Ugrás a fő tartalomra

Cotswolds a csodás angol vidék

Egy bájos hely Közép Angliában. A bakancslistámon előkelő helyen szerepel, bár fogalmam sincs hogy eljutok e egyszer ide, de nagyon szeretnék. Azt hiszem, aki itt él a világ egyik legszerencsésebb emberének mondhatja magát. A képekről a nyugalom és békesség árad, szinte érezni a friss levegőt, a vidéki hangulat pedig teljesen beszippantja az embert. Gyönyörű környezet, dimbes dombos helyek, erdők, patakok, régi házak. Nem is kell más, festői az egész. 
Sokan költöznek ide a városokból, ahogy tette ezt a mostani ház tulajdonosa is annak idején. Egy régi házat újított fel, először csak kikapcsolódni jött ide, de most már itt él. 





forrás



Megjegyzések

  1. Igen, nekem is tetszenek ezek a régi angol építmények. Először csak a várak miatt nézegettem az építészetet, majd miután a lányom is kiköltözött a párjával, már megismertem a bristoli házak stílusát is, ami jellegzetes angol építészeti stílus, a természetes tégla külső borítás.
    Sokáig én is kívánkoztam ott élni, a romantikus ódon falak közt, de azután megismertem, hogy mennyire kevés napfényben lenne részem. No nem a kánikula hiányzik, hanem a rendszeres napfény adalék, kevesebb borús, esős idővel.
    Tkp. már vele egy időben a francia Provence vidéke is a kedvencem volt, és most már jó ideje csak arra vágyom, ott leljem meg a nyugalmam: http://static.designmag.it/designmag/fotogallery/979X0/182277/casa-con-pergolato.jpg

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szeretnék én is eljutni ide :) Készültem amíg Angliában voltam egy évig, de aztán nem jött össze, de hátha egyszer :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…