint mínuszokat és akár 20cm havat mondanak. Tegnap óta mantrázom, hogy ne nálunk legyen megint ekkora hó! Szépen elolvadt mindenhol ezekben az enyhe napokban, a szél is nagyjából felszárított mindent. Hétvégén kicsit rendet raktam, összeszedtem a faleveleket, teraszt suvickoltam, lemostam a korlátokat rajta. Nem, nem és nem akarok hideget és havat. Jó nekem ez az enyhet adó korai, tavaszias idő. Maradjon így. Amúgy nyűgös vagyok, szerintem ez most látszik. :)

Könyveshétfő

1949-ben egy connecticuti kórházban ikrek születnek. A szomszédos szobában a kórház dúsgazdag támogatójának a felesége fekszik, akinek a kisfia nem sokkal a születése után meghal. A halott gyermek dajkája egy hirtelen ötlettől vezérelve az ikerpár egyik tagját becsempészi a milliomoscsemete helyére. Így Nat és Fletcher a másikról mit sem tudva nőnek fel, mígnem felnőttként útjaik ismét keresztezik egymást. Nat egyetemi tanulmányait megszakítva Vietnámba kerül, ahol emberszeretetből és bátorságból kitűnőre vizsgázik. A háborúból visszatérve befejezi tanulmányait és banki pályára lép. Testvére, Fletcher nagy sikerrel végzi el az egyetemet, s már befutott sztárügyvéd, mikor Natot ártatlanul gyilkossággal vádolják, és mit sem sejtve testvérét kéri fel, hogy legyen a védője. Barátság szövődik közöttük, és ez akkor is megmarad, amik a politikai élet szereplőiként szembekerülnek egymással: egyikük demokrata, a másik pedig republikánus színekben indul a szenátori posztért. Az i…

A hétvége

nyugisan telik. Olvad a hó, jobb ha nem nézek ki az ablakon, mert az én takarítás mániás lelkemnek nem nagyon tetszik az, amit kint látok. Rettenet sár és víz mindenhol. A kutyus meg csak hordja, hordja fel a teraszra, hiába csutakolom le, fél óra múlva úgy is koszos lesz ismét. Nem a kutya (az is) a terasz. Tegnap azért kint voltam, próbáltam kicsit összetakarítani amit össze lehet. Mit láttam?? Jönnek ki a terasz elé ültetett tulipánok sorban a földből. Kint vannak a pici levelek és csak nőnek, nőnek. Nem tudom mi lelte őket, hiszen még január közepe sincs, mi lesz így velük?? Szeretném azt hinni, hogy ők tudnak valamit, érzik hogy jön a jó idő, hogy nem lesz több hó és fagy....halvány remény van erre, de még is én úgy örülnék. Gondolom a karácsonyi tavasz miatt van még is, de nem bánnám, ha ők megéreztek volna már valamit....
Nem sok mindent kellett ezen kívül csinálni, pénteken előbb érünk haza így volt időm rendbe tenni a lakást, kimosni a szennyest. Főztem zöldbabfő…

Én azt szeretném

ha ennyi lett volna a tél. Sajnálom, nem megy ez nekem. Nagyon nem szeretem. Tegnap hajnali négy órától 6-ig csak a havat lapátoltam és a kocsimat ástam ki a hó alól. Tavasszal végre meg kell csinálnunk a fedett beállót, nincs több halogatás. Jól elfáradtam és bár nem mondom, hogy rossz volt a mozgás, de így péntekre az állandó reggeli 4 óra felkeléstől már most fáradt vagyok, pedig még csak egy óra telt el. Hidegre ébredtünk ma reggel a tegnapi enyhe, olvadást hozó nap után. Fúj a szél is. Mióta leesett az első hó én azóta egyfolytában fázom. 
Ennyi volt tegnap reggel:




