Ugrás a fő tartalomra

Alig aludtam

valamit tegnap. Még éjjel kettőkor filmet néztem, aztán próbáltam elaludni de egyáltalán nem voltam álmos. Hogy mi volt nem tudom, bezzeg most meg fáradt vagyok. Meg közben tegnap óta élem a szokásos napjaimat, ami  minden hónapban rám tör, úgy hogy mióta délután hazaértünk a munkából az az elfoglaltságom, hogy miközben megy a mosógép számolom hány kocka csokit tudok a képembe tolni?  Hát ez van, hello pms, hello falásrohamok. Édes utána sós, sós után ismét édes. :/ Holnapra elmúlik. 
Tegnap kitakarítottam a lakást most meg éppen spárgás quiche recepteket néztem, de igazán egyik sem fogott meg, úgy hogy marad az én variációm. Ezt akarok ugyan is sütni. A Lidlben vettem egy csomó zöldséget, gyümölcsöt és végre kaptam szép zöld zsenge spárgát - szeretem -  ebből akarok valami finomságot készíteni, quichere gondoltam. Egy roséval jó lesz vacsira. Amúgy jól vagyok, megvagyok, mióta a kaput akarjuk csinálni nincs jó idő :D viszont a hozzávalók lassan itt lesznek már nálunk. Alap zsalukövek vagy mi a fene, ezt a férjemtől kérdezzétek, betonvasak, meg mindenféle más egyéb amiből állítólag majd lesz egy szép, télen is könnyen kezelhető, elektromos bejárati kapunk. Alig várom, hogy már készen legyen. (még el sem kezdtük :D ) Minden ok velünk -a férjem éppen készül bejönni a nappaliba a mennyezeten keresztül, valamit nagyon pakol a padláson - gyorsan telnek a napok, basszus ma már ballagások voltak. :O Eszméletlen, hogy nemrég még tél volt. Jó kedvem van, másképp látok dolgokat, meg is írtam erről a blogbejegyzést csak még nem tettem fel ide. Viszont terápiának tök jó volt, hosszú is lett majd valamikor lehet olvasni. Sosem szoktam annyira mélyen az érzéseimről írni, mint abban úgy hogy még gondolkodom rajta, hogy megosszam e másokkal is. Holnap elő anyák napozunk, mert nálunk úgy néz ki egyik nagymama sem lesz otthon pont a napján (meg sem lepődöm, erről ennyit) úgy hogy mi vasárnap valami más programot szervezünk. Irtó fáradt vagyok, de még vár rám egy teregetés meg egy fürdőszoba súrolás, ez tegnap elmaradt és a sütés. 
A munkahelyen is viszonylag nyugi van, most ez is jó. Füvet kellene nyírni a sok esőtől annyira megnőtt, mióta utoljára lenyírtuk én meg félek, hogy a kullancsok beveszik a kertet. Eddig sikerült őket elkerülni, valahogy nálunk még nem találkoztunk velük, mióta itt lakunk. 
Na megyek, mert ülve elalszom ideje nekiállni valaminek és lemozogni a csokit. (ahhoz legalább egy maratont le kellene most futnom :D )

Megjegyzések

  1. Szóval elkapott a havi lavina :)
    Egész biztos jól tetted, hogy írtál egy hosszú, mély érzésekkel teli posztot, amit nem tettél nyilvánossá. Az embert legjobban mégis csak sajt maga érti meg.
    Már nem tudom, hol olvastam, hogy milyen jó módszer, ha kiírják magukból az érzéseiket, mert így megszabadulnak a kötöttségtől, és helyébe jönnek az újabb meglátások, ami sok mindenre gyógyír, és megoldás. Ennek ellenére még soha nem próbáltam.
    De olyan már született, hogy százszor újrafogalmaztam leveleket valakinek, de nem küldtem el, mert hiábavalónak gondoltam, és ráadásul úgy éreztem, nem tudom kifejezni, ami beül van.
    Másnap azonban mintha megkönnyebbültem volna, mert nem foglalkoztatott a dolog tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezért lehet én sem osztom meg, de mindig itt marad piszkozatban, hátha még is....

      Törlés
  2. Én azon kacarászom, hogy mennyire egyformán éljük meg a "havilavinát" (ez tetszik :) ), hát, ez a "zabálás" - ahogy ülök a kanapén, egyik kezemben a chipseszacskóval, mellettem egy tábla csoki, és felváltva....
    Ilyenkor mindig elszégyellem magam, ha arról olvasok, ki mennyire tárulkozik ki, mert azt érzem, hogy gyerekes vagyok a saját magam kis írásaival, mert túl nyitottan írok a mindennapi érzéshullámaimról és gondolataimról - pedig már egészen sokat változtam, sokkal kevesebbet mutatok én is, mint korábban..... Spec nekem terápia az írás, fontos és kell, és igen, sokszor van olyan, hogy kiírom magamból, aztán átolvasom, és marad a vázlatokban, mert az írással együtt sikerült megoldanom is, vagy másként látni, és ez jó. De talán sokan vagyunk úgy, hogy nincs igazán kivel megbeszélni, mondjuk direkt szeretem más véleményének a megvilágításában látni azt, amit én nem értek vagy nem tudok megoldani, mert akárhogy is, nem mindig jó csak a saját nézőpontomból látni valamit.
    De jó, hogy haladtok a kerítéssel! nálunk holtponton van, holott azt gondoltam, áprilisban már javában elkezdjük, de még odáig sem jutottunk, hogy ideérjen a kőműves felmérni és árajánlatot adni, eh :(.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, kérlek szépen a kerítés: 11-én jött haza a férjem, 13-én volt itt két kerítéscsináló mester és azóta küldik az árajánlatot :D :D Röhej, ami itt megy az országban! És még van képük arra panaszkodni, hogy nincs megrendelő, meg pénzt, meg munka! Banyek, már többször telefonált a férjem, hogy küldjék már, mert júliusban már nem lesz itthon, mindig ígérik és még sem. Rohadtul felháborító az egész, úgy hogy a férjem most kiszámolta, megtervezte és felépíti! Ezen a házon mindent a férjem csinált, még a tető felét is (két részletben lett megcsinálva) mert akkor, amikor a hátsó felét csináltuk, szintén ez történt az ácsokkal. Úgy hogy annak idején a férjem elment építkezésre, megnézte hogy csinálják a tető és közölte, hogy ezt ő megtudja csinálni. Jött pár barát, a férjem adta az utasításokat, ő volt a vezető és azóta is áll a tető. Rohadtul elegem van és tényleg jobb is, ha nem panaszkodnak, mert a fele nem igaz, most hogy mindenki elhagyja az országot, most lehetne kihasználni, hogy lehet válogatni a melóban a maszekoknak. A kapunk nem kevés pénz és ez nem dicsekvés, azt akarok érzékeltetni, hogy nem egy pár ezer ft-os tételről van szó. :/ Áh, megyek befestem a hajam inkább :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…