Ugrás a fő tartalomra

Egy nagyon

kedves blogtársam -inkább már távoli barátnőm- azt mondta két napja, hogy mostanában olyan sok negatív dolgot írtam és hogy sokat nyűgösködöm. Aztán elkezdtünk "beszélgetni" a fészen és be kell látnom igaza van. Az én életem végül is nem rossz. Van munkám, van egy cuki okos gyerkőcöm, van férjem, minden évben elmehetünk pihenni, nem hátrébb, hanem előrébb tartunk az életünkben, megválogathatom, hogy milyen ételek kerülnek a hűtőmbe, van meleg lakásom télen, ágyam, ahol aludhatok és szinte mindig azt csinálhatom, amihez kedvem van. Mi ez, ha nem jó lét, ha nem szabadság? Jól fejbe vágott a dolog, de minden szava igaz volt és azt hiszem jó is volt, hogy elmondta a véleményét és szinte jobb kedvem is lett, hogy valaki kimondta, hogy ez nem igazán jó így, miért nem veszem már észre? Úgy hogy próbálok ezentúl pozitívabban állni az életemhez, lazábbra venni a dolgokat, nem kattogni minden hülyeségen. Mert végül is minden a mi döntésünk és minden eredmény a mi döntésünk eredménye. Úgy hogy most ennek jegyében próbálom ezentúl a napjaimat megélni. 


Megjegyzések

  1. Én nem éreztelek negatívnak, lehet, hogy mert én is az vagyok? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D Csak nem vagy az :) Voltak nyűgjeim az biztos, ha nem látszott, akkor az nem baj, de nem éreztem magam túl jól ez is biztos. :) Így leírva amiket meg felsoroltam mindig itt lesz nekem, hogy mennyi minden pozitív dolog van az életemben és ez csak kicsi része a sok mindennek, azt hiszem.

      Törlés
  2. Már valahol máshol is írtam, hogy perpill mindenkit negatívnak látok-érzek, valami oka biztos van - valami van a levegőben....
    Viszont tény, hogy nehéz jól kezelnünk azt, ami van, pedig tényleg az a jó, ha azt meglátjuk, és tudjuk becsülni... én is itt hibázom általában, de javítok rajta, amint észreveszem, és van erőm hozzá.
    Kitartáááás csajok!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát baromi nehéz :/ :/ De tényleg kitartás és igazán apróságokon múlik végül is, hogy mit hogyan fog fel az ember. De ettől még baromi nehéz néha meglátni a jó dolgokat, főleg hogy általában sok helyről zúdul ránk egy csomó sz....:)

      Törlés
  3. http://www.demotivalo.net//pic/1311326771-cXx7ng.jpg
    :) :) :)
    Szép napot kívánok!!! <3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…