Ha már az időjárástól futni nem tudok, akkor legalább így megoldottam pár kalória égetését. Még az a szerencse, hogy ma már három óra körül itthon leszünk ez kicsit felvidítja az embert. Boltba nem kell menni csak friss kenyeret fogok venni a gyereknek. Hétvégén itthon leszünk ebben az időben nem igazán szeretek autózni és a lábamat is nehezen teszem ki a házból.  
Tegnap a gyerek úgy kapott történelem dolgozatra ötös…

Milyen jó, hogy idén

kaptam plusz egy nap szabit. Az öregedésnek is megvannak a maga előnyei :) A plusz egy napot pedig sajnos mindjárt ki is használom. Olyan ónos esőre ébredtem - persze már tegnap reggel óta mondták, hogy lesz - hogy egyelőre még a kocsihoz sem tudok menni, mert a terasz lépcsőjére életveszély lenne csak úgy rálépni, le kell szórnom. Minden csillogó, majdnem egy centis jégréteggé alakult. Szerintem a kocsim ajtaját, de az is lehet, hogy a vaskapunk zárját sem tudnám kinyitni. Várat még a dolog arra, hogy ezt megtudjam. Nem kockáztatom, hogy a Tenkes hegyen valami baj történjen velünk, így ezt a napot biztosan itthon töltjük, mert kétlem, hogy a közútkezelő első dolga az lesz, hogy a faluba is bejön valamit tenni azért, hogy az út felolvadjon. Ebből a szempontból nem igazán jó, hogy völgyben és északi oldalon lakunk, mert minden télen van pár ilyen nap. Reggel fél négytől fent vagyok és felváltva jártam az ágyam és az ablak között kikukkantva, hogy hogyan állnak a dolgok. Hát így. :( Ne…

Szép szép

a hóesés, de én azért kihagynám az életemből időnként. Tegnap délután éppen csak hogy hazaértünk. Az egyetlen igazán rossz dolog, hogy át kell evickélnem a Tenkes hegyen minden nap. Ez nyáron nem egy nagy mutatvány, de ilyenkor télen, amikor leesik a hó, na azt azért nem kívánom senkinek. Nem a hóval van itt a gond, mert szeretek és azt hiszem a 20 év alatt megtanultam hóban vezetni, különben is rákényszerültem már elég rendesen. Szóval nem a hóval van a baj, hanem az emberekkel. Azokkal, akik nyári gumival indulnak neki a télnek nem gondolván arra, hogy a saját és mások testi épségét, kocsiját veszélyeztetik aztán azokkal is, akik teljesen rutintalanok. A hegyen azért nehéz közlekedni, mert ha előtted elakad valaki, megáll akkor se le, se fel. Tegnap majdnem egy ilyenbe csöppentem bele és csak a szerencsén múlott a dolog, hogy nem maradtunk ott délután fél négykor a gyerekkel órákra a hidegben, szakadó hóesésben. Mára sem ígérnek jobb napot és én itt ülök a szokásos módon korán regg…

Könyveshétfő

A párizsi feleség Ernest Hemingway és első felesége, Hadley Richardson szívszorító szerelmének története.

Hadley halk szavú, huszonnyolc éves nő, aki már-már lemond arról, hogy valaha is szerelmes és boldog lehet, amikor 1920-ban Chicagóban megismerkedik Ernest Hemingwayjel. Rabul ejti a jóképű fiatal férfi lobbanékony természete és szenvedélyes vágya, hogy íróvá váljon. A rövid udvarlást és a gyors házasságkötést követően hajóra szállnak Párizs felé, és hamarosan az ott élő amerikaiak - köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald - színes és szeszélyes társaságának ünnepelt párja lesz belőlük.
A kávéházak szabados erkölcsű világa azonban ellentétben áll a család és a monogámia hagyományos értékeivel. Hadley féltékenységgel és önbizalomhiánnyal viaskodik, Ernest pedig ígéretes írói karrierjének elindításán fáradozik. Párizs tele van csábítással, és a házaspárnak szembesülnie kell a veszéllyel: Hemingway árulása az irodalomtörténet egyik legszebb szerel…

