Éppen most

kovtama | 17:16:00 |
jött velem szembe egy régi megosztásom egy időjárás jelentésről. 2012-ben pont erre a napra 10-20cm-es havat mondtak ide, ahol mi lakunk. Már nem emlékszem, hogy végül is esett e akkor, de mindenesetre megnyugodtam, hogy most még csak hideg van - reggel -4 fok volt - és semmi csapadék nem esik. Ma csak hideg van és köd és pára. Mindenki lassan vezet, nem találkoztam rohanó autóssal a reggeli induláskor és a délutáni hazaérkezés közben sem. Remélem az idő jobb lesz majd a jövő héten, amíg a férjem nyugodtan kiér 1000km-rel távolabbra.  Idén valahogy - számomra is meglepő -  várom a havat. Na nem azt a nagyon sokat, de még is valami keveset de szigorúan akkor, amikor itthon leszünk szabadságon a gyerekkel. Mostanában volt többször, hogy álmomban szánkón húztam és csak mentünk a havas erdőben a kutyával hármasban. Rúgtuk a porzó havat, beterítve magunkat és a kiskutyát, aki a maga fehér bundájával szinte eltűnt a hófehér tájban. Tisztán emlékszem, hogy fehér és nyugodt, csendes volt körülöttünk minden csak mi beszélgettünk olykor olykor, két repülő hógolyó között komoly dolgokról. Azt bírom egyébként a gyerekben, hogy vele tényleg jókat lehet beszélgetni. Gyerekkorom telei jutnak eszembe, igazi hóeséssel és igazi telekkel. Valahogy mindig tudták ott fent az égiek, hogy mikor kell esni nagy pelyhekkel, mert én úgy emlékszem, hogy pontosan a téli szünet első napjaiban lett havas a táj és reggeltől estig kint voltunk, szinte csak ebédelni futottunk be, de nem felejtettük el megbeszélni, hogy amint bekaptuk az aznapit már folytatjuk is a szánkózást, a hógolyózást. Az sem zavart minket, hogy átázott a csizmánk és vizes lett a zoknink. Hideg, kihűlt lábbal mentünk be sötétedéskor és csak a forró vízzel teli kádban éreztem újra az ujjaimat, addig észre sem vettem, hogy "vannak." Emlékszem olyan napokra, hogy anyukám a Horváth Ilona szakácskönyvből csinált melegszendvicskrémet, valami főtt tojásos, mustáros, vajas volt ha jól emlékszem (megfogom keresni) kiflibe töltötte és úgy sütötte meg a sütőben, meleg tea volt hozzá és én életemben nem ettem azóta sem olyan finom forró szendvicset. Volt, amikor boldog voltam gyerekkoromban. Igen.
Más.
Ilyenkor év vége felé már elkezdek gondolkodni a jövő évi terveken, amiket szépen leírok egy papírra - most a kis jegyzetfüzetembe - hogy majd  miket kellene, mit lenne jó véghez vinni, elérni, megcsinálni, javítani dolgokon, javítani a házon, a kerten, a lakásban, a gyereken :) saját magamon, a felfogásomon, a kitartásomon, a hangulatomon, a lustaságomon, az életemen. Főleg ez utóbbin, hogy ne legyek sok magamnak (sem) hogy viszonylag nyugis napjaim legyenek, hogy a lehető legjobbat hozzak ki magamból nap mint nap, hogy kiegyensúlyozottabb legyek és így teljen majd el a jövő évem vagy legalább is a jövő évem napjainak nagyobb része. Aztán a következő és a következő és a .....remélem még a sokadik következő évem is. (talán majd később írok erről egy bejegyzést.) Számot vetek az aktuális évemen is, mit sikerült elérnem, mit fogadtam meg, mi lett belőle - sokszor sajnos nem sok - és hogy min kell változtatnom. Azt hiszem idén is sok minden lesz, amivel szembe kell néznem.


8 megjegyzés:

  1. Emlékszem, pár éve volt egy havazás, amikor fehérbe borult minden (még itt a városban is), és olyan puha csend volt... annyira hangulatos. Na, én arra vágyom! Ábel konkrétan kétszer szánkózott, amióta megszületett. (Az elsőnél még nem tudott stabilan ülni, főleg annyi ruhában, a biztonság kedvéért belekötöttük a szánkóba, közben lecsúszott, és arra figyeltem fel, hogy az arcába hullanak a nagy hópelyhek és ordít. Kemény 100 métert szánkózott akkor, visszafordultam vele. :-)) Hátha lesz idén fehér karácsony...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát mi itt lakunk a Tenkes hegy lábánál, de mi se sokkal többször. Talán 5x volt olyan, hogy rendesen lehetett szánkózni pár napig. Egyébként baromira nem szerettem eddig a telet a havat, de idén valahogy ez is kisimúlt és jó lenne hóban sétálgatni, havat enni, hógolyózni :)

      Törlés
  2. Hű, előhoztál bennem - is - egy csomó gyerekkori emléket. Azért fordítsunk azon a mondaton, hogy "volt, amikor boldog voltam gyerekkoromban. igen." Legyen úgy, hogy "gyerekkoromban boldog voltam". Hm?:) szerintem - biztos - így volt.... nálam is. Most is, csak most elégedetlenek vagyunk, akkor meg pont jó volt az, ami volt. Nem láttunk - vagy néztünk? - tovább.... ez olyan felnőtt-betegség, asszem :).
    Az írásod elgondolkodtatott - és magamba néztem - nagylevegő mától, és tudatos változás, változtatás, és figyelés. Magamra, szeretteimre. Kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos a mondat úgy jó, ahogy írtam. :( Nem véletlenül költöztem el 18 évesen egy szál bőrönddel el otthonról.

      Törlés
    2. Huh, ezt nem jó olvasni... :(
      Minél "idősebb" leszek, és figyelem-hallom a környezetemet, azt érzem, nem tudok elég hálás lenni a szép és boldog gyerekkoromért. Mert az volt.

      Törlés
    3. :) Emlékképeim vannak a jóról, de valahogy az nem sok. Eszembe jut, hogy egyik kedvenc pöttyös könyvemben, Janikovszky Éva Szalmalángjában írta meg és valahogy én is így érzem, hogy " Talán mert boldog csak egyféleképpen lehet az ember, legfeljebb jobban vagy kevésbé,de boldogtalanság annyiféle van…"

      Törlés
  3. Szeretem az írásaidat,szívesen olvasom.

    VálaszTörlés