Ugrás a fő tartalomra

Valószínűleg ez most

nem lesz egy népszerű bejegyzés, de be kell vallanom, hogy én nem szeretek anyák napjára járni. Sajnálom, ez van. :( Szégyellem is magam, szerintem én vagyok az egyetlen ilyen szaranya, de hát én nem tudok ott kötelezően, felhőtlenül anyáknaposkodni. Egyrészt, mert már május vége van és már régen megköszöntött a gyerekem, másrészt meg azt hiszem 13 évesen ezt így kollektíve már elbohóckodják, meg nem is szeretik. Én nem tudom, engem rosszul raktak össze, már oviban is kirázott tőle a hideg, persze könnyes volt a szemem, hogy az én cuki fiam aranyosan előadta amit kell aztán még is csak már akkor is úgy gondoltam, hogy ez bensőséges egy anya meg a gyereke között és nem kell azt az egy két meghitt percet ennyire a külvilág elé tárni, pláne produkáltatva a gyereket. Na mindegy, ennyit erről ma megyek öt órára, de alig várom, hogy már otthon legyünk. Ma nyűgös vagyok, ebből az irományból is látszik. :/

U.i.:azt hiszem rajtam kívül még Kormos Anett ( a humorista, újságíró csaj )sem szeret anyák napozni, legalább is úgy rémlik neki van erről egy jó kis története valahol.

Megjegyzések

  1. Hááát ha ez megnyugtat, én is utáltam :)

    VálaszTörlés
  2. Az Anyák napját igen, de a műsorokat nem. Most is csak az volt a jó, hogy egy hároméves még bohóckodik a színpadon és lehetett nevetni. De sírni sose szoktam. És én is mindig alig várom, hogy hazamehessünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No igen, így értettem én is. Az Anyák napja igen, de a körítés a suliban....bár most bevallom hamar vége lett, csupán 40 perc volt az egész. Emlékszem az oviban egyszer másfél órás műsor volt és baromi meleg :/ Anyám.

      Törlés
  3. Most már nem tudnám elképzelni, hogy majdnem13évesen műsorozzanak, de ovis és kisiskolás korukban nagyon szerettem. Érdekes, mondjuk, most belegondoltam, egyetlenegy dereng nagyon, a többire nem emléxem, pedig azért volt pár...
    Nem vagy szaranya, mindenki másképp van összerakva, és kész :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én az oviból erre a nagyon hosszú, k....meleg napra emlékszem. És arra, hogy sárga gerberát kaptam :D

      Törlés
  4. Nem szeretek én sem, mert muszáj, szerencsére nálunk az oviban ez egy együtt játszós, körjátékos éneklős történet és nem gyerekkínzós ezerszer próbálós, így az még elmegy. Alsóban viszont már agyonpróbált műsort kapunk minden évben, kis teremben 25 gyerek, ötven szülő, halálos. Nem tudok rajta sírni sem, mert tudom hogy mekkora meló volt a gyerekeknek.. Felsőben már nincs ilyesmi és nagyon nem bánom! Az is mindig gond volt, hogy nehogy egyszerre legyen a gyerekeknek, mert akkor kiére menjek el? Szóval nem vagy egyedül ezzel, az "anyáknapiműsormonnyonle!"

    VálaszTörlés
  5. Én ,mint tanító sem szeretem. Általában kínlódás évről évre megújulni. ugyanazzal a pár verssel.Egy ideje átváltottam év végi műsorba, abba bármi belefér. A gyerekek meg imádják. Mint anyuka sem szeretem.

    VálaszTörlés
  6. Én még picsogok, de itt ovis és kisiskolás gyerek van. Az óvodában nincs műsor, futószalagon köszönt fel a gyereked, ha érte mész, és tény, hogy nehéz rákoncentrálni, mikor a másik anyuka már a sarkadban topog, és zajlik körülötted az élet. Az iskolain, az első komoly műsoron idén nagyon meghatódtam... De 13 évesen biztosan más lesz már ez is...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…