Ugrás a fő tartalomra

Igen, igen

mennyi igazság van benne. Az Éva magazinból ollóztam. Forrás ITT

30 jel, hogy TE vagy a SAJÁT legnagyobb ELLENSÉGED:


1. ...az „elnézést” szót használod a „szabad lesz?” helyett.

2. ...panaszkodsz, hogy mennyire rendetlen vagy, illetve hogy képtelen vagy utolérni magad.

3. ...szembesíted magad azzal, hogy nem vagy jó párkapcsolat-, illetve randi-alapanyag.

4. ...szembesíted magad azzal, hogy az összes barátnőd sokkal jobban néz ki, mint te; egy szó mint száz, te vagy az örök jóakaró mellékszereplő életed romantikus filmjében.

5. ...szúrós blúzt, kényelmetlen szoknyát vagy cipőt veszel fel, mert úgy gondolod, hogy így „illik” társaságban/irodában megjelenni.

6. ...elítéled vagy akár megbünteted magad, miután „tiltott” ételeket ettél.

7. ...hárítod a bókokat, illetve felhívod beszélgetőpartnered figyelmét arra, hogy nem érdemled meg. („Ez a ruha? Öt éve vettem, még nem volt szívem kidobni, és különben is most látom, milyen rémesen megy hozzá a csizmám.”)

8. ...úgy kezdesz beszélgetéseket, hogy „bocs a zavarásért” vagy „csak egy percre tartanálak fel”.

9. ...nézegeted az úszógumidat deréktájon. A hibátlan arcbőrödet, amiért mindenki irigyel, már annál ritkábban.

10. ...tied lesz a billegő szék. Mert mások kényelme fontosabb, mint a sajátod.

11. ...megjegyzéseket teszel a saját külsődre vagy akár intelligenciádra mások előtt. (Ez akkor is számít, ha csak viccből csinálod.)

12. ...úgy gondolsz vissza (teszem azt) 2011-re, mint „a kövér évedre”, csak mert azidőtájt 5 kilóval nehezebb voltál, és arról az egész időszakról csak ez jut eszedbe.

13. ...magadat hibáztatod egy-egy kínos helyzetért, például amikor beszól a szomszéd, mert túl hangosan nyikorog a kapu, miközben ez a kapu hibája és nem a tiéd, és a továbbiakban kínosan ügyelsz, hogy minél óvatosabban csukd be a kaput,

14. ...illetve pontról pontra végiggondolod, mivel idézhetted elő, hogy a szomszéd megtámadjon, hogyan érhetted volna el, hogy ne húzza fel magát még jobban a válaszaidon, és addig gyötrődsz, amíg már-már betolakodónak érzed magad a saját otthonodban.

15. ...bűntudatot érzel, valahányszor nemet mondasz.

16. ...túlvállalod magad és aztán csodálkozol, hogy kifutottál az időből.

17. ...hagyod, hogy mások a te kontódra gyakorolják a munka megosztásának nemes erényét. Vagyis te újra és újra elvégzed az ő munkájukat, de te nem adsz át nekik a sajátodból.

18. ...felpróbálsz ezt-azt a nagy zsáknyi ruhából, ami a szekrényedben várja évek óta, hogy beléjük fogyj, aztán mély sóhajjal visszagyömöszölöd őket oda.

19. ...elgondolkozol azon, hogy milyen szívesen kipróbálnál valami újat a karrieredben, de aztán leteszel róla, mert félsz, hogy nem kellenél máshol.

20. ...elhagyja a szádat a mondat, hogy „de hülye vagyok”.

21. ...nemet mondasz egy-egy ruhára azon az alapon, hogy „kövérít”.

22. ...lekicsinylő vagy pejoratív szavakat használsz a mindennapos tevékenységeidre, például „megyek futni” helyett „megyek kocogni”, „arcom” helyett „pofám”, „ettem” helyett „zabáltam”.

23. ...sírhatnékod támad, de veled nem fordulhat elő, hogy ez mások előtt megtörténjen.

24. ...alkalmatlannak találod magad a munkádra és a sok negatív gondolatba úgy belelovallod magad, hogy akár napokig képtelen vagy kikecmeregni az önostorzásból.

25. ...megtiltod magadnak, hogy hibákat kövess el.

26. ...elképzeled magad, amint megpályázol egy ösztöndíjat, de aztán különböző ürügyekkel lemondasz róla, majd végignézed, ahogy a közvetlen ismerőseid megpályázzák és elnyerik.

27. ...nemet mondasz barátokra, mielőtt azoknak esélyük lenne visszautasítani téged.

28. ...nemet mondasz egy romantikus kapcsolatra, mielőtt annak esélye lenne kibontakozni.

29. ...szerényen és észrevétlenül lemaradsz a csoportképekről, mert már előre látod, hogy fogsz kinézni rajtuk.

30. ...hamarabb adsz mások véleményére, mint a magadéra.


Igen, igen. Sok minden jellemző rám is. Úgy hogy most szépen kivesézem, min is kell változtatnom ismét, hogy jobbá tegyem a napjaimat. Néha nem árt elgondolkodnunk magunkon és javítani a dolgainkon, amennyire csak tudunk. Sosincs késő, nem igaz? És nektek? Igaz rátok valamelyik?

Megjegyzések

  1. Végigolvastam, és felírtam, amik mondjuk jellemzők rám. 7 pontot találtam, de ezek sem mindig... persze, kell változni, csak mondjuk nekem másban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, egyik nap éppen előjön valami, másik nap meg simán átlépi az ember és megoldja. Ez már csak ilyen. :) De azért vehetnénk könnyedebben is a dolgokat, valahol azt olvastam hogy az életet nem kell komolyan venni, a dolgok mindig megoldódnak maguktól. Egyébként van benne valami,tényleg legtöbbször nélkülünk is megoldódik minden.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…