Ugrás a fő tartalomra

Egy elegáns

polgári lakás, ami nagyon nagyon tetszik nekem. Annak ellenére, hogy semmi öreg, semmi vidéki, semmi angol vagy franciás nincs benne. Egy gyerekkori barátnőmék lakására emlékeztet, ami bár nem ezekben a színekben játszott, de elrendezése, hatalmas szobái és konyhája hasonló volt. Hú mennyire irigyeltem azokat a meleg bordós, bársonyos szőnyegeket és függönyöket a régi falvédőket, masszív mély diószínű bútorokat a hatalmas belmagasságot, ahol karácsonykor legalább három méteres fenyőfa állt. Mindennek olyan régies és nagypolgári kinézete volt, amilyeneket annak idején a régi magyar filmekben láttam.








Forrás

Megjegyzések

  1. Mivel éppen /újra/ lakberendezek, ráadásul egy 35m2-es szobában, én is napok óta agyalok azon, milyen színhatásra törekedjem. Abszolúte hajlok most a mélypiros, már inkább bordó, kék színű kiegészítők felé, mert az új bútor vanília színű, az ülőgarnitúra krém, így fel kell dobni valami erős színnel. Játszik még a zöld, de az a másik szobában is megvan és nem szeretnék két egyforma teret. Ez a ház nagyon tetszik nekem is.

    VálaszTörlés
  2. Egyébbként a szőnyegek az abszolút kedvenceim ebben a házban. Nem tudom, én hol fogok egy megfizethető darabot találni...

    VálaszTörlés
  3. Tágas szellős, nincs túlzsúfolva...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem vagyok

vallásos és olyankor nem is tudom elfogadni, sőt tolom el magamtól ezt a fajta dolgot, (hogy Istennek  biztos volt ezzel valami szándéka vajon mi?)  mikor valakinek nyakába zúdul az egész mindenség. Szombaton a szembeszomszédunk háza majdnem földig leégett. 60 körüli, egy élete munkája ment tönkre, gyakorlatilag mindene odalett. Felesége, gyereki nincsenek. Fél óra alatt volt nincs, semmi. Biztosítás van, talán egy kis segítség és a gyorssegély a falutól. Az ő életében már semmi sem lesz ugyan olyan mint volt múlt héten péntekig. Nem tudom milyen lesz a karácsony, ha kinézek az ablakon. 

Nem fogom megúszni

hogy új futócipőt vegyek, bárhogy is halasztgatom az időpontot, muszáj lesz vennem. Tegnap végül eljutottam futni is, baromi jó volt TÖBB időt kell erre rászánnom, borzasztóan feltud tölteni és utána pörgök ezerrel, meg jobb a kedvem is tőle és minden megoldható lesz. Szóval végre belefért az időmbe ez is, de sajnos megint csak ott tartok, hogy fáj a sarkam és a lábfejem és mivel előtte nem fáj csak mindig futás után biztos, hogy a futócipőmnek annyi, egyszerűen elhasználtam. Na igen, kb. 3 éve van meg és azért ha mindent összeszámolok több száz km van benne. A legnagyobb átkuk ezeknek a cipőknek, hogy a sarok egyszerűen elkopik, nálam is ez van. Nem akartam most beruházni karácsony előtt meg pláne nem egy újra, de kell főleg, hogy megint eljárok normálisan vagy legalább is ez a cél most, hogy a húgomnál is majd lassan befejeződnek a dolgok. (ma megy a festő, nappali, étkező, fürdő festésre, aztán majd én segíteni takarítani, pakolni, selejtezni) Szóval muszáj néznem egyet, ami kénye…

Fordítva élek mostanában

ha csak az alvásomat nézem. Korán fekszem, tegnap előtt pl. már fél hétkor az ágyban voltam igaz, akkor elmenekültem a gyerek és apja közti akkor már azt hiszem egy órája tartó németezés elől, aztán szépen ott is ragadtam másnap hajnalig, tegnap pedig már fél kilenckor és keltem ma fél négykor.  Az az igazság, hogy próbálom magamnak bemagyarázni, hogy ez mekkora hülyeség, de még is valahogy jobban tetszik most ez a dolog, mert annyira szeretem, hogy hajnaltól reggel fél hétig csend van és nyugalom és ilyenkor elszöszölök a konyhában vagy olvasok vagy épp blogot írok, mint most is. Vagy éppen végig gondolom a teendőimet, írom a kis jegyzeteimet, karácsonyozom magamban meg ilyen kis dolgok vannak hajnalok hajnalán. Szóval tetszik ez a felborult élet. Ma már csütörtök van, amilyen nehezen indult a hét olyan gyorsan kezd vége lenni a hétköznapoknak. A férjem tegnap rám írt napközben, hogy vegyek festéket, mert úgy döntött, hogy ahol nem nyúlunk a hálószobához csak majd tavasszal azon az …