A tegnapi napot

kovtama | 7:32:00 | | |
úgy ahogy felejtsük el, olyan szinten voltam nyűgös és lett a végén elegem, hogy azt el nem tudom mondani. Már reggel éreztem, hogy jó szar  akkor tuti nem az én napom lesz, mert a hajam botrány volt ahogy felkeltem, de nem baj mert délután úgy is megyek fodrászhoz. Azt meg ugye tudjuk, hogy ha egy valami nem stimmel már korán reggel akkor egy nő napja úgy kb. egészen el lesz rontva. Délután nagy reményekkel mentem fodrászhoz, rövidebbre is kértem még a múltkorinál is pedig már az is elég nagy változás volt és rövidebb is lett. Meg kb. nem is olyan mint egy hónapja, amikor tetszett. Ok, beszárítva még igen de ma reggel mikor felkeltem és totál elaludtam akkor most itt ülve és pötyögve még fogalmam sincs mit fogok kezdeni vele,mire elindulunk a gyerekkel ma a szokásos hétvégi sulijába. Ez a frizura nem a csak megmosom és már indulok is kategória az tuti, ahhoz még el kell telni pár hétnek. Na mindegy, legalább a reggeli kávém finomra sikerült és a cserépkályhában is jólesőn pattog a tűz. Ma pedig a férjem fog főzni, gyanítom a rozmaringos szűzpecsenye és a hozzá elkészített tejszínes sajtmártás meg a nokedli nem a kevés kalóriájú dolgok közé tartozik, még szerencse, hogy a nokedli mellé párolt zöldség is lesz így az én ebédembe is belefér a hús zöldséggel kreáció. A fiúknak ígértem tiramisut azt majd délután megcsinálom.
Tegnap este még jól kiakadtam az időjáráson, mikor láttam hogy ez már nem vicces éjjelente, mert minusz fokokat is emlegettek. Október elején. Szuper. Azért ennyire még ne rohanjunk előre a télbe azt azért még nem várom. 
Igen, ez itt kérem valóban november volt és valóban egy szál felsőben lehetett sétálni az erdőben mert kb. 23 fok volt. Aztán másnap bárányhimlős lett a gyerek. Na, nem a naptól.
Szóval még jöhet egy pár hét igazi vénasszonyok nyara, nem készültem fel ekkora váltásra az elmúlt napok meleg nyárias idői után. 
Ma mindenképpen be kell mennem a Deichmannba valami őszi zárt cipőt nézni, mert ha így folytatódik még sem tudok átugrani a mostaniból egyből a csizmámba. Felfázni meg nem akarok. 
Szóval a tegnapi nap hálisten véget ért, még Kiskorú megkoronázta nekem egy kettessel, meg egy a "matekdolgozatomsemlettjó" mondattal, fááááááááákkkkkkkkkkkfááááááááááááááááákfáááááááááááááááák. tényleg nem tudom hova jutunk a végén, mi van a gyerekemmel?? Én meló után bevásároltam, feltöltöttem a hűtőt mert már alig lézengett benne valami, jól a szívemhez is kaptam a pénztárnál, mert nem gondoltam, hogy annyi lesz a vége, amennyire sikerült. Én egy hónapig a bolt szót sem akarom látni, nem hogy bemenni ezt közöltem itthon is. Már délután kifizetett a férjem a kocsijának az alváz védelmére egy valag pénzt, szóval innen nézve se volt már jó a péntek. Ezerig számoltam el magamban, hogy ne rázzam meg a gyerekemet itthon, komolyan elkapott az ideg, mert én annyit tanultam vele a 13 év alatt, hogy kb. újra jártam az iskolát, sőt szerintem még egy osztályt is végig tudtam volna vinni alsótól kezdve a mai napig, szóval ezerig számoltam el magamban és belül persze sírtam, mert tényleg nem értem mi történik. Míg vártam az iskolában, hogy vége legyen a mozijuknak,(Pécsre mentek) angolul nézték meg a Sully, Csoda a Hudson folyón című filmet (én is akarom) összetalálkoztam pár osztálytársával és vagy egy órán keresztül beszélgettem velük. Nos, kiderült hogy kb. az osztály háromnegyede megkergült, fizika órán már a hatodik gyerek nem volt hajlandó szóban felelni (enyém nincs közte, különben ő meg szeret, nagy dumás) ki sem ment, sőt úgy csinált mintha nem is hallaná a nevét, aztán meg volt hogy valaki 1/2 helyett 3/4-et diktált be dolgozatra a tanár észre sem vette, hogy hazudott, aztán meg dolgozat közben az első padból simán hátraszól kb. az utolsóban ülőnek, hogy diktálja le mit kell írni....hát én nem tudom. Ha ezek valóban igazak, akkor elég nagy baj van minden téren. A gyereknek meg, ahogy véget ért a magamban számolás azt tudtam mondani, hogy OK, én most utoljára hajlandó vagyok elnézni azokat a rossz jegyeket, amik vannak IDÁIG, de a jövő héttől kezdve baromira kemény leszek. Hétközben nincs számítógépezés és mindent, de mindent kikérdezek és ha dolgozat lesz akkor itthon is úgy gyakorlunk, mintha dolgozatot írnánk. Nem tudok jobbat kitalálni, akinek van ötlete nyugodtan írja meg. Sajnos nálam elfogyott a tudomány, most már csak az aggódás van és lehet, hogy túllihegem de jelen pillanatban ott tartunk, hogy már nem a négyest "kell" javítanunk ötösre, hanem van amiből a kettest hármasra. Egy év végén 4,5-ös átlagú gyerekről beszélünk, aki mindig becsületesen tolta a dolgokat. Aki tavaly országos történelem versenyen 800 gyerekből a 20. helyen végzett. Aki irodalomból képregényt írt és rajzolt egy versenyre. Aki angolból szinte tökéletesen beszél így 13 éves korára. Aki pont azokból volt nagyon jó, amik majd kellenek a továbbtanuláshoz. Totál padlón vagyok ettől nem szépítem.

