Én már csak a hétvégét

várom, de azt nagyon. Ma reggel nehezen keltem fel, mert mindennap fél ötkor fent vagyok és ez így hét vége felé már sok. Most tudnék aludni persze, hétvégén meg ugyan így korán ébredek fel, pedig jó lenne kipihenni magam, mert délután kettő körül már használhatatlan vagyok. Akkor jutok el a holtpontra, majd elalszom az íróasztalomnál.
Kiskorú úgy néz ki jobban van, már nem köhög olyan nagyon, láza nincs és  ma iskolába megy, illetve csak első két órára, mert utána múzeum és mozi és ebből kifolyólag hirtelen sokkal jobban lett. Remélem tényleg így is van, (én így láttam este) mindenesetre szeretett volna ott lenni a mai napon a többiekkel, hát engedem. 
Olyan vagyok egyébként, mint egy kisgyerek számolom vissza a dolgozós napjaimat, a maival együtt még 5 nap és szabadság.
Egyébként igazából nincs miről beszélnem, mert mióta a férjem szerencsésen kiért nagy dolgok nem történnek itthon. Nyugiban vagyunk, nagyjából minden napunk egyforma, munka, majd haza, tanulás pici pihenés, majd másnap ugyan ez elölről. Én örülök ennek a nyugalomnak, hogy ha belépek az ajtón akkor nem kell azonnal a konyhában lennem, kitalálnom hogy mit főzzek két napra és minden ugyan úgy a helyén van, ahogy reggel itt hagytuk. :) Na persze majd tavasszal már érezni fogom, hogy a nyugi helyett inkább legyen hangos a ház és legyen plusz egy fő akire főzni és mosni kell. Így szokott ez lenni mindig.


Megjegyzések

  1. Dettó! Ahogy telik a hét, egyre fáradtabb vagyok, pedig hétvégén is korán kelek, de az mégis más valahogy. És igen, nekem is öt munkanapom van hátra a szabadságig. Ja, és nekem még péntek este céges vacsorán van jelenésem, így bár hazajövök délután, utána indulhatok újra neki a hidegnek. Brrr!

    VálaszTörlés
  2. Jaja, szombat-vasárnap is fél hatkor keltem, mérges is voltam magamra, hogy nem igaz.... dehát ez van.
    A dec. 25-öt várom, amikor tényleg letehetem a se...emet. Komolyan.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése