Ugrás a fő tartalomra

Én már csak a hétvégét

várom, de azt nagyon. Ma reggel nehezen keltem fel, mert mindennap fél ötkor fent vagyok és ez így hét vége felé már sok. Most tudnék aludni persze, hétvégén meg ugyan így korán ébredek fel, pedig jó lenne kipihenni magam, mert délután kettő körül már használhatatlan vagyok. Akkor jutok el a holtpontra, majd elalszom az íróasztalomnál.
Kiskorú úgy néz ki jobban van, már nem köhög olyan nagyon, láza nincs és  ma iskolába megy, illetve csak első két órára, mert utána múzeum és mozi és ebből kifolyólag hirtelen sokkal jobban lett. Remélem tényleg így is van, (én így láttam este) mindenesetre szeretett volna ott lenni a mai napon a többiekkel, hát engedem. 
Olyan vagyok egyébként, mint egy kisgyerek számolom vissza a dolgozós napjaimat, a maival együtt még 5 nap és szabadság.
Egyébként igazából nincs miről beszélnem, mert mióta a férjem szerencsésen kiért nagy dolgok nem történnek itthon. Nyugiban vagyunk, nagyjából minden napunk egyforma, munka, majd haza, tanulás pici pihenés, majd másnap ugyan ez elölről. Én örülök ennek a nyugalomnak, hogy ha belépek az ajtón akkor nem kell azonnal a konyhában lennem, kitalálnom hogy mit főzzek két napra és minden ugyan úgy a helyén van, ahogy reggel itt hagytuk. :) Na persze majd tavasszal már érezni fogom, hogy a nyugi helyett inkább legyen hangos a ház és legyen plusz egy fő akire főzni és mosni kell. Így szokott ez lenni mindig.


Megjegyzések

  1. Dettó! Ahogy telik a hét, egyre fáradtabb vagyok, pedig hétvégén is korán kelek, de az mégis más valahogy. És igen, nekem is öt munkanapom van hátra a szabadságig. Ja, és nekem még péntek este céges vacsorán van jelenésem, így bár hazajövök délután, utána indulhatok újra neki a hidegnek. Brrr!

    VálaszTörlés
  2. Jaja, szombat-vasárnap is fél hatkor keltem, mérges is voltam magamra, hogy nem igaz.... dehát ez van.
    A dec. 25-öt várom, amikor tényleg letehetem a se...emet. Komolyan.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azért csak

elkészült lassan a pergola. A tetején ideiglenesen napvitorla van amíg nem döntjük el mi legyen. Bár nekem tetszik így is, olyan hangulatos és a valóságban nem ilyen narancssárga, hanem inkább rozsdabarna, szóval van benne valami tengerparti hangulat, úgy hogy lehet marad ez még évekig. Remélem ha vihar jön az se teszi tönkre, elég masszív anyagból van.  Szeretnék pár virágládát a korlátra és felakasztani rá körbe valami futót, aztán jó lenne bele egy jó kerti garnitúra, amin akár még enni is lehetne vagy legalább is kávézni meg lepakolni könyvet, valami harapnivalót ezt azt, de elnézve az árakat valószínű már csak jövőre lesz. Addig tökéletesen megfelelnek a napozóágyak.  Az olvasáshoz még jobb is. :) Hamarosan kinyílik előtte a nyári orgona, ami idén egész nagyra megnőtt és ha így folytatja nyár közepére hatalmas bokor lesz, jövőre meg még nagyobb, nagyon szeretem. Nekünk lila színű virágokat hoz majd, de szeretnék ebből másik színűt is, úgy hogy mindenképpen szerzek majd még be be…

Beléptünk a nyár

kapuján, már június eleje van egy igazán forró nap. Túlságosan is. A telefonom rezgésére ébredtem a hangját levettem előző este mielőtt lefeküdtem volna, mert tudtam, hogy ma (tegnap is) korán kelek. Álmosan nyomtam ki és dőltem vissza. Nem, még sem. Én ma megint ötkor fogok kelni???  Csak még egy picit, egy fél órát.....Nem akarok felkelni. Hát hülye vagyok én?? Fáj mindenem. A lábam, a hátam, valószínű rosszul feküdtem egész éjjel, talán kitekeredve. Eszembe jut a könyv, amit most fejeztem be pár napja, Lubics Szilvi írta. Annyira inspiráló volt, faltam az oldalakat. Na jó, felkelek. Megiszom a kávémat és aztán majd meglátom. Ha nem megy, nem megy. Lassan készítem el, most még annak is örülök, hogy a gép komótosan darál, melegít, majd nézem, ahogy szép sugárban folyik a frissen készített illatos kávé a poharamba. Mostanában mandula vagy mogyoró tejjel iszom vagy ebből készítek magamnak jeges kávét vagy éppen a smoothiemba rakok belőle. Évek óta nem iszom tejet, mert bármennyire is …

Hatalmas viharral érkezett

hozzánk a lehűlés tegnap este. Jól meg is ijedtem, szinte egyfolytában dörgött és villámlott és annyira fújt a szél, hogy azt vártam mikor fog ránk szakadni a tető. Nagyon örülök - csak ennek az egynek - hogy a szomszédban a fiatal házaspár (tudjátok, akik elzavarták az öreg nénit, aki a lány nagymamája volt és ráíratta szegény jó előre a kis házat) kivágatta a hatalmas fenyőfát, ami közvetlenül a házunk háta mögött volt kb. másfél méterre. A nagy világvégét megúsztuk, pár ág tört le egy bokorról, de se a napvitorlának, se a napernyőknek nem lett bajuk és úgy összességében semminek. Reggel fél ötkor keltem, mert futni akartam végre a hűvös időben, de sajnos nem jött össze. Az eső nem zavart volna cseppet sem, de olyan mennydörgés és villámlás volt megint, hogy nem kockáztattam. Hogy mit fogunk ma csinálni nem tudom (én éppen vöröslencse krémlevest Fördős Zé módra, recept ITT)  egyfolytában esik az eső, most már csendesen, de kint nem lehet lenni, kedvünk meg nincs menni sehova, holna…