Tegnap este  feszkó levezetésképpen összerittyentettem a lakást, ma mikor hazaérünk már csak egy gyors körbeporszívózás marad hátra. Bepakoltam a mosogatógépet és egy adag mosást mást mára nem terveztem.  A leandereket kell kiásni a kertből és átültetni cserépbe, hogy majd el lehessen rakni őket télre. Nagyon megerősödtek a kerti földben, úgy hogy tavasszal ismét kifogjuk őket rakni. Jó lenne, ha sütne a nap (tegnap megint az eső esett) és egy kicsit felszáradna kint minden, mert így képtelenség bármit is csinálni, felkészülni a télre. Kellene pár igazán száraz, napos meleg idő, hogy tél előtt mindennel végezzünk.



5 megjegyzés:

  1. Nahát... leírtad a gyerekről (vagyis a gyerekekről, erről a kroosztályról) PONTOSAN azt, amit én is látok érzek... katasztrófa... és hogy honnan veszik a bátorságot mindehhez? hihetetlen. És katasztrófa. És ugyanezt érzem, hogy mi a jó fenét csináljak?? egyébként nem hiszek a büntetésben (bár én is alkalmazom és utálom ésésésés... de ez az én gyengeségemet, vagyis a szülő gyengeségét jelenti vagy jelzi, de nem tudok mást....), szóval tényleg nem tudom, mit lehetne csinálni, mert hiába van meg bennem a hajlandóság és teszem is meg, hogy értelmesen és érdemben elmondom, körülírom a lehetőségeket, a hibákat, nem jut át..... a célszemélyhez, sajnos. Tényleg megkergültek.
    Más.
    Itt ezerrel süt a nap, remélem, nálatok is :).
    A hajról: perpill nekem is katasztrófa, az életben nem volt hullámos a hajam, most meg tekereg összevissza, nem értem, nem áll sehogy - és a pinteresten annyira jó frizurákat mentettél, azokat nézegetem ám :). Sajnos többféle is tetszik :D, de egy rövid frizurához nagyon bátortalan vagyok.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már igy estére megszerettem a hajam :) Gyerekkel tanultunk, és holnap is fogunk és bekeményítettem és megmondtam neki, hogy amennyiben nem fogja odatenni magát és nem kapja össze amit kell, akkor ezentúl MINDIG tanulunk szombaton is és vasárnap is. Ameddig kell. Jaj de utálom ezt! :(A nap pedig itt is süt egész nap és egy kardigánban voltam Pécsen :)

      Törlés
  2. Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagytok!(
    Jó alkalom lesz ez most arra, hogy meglásd az eddigi 13 év együtt tanulás hozta-e ki elsősorban a fiadból a jó jegyeket, ugyanis, ha most megint tanulsz vele, kikérdezed, szóval szoros felügyelet alatt tartod, és megint jó jegyei lesznek, akkor valószínű, hogy ezt igényli.
    Nem lesz könnyű a helyzetetek, de nagyon sok sikert kívánok, és szerintem meg is lesz!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon aranyos vagy. Valószínű, hogy így van, ahogy mondod és remélem, hogy most már tényleg változik a dolog. Ha nem, akkor kihullik az összes hajam. :D

      Törlés
  3. A hetedik osztály rémes, majd október végére - november elejére észhez térnek, a jegyeik is jobbak lesznek, de... el kell engednetek a nem fontos tantárgyakatt. Én most kezdek rájönni, hogy tök felesleges a fizikán vagy a kémián örjöngeni. A biziben nem mutat jól a hármas, de igazából nem számít így most már engem sem érdekel. Megjegyzem tavaly még nagyon is érdekelt és attól még szólok a rossz jegyért, csak éppmagamat nem örlöm miatta...

    VálaszTörlés