Ugrás a fő tartalomra

Hajnalban felkeltem

mert arra ébredtem, hogy szakad az eső. A nyitott ablak mellett és a terasz tetejére zuhogva ( a háló ablaka a teraszra nyílik) felerősödött a zaj. Aztán már csak egy órát voltam képes aludni, kiment az álom a szememből. Inkább felkeltem és kávét főztem és most itt ülök és írom a kis semmi dolgaimat. Ebben az időben legszívesebben egész nap feküdnék, olvasnék vagy kifordítanám a házat a sarkaiból. Helyette dolgozni és iskolába megyünk, aztán én még szülőire is és csak utána haza. Az első szülőire illik elmenni ugye? 

Nem igazán történik semmi, mennek a napok egyik a másik után. Otthon még csak a kinti rész van rendben, garázsnak neki sem álltunk és a tó is még várat magára. Valahogy leültünk, kellene egy kis löket a dolgokhoz. Lehet, hogy elfáradtunk a fene tudja.

Kiskorúnak szombaton kezdődik a programozói iskolája, így a hétvégi két órás programunk innentől egész tanévben ez lesz. Kíváncsi vagyok tetszeni fog e neki, tanul e olyat ami miatt érdemes járni egész évben, hogy a továbbtanulásnál dönteni tudjunk. Belevágunk.

Hirtelen felindulásból vettem magamnak egy táskát -Parfois márka - a gardrobcsere oldalán találtam szép őszi narancsos színe van, pont olyan amilyet már régóta kerestem és remélem tényleg hibátlan és nem sokat használt, ahogy a mostani tulajdonosa írta. Egyterű, de tartozik hozzá egy kisebb táska, amit amolyan táskarendezőnek lehet benne tartani (viszont zipzáros így az is külön zárható) telefont, jegyzetfüzetet, iratot, kisebb apróságokat lehet belerakni, de van hozzá egy keresztbe vethető pántja is, így két táskám is lehet. Ha ez sem jön be (évek óta keresem a nekem megfelelő táskát) akkor feladom. Ezen az oldalon eladni vagy elcserélni lehet olyan dolgokat, amiket már meguntunk vagy egy kósza ötletből kifolyólag vettünk, de aztán rájöttünk, hogy még sem tetszik, felesleges, de másnak még jól jöhet. Nagyjából olyan, mint a vatera. Ti szoktatok csereberélni? Eladni vagy elcserélni a nem használt dolgaitokat olyan dolgokra, amiket ti kerestek? Én általában úgy szoktam vásárolni, hogy előtte eladom azokat a dolgokat, amiket meguntam pl. táskát is és a befolyt összegen veszem meg azt, amit szeretnék. Inkább várok vele, de így nem áll a szekrényben feleslegesen a  megunt dolgom.



Aztán meg a meskáról szintén az ősz jegyében egy ilyen kis aranyos nyakláncot.Jó lesz most már a pulóverekhez.


Hát így.

Megjegyzések

  1. Mindjárt rákeresek erre az oldalra:) Nálunk nem rég alakult egy facebook csoport, ahol helybeli cuccokat lehet adni-venni. Adtam és vettme is így, szuper, mert csak felülsz a bringéra és el is tekersz érte:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, az tényleg jó! Az lenne az igazi, ha ilyen lenne a közelemben :D

      Törlés
    2. Indíts egy csoportot, működik! Én adtam el íróasztalt, vettem a gyerekeknek öveket fillérekért, de rengeteg holmi cserél gazdát nem is gondoltam volna, mert a bababörzékre meg nem nagyon jöttek el az emberek, és alapvetően elég zárkózottak főleg az őslakosok, de így szívesen adnak vesznek, sőt cserélnek is. Pl. most veszek két nagy JAR mosogatószerért egy cipőt a szomszédasszonyomtól:)

      Törlés
  2. Nem hallottam még erről az oldalról, de már be is írtam a keresőbe. Nagyon tetszik a táska. :)
    Én elszoktam ajándékozni nagyon sok holmimat olyan családoknak, akiknek nehezebben megy. A német főnököm is nagy halomba pakolja össze mindig a nem használt ruhákat, cipőket, amiket hazahozok és keresek nekik új gazdát.
    Én most hátitáskát keresnék, valami nőiesebbet. A keresztpántosom már nem olyan kényelmes, főleg ha sok dolog van benne, akkor nyomja a pocakom.
    A hálószobánkat raktam ma rendbe. Kidobáltam sok régi lomot, papírokat,amik már nem kellenek. Holnap majd folytatom tovább. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is ajándékozom ami megmarad az mehet a netre. :) Jó pakolást, de vigyázz közben!

      Törlés
    2. Köszönöm, meg volt. Holnap folytatom. Csak is óvatosan!! ;)

      Törlés
  3. Hm... ilyenkor mindig elszégyellem magam, mert odáig eljutottam, hogy kipakoltam a szekrényből a felesleges ruhákat, szortíroztam is gyorsan, de ott állnak zsákokban, és a helyet foglalják... egy csomó dologban tutyimutyi vagy következetlen vagy nem is tudom milyen vagyok, mindenesetre a saját agyamra megyek....
    Rengeteg felesleges cuccunk van, ami nyomasztó, részint lelkifurdalásos, hogy miért nem adom oda, akinek jobban kellene, vagy miért nem adom, cserélem el, ami olyan, és nem tudok rá magyarázatot.
    Megnézem ezt az oldalt én is.

    VálaszTörlés
  4. Én a felesleges cuccaimat szerettem volna rászorulók részére odaadni, de kiderült, hogy a ruhagyűjtő konténerből bizonyos népcsoport mindent szétdobál, a családsegítő szolgálat munkatársai meg elhordják az oda adott adományokat. Itt állok és pislogok, mint hal a tepsiben... ezt az oldalt viszont megnézem.. köszi a tippet :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…