Semmi mást

nem várok csak a pénteket. A hétvégét. A nyugalmat. Szörnyű a hangulat a felnőttek világában. De a hétvége az jó lesz és a hétfő is, mert nem lesz tanítás. Aztán nagyon gondolkodom rajta, hogy keddtől beteg leszek egy kis időre. És szeretnék váltani, új dolgot csinálni. Ez most már biztos. 45 éves vagyok, elfáradtam és nem akarok egy az én szememben a múlt hét óta már semmit sem érő, (aztán ezen a héten ismét rátett egy lapáttal) kb. a nullával egyenlő kétszínű, szájkaratés, mindenkiről véleményét mondó, mindenki életéhez jobban értő, állandó észt osztó - igyekszem magam már kivonni belőle - emberhez tartozni. Mondjuk mint beosztott. Úgy hogy állásokat nézek, aztán ha adódik valami lépek. 
Lehetőleg nem íróasztalosat, hanem valami pörgőset. A legszívesebben bejárónősködnék, takarítanék. Vagy munkaügyi központon keresztül valami új dolgot tanulnék. Ma meg is nézem, hogy akad e valami lehetőség, amivel lehetne mit kezdeni. Azt hiszem kiégtem, elfogytak a tartalékok a jópofizásokra meg már nincs energiám.

Megjegyzések

  1. Talán nem mondok újdonságot, hogy dettó......!!!!
    Huh, nagyon szorítok Neked, hogy sikeráljon - aztán hátha én is... megpróbálnám.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szörnyű itt a hangulat. Sorban mondanak fel az emberek. Nekem már az is megoldás lenne, ha 6 órában dolgozhatnék kis ideig. De lépni, lépni, lépni akarok!!!!!!! Pedig egy két éve még milyen jó volt istenem. Rettenetes, hogy egyre több és több ilyennel találkozom :( :(

      Törlés
    2. Ja és mindjárt ez jött velem szemben elsőként a fészen reggel, rá is jöttem, hogy te jó ég az összes tünet megvan nálam hónapok óta.

      http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20160211_burnout_kieges_tunetek_CEO/nyomtatas

      Törlés
  2. Szégyelltem múltkor, hogy kipakoltam, de más is csak érez hasonlót. Ill. mindenféle helyek vannak emberekkel. a sz ember néha kifogja. Arra tudlak én is biztatni, lépj, fiatal vagy. S a korod miatt, ha van másik lépj, sok a panasz a korosztályodból, hogy nem szívesen fogadják őket. Bár, a fene tudja, szerencse kérdése(is).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem szégyellem, ez is hozzá(m)tartozik. Nem érzem jól magam, 26 éve vagyok íróasztal mögött, kiégtem. Nincs semmi motiváció, minden nap ugyan az a pocsolya. Sorban mennek el a kolléganők.

      Törlés
  3. Nekem fájó felismerés volt,hogy már alig találni olyan munkahelyet,ahol az ember jól is érezheti magát.Korábban én csak ilyen helyeken dolgoztam.A kislányom születése után a régi helyemre a munkaidő beosztás miatt nem szerettem volna visszamenni.A barátnőm,akivel korábban egy ideig együtt is dolgoztunk mesélte,hogy ne várjak csodát,a régi idők elmúltak.Fúrás,áskálódás és mindenhol van egy rosszindulatú ember.Régen az ilyenek kerültek kiközösítésre,lapátra.Most meg miattuk mondanak fel a többiek.És mikor munkát keresgéltem,rájöttem,hogy még annyit sem fizetnének sehol,mint amennyit szülés előtt kerestem.Így letettem arról,hogy "rendes"munkám legyen.Segítek a férjemnek és heti két nap kijárok Ausztriába a húgommal.Azt csináljuk,amit te is szívesen tennél.Az egy dolog,hogy megfizetnek,de kedvesek velünk,megbecsülnek és senki nem cseszeget.Amit a férjem mellett csinálok-kiállítások leszervezése,stand felépítése-az az örömmunka.A másik a biztonság,ami nekem nem álom munka,de legalább nem nyomorodom bele lelkileg.
    Amúgy fiatalon Anyukám legnagyobb ellenkezése mellett átlag három évente új helyre mentem dolgozni.Általában addig volt kihívás és mivel jöttek a lehetőségek továbbálltam.Ennyi idősen már megfontoltabb lennék,de 26 év nagyon sok,biztosan megérett a váltás.Szívből kívánom,hogy rátalálj és rád találjon amivel szívesen foglalkoznál a következő években.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése