Úgy kelek fel ezen

kovtama | 10:58:00 | |
a szombat reggelen, mint máskor. Reggel 5.20-kor lépek ki az ágyból, teszem a szokásos hétköznapi reggeli dolgaimat. Elsőnek kávét csinálok és a kanapén kortyolgatom, amíg belekukkantok a blogokba. Ma is dolgozni megyek, még is lassabban készülődöm, mert Kiskorúnak nincs iskola. Náluk sosem kell menni szombaton, még akkor sem ha amúgy ez munkanap. Ez is az egyike azon kevés jó dolgoknak, amit még a mi iskolánk megtud tenni a gyerekekért. Bár a szülőknek fejtörés, hogy mi legyen a gyerkőccel ilyen munkás hétvégi napon, de a gyerekeknek nagyon jó, hogy mindig megmarad a két nap pihenőjük.
Tegnap este még gyorsan főztem egy babgulyást, hogy legyen itthon ebéd amíg a munkahelyemen leszek. Délután épp hogy hazaérek már megyünk is tovább a szombati suliba.
Amúgy nem hiszem, hogy hatékony ez a hétvégi munka, szerintem ilyenkor a legtöbb helyen "lazáznak", beszélgetnek és biztos, hogy a munkaidő sem addig tart, mint általában hétköznap. Legalább is én így tapasztalom ismerősökkel beszélgetve.
Ritkán jövök ilyenkor (most azért, mert a férjem van a gyerekkel) de ha jövök akkor szeretem ezt a napot. Nyugi van és csend, szeretek egyedül lenni az irodában.


3 megjegyzés:

  1. Ugyanez jutott eszembe a sulinkról.:-)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Nálunk volt suli. A családfőnek ilyenkor nincs munka, így a kicsivel itthon maradt, én dolgoztam. Tény, hogy ilyenkor lazább bent az élet, de én - ha lehet ezt a kifejezést használni egy szombati munkanapra - éppen azt szeretem benne, hogy nincs nagy nyüzsgés, nincs élet, és lehet az elmaradt apróbb vagy éppen nemszeretem, eddig tologatott feladatokat megoldani. Már ha hagynak dolgozni...

    VálaszTörlés