Visszatekintés 2015-re

Mire megírom ezt a pár soros bejegyzést ráfogok jönni, hogy nem is volt olyan rossz ahogy az ember azt elsőre gondolja. Persze, mi jut először általában mindenkinek az eszébe? Az innen onnan ránk zúduló negatív hírek tömkelege, a politika, a politikusaink magatartása és lenéző szavai velünk szemben,  a másról sem szóló hírek csak, hogy ki hol mikor mit rabolt, lopott, ölt :( ki,el, meg. Olyan jó lenne ezeket is minimálisra csökkenteni majd az elkövetkezendő időkben, mert annyira megtudja mérgezni az ember életét. Bedugni a fülünket, becsukni  a szemünket, hogy kizárjuk a külvilágot.  Nem lehet persze, mert hiába próbáljuk valaki mindig erről beszél a környezetünkben. Jó lenne a struccpolitikát alkalmazni időnként. Persze ez sem igazán tenné vidámabbá senki életét, mert akkor a sok szépséget sem látnánk, ami körülöttünk van.

2015 nekünk:

Örökbe fogadtuk a világ legaranyosabb kiskutyáját, Yodát. Okos, aranyos, meglepően jó házőrző, első perctől kezdve itthon érzi magát és családtag lett. 

Elindult a nagy házprojekt, amire rettentő kevés időnk volt sajnos. Csak az időt tudom kiemelni belőle, amiből lehetett volna több - akkor azért sok mindent másképp lehetett volna- mert hálisten  hosszú évek óta, mióta itt lakunk (2015-ben volt 13 éve) most lett annyi pénzünk, hogy nem kellett százszor meggondolni mire költsük- persze így is megtettük-  és nem kellett állandóan kompromisszumokat kötni, hogy bár ezt szeretném, még sem azt választom, mert...Végül abból, hogy csak a nappali plafonját csináljuk meg, lett egy nagy nagy földig rombolós felújítás. Falak mentek, lettek újak, semmi sem maradt a régi dolgokból, teljes gépcsere és új bútorok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez most megadatott és a férjemnek is, aki egyedül! munkások nélkül iszonyú sok nem alvással, munkával, hajoldozással, derékfájással, fáradtan, dacolva a lehetetlennel ezt megcsinálta nekünk. 

  Eltudtam rakni pár üveg lekvárt a családnak - igaz volt aki besegített - mert még a nyár utolsó hónapjában visszaköltözhettünk és kipróbálhattam az új konyhában a befőzést és még mindig érett olyan gyümölcs a kertben, amiért érdemes volt előszedni az üres befőttes üvegeket.

Bár a férjemmel sajnos nem tudtunk elmenni nyaralni, mert ő ahogy befejezte, illetve inkább félbehagyta a házon a munkát két napra rá már el is utazott, de azért mi hármasban, Kiskorú, Kutyus én én 4 napra eltudtunk menni a szeretett Balatonunkhoz Fenyvesre. Féltem tőle, mert először mentünk kutyástól, de csak szuper latinuszokban tudok beszélni a kiskutya alkalmazkodó képességéről. Semmi, de semmi probléma nem volt vele. 

Volt budapesti állatkertezés is, vonatozás, fóka és pingvin nézés a két legkedvesebb állat a gyerkőc számára.

Az év végére kitudtam fizetni az autómat egyben a banknak, ami nagy tehertől szabadított meg. Nem volt vállalhatatlan a havi kiadás, mert nem szálltunk el annak idején, de még is. Azt a pénzt, amit ide fizettem, most gyűjthetem a gyerek jövőjére. Ez az első és legfontosabb most!

Volt (és még van) munkahelyem, ahova mindennap betudok járni és bár sokszor azt mondom nem ez álmaim munkája, mert már évek óta az íróasztal mögött ülök és szeretnék valami pörgősebbet, valami kreatívabbat, de azért legalább van.  Azt hiszem ez mostanság nem elhanyagolható. Bár az is igaz, hogy rengeteget agyalok azon, mi lenne ha......

Egész évben szinte nem is voltunk betegek. Nem volt baleset, talán ha kétszer voltunk orvosnál, egyszer a gyerkőccel és egyszer én. Azt hiszem ez belefér. 

Pár kép a 2015-ös évből, innen onnan.







Jó lenne, ha januárban ilyen idő lenne, de ez 2015 július :D

Szintén július :D Nem is én lennék...












Ez volt nekünk 2015.

Megjegyzések

  1. Összesítésben pozitív - és jó ez így! :) Örülök.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem remek éved volt. És imádom a képeidet. :) - muzlidetti :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése