Ugrás a fő tartalomra

Most már tényleg

ez az utolsó nap a nyárból. Legalább is naptár szerint. Holnap évnyitó, új tanév, új lehetőségek. De ma még szabadság a gyereknek. Megengedtem neki, hogy bejöjjön a munkahelyemre (sokszor jön egy egy kolléga gyerkőce, hálisten nálunk ez sem gond) Így a nyári szünet vége fele már megunta, hogy napközben egyedül van elmúlt már a nagy öröm, hogy azt csinál, amit akar. Úgy hogy bejön, együtt ebédelünk, aztán elmegyünk bevásárolni, mert a hűtőt fel kell tölteni. Holnaptól már tízórai csomagolás, iskolatáska, korán kelés. A gyomrom kicsit kisebb (hiába, erről nem tudok leszokni) hogy idén mi lesz a követelmény, hogy nehezebb lesz e vagy esetleg kicsit gördülékenyebben fog menni minden, hogy a fiam megértette e azokat a dolgokat, amiket megbeszéltünk. Ezeket:
Hogy mi nem számokban mérjük a tudást és nem az fogja eldönteni, hogy kiből mi lesz, milyen jegyet kapott éppen a dolgozatára, hogy nem mérjük magunkat másokhoz, hogy egy gyereknek is lehet szar napja, amikor nem tud koncentrálni, mert nem úgy kelt fel reggel az ágyból, mert éppen front van, mert sokkal fontosabb, hogy összekapott a barátjával és megbeszéljék a dolgokat a szünetben, minthogy jól megírjon egy röpdolgozatot és mert egyszerűen egy gyereknek is lehetnek olyan napjai, amikor semmi nem jön össze és kész. Emberek vagyunk.
Délután még befejezzük a könyvek csomagolását, pár borítót még kell vennünk el ne felejtsem. Sokkal sokkal lazábban kezeljük ezt a kérdést is. Tulajdonképpen csak érzéssel vásároltam füzeteket is nem biztos, hogy minden megvan, de úgy is minden órán elmondják milyen dolgozat füzetet kell beadni, mi kell még úgy hogy nem költöttem a pénzt előre felesleges dolgokra. Felsőben meg már úgy is lazábban veszik (hálisten a tanárok is) legyen órára egy füzet, a könyv, ceruza, toll és radír aztán kész. Holnap évnyitó, de én csak beadom a gyereket, aztán majd hív ha vége az első napnak.
Amúgy most, hogy nem lehet mert munka van, simán tudnék aludni. :/ Nehezen keltem fel az ágyból, olyan jó volt a takaró alatt, elég későn kerültem tegnap ágyba. Meg aztán később világosodik ezt is meg kell szokni. És milyen korán sötétedik! Na ezt az egyet nem szeretem a nyár elmúltával.
Most meg inkább itt lennék:

pinterest
 

Megjegyzések

  1. Én is fogadkozom:) - főleg azt, hogy türelmesebb leszek... és tényleg megpróbálok segíteni, és nem leugatni elsőre, ésaztánsegíteni.. (mert erre hajlamos vagyok, sajnos)
    Nekünk sincs könyvborítónk, mert tegnap behoztam a könyveket, hogy megfelelő nagyságú borítókat szerezzek, de az érintett boltnál kint állt a sor vége, úgyhogy menekülőre is fogtam a dolgot.... füzeteket én is így sacperkábé vettem, mondjuk sokat, mert jó áron volt. Nálunk ma lesz évnyitó, ahova én már "nem mehetek" (anyaaa gáááz....) ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is elsőre ugatok, aztán na jó gyerek édesaranyocskicsifiam :D :D van.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nem vagyok

vallásos és olyankor nem is tudom elfogadni, sőt tolom el magamtól ezt a fajta dolgot, (hogy Istennek  biztos volt ezzel valami szándéka vajon mi?)  mikor valakinek nyakába zúdul az egész mindenség. Szombaton a szembeszomszédunk háza majdnem földig leégett. 60 körüli, egy élete munkája ment tönkre, gyakorlatilag mindene odalett. Felesége, gyereki nincsenek. Fél óra alatt volt nincs, semmi. Biztosítás van, talán egy kis segítség és a gyorssegély a falutól. Az ő életében már semmi sem lesz ugyan olyan mint volt múlt héten péntekig. Nem tudom milyen lesz a karácsony, ha kinézek az ablakon. 

Nem fogom megúszni

hogy új futócipőt vegyek, bárhogy is halasztgatom az időpontot, muszáj lesz vennem. Tegnap végül eljutottam futni is, baromi jó volt TÖBB időt kell erre rászánnom, borzasztóan feltud tölteni és utána pörgök ezerrel, meg jobb a kedvem is tőle és minden megoldható lesz. Szóval végre belefért az időmbe ez is, de sajnos megint csak ott tartok, hogy fáj a sarkam és a lábfejem és mivel előtte nem fáj csak mindig futás után biztos, hogy a futócipőmnek annyi, egyszerűen elhasználtam. Na igen, kb. 3 éve van meg és azért ha mindent összeszámolok több száz km van benne. A legnagyobb átkuk ezeknek a cipőknek, hogy a sarok egyszerűen elkopik, nálam is ez van. Nem akartam most beruházni karácsony előtt meg pláne nem egy újra, de kell főleg, hogy megint eljárok normálisan vagy legalább is ez a cél most, hogy a húgomnál is majd lassan befejeződnek a dolgok. (ma megy a festő, nappali, étkező, fürdő festésre, aztán majd én segíteni takarítani, pakolni, selejtezni) Szóval muszáj néznem egyet, ami kénye…

Fordítva élek mostanában

ha csak az alvásomat nézem. Korán fekszem, tegnap előtt pl. már fél hétkor az ágyban voltam igaz, akkor elmenekültem a gyerek és apja közti akkor már azt hiszem egy órája tartó németezés elől, aztán szépen ott is ragadtam másnap hajnalig, tegnap pedig már fél kilenckor és keltem ma fél négykor.  Az az igazság, hogy próbálom magamnak bemagyarázni, hogy ez mekkora hülyeség, de még is valahogy jobban tetszik most ez a dolog, mert annyira szeretem, hogy hajnaltól reggel fél hétig csend van és nyugalom és ilyenkor elszöszölök a konyhában vagy olvasok vagy épp blogot írok, mint most is. Vagy éppen végig gondolom a teendőimet, írom a kis jegyzeteimet, karácsonyozom magamban meg ilyen kis dolgok vannak hajnalok hajnalán. Szóval tetszik ez a felborult élet. Ma már csütörtök van, amilyen nehezen indult a hét olyan gyorsan kezd vége lenni a hétköznapoknak. A férjem tegnap rám írt napközben, hogy vegyek festéket, mert úgy döntött, hogy ahol nem nyúlunk a hálószobához csak majd tavasszal azon az …