Ugrás a fő tartalomra

Időnként ilyenek (is) vagyunk...?

Szerintem legalább is. Sokan gondolkodunk így időről, időre és mindig megfogadjuk, hogy holnaptól más lesz, másképp csináljuk majd, másképp gondoljuk majd. Egy darabig megy is, aztán azt látjuk, hogy ismét elölről kezdjük az egészet. Ki ki helyettesítse be magának ami rá jellemző, rá vonatkozik, változtasson évszámot, vagy rakjon és vegyen el belőle amit akar. 
A WMN oldaláról hoztam és azért nem linket szúrtam be, hogy ne kelljen  lapozni.
"Lusta vagy. Nem igaz, hogy nem látod be. Magyarázol itt az önmegvalósításról, keretekről, lehetőségekről és korlátokról, de igazából csak elképesztően lusta vagy.
Lusta vagy futni, mosogatni vagy elmenni végre nőgyógyászhoz. Lusta vagy belátni, hogy közelebb vagy már a harminchoz, mint a húszhoz, és ideje lenne elfogadni, felvállalni és felelősséget vállalni azért, hogy nő vagy. Nem… nőnek lenni nem azt jelenti, hogy most már géllakkot kenetsz a körmödre, hogy ne kopjon le folyton. És nem is azt, hogy kicsit jobban tudod, hogyan hat a hajdobálás a férfiakra.
Dühös vagyok rád, mert látom benned a lehetőséget. Dühös vagyok rád, mert nem engeded, hogy mások is igazán lássanak, félsz attól, ha nem vagy mindig irtójófej és kedves és figyelmes, akkor majd nem fognak szeretni. Pedig látod… szeretnek. Jó lenne, ha nem csupán két-három embernek mernél nemet mondani… vagy nem csak előttük vállalnád fel az árnyékosabb oldaladat. Mert így ők sokkal többet kapnak belőle, mint a másikból… pedig nem ezt érdemlik.
A tested is lehetőség. Basszus, lehet magyarázni önelfogadásról, és belekapaszkodni abba, hogy te „ilyen alkat vagy, erősek a csontjaid, a nagy mellhez has is jár”, de mindketten tudjuk, hogy nem hozod ki magadból a legtöbbet. Inspirálónak találhatsz más teltebb lányokat is, de ettől pontosan két napig szereted magad jobban. Persze lehet utálni a „vékony lányokat” (igen, ez neked egy külön kategória, egy rettegett arctalan tömeg, ami karcsú derekakból, lapos hasakból, és… te jó ég, micsoda vékony karokból áll, akikkel szemben örök vesztesnek érzed magad, amit rendkívül felnőtt módon megvetéssel teli indulatokkal kompenzálsz, és még véletlenül se lájkolod a bikinis fotóikat, akkor sem, ha amúgy jó fejek), de a lázadásodból nem lesz szeretet és elfogadás.
Mi lesz azzal, amit magadnak,vagyis inkább magadról álmodtál?
Hogy huszonnyolc évesen boldog leszel, magas és szőke (a magasat nem tudom hogy gondoltad, sajnos tizenhét éves korod óta nem nőttél egy centit sem), lassan készülsz az első gyerekedre, végre megtanulsz öltözködni, hiszen addigra nyilván megértetted már, hogy a villamoson utazó lányok kilencven százalékának miért olyan harmonikus a megjelenése. Tudom, még mindig azt hiszed, hogy ez a korral jár, hogy egyszer csak megvilágosodsz, és sikerül az alakodhoz megfelelő darabokat a pénztárhoz vinni, és végre olyan dolgokat tárolsz majd a szekrényedben, amiket fel is veszel. (Jesszus, a szekrényed egy külön beszélgetést érdemel, anyád kiborulna, ha egyszer beengednéd a lakásodba… és meglátná.) Azt hitted, hogy a stílusoddal együtt megtalálod majd azt is, mire vagy hivatott. Mert a rendkívül nárcisztikus, Disney-hercegnős világodban azt gondoltad, hogy majd valamit leteszel az asztalra. Mert különleges vagy. Ki különleges, ha nem te?!
Még mindig arra vársz, hogy a világ felfedezze, milyen fantasztikus is vagy te (és ha lehet, meg is mondja, hogy pontosan miben). Hogy egyszer majd csak jön valami, és akkor tudni fogod, hogy gyerekeket lovagoltatnál vagy vezetőket fejlesztenél szívesebben.
Várj, hangosabban! Ha sugdolózol nem hallom… Ja igen, az írás, az írás is még ott van benned mint vágy? Nem mondod, pedig már csomó ideje nem mutattad semmi jelét annak, hogy akarod még. Megállapodtunk benne, hogy tehetségtelen vagy, nem jön az ihlet, másokét kijavítani mindig sokkal könnyebb, és különben is, ki lenne kíváncsi bármire is, amit papírra vetsz? Ráadásul  azt is megbeszéltük, hogy amíg írásban sem tudod vállalni önmagad, és ezért mindig valakihez hasonlót próbálsz alkotni, semmi értelme az egésznek.
Szerintem kezdj el gyakorolni! Nem írásban, hanem az életedben. Mutasd ki, ha valami nem tetszik, ne mosolyogj arra, akire nem akarsz, szedd le a ragasztót a talpadról, és lépj, ha lépned kell.
Húzd ki magad! Senki sem szól helyetted, nem érted? Elképesztő: még mindig csak elvárod a világtól, hogy történjen neked, mert rettegsz a következményeitől. Igazából nem vállalsz felelősséget, pedig trénerként mindig ezt magyarázod… Lehet, hogy elcseszed, és lehet, hogy nem fog tetszeni neked meg másoknak, lehet, hogy rosszul döntesz, és kudarcot vallasz! Képzeld: megtörténhet, hogy nem fejezel be valamit, elmenekülsz, megbántasz másokat. De valahogy mégis közelebb lesz a valósághoz, mint ez a rózsaszínes illúzió, amit fenntartasz magad körül.
Derüljön ki most már az élet, különben belehalok az unalomba és a félelembe, hogy lekések a világról!
Ne haragudj, lehet, hogy ez most sok volt neked! Rémesen fogadod, ha véletlenül nem teszel meg mindenkinek mindent az elismerő szavakért. Köszönöm, hogy kiírhattam magamból! Egészen furcsa és üdítő volt végre őszintének lennem veled."

/Cikk:  http://wmn.hu/2016/09/22/ram-szoltam-kapd-mar-ossze-magad-anyukam/ /

Megjegyzések

  1. Nekem egyáltalán nem tetszik ez a cikk. Hosszasan tudnám taglalni,miért nem, de felesleges lenne. Felszínesnek tartom. Ennyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Picit az. De én pár dologban hasonlítok :/ Sajnos. Igyekszem javulni :)

      Törlés
    2. Amúgy annyit szerettem volna még hozzáfűzni, hogy én is elég mélyen vagyok és igen, lustaság és kényelem is oka annak, hogy nem bírok felkelni onnét, de persze sok minden más is. Ahogy gondolom, neked is. Sok ember érez így most, ahogy látom a világot magam körül.

      Törlés
  2. Van olyan amikor én is így magamra szólok és lendületet veszek és van olyan, hogy nekem sem tetszik ez a stílus. Most épp szendergő fázisban vagyok én is, szóval az ilyen írás nem lendít rajtam, de valószínűleg tavasszal nagyon jól fog jönni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most én is a semminemjó fázisában :D

      Törlés
  3. Én meg nem tudom :D. Amúgy perpill semmitsenem tudok, szóval tökmindegy.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…