Úgy voltam vele

tegnap este, hogy majd időben lefekszem aludni, mert reggel 1/2 5-kor kelek. Eddig fordítottan éltünk, ahogy minden szünet és szabadság alatt. Este későig fennmaradtunk volt, hogy éjjel egykor feküdtünk le, aztán reggel kilenc, tíz olykor fél tizenegykor keltünk. Olyan jó volt a végére már egészen kipihenve keltem fel, pedig először attól voltam "rosszul", hogy sokat aludtam. Na szóval le is feküdtem egy darabig forgolódtam, elővettem a könyvemet ( ismét elkezdtem a Boldogságtervet, mint minden év elején ) aztán fél tizenkettőkor azért kapcsoltam le az éjjeli lámpát, mert mindjárt itt a reggel. Aztán meg csak ismét forgolódtam és szinte semmit nem aludtam. Bennem volt, hogy reggelre leesik egy csomó hó és el ne aludjak, mert időben fel kell kelnem , hogy kiássam magamat ahhoz, hogy dolgozni mehessünk. Aztán az is frusztrált, hogy hideg lesz a kutyuska egész nap kint lesz és biztosan fázni fog. Aztán meg....egyáltalán attól, hogy én holnap már nem maradhatok itthon. Mint egy…

Hát elérkezett

a szabadság utolsó napja. :( Két hétig voltunk itthon, de mint egy pillanat úgy elszállt. Minden jóba belelehet szokni, ebbe is egy perc alatt. Ma még 9 körül kelünk, igaz későn is fekszünk le, de holnaptól már reggel fél ötkor talpon kell lennem. Nehéz lesz visszaszokni az biztos. Most még a reggeli forró kávémat kortyolgatom és írom a blogot, aztán olvasgatom a kedvenceimet. Annyira békés, nyugalmas, csendes volt minden nap. Olyan nagyon nagyon nagyon...

Hóesésre ébredtünk és még mindig esik. Fúj a szél és hideg van. Jobb lett volna, ha ez a szünetben történik és nem az utolsó napon. A gyerekek szinte már alig tudják mi az a hó, közben pedig én arra emlékszem, hogy mindig a téli szünetben szakadt és szinte végig szánkóztunk minden napot, amíg otthon lehettünk. Délután lapátolnom kell úgy néz ki. Legalább sport is lesz, bár ilyenkor nem szeretem, amikor az arcomba fújja a havat a szél. 
A kis Papetri 2016-os kalendárium már a kezem ügyében van, elfogom kezdeni a jegyzetelést már ma…

Visszatekintés 2015-re

Mire megírom ezt a pár soros bejegyzést ráfogok jönni, hogy nem is volt olyan rossz ahogy az ember azt elsőre gondolja. Persze, mi jut először általában mindenkinek az eszébe? Az innen onnan ránk zúduló negatív hírek tömkelege, a politika, a politikusaink magatartása és lenéző szavai velünk szemben,  a másról sem szóló hírek csak, hogy ki hol mikor mit rabolt, lopott, ölt :( ki,el, meg. Olyan jó lenne ezeket is minimálisra csökkenteni majd az elkövetkezendő időkben, mert annyira megtudja mérgezni az ember életét. Bedugni a fülünket, becsukni  a szemünket, hogy kizárjuk a külvilágot.  Nem lehet persze, mert hiába próbáljuk valaki mindig erről beszél a környezetünkben. Jó lenne a struccpolitikát alkalmazni időnként. Persze ez sem igazán tenné vidámabbá senki életét, mert akkor a sok szépséget sem látnánk, ami körülöttünk van.
2015 nekünk:
Örökbe fogadtuk a világ legaranyosabb kiskutyáját, Yodát. Okos, aranyos, meglepően jó házőrző, első perctől kezdve itthon érzi magát és családtag let…