Már hét közepe

kovtama | 5:52:00 |
és ez jó. Ahhoz képest, hogy milyen nyögvenyelősen kezdődött eljutottunk a szerdáig. Még mindig próbálok pozitív lenni, mert így könnyebb elviselni magam és a környezetemet is az az igazság. Elég nehezen megy. Így év vége felé kezdenek kifogyni a tartalékaim, kezdek lemerülni, elfáradni (gondolom mindenki) szeretnék már hosszabb pihenőt mindenkinek a családban. A férjemnek persze fordítva lesz, ő akkor dolgozik majd, mikor mi kicsit lábat lógatunk itthon. Na ez is. Itthon lassan elfogy a tennivaló és ilyenkor van az, hogy ő elkezdi, hogy mit csináljon, kint már nem lehet semmit, bent meg lassan elfogynak a munkák....legszívesebben már kezdené a szezont a munkahelyén, akkor legalább nem csak úgy van a világban. Ettől az alig tennivalóktól pedig feszkós lesz és nyűgös, aztán meg nem könnyű már egyikünknek sem. Pont egy hónap múlva indul, szóval addig ki kell találni valami elfoglaltságot.
Hétvégén meg kezdődik Kiskorúnak a suli, (ott is őszi szünet volt) megint lesz pár szabad órám. Aztán jövő héten a sulijukban pályaválasztási szülői, gyerekestől mert jönnek mindenféle iskolákból mindenféle igazgatók és tanárok bemutatkozni. Kíváncsi leszek. Egyáltalán nem várom, hogy másfél év múlva az én gyerekem majd "kiszabadul" és bekerül ebből a családias környezetből egy másik helyre, de hát nincs mit tenni, felnőnek, ez az élet. Több iskolát néztünk, jó lenne ha nem egyedül indulna, hanem más barát, osztálytárs is , úgy tudom elég sokan vannak akik azokat nézték, amit mi. Mindenesetre nagyon fura lesz, hogy majd nem egy irányba, nem egyszerre, nem együtt indulunk és érkezünk. Miért rohant el ennyire hamar az idő??
Nagy dolgokról nem tudok beszámolni, nem igazán történik semmi. Hét közben nincs sok időm délutánonként, hazaérünk főzök vagy leckét kérdezek ki, egy órácskára ha van időm átfutni a kedvenc blogjaimat és bezuhanok az ágyba. Kellene vennem valamilyen vitamint a napi gyümölcs adagom mellé, mert úgy látszik nem elég. Ahogy lesz egyre sötétebb kint úgy merülök le itt bent. 
Amúgy rájöttem, hogy már nincs bajom a novemberrel, sőt. 
Szeretek hazaérni félhomályban. Írtam már, hogy jobban kedvelem ezt, pici fényeket a lakásban, üldögélni a félig megvilágított nappaliban, mécseseket gyújtani és pici lámpákkal megvilágítani a lakás egy egy sarkát. Számomra ez megnyugtató és novemberben sokszor van ilyen. Hazaérünk, mécsest gyújtok, mézeskalács vagy narancs illatú illóolajat öntök a tartóba és pár perc múlva belengi az egész lakást. Leülök egy jó kávéval a kanapé egyik sarkában és egy fél órát pihenek így, mielőtt bármibe is belefognék. Erre pedig a november egy nagyszerű hónap, egy olyan hónap amikor, mint írtam már igazából nem nagyon van mit tenni vagy legalább is az időjárás nem nagyon engedi, hogy kint sok mindenbe belevágjon az ember úgy hogy szép lassan hozzáidomul a semmittevéshez. Persze apróságok még előfordulhatnak és volt olyan is, amikor egy szál pólóban kint sétáltunk, de ahogy elnézem a hosszútávú előrejelzést egyelőre nem úgy néz ki, hogy mostanában ilyenben lesz részünk. Úgy hogy kezdek megbarátkozni a novemberrel, már csak a januáron kellene törnöm a fejem, hogy abban mit találok, ami jó. A január számomra mindig olyan hosszú hónap. :( Már csak azért is, mert véget érnek az ünnepek, amire várt és készült mindenki. Aztán ahogy elpakolunk mindent és lezajlottak a nagy családi jövés menések vagy az otthoni lelassulások, kifogyunk a sok jóból és szeretetből (abból azért talán nem) már igazából nincs mire várni a tél folyamán. A legtöbben már a tavaszt várjuk, hogy kezdődjön valami új. Szóval a januáron még töröm a fejem. :)

Pascal Campion

10 megjegyzés:

  1. A január még messze van :), addig nem is látok...
    Egyébként ugyanez. Bár most hosszúak a hétközbeni napjaink - mármint későn érünk haza - de pont mivel csak hazaesünk, most az időjárás miatt nem zavar az, hogy kint nem csinálunk semmit, vagy nem haladok - mert nincs is mit. Viszont bent... ott örökké lenne valami! :D
    És nem értem én ezt sem, miért vagyok-vagyunk olyan fáradtak... de nem is érzem, hogy nemrég voltam szabin, fene tudja....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap már 9-kor lefeküdtem és reggel ötig aludtam. Ma is rottyon vagyok :D

      Törlés
  2. " Ahogy lesz egyre sötétebb kint úgy merülök le itt bent. " - pont így és még lelkiismeret furdalásom is van, mert alig látom a kutyákat már ilyenkor, épp csak egy kicsit vagyunk együtt, mert nem jó sötétben kint lenni az udvaron.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem annyi előnyöm van, hogy a férjem december elejéig otthon van, képes kint lenni a kertben hidegben is, meg a műhelyben úgy hogy a kutyus nincs egyedül.Szegénynek majd akkor lesz rossz, ha elmegy és mi még akkor két hétig dolgozunk, akkor egyedül lesz egész nap. :(

      Törlés
  3. Tami, bocs de úgy elmosolyogtam magam. Ide kellene küldeni a férjedet, adnék neki elfoglaltságot. Nekem az ellenkező a gondom, hogy mindenért harcolnom kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért talál ő itt is, meg van is csak ha esik az idő akkor van bajban. :) A hét elején pl. szakadt, erre felment a padlásra és ott polcokat rakott össze,amire felrakta az üres befőttesüvegeket,meg egyéb dolgokat,felporszívózott :D :D a padláson, meg pókhálózott stb.stb. :)

      Törlés
  4. A január mindig valami új kezdete. Újév, új lehetőségek, új dolgok.
    Tudom, elcsépeltnek hangzik, de lekerül az óévi naptár, az utolsó laphoz érkezel a határidő naplódban,majd becsukod azt, végleg, hogy valami új jöjjön. Tiszta lap, új naptár, új napló! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt én is.Csak a hónap hosszú, mert az ember várja a tavaszt. :D

      Törlés
  5. NAGYON tetszik ez a kép! Pont így jövünk-megyünk a munka után.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen,nekem is ez jutott eszembe róla. :)

      Törlés