Ugrás a fő tartalomra

Ma olyan semmilyen

nap van. Valahogy így délutánra leamortizálódtam teljesen. Pedig olyan szép az idő 18 fok van és kint is voltunk, meg most már lehet kimenni egészen a szántóföldünk végére kutyástól és hagyni, hogy szaladgáljon nem kell félni, hogy elkóborol a pincékhez és az erdőbe, ami már a telkünk végétől kezdődik. Mind a fél hektárt sikerült elkeríteni, végre nem jönnek be az őzek, vaddisznók és nem csinálnak kárt. Nagyon jó, hogy vannak már nagy és erős akácfáink most két napja azt vágja a férjem, jövő télen már ezekkel fűtünk. Kár, hogy nem akkor kezdtük el ültetni őket, mikor ideköltöztünk 13 éve, mert most már bőven kitermelné a nekünk valót, de nem baj a 4-5 éve ültetettből is pár méter már innen lesz.
Olyan nyomott a hangulatom, se jó se rossz csak éppen semmihez nincs se kedvem, se türelmem. Ma csak úgy teszem ide oda magam cél nélkül. Azt hiszem sokat kivett belőlem ez a pár nap. Ráadásul a munkahelyemen ismét vannak konfliktusok, aminek külső szemlélője vagyok, de akkor is rányomja a bélyegét a hangulatomra és arra, hogy nem várom a hétfőket. Jövő héten advent és most, hogy szépen sikerült megvennem mindent az eltervezett dekorációhoz és ötletek is vannak most még sincs kedvem nekiállni a dolgokhoz. Pont mint Orsi írta, nagyon fent és nagyon lent. Vagy ez a hirtelen jött tavasz hozta a hangulatváltozásomat. 
A jövő hétvégére még egy utolsó mozit tervezünk családilag, mert onnantól kezdve visszaszámolunk a férjem bármikor indulhat, bár mi olyan december 10 körüli időszakra számítunk. Addig még el kell intézni egy csomó mindent, orvos, gyógyszerek feliratása, pakolás, még kinti kerti munkák befejezése, lesz még bőven elintéznivaló.  Aztán egy egy imát mindig elmormolni télen, hogy ne történjen nagy baj vagy gubanc április végéig. Szerencsére a nagyobb bajok az elmúlt 6 évben mióta így élünk elkerültek, csak ne kiabáljam el kopkopkop. Na megyek, erőt veszek magamon és legalább a tiszta ruhát elpakolom.
Remélem ti jól vagytok és élvezitek ezt a szép időt.

Megjegyzések

  1. Szerintem fáradsz, így az év vége felé. Meg talán az is nehéz, hogy nemsokára elmegy a férjed a messzibe... (tavaszig nem is jön haza?) Kitartás, nemsokára eljön a társasozós, bekuckolós karácsony!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem jön. A szezon húsvét utánig tart egy két héttel, addig nem jöhet. Ez a vendéglátás átka :/

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…