Ugrás a fő tartalomra

Újra

Szóval az van, hogy ismét elkezdtem és nem csak dumálok róla. Tegnap futni voltam, végre eljutottam oda is egy elég sokáig tartó ebédfőzés és utána kívánság meggyes piskóta sütés után. 5km 38 perc alatt, ez néggyel több mint ami ment pár hónapja, de nem baj a lényeg, hogy voltam és jó volt. Főleg utána. :D Sokan futottunk, persze most mindenki gyorsabb volt mint én de nem szegte a kedvem. Majd lesz jobb is pár hét múlva. 

Amúgy találtam pár dolgot, ha valaki belevágna esetleg rajtam kívül. Tényleg pont így van az ember a futással kapcsolatban:
  • A futás nem mindig könnyű, valamikor szinte lehetetlennek tűnik.
  • Amikor elkezded, unalmasnak tűnhet.
  • Sokat költhetsz rá. A cipőktől kezdve a versenyeken át az ételekig…szinte mindenre.
  • A leginspirálóbb közösség tagja lehetsz.
  • Lehet, hogy nem fogysz, de az állóképességed és önbizalmad nőni fog.
  • Sokkal több futócuccod lesz, mint utcai ruhád.
  • Délelőtt 11-ig sokkal több dolgot tehetsz, mint mások.
  • Az életed különböző döntéseit a futáshoz igazítod.
  • Észre fogod venni, hogy mennyivel erősebb vagy.
  • Rájössz, hogy az egyetlen ember, akinek bíznia kell benned, te magad vagy.
  • A lábaid borzalmasan fognak kinézni.
  • Amikor elmondod valakinek, hogy futsz, sokan azt vágják rá, hogy ők utálnak futni.
  • Nem kell futónak kinézned ahhoz, hogy futó legyél.
  • Ha nem végzel keresztedzést, lesérülhetsz.
  • A nem-futó barátaidat egyáltalán nem érdekli, hogy futsz.
  • A verseny közepén megfogadod, hogy soha többet nem futsz, de pár óra múlva ismét azon töröd a fejed, hogy mikor mehetsz újra.
  • Lesznek napok, amikor utálsz futni.
  • Lesznek viszont olyanok is, amikor a legmenőbb embernek érzed magad.
  • Felszaladhat rád pár kiló a maratoni felkészülés során.
  • Nem te leszel a leggyorsabb és leglassabb futó, akit ismersz.
  • A jó teljesítményhez mentális és fizikális erőre is szükséged van.
  • Soha nem fogod elfelejteni az első alkalmat, amikor átléptél a célvonalon.
  • Könnyen függővé válhatsz. 

Ma pedig szülinapot megyünk köszönteni. Úgy döntöttünk délelőtt letudjuk és akkor még itt lesz az egész nap a hétvégéből.  Főznöm nem kell (szerintem még holnap sem) mert jó nagy adag erdélyi rakott káposztát csináltam tegnap. Bár én most már valahogy nem kívánom ezt. Most valami friss, ropogós salátát ennék tonhallal és főtt tojással. Nehogy csináljak vacsira. :)

A fügefánkon pedig ismét rengeteg füge érett be ezekben a szép meleg hetekben, pedig egy idő után már úgy nézett ki, hogy nem lesz elég idő rá. Ismét lehet enni friss fügét sajttal, szőlővel, dióval, mandulával. 

Pénteken végül hoztam egy illatos nyári orgonát és egy gránátalmát. Remélem mind a kettő megmarad, olyan kis szépek és olyan régóta szerettem volna.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…