Ugrás a fő tartalomra

Tegnap összetalálkoztam

a volt kolléganőmmel, aki 3-4 hete mondott fel. Legalább 5 évet fiatalodott mióta nem itt dolgozik, hanem a saját maga ura és próbálja felépíteni a karrierjét. Vidám, fiatalos, nevetős, csupa nő. Huh, de irigylem és azon gondolkodom nekem mennyi idő kellene ahhoz, hogy ilyen legyek? Mármint, ha én elmennék a magam ura lenni. Álom. 


Ui: Két hét múlva megint elmegy egy kolléganő.


Megjegyzések

  1. Ők legalább mernek lépni, az én volt munkahelyemen állandóan káráltak, de nem léptek, s pokollá tették a mások életét. Aki viszont megtette, igaz fiatal mindent nyert: munkahelyet, párt, új életet. Fiatal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem olyan háttér kell ehhez egyrészt, hogy megtudd tenni. Pl. egy jól kereső férj. Vagy olyan megyében élni, ahol van munka és fejlődés. Vagy olyan foglalkozás. A fiatalság nem biztos, hogy elég, bár tény hogy sokkal sokkal könnyebb fiatalon lépni.

      Törlés
  2. Elgondolkodtató..... nagyon sokat filózom én is most ezen.

    VálaszTörlés
  3. Na most akkor azt is írd meg,hogy mivel foglalkozol? Mert azért az nagyban befolyásolja, hogy tud-e maga ura lenni az ember...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tb. és pénzügyi szakelődadó, programozó (amiben nem dolgoztam még, csak elvégeztem az iskolát , szóval esélytelen) De leginkább az a helyzet hogy manapság Baranya nem egy minden tekintetben könnyű megye :/ :/ Szóval szerintem ide nagy mersz és szerencse is kell és amiket először is irtam.

      Törlés
    2. Csongrád megyei ktv-ként kb hasonlóan jó esélyeim vannak:) Bár szerintem te még tb-ként és pénzügyesként még mindig jobban állsz:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…