Ugrás a fő tartalomra

Olyan jó, hogy az ember

megtudja örökíteni képeken az előrehaladásokat az életében. Meg az is, hogy neten meglehet találni régi  dolgokat, különben képes elhinni, hogy egy helyben toporog, hogy minden csak állóvíz. Persze nem az, de időnként kívülről rácsodálkozni történésekre az nagyon jó. Hogy miért írom ezt? Mert ma a google térképén láttam a négy évvel ezelőtti állapotot a házról és a kertről. 

ITT

És aztán kerestem hozzá képeket, amelyeken látszanak a változások.

A terasz építése


Itt már burkolat is került rá

A "télikert "ablakinak cseréje. Az ablakokat a férjem gyártotta és építette be.


A "télikert" belülről. Csak azért hívjuk annak, mert télen ide rakjuk a kinti virágainkat, szóval semmi extra csak nem találtam rá jobb szót

A padlás rendbe rakása

Ház újratervezése.

  
Itt még nagyon messze volt a vége



És hát a mostani projekt




Bár ez régi kép, de a kert ennél csak bokrosabb és virágosabb lett. A téglák helyére kerül majd a térkő
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon nagy dologba vágtuk a fejszénket 2003-ban. Vettünk egy totál lepukkant házat (amikor kiköltöztek belőle akkor még inkább látszott, hogy nagyon össze van tákolva az egész ) és úgy gondoltuk majd mi pikkpakk felújítjuk a magunk képére formáljuk. Igen, de közben jött egy gazdasági válság, gyerkőc, munkahelyek elvesztése, depresszió kiújulása, és minden amitől az ember padlón érezheti magát. Nem mondom, hogy könnyű volt felállni, nekem meg főleg és minden amit most láthatok magam körül nagyrészt leginkább annak köszönhető, hogy a családunk úgy él, ahogy a legtöbb ember most ebben az országban. Minden amitől könnyebb lett és szebb az a férjemnek köszönhető. Jó, azért kivettem én is a részem belőle, de az elenyésző az ő munkája mellett.
Ha valaki dicsérne ezért, régen azt mondtam volna, hogy jaj dehogy, nem olyan nagy dolog ez, más is megtudta volna csinálni!
Most már eljutottam odáig, hogy azt mondom igen is megtudtuk csinálni, ez a mi érdemünk! Tanulnom kellett és kell még azt, hogy örülni tudjak a sikernek, hogy minden (ál)szerénység nélkül mondjam ki, hogy igen!  a mi érdemünk, itt minden a két kezünk munkája, a sok tervezés, utána olvasás, hogy mit hogyan kell csinálni, a kezdetekben sok lemondással járó dolgokkal együtt, a különéléssel ami van még mindig az életünkben azért, hogy végre ennyi év után lassan, de befejezzük amit elkezdtünk.
Hogy megérte e? Nem tudom. Ez majd később fog kiderülni. Talán lehetett volna jobban és szebben csinálni, lehetett volna többet élni, többet utazni, többet lazítani. De ismerve magunkat az nem lett volna teljes kikapcsolódás, mert  - legalább is én olyan vagyok - hogy ha körülöttem nincsenek rendben a dolgok nem tudok felhőtlenül élni máról holnapra.
Most már kitudom mondani, amit mostanság nem vagy csak nehezen mondunk ki, mert "ciki", mert esetleg irigységet szül vagy esetleg nagyképűnek tűnhet mások szemében.
Büszke vagyunk magunkra. 
Jó ezt érezni és mindenkinek azt javaslom bármilyen általa kicsinek gondolt dolognak amit elér az életében - de persze nagynak is, annak meg főleg - tudjon felhőtlenül örülni, legyen rá büszke és legyen tőle boldog! És mondja ki hangosan magának, hogy igen! Rengeteg erőt ad a továbbiakban, ha elfogadjuk a sikereinket. (én eddig nem tudtam)

Megjegyzések

  1. Nagy dolog amit tettetek, és tesztek ezután is, nem lehet könnyű különélve élni az életeteket, ezért mind a kettőtöknek hatalmas elismerés jár.
    Valóban nem sok ember tudja felmérni, és értékelni amit meg tett, és ezután is megtesz, ill. megtesznek az életükben!
    Nagyfokú önismeret kell ahhoz, hogy reálisan, minden nagyképűség nélkül el tudjuk fogadni a sikereinket. Gratulálok nektek!!!! Csodaszép kis otthonotok van!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Igen, pont ettől tartok és szerintem tart sok ember. Nehogy nagyképűségnek tűnjön az egész. Remélem másoknak sem így jött le amit olvasott, távol álljon tőlem, hogy így gondolom.

      Törlés
  2. Megnéztem, hatalmasat alkottatok, az ember ilyenkor szembesül vele. Csak gratulálni tudok nektek.

    VálaszTörlés
  3. Csodaszépek lesztek, vagy már vagytok is! Jó nézni a fotókat! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…