Végre tegnap

kovtama | 14:42:00 | |
rájöttem, hogy tulajdonképpen az élet szép. Délelőtt a barátnőmék voltak itt egy jót beszélgettünk gyerekekről, kertről, mindenről, volt süti, finom kávé és nevetés. Örültem, hogy a barátnőm élete is végre halad előre és lassan újra összecsiszolódunk. (pár éve elköltözött, majd újra vissza) A gyerekek jól elvoltak, születésük óta ismerik egymást mindig teljes az összhang közöttük. :) Délelőtt még picit esett az eső, de délután egy óra körül kisütött a nap és olyan meleg lett hirtelen, hogy csuda.
Kint ebédeltünk a teraszon ismét, sokkal sokkal jobb mint a lakásban.Majd a barátok elmentek, aztán én gyorsan elpakoltam, férjem addig a kerítést csinálta. Utána mentem én is ki az udvarra, lenyírtam a füvet már nagyon ráfért, két hete hozzá sem lehetett nyúlni a rossz idő miatt. Átültettünk még bokrokat is, virágokat a kerítés mellől, illetve az utcáról hoztuk be azokat, amelyik már útban lesz az új részen. Nagy lett a pára a reggeli eső, majd a nagy meleg közben, így kisebb megszakításokkal tettem a dolgom. Kivittem a könyvem, a gyerkőccel lefeküdtünk a napozóágyra, majd a férjem is csatlakozott. A kutyus ott aludt mellettünk, mi meg csak úgy voltunk a jó időben, felhőket nézve, álmodozva. Minden olyan békés csendes volt.
És ekkor bevillant az összes elmúlt év, amit már itt töltöttünk. A költözés napja, amikor nagy pocakkal az utolsó hónapban jöttünk ide. A ház még semennyire sem volt kész, nem volt vakolva, nem volt rendes alapja, nem volt rendes ablak, ajtó. Június volt, mindenhol virág és akác illat és én annyira örültem, hogy nyugodt, csendes helyen leszünk, hogy nem érdekelt semmi, még az sem, hogy kiderült,  az eladó által kiürített ház már közel sem annyira "életképes", mint ahogy mi azt akkor még berendezve gondoltuk.
Nem érdekeltek a gondok, hogy a pénzünk roham tempóban fogyott el és közben úgy látszott, hogy sose lesz kész semmi. Nem is lett, a nappali, konyha, fürdő éppen csak valahogy lakható volt, mikor hárman lettünk. A gyerekszobában a cementen és a homokon keresztül mentünk át abba a szobába, ami ugyan úgy lepukkant volt, mint a leendő gyerekszoba csak ott nem volt mindenhol törmelék, viszont oda volt bezsúfolva az összes cuccunk, plusz két ágy ahol még hetekig aludtunk. A gyerkőc közben a babakocsiban "lakott".  Már szinte egyáltalán nem emlékszem a sok lemondásra csak arra, hogy akkor is nyár volt és minden nap kint lehettünk a virágzó almafa alatt, kint ebédeltünk akkor is, Kiskorú ott szuszogott az árnyékba állított babakocsiban és mi olyan boldogok voltunk, mintha megnyertük volna a lottó ötöst.

A kevés is pont elég volt. 

Ahogy kint feküdtem lepergett előttem az egész, mint egy film. Az, hogy honnan hova jutottunk. Most itt van egy majdnem kész ház, az udvar tele van színes virágokkal, fákkal, bokrokkal. Ugyan úgy süt a nap és ugyan úgy akác illat van mindenhol.  A ki tudja mi lesz holnap érzésén is túl vagyunk már évek óta (hála a férjemnek!) és megvan mindenünk, sőt még több is, mint amit az ember kívánhat. Feküdtünk, én olvastam, gyerkőc közben epret evett a férjem persze nem sokáig bírta a tétlenséget és tovább dolgozgatott. Ahogy néztem őt rájöttem, hogy bár vannak nehéz napok és időnként feszültségek nekem még mindig Ő ... Olyan béke és nyugalom töltött el, amit már nagyon régóta nem éreztem.
Tegnap óta tudom, hogy ezentúl sokkal sokkal kevesebb lesz bennem a panasz és sokkal sokkal hálásabb leszek mindenért. Ehhez a felismeréshez pedig olyan egyszerű dolgok kellettek, mint egy napsütéses, békés, nyugodt, láblógatós délután és egy jó kis délelőtti beszélgetés a barátnőmmel.

Az élet szép. De tényleg.




9 megjegyzés:

  1. Olyan mintha én írnék magunkról, olyan jóóó olvasni és érezni is:) Köszi!

    VálaszTörlés
  2. Ezt nagyon jó volt olvasni! Köszönöm!!! <3

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépen írtad, átérezni a békét, emlékezz majd erre a bejegyzésre! :)

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom az előttem írókhoz: ezt annyira jó volt most olvasni! azért is, mert tényleg örülünk a meglévő dolgoknak, jobban becsüljük amiben a saját kezünk munkája benne van, jó visszagondolni a kezdetekre még akkor is, ha nem volt könnyű és mennyivel más szemmel nézed az azóta végbemenő változásokat...és igen, az élet sok mindentől szép, az ilyenektől is :)

    VálaszTörlés