Ugrás a fő tartalomra

A kávé után

reggelire mosolygós barackot és hideg sárgadinnyét eszem. Aprólékosan hámozom meg a barackokat a héja olyan puhán és minden macera mentesen csúszik le a gyümölcsről, hogy pár perc alatt végzek velük. Kis kockákra vágom majd a sárgadinnyével is így teszek. Egy mély müzlis tálba rakom az egészet és egy pici kanál mézet csorgatok rájuk, de valóban csak egy picit. Nem azért, mintha bármelyikük is nem lenne elég édes, csak az íz fokozásáért. Az egész tányért még visszarakom a mélyhűtőbe, hűljön még ott együtt vagy tíz percig a társaság, jól érjenek össze az ízek. Amúgy is jólesik majd a jéghideg gyümölcs a hőmérő 31 fokot mutat és még nincs kilenc óra. A mai nap melegebb lesz, mint tegnap volt.

Lassan írom ezt a bejegyzést, közben újabb kávét készítek. Így működöm reggelente, egyet mikor kinyitom a szemem, egyet akkor iszom mikor már valami reggeli féleség is lecsúszik. Nem túl erős a két kávé, leginkább sok tej vagy tejszín van benne. És egy pici tejszínhab, hétvégente.

Az a baj egyébként már rájöttem, hogy én mindent egyszerre akarok. Mármint itthon a ház körül. Ha kimegyek, akkor lehetőleg a legtöbb mindent szeretnék megcsinálni, legyen a fű rendben, legyenek a virágok is rendben, a gyümölcsfák, ez az...minden. Ahelyett, hogy megtervezném, hogy ma ezt fogom csinálni, de akkor csak azt , másnap pedig mást és így tovább. Így tényleg nagyon elfáradok és hülyeségemben még örömöm sincs benne csak a munka részét látom. Úgy hogy ezentúl biztosan másképp teszem majd és akkor nem is fáradok el nagyon és tudok örülni az elvégzett dolgoknak. 

Ma pedig apróságokon kívül biztos, hogy ez lesz a program délutánra.









Megjegyzések

  1. Én is mindent egyszerre akarok, már csak ilyen az ember. Aztán a szervezetem megálljt parancsol. Egyre inkább tanulom a lassítást, tanítja nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg kell tanulnom! Petrik Adrien milyen jól tudja ezeket a lassítókat :)

      Törlés
  2. Valamikor én is így voltam ezzel de hosszú évek óta már megtervezem, hogy a héten mit kell megcsinálni és fel is írom, amikor elvégeztem ki is pipálom...ez bevált és nem idegesít, hogy aznap nincs kész minden...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elővettem a filofaxomat :) Szerintem így menni fog. :)

      Törlés
  3. Szeretem olvasni a szöszmötöléseidet. Mindig kedvet csinálsz valamihez. Ma a hűtött gyümölcsök a kedvencek.

    VálaszTörlés
  4. Hát, megint leírtad azt, ami én is vagyok.... évek óta küzdök ezzel az elaprózódással - sokmindent, mindent akarok, és nem jutok előre valójában. Jó beosztással, időbeosztással mármint, biztos sikerülne, de egyszerűen ezt csak nagyon ritkán sikerül elérnem... tavasszal-nyáron főleg nem, valahogy akkor tobzódnak a lehetőségek és a tennivalók. Pedig szeretek lassúdni, talán ezért is vonzódom - igen, ezt valahol már leírtam - az őszhöz-télhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Detto :D Pedig régen mennyire nem bírtam a szeptember vége október hónapot. Most meg imádom, főleg amikor még napközben langy meleg van, reggel meg olyan jó illatú.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…