Ugrás a fő tartalomra

Megint úgy telt el

egy hétvége, hogy sok mindent nem lehetett csinálni az idő miatt. Szombaton elmentünk a nagyszülőkhöz, voltunk vagy másfél órát (én mondom néha az is sok, de tényleg)aztán rohantunk haza és akkor kicsit kint voltunk az udvaron kutyázni, meg kicsit tenni venni és máris este lett. :/ Amikor itthon vagyunk mindig gyorsan lesz este ez olyan igazságtalan. Vasárnap meg már hajnalban esőre ébredtem, úgy hogy lőttek a hétvégi programoknak. Eddig időnként örültem, hogy ha ilyen nap volt, mert rálehetett fogni valamire, ha az ember lustálkodni akart, na de már március van és tavasz meg minden és szeretnék kint tenni venni, ültetgetni virágokat, meg gereblyézni az eper ágyásokban az elszáradt leveleket, meg málnát metszeni, meg minden mást, füvet nyirbálni és azt akarom, hogy mostantól kezdve legalább egy hónapig ne essen az eső csak a nap süssön ezerrel. Hahaha. 

Na jó, azért kicsit dolgoztam itt bent, fürdőszobát suvickoltam, meg a lakást és így csillog villog minden pár napig. Végre tényleg kiválogatottam a ruháimat, hát mit ne mondjak most valóban szőrös szívű voltam magamhoz, konkrétan alig maradt valami a szekrényemben. Nyárra meg főleg nem sok minden. Eszméletlen mennyi minden volt, amit nem is vettem fel sosem és komolyan, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről, hogy végre csak olyan vesz körül, ami tetszik és jó és praktikus. Ja és mindent felpróbáltam és megállapítottam, hogy baromira szarul nézek ki most, hogy nem futok. Konkrétan szétfolytam és konkrétan van egy nadrágom, amit össze sem tudok zipzározni, pedig januárban még simán.  Na ez maradt, ez lesz a motivációs nadrágom, mert ezt már tavaszra vettem aztán nesze neked, ennyit erről. :(  Szóval basszus, itt a tavasz csinálni kell valamit végre magammal és nem csak pofázni  beszélni róla. Na szóval, annyira belendültem, hogy kiválogattam a régi újságokat, kozmetikai cuccomat, a bizsus cuccost és most csak azok maradtak, amiket hordok és szeretek. A többi ment négy szatyorba és megy tovább ismerőshöz. Függönyt mostam és előpakoltam a húsvéti dekorációt, aminél rájöttem, hogy ez kevés. Van egy nagy fa nyulam, meg 3 fa tojásom, hogy hova tűnt a többi ?? Nem tudom, de még be kell szereznem pár színes tojást, amit felakaszthatok barkára vagy valamire. Nárciszt meg hoztam be a kertből. Úgy hogy azért varázsoltam egy kis tavaszt ide bentre. Ja és tervezem, hogy egyik nap, amikor Kiskorú edzésre megy, akkor én elszaladok a lakástextil boltba és veszek párnának meg asztalterítőnek és függönynek valami tavaszi anyagot és varrni fogok, feldobom a lakást kicsit. 

A mai napot meg egyszerűen csak túl akarom élni, mert annyira nem érzem, hogy a hétfőnek már itt kell lennie. Szörnyű.

Megjegyzések

  1. Te is leszel egyszer nagyszülő, és kitudja milyen, lehet túlteszel a mostaniakon.)) Márti

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…