Ugrás a fő tartalomra

Most már tényleg

ez az utolsó nap a nyárból. Legalább is naptár szerint. Holnap évnyitó, új tanév, új lehetőségek. De ma még szabadság a gyereknek. Megengedtem neki, hogy bejöjjön a munkahelyemre (sokszor jön egy egy kolléga gyerkőce, hálisten nálunk ez sem gond) Így a nyári szünet vége fele már megunta, hogy napközben egyedül van elmúlt már a nagy öröm, hogy azt csinál, amit akar. Úgy hogy bejön, együtt ebédelünk, aztán elmegyünk bevásárolni, mert a hűtőt fel kell tölteni. Holnaptól már tízórai csomagolás, iskolatáska, korán kelés. A gyomrom kicsit kisebb (hiába, erről nem tudok leszokni) hogy idén mi lesz a követelmény, hogy nehezebb lesz e vagy esetleg kicsit gördülékenyebben fog menni minden, hogy a fiam megértette e azokat a dolgokat, amiket megbeszéltünk. Ezeket:
Hogy mi nem számokban mérjük a tudást és nem az fogja eldönteni, hogy kiből mi lesz, milyen jegyet kapott éppen a dolgozatára, hogy nem mérjük magunkat másokhoz, hogy egy gyereknek is lehet szar napja, amikor nem tud koncentrálni, mert nem úgy kelt fel reggel az ágyból, mert éppen front van, mert sokkal fontosabb, hogy összekapott a barátjával és megbeszéljék a dolgokat a szünetben, minthogy jól megírjon egy röpdolgozatot és mert egyszerűen egy gyereknek is lehetnek olyan napjai, amikor semmi nem jön össze és kész. Emberek vagyunk.
Délután még befejezzük a könyvek csomagolását, pár borítót még kell vennünk el ne felejtsem. Sokkal sokkal lazábban kezeljük ezt a kérdést is. Tulajdonképpen csak érzéssel vásároltam füzeteket is nem biztos, hogy minden megvan, de úgy is minden órán elmondják milyen dolgozat füzetet kell beadni, mi kell még úgy hogy nem költöttem a pénzt előre felesleges dolgokra. Felsőben meg már úgy is lazábban veszik (hálisten a tanárok is) legyen órára egy füzet, a könyv, ceruza, toll és radír aztán kész. Holnap évnyitó, de én csak beadom a gyereket, aztán majd hív ha vége az első napnak.
Amúgy most, hogy nem lehet mert munka van, simán tudnék aludni. :/ Nehezen keltem fel az ágyból, olyan jó volt a takaró alatt, elég későn kerültem tegnap ágyba. Meg aztán később világosodik ezt is meg kell szokni. És milyen korán sötétedik! Na ezt az egyet nem szeretem a nyár elmúltával.
Most meg inkább itt lennék:

pinterest
 

Megjegyzések

  1. Én is fogadkozom:) - főleg azt, hogy türelmesebb leszek... és tényleg megpróbálok segíteni, és nem leugatni elsőre, ésaztánsegíteni.. (mert erre hajlamos vagyok, sajnos)
    Nekünk sincs könyvborítónk, mert tegnap behoztam a könyveket, hogy megfelelő nagyságú borítókat szerezzek, de az érintett boltnál kint állt a sor vége, úgyhogy menekülőre is fogtam a dolgot.... füzeteket én is így sacperkábé vettem, mondjuk sokat, mert jó áron volt. Nálunk ma lesz évnyitó, ahova én már "nem mehetek" (anyaaa gáááz....) ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is elsőre ugatok, aztán na jó gyerek édesaranyocskicsifiam :D :D van.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…