Ugrás a fő tartalomra

Nem történik

semmi különös, ezért nem is írok mostanában. Csak a szokásos közhelyeket tudom. A napok gyorsan mennek, holnap ismét péntek. Hétvégén pedig már október.! Te jó ég. Mindjárt itt a karácsony is. A téli szünetet várom akkor minden évben itthon vagyunk a gyerekkel és az nagyon jó. Lelassulnak a napok, lehet ünnepelni jó sokáig, elmegyünk a szokásos karácsonyi mozizásra, beülünk valahova finomat ebédelni és sokat sétálunk. Előkerülnek a társasok a domino, puzzlék. Sokáig van szürkület reggel és korán sötétedik. Szerintem én denevér lehettem előző életemben én leginkább azt szeretem, ha a lakásban félhomály van, pici lámpák, mécsesek égnek. Én nem szeretem a beáradó napot, úgy hogy nem tudok azonosulni azokkal, akik direkt olyan házakat terveznek, ahol nagyon nagy, földig érő ablakok vannak és mindenhol világos. Biztos megvan annak is a szépsége, de én még is az ilyen ódon hangulatú, félhomályos dolgokat kedvelem. ( a férjem utálja) Mint pl. most is, ahogy írom ezt a pár sort.
Sül a ráchús a sütőben, finom illatok vannak mindenhol és ez olyan megnyugtató. Olyan otthonos. Most legalábbis így érzem, ezt most éppen szerettem csinálni, mert nem minden nap van kedvem kitalálni mi legyen két napra a menü. Mostanában nem vagyok a toppon, bár a munkahelyen az utóbbi pár napban meglepően sokat nevettünk és a hangulat is most jó. Szóval nem vagyok a toppon és az oka is megvan, elfáradtam. Kicsit belefáradtam a 8 óra munka, plusz itthon másnapra főzni, mosás teregetés világába. A lecke szúrópróba szerű kikérdezése is külön "program" ( volt már lebukás is. tanultam, ja nem.) és ha dolgozat lesz, jobban szeretem tudni, hogy a gyerek készült mint utólag látni, hogy nem. A gyerek sem hozta az első hónapban azt, ami máskor olyan természetes volt. Ő most elmerült az angol és a programozás világában és más nagyon nem is érdekli, pedig a tovább tanuláshoz kell még pár tantárgyból a jó eredmény. Elbeszélgettem vele, én is ő is fogadkoztunk egymás felé eddig még mindenki tartja a szavát. Én kevesebbet aggódom és emelem fel a hangom, elszámolok inkább százig, ő pedig nem veszi ennyire lazára a dolgot. Kell egy kis felelősségvállalás is így 13 évesen.
Szombaton végre ismét itt van a reggeli suli és nekem megint két óra én idő. Alig várom! Kell és hiányzott is már az ilyen.
Holnap viszont péntek és rövid munkanap délután háromra már itthon is leszünk. Hurrá. :)

Megjegyzések

  1. 13 éves?! Kamasz, ne csodálkozz.Barátnőm mesélte ült a lánya a könyv fölött, s szállt el a világba. Érdekes ez a fény dolog.A mienké is parasztház, s megvan a maga hangulata, ahogy írtad a tietekéről. Viszont a lakásom panel volt, ott áradt be a fény, abban azt szerettem. A mostani sötét észak-nyugati, néha zavaró. Bár inkább amiatt, ahogy a fák nagyon takarják, pontosabban elveszik a fényt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk a ház jó részt déli fekvésű, ezért szeretem a késő őszt és a téli időszakot, mert akkor nem sokáig árad be a fény. :) Egyébként nyáron igen, de jobban szeretem a félhomályt.

      Törlés
  2. Nem hagyott nyugodni, van egy gyermekkönyv Savanyú uborka csokoládéval a címe. Kamaszlányról szól, de olyan jól leírja ezt az állapotot. Felnőttként olvastam, s minden kamasznak a kezébe adtam ismerjék meg magukat, meg néha a szülőknek is.

    VálaszTörlés
  3. Én is fáradt vagyok, mert nekem még a munka után minden napra jut tanulás is a gyerekkel, nem is kevés. Figyelemzavaros, teljesen kikészít, mire végzünk. És akkor még a kicsiről nem is beszéltünk, akihez szintén kell az energia. Meg igen, ez a mit főzzek, készítsek vacsira, legyen tízóraira való, stb mizéria. Kinyírja az embert teljesen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. <3 Igen tudom, nagyon szuper anya és csaj vagy, olvasom a blogod és a fészen is követlek néha nem is tudom honnan van ennyi erőd. :)

      Törlés
  4. Szeretem, ha áramlik a fény, és azt is, ha félhomályban csak kis lámpák világítanak itt-ott - mikor milyen időszak van. A péntek a kedvenc napom... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerek is ezt mondta. Anya, a péntek a kedvenc napom. :) Mondtam neki, hogy sok felnőttnek is. :D A péntek a kicsi hétvége már. :)

      Törlés
  5. Szenvedek attól, hogy a nappalink elég sötét, imádom, hogy a konyhában reggel-délelőtt napfény ragyog, és hogy a szobák is világosak. Szóval napközben legyen fény! Este viszont imádok bekuckózni , és ha már kint sötét van, akkor az apró fények - mint tegnap este pl. a sütő világítása a konyhában - is olyan hangulatot árasztanak, hogy hű :). és egy-egy esős napon is jó a félhomályban lenni, lámpát gyújtani... hát így:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…