Ugrás a fő tartalomra

Szép szép

a hóesés, de én azért kihagynám az életemből időnként. Tegnap délután éppen csak hogy hazaértünk. Az egyetlen igazán rossz dolog, hogy át kell evickélnem a Tenkes hegyen minden nap. Ez nyáron nem egy nagy mutatvány, de ilyenkor télen, amikor leesik a hó, na azt azért nem kívánom senkinek. Nem a hóval van itt a gond, mert szeretek és azt hiszem a 20 év alatt megtanultam hóban vezetni, különben is rákényszerültem már elég rendesen. Szóval nem a hóval van a baj, hanem az emberekkel. Azokkal, akik nyári gumival indulnak neki a télnek nem gondolván arra, hogy a saját és mások testi épségét, kocsiját veszélyeztetik aztán azokkal is, akik teljesen rutintalanok. A hegyen azért nehéz közlekedni, mert ha előtted elakad valaki, megáll akkor se le, se fel. Tegnap majdnem egy ilyenbe csöppentem bele és csak a szerencsén múlott a dolog, hogy nem maradtunk ott délután fél négykor a gyerekkel órákra a hidegben, szakadó hóesésben. Mára sem ígérnek jobb napot és én itt ülök a szokásos módon korán reggel hajnali négytől és nem tudom, hogy mi legyen. Menjünk vagy maradjunk?? Na ilyenkor azért eszembe jut, hogy nem kellene még is arra fele hajlani, amit a férjem mondogat sokszor, hogy vegyünk egy kis terepjárót nekem, amivel nyugodtan tudok menni és nem kell ilyen időben görcsbe ránduló gyomorral kisakkoznom, hogy merjem vagy ne merjem megkockáztatni azt, hogy elérek oda ahova kell? Tegnap igen csak elgondolkodtam ezen a dolgon. Ezeket a bizonytalan napokat kihagynám az életemből. 

Azért tegnap este szépen összekészítettük a mai dolgainkat. A döntést most még pár órával későbbre tartogatom. 

Én nem tudom, de ilyenkor még itt bent is annyira tudok fázni. A kályhákat ugyan olyan melegre, ha nem jobban melegítem, még is ha leülök fázom. Pedig a lakásban lévő hőmérséklet is hasonló, max. egy fokkal kevesebb, de így is 22 fok körül van. Lehet pszichésen. :) Ha meghallom, hogy mínusz x fok én kész vagyok. :/ 

Tegnap este minden állatot beengedtem. És nem tudták, hogy mindenki bent van, mert akkor lett volna cirkusz, meg féltékenység. :) A cica aludt a lábunknál, sikerült becsempészni a kutyus orra előtt, az előszobában a párnáján meg a kutyus aludt. Mindenki aludt, kivéve megint engem, mert fél füllel azt hallgattam, ahogy esik a hó (nem lehetett hallani) másik füllel meg , hogy melyik állat mikor akar kimenni, mert ha találkoznak akkor az nem lesz jó senkinek. Nem bántják egymást, illetve a macska időnként jól megpofozza a kutyát, de olyan féltékenyek, mint a csuda. Szóval jó kis éjjel volt ez, de legalább senki nem fázott.  Most biztosan néhányan a szívükhöz kapnak, hogy te jó ég a lakásban? Hát, igazából én sem szeretem annyira, de sajnálom őket ebben a hidegben. A kutyus nem mászkál sehova, szépen alszik a helyén ahova először parancsoltuk. A cicának picit jobban lehet közlekedni bent, de ők meg olyanok, hogy lefekszenek aztán képesek a fél napot átaludni mintha ott sem lennének.

A hét második felétől már melegedést mondanak, akár 7 fok is lehet. Bár csak így lenne! A január az nagyon nem szeretem hónap. 

Bizonytalan ez a nap :(

Megjegyzések

  1. Huh, csudaszép lehet, de tényleg nagyon vigyázzatok magatokra!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem szép :P Vigyázunk, végül is ideértünk szuper volt minden. Most meg ónos esőt mondanak délutánra :/ :/ Remélem előtte még hazaérünk. Hát komolyan mondom, legyen már tavasz! :)

      Törlés
  2. .... nana, a gyereknek bobot vettem karácsonyra, azt még ki kell próbálni.... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…